Albert Ferenc - Melegség a télben

Albert Ferenc
Melegség a télben

https://www.youtube.com/watch?v=yvqWE2cdXlg

Odakünn pelyhedzik,
majd hull szakadatlan;
reggelre vastag paplan
fedi az avar lepte tájat,
s a város rút szennyét.

Ablakból csodálom,
míg hatalmába kerít
egy részegítő látomás,
merengek: évente a tél
ilyentájt visszatér.

S a hó, csupán kellék;
kérész éltű, akár a földi lét.
Így múlik el az életem,
s nyeli a föld porhüvelyem,
miként a hó olvadó levét?

Vajh, marad utánam valami,
ami arra utal, hogy éltem?

Éber elmélkedésem
hamar véget ér,
magához ölel két gondos kéz,
s fülembe suttog a Kedves:
- Drágám nagyon szeretlek!-

Albert Ferenc - Szeress!

Albert Ferenc

Szeress!

 https://www.youtube.com/watch?v=b0X6UoTlWWA

Legyél hajnali napsugár

felhevítve ágyam,

és ha össze is dől

köröttünk a világ,

csak szeress!

Legyél harmatos rózsaszál,

csak tövissel vigyázz,

illatozz, naphosszat

öleljen illatod,

és szeress!

Legyél Te a lenyugvó Nap;

hervadó alkonyom

öltöztesd bíborba,

kandallóm lángja légy,

és szeress!

Legyél az éji lámpásom,

akár a fénylő hold,

kóborló utamon

nem kérek tőled mást,

csak szeress!

Albert Ferenc - Szentesica forrás

Albert Ferenc

Szentesica forrás

Kristályvizű tiszta forrás,
csacska csermely, légy a tolmács;
vigyed hírül a nemzetnek:
Koppány vezér itt feszült meg,
vére, István kezéhez tapadt,
e szent forrás vize mosta le azt.

A krónikás úgy jegyezte:
jogos jussát követelte,
s megtagadta nyíltan Rómát;
elvetve papok uralmát,
ősi hitben leledző lelke,
a pápai pompát nem szívelte.

Ádáz sereg, idegen kard,
igaz magyar szívébe mart;
Somogy földje itta vérét,
szétszabdalták halott testét.
De lelke ma is szabadon száll,
és pápának soha nem gazsulál.

Halálában fogant átka,
melyet testált gyilkosára;
átkozott lett így a vére,
ma is szenved nemzetsége.
Testvér, testvérnek gyilkosa,
és magyarnak, magyar lett farkasa!

Albert Ferenc - Csak egy tánc ...

Albert Ferenc

Csak egy tánc....

https://www.youtube.com/watch?v=P39sDgd8kqY

Táncra csábított a kedves,
Én nem mondhattam nemet,
Lágy keringő bűvös árja
Uszályába kerített,
Szédített, szédített, szédített.

Szolid tangó dallamára
Testünk egymásba forrott,
Lambadának ritmusára
Mint nádszál ringatózott.
És ringott és ringott és ringott.

Extázist hozott a rumba,
Újra nyilazott Ámor,
Szenvedélyes szamba közben
Elszabadult a mámor.
A mámor, a mámor, a mámor.

Néha-néha egy kis shake
Színfoltként vegyült bele,
Homlokunkon vágy hevétől
Gördült a verejték gyöngye.
Csepegve, csepegve, csepegve.

Fergeteges ritmus lassult,
A lüktetés is csitult már,
Romokban hevert a parkett,
Mit okozott ez őrült tánc.
Őrült tánc, őrült tánc, őrült tánc.

Albert Ferenc - Miért ...?

Albert Ferenc
Miért…?

Mammont szolgálja a Sátán;
terror lett bolygónkon az úr.
gyűlöletet szül az ármány,
nem tudni hová visz az út;
amikor farkas zabál farkast,
miért csak bárány az áldozat?
Csak frázis a tízparancsolat.

Felajzott nyíl húrja pattan,
fejek hullnak a mocsokba;
bűnös lészen vagy ártatlan,
elragadja terror-folyam,
mi ered fent a sziklacsúcson,
de torkolatnál visszaduzzad,
és hullámai gátat zúznak.

A szél miért csodálkozna?
Hisz hullámot ő korbácsol,
mely parti követ morzsolva,
szecskát szaggat a hínárból,
s a parton egyre erjed a bűz,
már orrfacsaró a javából,
amíg el nem veri a zápor!

Albert Ferenc - Kora-nyári idill

Albert Ferenc

Kora-nyári idill

Illatos felhőben úszik a hajnal,
és balzsamos parfümben fürdőzik a hárs;
harmatcsepp flörtöl egy rózsabokorral,
míg várja a Nap, tündöklő sugarát.

Rigónak dalára ébred a reggel,
a felkelő Napnak zengedez e trilla;
gerle a párját vidám énekével,
dalba fogant szóval fészkére hívja.

Az égi mező kék színű bársonyán
kicsiny bárányfelhők vígan legelésznek;
s virágszirmok, akár földi szivárvány,
kaláris füzére színes kertemnek.

Meglesem ez idillt, mély alázattal,
míg kávémat kortyolom, ölel az erkély;
lelkemben csendül egy régi, régi dal,
s szívemben lángol az örök szenvedély.

Albert Ferenc - A nyárs

Albert Ferenc

A nyárs

Fogj egy kést, aminek pengéje éles,
Egy lilahagymát is mi kissé kékes.
Tenyérnyi szalonna az füstölt enyhén,
Egy nagy vekniből vágott szelet kenyér.
Faág egyenes úgy jó egyméteres,
Faragjad meg, legyen laposan hegyes.

Rakj fával tüzet, várd meg míg parázslik,
Szúrd az ágat a kenyérbe hajáig.
Pirítsd két oldalát aranybarna lesz,
Teszed tányérra, rája hagymát szelsz.
Az irdalt szalonnát feltűzöd botra,
Parázs fölé tartod lassan forgatva.

A szalonna elkezd szépen csepegni,
Kenyéren a hagymát kezd el tunkolni!
Ahogy a szalonnát rája nyomkodod,
Hagymát a kenyéren zsírral itatod.
Ha a szalonnádra óarany szín ült,
Akkor már ehető, a sült elkészült.

Albert Ferenc - Sors

Albert Ferenc

Sors

 https://www.youtube.com/watch?v=BBtyLIZzqqw

A diagnózis bénító,
sajnos adott a képlet;
éned előtt vízió,
nőnek elvesztél végleg.

Mint villám hasít fájón
elmédbe a gondolat;
átformálja aggódón
naponta szép arcodat.

Ászok munkáját végzi
a plasztikai sebész;
kéjes gyönyörrel nézi,
amint remekműve kész.

Az idő véste ráncok,
árkok selymes bőrödön;
fagyott kis jégvirágok
nyílnak mosolygödrökön.

Lebeg előtted a kép,
mikor a lézerszike,
teremtésnek bölcsőjét
elevenből metszi le.

Lásd ez az élet ára,
sorsod így rendeltetett;
nem segíthetsz világra
sarjadzó új életet.
Zsenge hajtást többé már
nem dédelgetsz méhedben;
de hidd, hogy mint ideál
Te maradsz meg kedvesem.

Gyűrd le ezt a gyilkos kórt,
lásd az élet értelmét;
s társad vállán hallhatod
a kék madár énekét.

Albert Ferenc - Április

Albert Ferenc
Április

 https://www.youtube.com/watch?v=Ejz7Ke5cFho

/Szelek hava/

Április, ez ifjú bolond,
akár habókos tinédzser;
szelek hava esőt hozott,
minden zugot széllel bélel.
Eső esik, szél fújdogál,
Nap süt:- ilyet ki látott már?

Süvöltenek böjti szelek,
olykor fagyos a lehelet;
veréb gubbaszt eresz alatt,
havas eső arcokba csap.
Sarkából fordul a világ,
a természet Napért kiált.

A böjtnek, ha vége szakad,
bekopogtat húsvét napja;
Rómát megjárja a harang,
Isten fia feltámada.
Megszentelve sonka, tojás,
másnap jön a locsolkodás.

És ha az Úr úgy akarja,
Nap korongját égre varrja;
cseresznyefa tüll ruhában,
fürdőzik a napsugárban.
Irigykednek a gyümölcsfák,
s ők is felöltik e pompát.

Albert Ferenc - Mondanám ...

Albert Ferenc

Mondanám…

Mondanám: - Szeretlek. -
De kinevetsz, félek,
és szánó mosolyod
összetörné szívem,
önbecsülésem itt érne véget.

Inkább csak hallgatok.
Lopott pillanatok
bűvkörében élek;
bár titkon remélek,
valójában érzem, balga vagyok.

Hagyom, múljon lassan;
hisz nagy szárazságban
a forrás is apad,
ha nem táplálja azt
a természet égi csatornája.

Addig meg csak nézlek;
két szemed tüzének,
s hangodnak rabjaként
mosolyod árnyékán,
míg érzelmem falja az enyészet.

Albert Ferenc - Üzenet

Albert Ferenc

Üzenet

Tovatűnt a nyár, s a meleg;
emlékét elűzte a tél,  
jégburokban a szeretet;  
havat kavar viharos szél,  
fagy bénít dermedt nyelveket.

Zord hidegben fény világol,
tanya ablakán jégvirág;
kopogtat magányos vándor,
nyitja a gazda ajtaját,
árad a meleg szavából.

Jöjj, és pihenj e tűz mellett,
hol karol szeretet, s jóság;
tárd meg előttünk szívedet,
szűnjön a jégbezárt fogság,
oszd meg örömöd, s keserved.

Meglásd, nyitott szívekre lelsz,
szeretet, s jóság itt erény;
gondold át: szavadért felelsz,
ne vagdalkozz hát könnyedén,
igaz barátra csak úgy lelsz.

Tudd: a barátság sokat ér,
mely felmelegít lelkeket,
lehet odakünn zord a tél,
de itt bent… óvjuk a tüzet!
Ez már: … Új évi üzenet!

Albert Ferenc - Portré

Albert Ferenc
Portré

Elmerengve nézem…
Mély, vonzó tekintet,
s Monalisa-mosoly.
Rögökkel telt élet
a ráncok közt honol,
honnan kikandikál
szelíd, érzéki bája.

Látványa megfogott…
Sugárzó méltóság,
edződött tekintet.
Miközben ott bujkál
redőkkel elfedett
egykoron volt ifjú,
pajkos, lázadó hév.

E kép vásznat kíván…
Portrét. S mint csendélet
tükrözné a valót.
Láttatná mivé lesz
szépség, mely mulandó,
arcba vésett jóság,
s tiszta, égő szemek.

Miért is lépnénk át
meggyűrődő selymen,
e pajkos mosolyon,
tiszta tekinteten,
a szép vonásokon?
Mikor festő vásznán
mindez örök marad!

Albert Ferenc - Karácsony

Albert Ferenc
Karácsony

https://www.youtube.com/watch?v=vsVdGCCkAMY

Harang csendül.
Közel, s távol,
kis kunyhókból, palotákból
üdvözítő hálaének
száll magasba, fel az égnek.
Csillaghonba érve, lassan
a dal elcsendesül.

Mind indulnak.
Hideg éjben
csizma kopog fagyon, s jégen.
Pásztorszózat imára hív,
olvad minden jégbezárt szív;
rideg páncél szilánkjaik
a padlóra hullnak.
 
Mind, mind szerény.
Koldus, gazdag
fohászkodik Megváltónak;
lelkek várnak gyolcsot öltve,
Isten háza vár törődve,
ahol gyertyafényben éled
hit és a jó remény.

Bízva hitben,
szeretetben,
Krisztusban és jó reményben;
élnek szerte nagyvilágban,
karácsonynak varázsában;
a kis Jézust dicsőítik,
és félik az Istent.

Hogyha mindig
így lehetne,
minden ember boldog lenne!
Lenne ünnep minden napon,
s lenne mindig szép karácsony!
Leljen hát szívekben helyet:
Hit, remény, szeretet!

Albert Ferenc - Kökény bokor

Albert Ferenc
Kökény bokor

Töviseit kimeresztve,
akár házsártos menyecske;
pipiskedik csalitosban,
kerek szemeit meresztve
ágas-bogas szúrós cserje.

Mélykék szemmel az ál-szende
zöldleveles köténykében;
cinke fészkét elringatja,
falánk rablók elől rejtve
óvó tövis rengetegbe.

Nyár végére hamvas szemek
egyre-másra fényesednek;
az apró fészek már árva,
fiókái messze mentek,
és erdő lakókká lettek.

Szerénykedik a kis cserje,
feketedik szép kék szeme;
kínálja magát csábítón,
s hajnali dértől csipkedve,
húsa édesedik egyre.

Be is érik, s novemberre
aszalódni kezd a szeme;
bár fagyot lehel sötét éj,
mégis csupaszra vetkezett;
a tövis… nem szemérmetes.

Albert Ferenc - Induló 1956 emlékére

Albert Ferenc

Induló 1956 emlékére

Tisztelgés a hősök előtt!

Gyertek fiúk barikádra!
Hős harcotok lelt szabad hazát!
Bátran űztétek a Sátánt, s fiát!
Ám vérben fogant a szabadság.

Haza, s a nép szava üzent,
míg orvul kántált a rút halál.
Vértezve ősmagyar virtussal,
vívtatok vörös oroszlánnal!

Srácok a hadaknak útján!
Ötvenhatnak fénye ragyog fennen;
nékünk a példaképp Ti vagytok,
nem volt meddő a harcotok. Nem!

Sziklák, s rögök közt vájt utat,
itt mindig az ifjú honfi vére;
zászlótok lobog ma a szélben,
a címer, egy luk a közepében.

Vérben úszó utca kövét,
rég befedte lánctalpak árnya,
vérbírák ásták meg sírotokat,
nevetek, a nép szívébe zárta.

Őszbe fordult hatvan tavasz;
hantokra virág szirma hull,
s ha kondul valahány lélekharang,
sok-sok ezer mécs lángra gyúl.

Oly régen elűzve a lator;
leráztuk, átkos rabigánkat,
s a szabadság oltárán áldozva,
imánk ma is nevetek kiáltja!

Gyertek fiúk barikádra!
Hős harcotok lelt szabad hazát!
Bátran űztétek a Sátánt, s fiát!
Ám vérben fogant a szabadság.

Fel-fel fiúk barikádra!
A szabadság hősökért kiált;
Dózsa, meg Rákóczi, s Petőfi,
ma fent vé-le-tek pa-ro-láz!

Albert Ferenc - Október

Albert Ferenc /Gufi/

Október

/Magvető hava/

Az első ember tovahaladt;
október már kertek alatt,
eső, szél és fagy kíséri,
Nap, sugarát szűken méri.
Fát, s a bokrot vad szél rázza,
míg tar nem lesz színes ága.

Lassan kiürül a határ;
tengerivel telt a magtár,
répa vágyik ki a földből,
a sütőtők tepsin flörtöl.
Szarvas üli „bőgve” nászát,
lesve darvak vonulását.

Traktor vontat ekevasat;
fényes éle földbe harap,
mit tárcsa zúz apró csíkra,
borona foga simítja.
Vetőgép baktat körözve;
búzát, repcét ágyaz földbe.

Lassan vége a hónapnak;
mezítelen fák pózolnak,
varjak lepik el a határt,
s városban az öreg platánt.
Károg a gyászos armada;
búcsút int Magvető hava.

Albert Ferenc - Vihar előtt

Albert Ferenc
Vihar előtt

A megdermedt némaságot
felhabzsoló falánk idő
látványaként, a homokszemek
öblös-hasú lombikba zártan
szaharai vihart idézve,
vészes száguldással leperegnek.

Ágak hegyére ült a csend.
Megbénult levelek alá
búvik el a reszkető madár,
felborzolja pelyhes tollait.
A punnyadó, szomjas föld felett
rovarra vadászó fecskehad száll.

Hallani vélem a fohászt,
amint könyörög a természet.
Reménye odafent ácsorog,
melyet fényes villám hasogat;
mennydörgés szakítja a csendet,
s a szabdalt felhő könnye záporoz.

Albert Ferenc - Augusztus

Albert Ferenc
Augusztus

/Kenyér hava/

Egy róna szülte délibáb
lebeg messze a pusztában;
tikkadt gulya oltja szomját,
s kérődzni kezd úgy déltájban.

Hórihorgas gémű kútnál
falatoz szűrén a gulyás.

Malom foglya lett a búza,
hengerek között őrlődik;
finomlisztként csak kihúzza,
míg zsákruhában megszökik.

Kenyér lesz belőle, omlós,
haja arany és ropogós.

Szent Istvánnak ünnepére
átöleli színes szalag;
fehér asztal legszebb éke
piros, fehér, zöldben hallgat.

Áldott legyen minden morzsa,
és az Úr, ki ezt megadta.

Lassan vége lesz a nyárnak,
érik dolognak gyümölcse;
ami kedves szemnek, szájnak,
azt babusgatja föld öle.

Kenyér hava így köszön el,
s hamarján a szüret jön el.

Albert Ferenc - Július

Albert Ferenc
Július

/Áldás hava/

Felizzott az égi kazán,
földre ontja a meleget;
nem áldás e nagy szárazság,
eső csak itt-ott eseget.

Szomjúhozná föld a vizet,
már-már só veri a sziket.

Városlakók, verejtékben
fürdőznek az aszfalt-prérin;
kiürül az utca délben,
eme hőség már-már szédít.

Forró testét víznek adja
népek apraja és nagyja.

Később esőfelhők jönnek,
takarják az izzó Napot;
könnyebbülést hoz a földnek,
ha égi eső záporoz.

A zivatar bár goromba,
de a rögnek szomját oltja.

Isten kegyelmében bízik
jószág és a földnek java;
gazda szemeitől hízik
minden állat az udvarban.

Míg kecsegtet Áldás hava,
bővén jut majd az asztalra.

Albert Ferenc - Trianoni széljegyzet

Albert Ferenc

Trianoni széljegyzet

https://www.youtube.com/watch?v=_jj2ZGD58ac

Kárpátok bércére hágott
magyaroknak istene;
amint sziklaszirtre állott,
könnybe borult két szeme.
Egykoron volt szép országát
keselyűhad tépte szét;
gerinctelen vérmes férgek
rágják le ma gyümölcsét.
- Uram lásd! Falánk sáskaként.

Keservekben elmúlt század
mély gyászt hozott népünkre;
szétszórta a nemzetünket
bolygónk öt földrészére.
Mind azok kik itt maradtak
Kárpátok ölelésén;
soha nem fogják feledni,
mit tett velük az önkény.
- Uram! Sajnos néztük böszmén.

Sose csüggedj büszke magyar,
bennem mindig bíznod kell!
A Kárpátoknak bércéről
nézlek óvó szemekkel.
Eljön majd a te időd is,
lesz még reá alkalom;
Máriának szép országát
együvé kovácsolom!
- Uram! Mind ez, nem csak álom?

Büszke turul általveszi
bérceken az őrhelyet;
„Sehonnai bitang ember”
reád többé nem törhet.
Őseidnek rögös földjét
újrabirtokolhatod;
annak kincsét és gyümölcsét
élvezze majd magzatod.
- Uram! Legyen, amint akarod!