Vitó Zoltán - Kiáltás kis dalokért

Vitó Zoltán

Kiáltás kis dalokért

http://youtu.be/2qqFLq-i8rw 

Töményen ég a fájdalom;
halálba űz, ha még hagyom
a rút teher,
a rút teher.

Ha tudnék most sóhajtani,
egy röpke dalt elmondani,
az volna jó,
az volna jó!

Hagyd most a hosszú éneket:
ilyenkor csak rövid lehet,
hisz' nincs erő,
hisz' nincs erő!

Ha szúr az öldöső magány,
egy kis dal is feloldja tán
a bánatom,
a bánatom.

Ady, Vajda, Vitéz Mihály!
Ti tudjátok, nekem mi fáj,
ó, szóljatok,
ó, szóljatok!

Ti kínzott-lelkű mesterek,
tanítsatok meg engemet
dalt zengeni,
dalt zengeni!

A kis dalok varázslatát,
lélekenyhítő balzsamát
azt kérem én,
azt kérem én!

Hogy lássanak, ismerjenek,
megértsenek s szeressenek
az emberek,
az emberek.

Mi oly rég elmondásra vár,
azt elmondhassam végre már
mindenkinek,
mindenkinek!

S ekként, ha értelemre lel,
ezer kis dalban égjen el
az életem,
az életem!

Vitó Zoltán - Genezis

Vitó Zoltán

Genezis

http://www.youtube.com/watch?v=DEu9S90zahM  

(Gabónak)

Bennem kietlen pusztaság s maga
a Némaság és vak Sötét vala.

Égen a Nap és Hold is kialudtak,
és nem volt fénye már a csillagoknak.

Zűrzavara uralkodott a térnek
s oktalanul pályáikról letértek,
mit bolygók milliárdja örökölt, -
és kihalt, terméketlen lett a Föld.

A vizek medreiket elhagyák;
holt madarakat hullattak a fák;
erdő-dalú hegyeim leomoltak,
és tehetetlen Kínok káromoltak,
elveszítve lassan minden hitet, -
és bennem már szinte a szeretet
is kiszáradt virággá sorvadott,
nélkülözvén a hulló harmatot.

Kuszává lettek míves útjaim;
kiapadtak tilinkós kútjaim...

És megesett rajtam az Úr szíve:
Látá irgalmas könyörülete,
mily kegyetlen az, hogyha nincsen Társam!

És akará, hogy most már látva lássam:

az én Teremtőm óhaja a rend, -
      egy gesztussal mindent újjá teremt; -
      az én Teremtőm kedveli a rendet,
      hát mellém rendelt, nékem adott Téged; -
      az én Teremtőm szereti a rendet, -
      s a Teremtésben így - Rendet teremtett(!).

Vitó Zoltán - Oly jó!

Vitó Zoltán
Olyan jó!

http://www.youtube.com/watch?v=o22I6D1keT8

Ó, olyan jó, hogy végre létezel!;
hogy az Időben már nem késel el;
hogy megláthattam benned a 'jel'-et,
hogy Lényed számomra rendeltetett;
hogy Párom, Társam, megértő Arám van,
nem kutatok vakon a sokaságban!
Olyan jó, hogy békét nekem hozol;
ó, olyan jó, hogy hozzám tartozol!
Enyhíteni éhemet, szomjamat,
haraphatom kenyér-lágy ajkadat!
S hogy meghalad minden reményemet
a mód, ahogy szíved viszont-szeret!
Olyan jó haza járni!
Olyan jó haza várni!
Érkezéskor nézni a szemedet,
míg el voltál, vajon mi érhetett(?):
Az iskolában bohó tanítványok
mit okoztak: derűt, vagy bosszúságot...
És olyan jó, ha a derűt hozod!
Megérint meleg, lélek-mosolyod
s a gondokból egyszerre nincsen semmi, -
olyan jó szemeidben megpihenni!
Ó, olyan jó, mikor szívünkben vágy van,
Véled feküdni a hitvesi ágyban, -
s mint békére lelő, vad indián,
ámulni a zengő Harmónián
s hálával telten tudni, hogy nem talmi, -
az Ég Urát általad magasztalni,
hogy végre-végre nem vagyok magamban...
Ó, olyan jó, hogy ily felfoghatatlan!

Vitó Zoltán - Szerelmünk kertjében

Vitó Zoltán
Szerelmünk kertjében

Szerelmünk kertjében frigyünknek fája
villámoknak kereszttüzében nőtt.
Bármely viharban bújhatunk alája,
emel fejünk fölé levélkendőt.

Illatos ágaival vonz a tájra
orkán-időn szelíd esőfelhőt, -
védelmezőn féltve, az Ég csodája
óvó hálót körénk időtlent szőtt.

S gondoskodásunk termőtalaján
nevelkedik gyümölcs-Emberpalánta;
az Úr teremtő ihlettel kívánta,

próbául is hozzánk bocsátja: tán
ember-esélyt adó, álmában látta,
vétkek gyógyír-gyümölcse lesz - a Fán.

Vitó Zoltán - Csatáznak érted

Vitó Zoltán

Csatáznak érted 

Csatáznak Érted most zilált sorokban
kilátások, kancsal ígéretek;
félig élve és holtan
vonul egy részegült menet:
Kábító perspektívák
vak tébollyal vonítják
törékeny illatú neved;
káoszos vonzások gyanítják
erőtlenségedet -
s félő, hogy fölborítják
gyöngy értékrendedet.

Dobálnak, pörgetnek egyre gyorsabban
nyúlós hínárkezek,
s a szédítő, homályos forgatagban
már néha nem látsz tisztán engemet!

Holott közel vagyok,
vívnak Teérted kétes távlatok.
És küszködsz, gyötrődsz, vívódsz magad is,
nem tudva még: ki igaz, mi hamis;
melyik van Érted, melyik ellened(?):

Védtelen lévén,
szaggatnak vámpír ellenpólusok -
s mannás ízű, szentséges kis húsod
              mélyén
sír tépázott, finom idegzeted...

Ó, de ne félj:
      már nagy veszély
      tán nem lehet;
hisz' vértezett szívű és elmeélű
kivont kardommal én is ott megyek!
Te önmagadhoz miért ne lennél hű?:
      Csak hidd, hogy győzhetek
s kívánd: e harcban én legyek veretlen –

és biztosíts nékem e vad seregben
  bajnok-voltomhoz legméltóbb helyet!

Vitó Zoltán - Útravaló

Vitó Zoltán

Útravaló

Ha különb s igazabb vagy,

átlaggal be nem éred:

’pluszt’ is vállalni kell -

s úgy boldog is leszel!

Közöny nyugodni nem hagy;

és Csúcsok hívnak Téged, -

indulj hát bátran el!

Lopj egy kis fényt az égről,

legyen legfőbb tudásod: -

kezednek bársonyát,

ajkad meleg szavát

Társad tekintetéből

majd mindig híven látod

visszatükrözni – Rád!

Vitó Zoltán - Kortes-beszéd

Vitó Zoltán

Kortes-beszéd 

   http://www.youtube.com/watch?v=wEG8kP-ofWs
 

Ricsajok elől menekülve,
ígéreteknek nem felülve;
küzdés után nyugalmat vágyva,
menekülnék társas magányba.

Fénylő látványokkal nem bírok,
hát csábítón senkit se hívok;
de hogyha mégis mellém tévedsz
s kérded, hogy ettől mit remélhetsz,
azt felelem: nálam eléred
rejtőzködő legjobbik éned:

Magadba néző áldott csendet,
mélyeidből sugárzó rendet;

a legtöbbet, mit ember adhat
a másik embernek: bizalmat;

s minek nem adhatod meg árát,
a Barátságnak szilárd várát,

meghitt szavaknak bensőségét
és a türelem szelídségét;

önbizalmat a küzdelmekhez,
hitet, mi benned mindent rendez;

a Szeretetnek nem-múlását,
féltő kezek feléd-nyúlását;

igényemet, ha eléd tárom,
azt magamtól épp' úgy elvárom;

az érzelmeknek tengermélyét,
a köznapok derűs békéjét;

vágyát annak, hogy élhess másnak,
vágyát az önfeláldozásnak; -

égbe nyúló szikla-Szerelmet,
mi szárnyakra emelve ment meg...

Ricsajok elől menekülve,
bősz bosszulóknak nem bedőlve,
nem megafontól hangos utcán,
hanem a lélek hullámhosszán
csak egyszál magamban kiáltom:
nekem nincsen semmilyen 'Pártom'
amely dicsfényt vagy szégyent hoz rám, -

csak szomjas szívvel jöhetsz hozzám!

Vitó Zoltán - Szonett

Vitó Zoltán

Szonett

http://www.youtube.com/watch?v=Xw_LdeVn3Uc 

(Beának)

Elnéző légy, ha rám a keserűség,
s indulatom reád ront bűntelen!:
Engem mindig bőszít a kisszerűség
s a görcsök közé húzó intelem:

Csak ha hátrál a tiltó kényszerűség,
úgy van barátság, úgy van szerelem; -
csak így élek; csak úgy tart meg a hűség,
ha nem gyávít tarackos félelem!

Csak így lehetek képes, hogy akarjak
szépen, szabadon: igazat, nagyot.
Százszor inkább szedjenek szét a varjak,

mint hogy alant kúszva, sarat harapjak;
ki a fényre-hívott EMBER vagyok, -
s habzó-felhős eget habzsolhatok...

Vitó Zoltán - Te - Én

Vitó Zoltán

Te – Én

http://www.youtube.com/watch?v=r-NHh1dDKUM

(Kittynek)

Te menekülsz - sanda igyekezet -.
elárulva, megcsalva minden álom;
iszkolsz szegényszánalmasan. - A szádon
hírhedt mentség: - "Nem tudtam, mit teszek!"

Én biztatva-kérve-gyötrődve látom:
ezeregyszer is áldozat leszek;
nem nyúlnak értem megmentő kezek,
bár győzhetnél a reánk mért halálon.

Te hallgatsz; megtagadva a panaszt is. -
Bennem reszket: - Talán... - Esetleg... - Hátha...
Benned elszánt felejtés keze bont -,

s én érzem hűtlenségnek szinte azt is,
ha éjfél után anyám szobájába
átkapcsolom tőlem a telefont.

Vitó Zoltán - Noémi

Vitó Zoltán

Noémi

Ahogy álltál ott nyíltan és szelíden,
még gyermeklányként úgy két év előtt, -
szemem az első perctől kezdve híven,
tévedhetetlen látja benned "őt",

aki leszel; az Egyetlent. S merítem
félszből türelmem, mint csontból velőt;
gyötrőn, hogy kincsem végleg elveszítem,
ha korán látok benne szeretőt...

Pedig kibomlott, sok ki üde jel
tudtod nélkül már int; ne késsek el;
s lilába hajló, édes meggy-ajak

némán is csábít, hogy csókoljalak. -
Fedjem még titkom?!, - áruló legyek?!:
Óh, bár tudnám, tudnám, hogy mit tegyek!!!

Vitó Zoltán - Együgyű vallomások

Vitó Zoltán

Együgyű vallomások

       Amikor hó van és fagy,
       én akkor is fürjes tavaszban járok, -
       de csak ha velem vagy:
       Tenélküled hideglelősen fázok;
       öt-lépésnyi szobám kietlenül nagy;
       rámdermednek tarajos jégvirágok...

       - Hallasz csengve didergő dallamot?:
       Semmi! Ne félj!: Csak a magány kolompolt;
       s hol nincs már semmi íz,
       számban a kortynyi víz
       ajkaid égő hiányára gondolt -
       s koccanva megfagyott...

Vitó Zoltán - Elmondom neked ezt ...

Vitó Zoltán

Elmondom neked ezt ...

http://www.youtube.com/watch?v=VpyV6NCx11Y

1.

Elmondom Neked ezt, hogy tudd: Amikor kivetetten,
bennem a barna vadon befelé folyt könnyeken ázott, -
éjemben hangod kicsi, félénk fénye cikázott
s rég-feledett kis rejtekeken gyúltak pici fények...

2.

Elmondom Neked, ezt is tudd: Amikor sebezetten
jégrőzsés közönyökkel megvesszőzve hevertem, -
hangodon - édes dallam - szólt egy cinke-madárka,
s kélt a remény: tán nem leszek eztán annyira árva...

3.

Elmondom Neked ezt, hogy tudd: Amikor kosaradban
nékem harmatosan leszedett, friss málna piroslott, -
bennem málnás kerteknek finom illata áradt
s zöld klorofillnak friss lélegzeteként a remény, hogy
lelkem villám-szántott, tölgyerdős talajának
irgalmat termő, teli szíved lesz a gyümölcse...

4.

Néked mondom el, ezt is tudd: Mikor árnyak osontak
s lépteimet fürkészték: "merre?", "kivel?", "mikor?" és "hol?", -
szép szemed erdei őzike tiszta tekintete láttán
félve inalt, menekült tova mind, ama sanda besúgó...

5.

Elmondom Neked ezt, hogy tudd: Amikor kinevettek
s égő testi hibámért dölyffel semmibe vettek, -
nem kétlettem: a Jósorssal valahol Te frigyet kötsz;
tudtam, hogy Csoda kell s hittem, be is érik a nap s jössz
zerge-iramlással, romolatlan, zsenge hiteddel -
s esdem majd: "kezemért nyúló kezedet sose vedd el!",
s esdesz majd: "kezedért nyúló kezemet ne ereszd el!"...

6. (Ének!)

Elmondom Neked ezt is...     Néked mondom el azt is...
Nyárfa sugár-örömével     s fűz-szomorún a panaszt is.
Bús szíve parttalan árad,     szólni ha szomjas az ember;
így sorolom Neked, Édes,     hogyha bírod türelemmel.
Éjet napra tetéznék     s halmoznék napot éjre;
lázban verdes a szívem:     csak Te maradj vele végre(!) -
s vár feleletre a lélek:     "Ó, Te ne hagyj el, - az Égre!"

Vitó Zoltán - Már nem félek!

Vitó Zoltán
Már nem félek!

http://www.youtube.com/watch?v=nywdsF6JrHo 

Már soha többé nem mondom, hogy "Érted"...
Nagyobb veszteség ennél még mi érhet?!
Tudjátok meg, már semmitől se félek!

,Ideg-lángcsóváimmal már nem látlak!' -
süket fülekbe suttogom a vádat.
Kit semmi nem köt, annak még mi árthat?!

Ki nem veszíthet már, az nem is félhet!
Jöhet szembe' akármi, ki se térek.
Elszánt vagyok, mint kérges fán a féreg,

minek nem gondja többé, hogy a holnap
mit hozhat még: - legfeljebb eltipornak!:
De ennél már úgysem tehetnek jobbat:

Hiány ijesztőbb űrt szívbe nem vájhat;
szélhámos ítélet jobban nem fájhat, -
mikor tudatlan sejtjeim még várnak!

,Rajtad kívül nincs más számomra vonzó!'
Minden más ígéret üresen kongó!
,A jóban mi lehet Hozzád hasonló?!'

Már nem lehetnek erők oly nagyok,
hogy elfedjem, mi velőmig sajog;
s hogy ne az legyek, aki én vagyok!

Jó lenne tán hírnév, elismerés!
De mit ér így?; vigasznak is kevés!
,Te nélküled a vers is csak verés!'

Naponta keselyűk marnak belém;
élek koppanó kövek kenyerén, -
de egy nemismert szabadság - enyém...