Hatos Márta - Holnap

Hatos Márta

Holnap

holnap már
nem fog fájni
a démoni szimfónia
utolsó tétele
holnap már
elfelejtem hogy
megdermedt benned
a gondolat
szavaimon átsiklottál
mint a jégen télvíz idején
holnap már
mélyre vésett álom lesz az
érzékeny poézis
zsarátnokká szelídül
az istenek tüze
holnap
te sem emlékszel
már
milyen a szemem színe

Hatos Márta - Ködfátyol

Hatos Márta

Ködfátyol 

https://www.youtube.com/watch?v=Enzsdie7JD4

gyorsan múló
érzéki szeszélyed
ködfátylas
holdamra feszít
látlak
kimondott szavakban
hiányod az éjben
visszatér
érzem tested
melegét

könnyű, könnytelen lépés
másik dimenzió
elmúlástól lopott
éber álom
széthasított vágy
bevetett ágy

egy dal kísért
az érintés
őrült emlék lüktet
ereimben
küzdök
balga végzetem ellen
vérem
kigyúlva földre hull
a végtelenben
találkozunk
létünk
gyászosan összesimul

csillagban vadvirágban
voltál vagy képzeltelek
a láthatatlan szálak
kitéphetetlenek

erőtlenül küldöm
a morze jeleket
lelkemben
fáradt fájdalom
szívemben
csikorgó hideg
nem számolom
a múló perceket

Hatos Márta - Kívánj

Hatos Márta (Vox)

Kívánj 

Nézz a teliholdra
kívánj valamit
kívánd azt
mi biztosan boldogít
kívánj
nyugalmat
éjszakádra békét
nappalokra a tisztaság fényét
ölelő karok menedékét
hogy ne kelljen soha
szárnyszegetten élni
s a holnaptól
már ne kelljen félni
kívánd
penészes álmaid
hazug mesék felejtését
s hogy ne csalódj
minden találkozásban
mikor a szerelem roncsain
karjaid kitártad
kívánd
hogy bűntudatos
mea culpa
ne hagyja el szádat
kívánd
hogy igaz emberként
élni tudj
ebben az elveszett
rideg világban.

Hatos Márta - Sziluett

Hatos Márta

Sziluett 

 https://www.youtube.com/watch?v=Evt_3hz99jY

Ismeretlen
fájdalom ölel át,
kicsavart gerincemre
szögezted
hulló
csillagaid
sugarát.
Félkómában
fekszem a fűben,
köröttem
pitypangtenger virít,
sárga tűszirmai
bevérzik lelkemet,
míg égre rajzolom
sziluettedet.
Ki nem mondott
szavaid öncsonkítanak,
szürkére festetted
piruló arcomat,
könnyelmű csomót
kötöttél
két megoldás és
egy ölelés között,
amikor téged
magány üldözött.
Már csak a dermedt
tudat kínoz minket,
tegnap, vagy most kerestél,
holnapra minden mindegy.
Görbítetted az egyenest
- legyen a sors hozzád kegyes -
látod, ma már fénysugaras
tavaszodba őszülök,
kesernyés, sós ízzel a számban
csendesen halni készülök.

Hatos Márta - Maszatos szeretet

Hatos Márta

Maszatos szeretet

... amim még volt, azt mind
mind neked adtam,
lelkem
ép darabját,
a szívem
magasztját,
nyugalmam
és
békém,
s mert szomjas voltál,
rövid szertelenségem
végén
higgadtan
a feltétlen szeretet
cseppjeit
gyűjtögettem
maszatos tenyeremre,
friss forrásvízzel
hűtve,
igaz szóval
édesítve,
hogy végtelen
messzeségbe láss.
S most mégis
kiszáradt a szád,
nem hallasz,
nem látsz.
Mondd,
lemostad a tenyerem
hogy tisztának láss,
megtagadva a tér és idő
kontinuumát,
vagy betépve,
némán táncolsz tovább
a kozmikus rengetegben,
mert valami bánt.

Hatos Márta - Tarisznyádba

Hatos Márta

Tarisznyádba

 https://www.youtube.com/watch?v=qpoLsBmvugQ

megnyesett szárnyaid
mikor kitárod újra
utadba semmi ne álljon
szabad légy'
ne élj kárhozatba hullva
az istened vak
te mégsem vagy összetört
tékozló fiú
tiszta tenyeredre
tettem a lelkem
"nézd lelkemet, e folytonos remegést,
nézd lelkemet, hiszen ez a te lelked,
hisz nyomorult testembe te lehelted!"*
most hát
szárnyalj repülj
utad kísérje
korlátlan derű
akaratod legyen
kivédhetetlen fegyver
amit nem kapsz
azt erővel
továbbra se vedd el
tarisznyádba teszem még
szívem egy darabját
előre nézz
érezz
szeress
a világ egy illúzió
te magad vagy
a csillagok
a föld a hold a víz
minden mit elbírsz
kitárva szárnyaid
röpülj hát felhőkön át
hívogat rejtelmes messzeség
- tudod, fáj ha mégy -
mégsem mondom: maradj még

Megjegyzés: Részlet - Szabó Lőrinc: A tékozló fiú csalódása c. művéből

Hatos Márta - Dalos fülemüle

Hatos Márta

Dalos fülemüle

Befészkeltél lelkem kusza zugába
éjjel daloló, misztikus csalogány,
sokszínű trillázó éneked szárnyalt,
halk hangod sejtelmes vízcsobogás.

Sok-sok költőt, szomorú, vidám zenészt
megihletett e csodás dallamvilág,
tökély akkordjaid bűvölték elmém,
bús szívemben kéklő, fényes szikrák.

Jött a hajnal, az ébredés, kimérted
otthonod, léted territóriumát,
felejtve bohém, csalfa ígéreted,
véred vesztve, bánatot élve át.

A fájdalomtól félszegen óvtalak;
mily' kimért és halk lett színes éneked,
tested börtönében sikolt már a dal,
szárnyaló éneked nem feledem.

Hatos Márta - Mégis miért?

Hatos Márta

Mégis miért?

Rímet félbe, párba tegyek,
legyek komoly játékszered,
vagy húzzak lélekharangot,
temetve csendes bánatod?

Nem nézel reggel vissza rám
huncut, túllátó szemekkel
fájdalomhúron rezdülsz már
rejtély vagy, mégis értelek.

Valami rossz csoda büntet,
itt hagytad égető jeled:
fülembe csengő, bennrekedt,
keserű, fáradt intelem.

Nagy súlya lett már a létnek
végtelenségbe olvadunk,
míg morális háborgásom
lecsordul lassan szavadon.

Hitet, reményt és fényeket
... sóhajtanék kortalanul,
odú mélyén az értelem
izzó szikrája is kihuny'.

Magadba zárva önmagad
az élet forrása apadt
egy szóval sem mondtad: elég
nem kérdezted: mégis, miért?

Hatos Márta - Bumeráng

Hatos Márta

Bumeráng 

Mint a gyilkos
mikor előre megfontolt szándékkal öl,
úgy mártottam beléd szavaim
kéjjel, egyre mélyebbre merítve,
mert érezned kell
hogy mit jelent a szó,
melyet felzokogtam
vajúdó panasz-szavadra,
mert érezned kell
hogy a gyalázat torkából
kilökve, hogyan lendül
az ember ökle
mikor tépett-véresen zuhan,
- boldogan -
kívánva a halált.
Érezned kell,
hogy minden tagadás
melyet tett követ
nem messzire dobott köved
amely ha eltalál megüt.
Bumeráng az
kő-szívemben,
élesre kovácsolt
kétélű gyilkos tőr,
mely téged is
engem is
megöl.

Hatos Márta - Pillanatkép

Hatos Márta

Pillanatkép

Csak ülsz, ülsz szótlanul,
szürke árny nehezedik rád,
szemed távolba réved,
nem gyúl már benne fénysugár.
Remegő kezed az öledbe rejted,
az utolsó ima hagyja el ajkadat,
Isten megtagadott régen,
nem kell, hogy hallja hangodat.
Bánattal festett fáradt szemedből
forró könny csordul arcodon
s egy réveteg mosoly mély barázdát
hagy, míg elmerengsz a múltadon.
Agyad beteg tekervényein átsuhan
egy tánc, a zene, a "görög"
- a vaku villan - a pillanat örök.

Hatos Márta - Érzem - méregpohár

Hatos Márta

Érzem – méregpohár

már érzem, szememből lassan kiszökik a fény
puhán elszürkül minden, mint estefelé
a tárgyak is tétova homályba merülnek
karom sem emelem többé feléd
nem lebben már szó vidáman
elmosódik arcod a tájban
majd ha
elfogy
veled
a nap
nem látok
szemedben
sugarat
kezembe veszem a méregpoharat

Hatos Márta - Őrzöm

Hatos Márta

Őrzöm

Őrzöm az arcod lelkembe zárva,
Mint kalitban fogoly madarat,

Őrzöm vidám nevetésed,
Mint telihold a sugarat.

Őrzöm szemeid csillanását,
Mint kelő napfényt a reggel,

Őrzöm egy bús tekinteted,
Mint csillagokat az éjjel.

Őrzöm elveszett szerelmedet,
Mint kőtáblák az ősi jeleket.

Hatos Márta - Egy szó

Hatos Márta

Egy szó

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Meg akarom fogni a kezed!
A kezedet, mely két kezem fészkében
Vágytól aléltan meg-megremegett.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
A szemed még nézni akarom!
A szemedet, mely - alig hogy megláttam -
Égő napom lett, fénylő csillagom.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Hagyjon itt még egy búcsúszót a szád,
Egy szót, melyet ha elmentél, a lelkem
Vak csöndjében majd visszhangoz tovább.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Egy szó engem is kínoz, fojtogat!
Valamit én is mondani szeretnék!
Valamit még... bár lehet, nem sokat.

Nem baj, hogy köztünk nagyra nőtt az árnyék,
A bánat bennem szebb, mint az öröm...
Ezt a szenvedélyes, télen nyílt szerelmet
Köszönöm neked... én is köszönöm.

Hatos Márta - Megbékülés

Hatos Márta

Megbékülés

Sikongó szívvel csodákat lestem,
Álmodva jártam sugaras estben,
Néztem a vágytól ittasult szembe,
Könnyes szemekkel, zord sírverembe,
Igét kerestem: fájdalmas-lágyat
Mellyel a holt szó élővé válhat,
Derengő ködben láthatárt, mélyet,
Hová a lelkem sohasem érhet;

Fáknak odvában elrejtett kincset
Melyből szeretet gyémántja inthet,
Megújult fénnyel, csiszoltan, tisztán,
Vérvörös lángom fehérre szítván...
Oromról lávák völgyében jártam,
Tisztító lázban elégni vágytam.
Könnyek tengerét gázoltam térdig,
Könnyek tengerén szívem csak vérzik...

Feledés írja maradna végül,
Mellyel a lelkem szelídre békül,
Higgadtra, miként megkopott kövön:
Nem látszik bánat, nem látszik öröm,
Nem érzi kínját dermesztő télnek,
Nem érzi hevét tavaszi fénynek.
Nyár tüze érje, jeges tél kérge,
Hűvösen, bölcsen mered az égre.

Hatos Márta - Karácsonyi gondolat

Hatos Márta

Karácsonyi gondolat

Csengettyűk szólnak Karácsony estén,
Csillog ilyenkor az egész világ,
Szívekben ég láng, áldott szeretet
Halkan szóló harangok zengenek.
Ha még egyszer születnél erre a világra,
Te aki megjártad már a Golgotát,
Látnál itt a földön sok szenvedő embert
Kik nem ismernek semmilyen "csodát".
Adjál nekünk újra mindennapi áldást,
Égesd lelkünkbe a " Hiszek egyet"
Ne tegyél sok csodát, csak még egyet:
Minden szívbe adj soha nem múló
S z e r e t e t e t
Jézus jön közénk ezen az estén
Hogy beragyogja mindenki életét…
Jézus jön közénk ezen az estén
Nem tudva még, kikért áldozza vérét…

Hatos Márta - Egy titkos éj ...

Hatos Márta

Egy titkos éj...

Tegnap minden sár volt még, lucsok,
s ma virradóra szellő-fürge törpék
csodát csináltak: szirmokat kacagtak
és hópehelyként vígan szétsöpörték.
Mezőre, rétre, jéggel vont tavakra,
hogy lágyan paplan nőjön mindenütt,
s álom-sípokként zengjenek az erdők
amint a Hold, fény-ujjával leüt.
Egy tündér jár most éjszakánként,
nagy csendben, átlépve szirteket,
s a gondnyomott, sötétlő hegytetőkre,
ezüstcsillámú leplet hinteget.
Egy kis manó is jár még éjszakánként,
s hol beteg, lázas szívek alszanak
halkan megáll, szeméből fény patakzik,
mint békés, kedves ringató szavak.
Álommanók, tündérek járnak éjszakánként
s hol jégbedermedt álmok várnak, ott
halkan megállnak, szemükből fény sugárzik,
s elvisznek magukkal minden bánatot.

Hatos Márta - Tánc

Hatos Márta

Tánc

A zűrzavart és hangzavart
Egy keringő váltja fel,
Agyamba fúr, szívembe szúr,
A tangó átölel…

Nincs irgalom, riadalom,
Ritmus ül orgiát
És zsonganak, zsibonganak
Izzó melódiák…

Két forró kéz egymásba vész,
Hajlik, szökdel a láb,
Fordul, kering, libbenve int
és siklik már tovább.

Selyem suhog, ajak susog,
Forrón epedve kér,
És önfeledt tekintetek
Szikrája szívhez ér.

E bűvölet e szédület,
E mámorító láz,
Csak röpke múló illanás,
Csak ütemes varázs.

Hatos Márta - Koldus remény

Hatos Márta

Koldus remény

Munkából jövet a téren át
sok ismerős arccal találkozom,
évek óta látom őt szüntelen
ül görnyedten a padon.
Kezében könyv, néha felnéz,
időnként félhangosan motyog,
reszkető kezével nyújt felém
egy vén-öreg kalapot.
Élete arcára vésve, szemének
fénye, mint ruhája: megkopott.
Emberek jönnek-mennek mellette,
az öreg szive-kalapja kong.
Rideg világ, közönyös emberek
siessetek,-suttogja maga elé...
Táskámban forint után kutatok
kérdezem, mit olvas: regényt?
Lassan emeli fejét, rámtekint,
s Burnsnek egy versét kezdi el,
sietnék én is, de hallgatom,
szépen mondja-mondja az öreg...
Szeméből eltünt köd, ború,
arcán halvány mosoly ragyog...
Megköszönöm a verset, az "előadást"
tovább lépek...úgy érzem...
...gazdagabb vagyok.
"Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség. "
/Burns: Levélhulláskor c. verséből/

Hatos Márta - Ég veled ...

Hatos Márta

Ég veled  …

Hangod, mint vihar vad tombolása
mikor szakít felleget,
hasítja éjszakám magányát
és a rideg csendben
visszaidézi a dermedt perceket…
Nem hívlak már,
egyszer mindennek vége van
- halálos volt minden pillanat
amikor vártalak-
ég veled, álmom ne háborítsd,
felejts el minden átkozott szavam,
égő, esztelen éjszakák
buja szerelem nyomát,
száműzött nappalok
koldus nyomorát.
Te menj tovább, légy erős,
félni ne legyen időd,
hagyd veszni
aki a sorból már kidőlt.

Hatos Márta - Engedd

Hatos Márta

Engedd

Engedd, hogy a világ törvényén
kívül helyezzelek.
Engedd, hogy ezer csók-parázzsal
borítsam testedet.
Engedd, hogy lágy simogatással
hívjam elő vágyaid.

Fogadj magadba. Vad szenvedélyem
elűzi gyötrő álmaid.
Fogadj magadba és érezd
az összefonódás minden mámorát.
Fogadj magadba, hogy a lelkem
kibonthassa minden zálogát.

Fogadj magadba... engedd...
hogy felfedezzük egy kéjes
éjszaka minden zeg-zugát.

Egy viharos éjszakáért
nem kellenek már a nappalok,
s beteljesedett éjem után,
mint tiszavirág meghalok.