Kópis Eta - Te vagy ...

Kópis Eta

Te vagy…

https://www.youtube.com/watch?v=_zRVRkb8c9c

Te vagy a békesség szelíd világa. Álmatlan éjszakám Hold sugara. Te vagy múltam, jelenem és jövőm. Te vagy boldogom, igazi megmentőm.

Te vagy magányom gondolatmenete.
Lelkemnek üdve, szívem szeretete.
Te vagy Fény és Árny. Te vagy az Élet.
Éltemnek sodrásában – Te vagy a lényeg.

Múltam Árnyaként felderengő Fény,
mint valós, igaz kép úgy feszülsz belém.
Jelenem, bár benned bizalommal él,
de jövőmtől remegek, szívem nagyon fél.

Minden új dolog rémisztő kicsit,
Míg csak test és lélek hozzá nem szokik.
Múlton át kell lépni, nagyon jól tudom,
ha haladni akarunk közös utunkon.

A régi dolgainkat engedjük szabadon!
Emlékként Lelkünk legmélyén maradjon!
Ne gyászoljon, ne sírjon miatta szívünk,
hisz hiányát pótolja újabb szerelmünk.

Most álmaimban látlak téged még.
Jössz elém, de hirtelen eltűnik az álomkép.
Arcomon játszik szelíd hajnali Fény.
Sugarad látom benne, vele a Reményt.

Így vagy hát magányom gondolatmenete.
Lelkemnek üdve, szívem szeretete
Féke, áradása kínsorsom, Életem tűzének,
hogy tudjak még hódolni kéjnek, szenvedélynek.

Kópis Eta - Ősz

Kópis Eta

Ősz

 https://www.youtube.com/watch?v=p3WAnNVuzsw

Ködhintóban jár az Ősz.
Hangulata: szörnyen Bősz.
Süvít a szél. 
Kegyetlen:  
Egy csöppet sem szeretem.  
Ormótlan nagy felleg-sereg
 keseríti bús szívemet.  
Ördögkatlant zargat, kerget  
közepében Manó - gyermek.  
A Domb alján sír az anyja:  
hol szenved egyetlen fia?
Gesztenyefánk egy levele:
már is katlan közepébe.  
Pattanj föl rám apróság !
 Vár rád drága jó anyád!
Már is röppen, száll a levél.  
a kis csavargó így haza tér.  
Édesanyja karba veszi, öleli.
Gesztenyefa-levélkét megdicséri.  
Menj utadra drága gyermek!
Kerüld az ördög-szekeret.
Keress avar-szőnyeget,  
hol nyugodhat kis szíved!
Gesztenyefa nem tanyád,
Halott: drága jó anyád.  
Sárga, barna, tarka szőnyeg
lett szép nyári palotád.
Szürke égbolt, ködös táj.  
Az elmúlás nagyon fáj.  
Ősz, Tél egyszer véget ér.  
Siklik a szán Tél jegén.  
Nyomukban a Tavasz ébred.
 Nap sugara rügyet éleszt.  
Pattan a rügy, dalol a Táj
Nem sokára itt van a Nyár!  
Trillázza sok kicsi rigó.:
Az élet szép, és élni jó!

Kópis Eta - Mint az éj úgy jöttél

Kópis Etelka
Mint az éj úgy jöttél

- hajnalcsillag útján.

Mint a Hold eltűntél.

bodros felhők frontján.

Égő Nap tűzénél

lényedet kerestem.

Simogató kezeimmel,

csak "hűlt helyed" leltem.

Térj vissza szép álom

vágyam vánkosára!

Árva, bús szívemmel,

ne hagyj magányomba!

Szeretni akarok, csókolni, ölelni,

soha ne hagyj mélységbe zuhanni!

Kell egy igaz barát, egy társ,

nem tűröm a bénító magányt.

Jöjj hát ébredés, jöjj édes szerelem,

szenvedélyek útján tarts velem!

Pattogjon a tűz, szikrázzon a parázs!

Tűnjön magányom!

Ne emésszen a vágy!

Kópis Etelka - Kezed a kezembe

Kópis Etelka

Kezed a kezembe.

 https://www.youtube.com/watch?v=kCFXKh00MWQ

Kezed a kezembe.
Lángoló érzelem
bujkál a szívembe
Vágyakozik lelkem
Új és új szerelemre.
A testem megremeg.
Agyamban fáj a múlt
Fészkéből kidobott,
majd felfalt az élet.
Új fészkemből új s
új zengő nóta száll.
Házam táján frissebb
dallam dúdolgatva jár.
Fürtjeimet szél borzolja.
Hajam Égnek áll.
Nem akarom hinni
hogy újra becsaptál.
Hittem én a szerelmünkben.
Most már nem hiszek.
Magam többé nem teszem ki
Csalfa, vak Reménynek.
Kezed kezemben
jövőt keresett,- de te
becsaptál. Így már jelenünk
sem és jövőnk sem lehet.
Kezed – kezemben,
mit száraz fadarab.
Érzelmeim bugyrában,
csak keserű íz marad.

Kópis Eta - Szeretnék

Kópis Eta

Szeretnék

https://www.youtube.com/watch?v=y7eLTzqfKp8

Szeretnék újra szerelmes lenni. Érzem szívem nem bírja tovább. Szétpattan húrja, semmivé lesz, ha nem lángol fel a régi vágy. Mért fájsz oly nagyon Óh nem tudhatom, de lényem fölött, te lettél te vagy “nagyhatalom.” Te vagy a pokol. Te vagy a meny…, rideg, sivár remény gyötrő Szerelem. Fájdítod Lelkem, kínzod szívem. Szeretnék újra szerelmes lenni, de szívem már csak szeretni kész Szétpattantak húrján a vágyak, érfonatai sziklakerté, rideggé váltak. Szeretetem patakzó könnyet ereget. Beleremeg a Szív, a Lélek. Itt vagy, de mégis még is félek…., Nélküled ugyan hogyan élek.? Félek, mert ma vagy…, de holnap? Dédelgethetem örök magányomat. Ebbe belerokkan rövid Életem. Így megy füstbe egy igaz Szerelem. Szerelmem végül szeretetté lesz, mert fékezni kell a szenvedélyeket. Csak a bizalom, tisztelet, őszinteség, szittya a Lélek parázsló, örök tűzét. Közben várjuk, hogy teljen az idő, nem győz le semmilyen túl-erő, csak a hűtlenség, a csalás árja, s mások fojtogató ármánykodása Nem hiszek rosszindulatú pletykának, de kezem érted tűzbe nem teszem. Nem tudhatom nálad igaz-e a Szerelem, vagy játszol, mint macska egérrel Velem?

Kópis Eta - Árnyak - fények

Kópis Eta

Árnyak – fények

 https://www.youtube.com/watch?v=WSSBqw8U5Os

Gondok árnyékától
szenved a Lelkem.
Árnyaim játékát csak
a fények mögött érzem.
Mikor tűnni vélem a
skarlátköpenyű éjszakát
az álom körbeleng,
mint valóság.
Fényt hozzatok felém,
Életnek gyökerét,
mellyel táplálhatom
szívekben a reményt!
Tündökölni nem, csak
élni és élni hagyni szeretnék
Ne takarjátok hát előlem a Fényt!

Kópis Eta - Te vagy

Kópis Eta

Te vagy

https://www.youtube.com/watch?v=5GjGBiahL5c

Te vagy a Nap az égen.
Te vagy a Hold, fagyos éjben.
Te vagy a fűszál a rét ölén.
Te vagy minden, te vagy ez enyém.

Én számolom a percet, mik nélkülöznek.
Én vigyázom Sorsod, míg különböznek.
Én vagyon Árnyad-Fényed nyomában.
Én lelkesítelek búdban és bánatodban.

Mi ketten vagyunk csak egy Egész.
Mi kik kísérjük Sorsunk, fogjuk egymás kezét.
Mi mindig előre tekintünk, soha sem hátra.
Mi már mindenben számíthatunk egymásra.

Te letérnél utunkról, én követnélek.
Én szeretlek akkor is, ha te nem édes.
Mi ígértünk egymásnak boldog napokat.
Csak mi együtt tarthatjuk be adott szavunkat.

Ez az út mienk. Együtt járjuk az végig Kincsem.
Míg engedik az Égiek, s számon nem kérik ott fenn.
Ha nem lángol föl a Szeretet szívünkben többé
Én akkor is Árny maradok –Fényed ölén mindörökké.

Kópis Eta - Ő lett

Kópis Eta

Ő lett

Múltam sebeit már nem simogatom,
szemed fényében felragyogott napom.
Te vagy életem bút feledtető álma.
 – Te vagy tiszta fény, boldogságom vágya.  
Kezed kezemben fészkelő madárka,
fájdalmat, szenvedést markunk bezárta.
 Szívem párszor ismerte már a Szerelmet,  
csak a „Kaszás” nem hagyott soha bő teret.  
Gyászba taszította felfénylő napomat,  
kiket szerettem, korán elvitte azokat.
Óh, mond Istenem, ha jő egy új szerelem,
féltsem Lényét magamtól, vagy szerethetem?
Szerelmem ára újabb gyász nem lehet.  
Nem vághatok eret, szívemben új sebet.  
Engedj úgy szeretni én drága Istenem,
„szépkorom” már ne szenvedés legyen!
Kit utamba hozol, hagyd, tudjam szeretni.  
Göröngyös útján neki is végig kellett menni.
Hagyd! Rakja vállamra élete keservét, 
- hogy együtt hordozzuk Sorsunk Vaskeresztjét!  
Hagyd, legyen Életem! Álmaim tündére
Fekete gyászomat, színezze fehérre!  
Nem fehér, szívárvány- színben játszik szívem.  
Rózsaszín e világ és az Élet körülöttem.

Kópis Eta - Álmom oltárához ...

Kópis Eta

Álmom oltárához….

 https://www.youtube.com/watch?v=u7TNatyH7e0

Álmom oltárához kaput nyit az éj.
Nyugszik minden, felragyog a fény.
Fénynek árnyékaként pillangó lelkek:  
tündérek, angyalok táncot lejtenek.

Seregük elsodor, vélük táncolok.
Bánatomra, bajomra nem is gondolok.
Két angyal kísér, fogja a kezem.
Huncut pajkossággal száguldnak velem.

Álomport hint szememre néhány jó tündér.
Virágos rétnek kellős közepén,zöldpázsit ölén.
Álmomat vigyázza kis csapatnyi nép,
a messze távolból hallok halk zenét.

Pipacsot ringató dallamuk úgy száll,
mint felhők közt röppenő szelíd gerlepár.
Velük szállnék én hozzád kedvesem.
Nem hívsz és nem is vársz. Így nem tehetem

Kópis Eta - Hajamban ...

Kópis Eta

Hajamban….

Hajamban néhol csillog már egy gyöngyszem
Így adja tudtára a világnak, hogy öregszem.
Kezem még meg nem remeg, szívem is él.
Lelkemben egy hang boldogságot ígér,s remél.  
Ráncokat fest arcomra a rohanva távozó idő  
de magányom zárját még megnyitva hagyja Ő.
Bár egyre ritkábban simítja sajgó, bús Lelkemet,  
De tanácsaival még mindig segít, ellátja Éltemet.
Ha karomban, lábamban erő már nem duzzad  
Rám mordul, indulj már, vár még sok feladat! 
  Az idő jó mesterem, igazságos és bölcs tanító,  
Erejéből táplálkozik, minden kiejtett okos szó.  
Tudom a Sors nem csak fényt, árnyékot is vetít.  
Ezen ezüstben pompázó hajtincseim sem segít.  
Deresedő hajam olyan a csillagos éjszakában,
mint szökött napsugár tengernek habjában.
Bár fájdalmat nem jelent, de rám bélyegzi a kort  
Nem lázadozom ellene, ez a Valóvilág, ez a Sors.  
Mindhiába akarom támadni saját kis bűnös Életem  
Van felettem, ki dönt, az egészből mi juthat nekem.
Hajamban néhol csillog már egy gyöngyszem  
Így adja tudtára a világnak, hogy megöregedtem..  
Kezem még meg nem remeg, szívem ép és él 
  Lelkemben egy hang boldogságot ígér, és remél.

Kópis Eta - Álmodj velem!

Kópis Eta

Álmodj velem!

 https://www.youtube.com/watch?v=Un80TVCqqcI

Messze tőlem álomra hajtod fejed.
Reményed sátra alatt szíved megremeg.
Nekem gyászos fal marad, málló vakolat,
míg Te tovább álmodod fényes Holnapodat.
E Holnapban elsuhanó Árny maradok én,
Szívedben fel-felzokogó, elvetett szenvedély,
majd kiszakít álmodból ébredésed hajnala.  
Kést döf testembe a rettegés őrjítő sikolya.  
Szívem ritmusa ereimbe éltető vért dobol.
Ajkad mosolya elárulja, hogy felőlem álmodol.
Aludj én kedvesem, álmodj csak szépeket.  
Telihold őrzi álmaink és az együtt töltött éveket.
Míg vezet álmod, én veled, melletted maradok.  
Kísérem Őt, s ablakodon néha halkan bekopogok.  
Arcod lávatűzében vágyálmom tovalebben.
Egy vigasztal, hogy boldog leszel egy másik életben.

Kópis Eta - Tél jött hozzám ...

Kópis Eta

Tél jött hozzám …

Nem alszom,

de ébren sem vagyok.

Elmerengve nézem

a fagyos ablakot.

Óh… Istenem…,

de csodás jégvirág!

Kiáltanék boldogan:

Természet: VIVÁT!

Oly pompás, mit

alkottál nekem,

csodálja, bámulja,

gyöngülő szemem.

Rideg vagy Tél. Kemény,

de virágaid között…,

szívembe lelkembe

melegség költözött.

Múltam lepett meg,

boldog gyermekkorom.

Fűtött szobám, gondoktól

mentes otthonom.

Ereszünk alatt…,

csilingelő jégcsapok.

Fűtetlen szobámból távoztam,

oly jó – otthon vagyok.

Bőség ül asztalomra…-,.

ünnepi lakoma.

Mily szép az ábrándozás!

Jól lakhatom általa.

Éktelen korgásba  kezd

üres gyomrom…,

…, s rádöbbent  arra,

ez nem régi otthonom

Jégcsap ül itt is,

csak nem az eresz alatt.

Jégcseppek borítják el

az egész falat.

Az a kis melegség,

ami felhevített, csak

kopott takarómból

hozott enyhességet.

Sivár asztalomon

jeges lett a víz is.

Ez hát a fagyhalál,

az utolsó krízis?

Kályhámban tűz nem ég,

ennivalóm  nincsen, az

ablakomra festett…,

jégvirág egyetlen kincsem.

Köröttem már minden

megfagyott, megdermedt.

Nem szövögetek több

álmot és új tervet.

A kikeletet, a tavaszt

várom. A föld ébredését,

átfagyott  testemnek,

nyugalmát, a Lelkem békéjét.

Kópis Eta - Ősz

Kópis Eta

Ősz

 https://www.youtube.com/watch?v=Tu2nIIvZasg

Ködruháját Ősz Apó apránként levetve

A kert alján lévő összes bokrot és fák
halott lombjait egyenként szemrevételezte.
Színes festékkel derékon és nyakon öntötte
Féltőn vigyázva a friss örök-zöldekre.
Tuják és fenyők olyan büszkén álltak.
Mint hű védelmezői csicsergő madárnak.
Az avarszőnyeg között apró gyíkocskák
elkókadt, pici bogarak testét falatozták.
Az úton Csend gurult. Árnyékába léptem.
Szoknyámnak széle meglebbent a szélben.
Szomorú füzek közt a gallyak reccsentek.
Avarszőnyeg ölén sírva-ríva henteregtek.
Egy kis ugra-bugra veréb tócsát talált,
melynek vad vízében megfürdette magát.
Bennem mocorog most minden régi emlék.
mintha perceimnek újra s újra rabja lennék.
Ez a rabság lett hát az én szabadságom kulcsa.
Utat mutatva ráébresztett ne adjam föl soha!
Szívemben Új tavasz csak akkor bont rügyet,
ha Lelkemben őszinte friss és igaz a Szeretet..

Kópis Etelka - Csend

Kópis Etelka

Csend

Befészkelt a csend magányom sátrába.
Megpihent Lelkemnek, remegő zugába.
Apró sóhajtásaival csókolta ajkamat,
nyitogatta szemhéjam, ha a hajnal hasadt.  
Figyeltem az éjben szelíd fényvarázsát,
elszoruló szívvel néma zokogását.  
Testem remegése válaszolt szavára,  
Csendem kitartását nem hagyva magára.
Szépeket regélve éltünk egymás mellett,
remélve jobb jövőt, tisztelve emléket.  
A Nap virradata tovaűzte tőlem,
csak őszintén hiszem, hallat még felőlem.  
Neszei lényemnek tavaszi ébredés,-  
suttogó, halk szava ültet bennem Reményt.  
Ha körém fonódva, fölöttem lebegne,  
a Világ öröme, csókja enyém lenne.  
Nem vetődne árnyék, csak fény, susogó szavára,
szétszórnám, hinteném szegényre, árvára.  
Ölelő karomból, mosolyomba rejtve,
minden igaz lélekhez, szívhez általam elérne.
Minél többet szánnék, egy-egy fájó sebre,
annál nagyobb boldogság nyílna a szívembe.  
Hálát adok érte az én Teremtőmnek--,
hogy Csenddel ajándékozta magányos éltemet

Kópis Etelka - Kérlek...!

Kópis Eta

Kérlek…!

Kérlek, ha kicsit is szeretsz még,
tárd ki Szíved – engedd be a Reményt!
Testem kagylóhéjban szorong kedvesem.
Kérlek, hagyd piheni puha fészkeden!  
Hiányzol. Érzem lázas fájdalmadat.  
Ébren is álmodom, keresem mosolyodat.
Golgotává nőtt Sorsom menekít fészkedbe.  
Bizakodom: irányítását átveszed kezedbe.  
Lassan szépül, épül kettőnk puha fészke,  
Fények Árnyak között lelkünk szigetébe.  
Ott hol társként megél Szerelem Szenvedély:  
s nem kísér bánat, csak árnyékként a Fény.  
Építs nekem fészket, ha kicsit is szeretsz!  
Védelmezz, óvj, vezess, fogd a kezeimet!  
Gyere vissza hozzám! Félek a sötétben.
Járjuk együtt utunk : Árnyékban és Fényben!

Kópis Etelka - Rózsalugas ...

Kópis Etelka

Rózsalugas ...

Rózsalugas az én Szívem.
Tápsója egy új szerelem.
Tüskeszúrt szirmaimon vércsepp,
édeskés illata gyógyítja Lelkemet.  
Ha fájt is valaha, már rég elfeledtem.  
Aranyló tűzgolyót hord a szél felettem.  
Forró szívem - szívednek lett párja.  
Így lettünk mi ketten szerelem rózsája.  
Tőled tanultam meg szerelemmel élni.  
Tüzed lángjában - lángolva elégni.  
Két szemed tűzében magamat látom,
míg létezek, e látványt szívembe zárom.  
Rózsalugas szívemnek kis pillangók tánca,
oly kedvesen becéző, mint kezet simogatása.  
Elcsöndesül, elpilled már az enyhe szél is.  
Rád gondolva kedvesem megpihenek én is.  
Álom ami hozzád visz. Csak álom az egész.
Ajkam lassan felsóhajt - örök szerelmedért.  
Testem lángban ringatóz - csillagok ölén.  
Megmaradt az Árny nekem - Tied lett a Fény.

Kópis Eta - Vendéged voltam ...

Kópis Eta

Vendéged voltam …

Vendéged voltam
nyári napsütésben.  
Vendéged…-  
ragyogó déli fényben.
Leszállt az éj-tündér,
feketén - csöndben,  
vendég mivoltomat -:
 rögvest elvesztettem.  
Egyéjszakás kaland  
lett álmaink vége.  
Te sem – én sem vágytunk
újabb szenvedélyre.  
Lehet, hogy szívünkben
ott maradt a tüske…,
ezért nem borul az éj  
reánk soha tört ezüstbe?  
Vendéged voltam…  
Maradtam volna az!
Csak egy barát lennél most,
és nyújthatnál vigaszt.
Mindent elvesztettünk
azon az éjszakán.
Nem lehetsz barát sem
a történtek után.
Barátságunk szétégett
a szenvedély tüzében.
Csak fájó kép maradtál:
Szívemben – Lelkemben.
Köszönöm mégis én
e kalandos estet.
Kérlek! Engedd meg:
titkon kicsit szeresselek!

*

Nyarunk emlékét szívembe rejtve.
Maradjon nekem kettőnk örök szerelme.