Vadrózsa - Soraimba zárlak

Vadrózsa

Soraimba zárlak

Nem mosolyognak rám most a sorok,
sorsomat rejtő betűhalmok.
Feszült sóhajok a felkiáltó jelek előtt.
Fájdalmat hordozó betűrengeteg
kerget rendületlenül,
gyászba öltözteti gondolatom.
Itt egy néma pont: véget ért egy élet,
szívembe maró kijelentése a halálnak.
Kérdőjelek rajzolódnak kétségeimben:
csillag- tengerek között érezhetem apámat?
Viaszillatú lett a perc, temető a múlt.
Jelentéktelen most az idő.
Újra felsírt gyermeki énem itt belül,
ismétli önmagát az érzés.
Mélyen magamhoz ölelem az ÉN csöndemet:
apám megtaláltalak benne.
Könnyeimben eléd engedem lelkemet,
eljut hozzád, amíg átöleli a végtelent.

Megjegyzés: (apukámnak)

Vadrózsa - Ha szél lehetnék

Vadrózsa

Ha szél lehetnék

 https://www.youtube.com/watch?v=Qop7yNv-Mhc

Mikor a hajnal köszönő fénye villan át friss illatú reggeleken, és harmatcseppek folynak végig a rózsák bársonyos szirmain, én ott vagyok. Lágy fuvallatommal ébresztem a természet szülte világot.
Ébresztelek téged is. Köszönő csókomat lehelem ajkadra, mely édes álmok között is nevemet suttogta. A szeretet fonta át lényedet, és a szavak szíved mélyéről szóltak.

…

Vadrózsa - Benned élek

Vadrózsa

Benned élek

 https://www.youtube.com/watch?v=qO60MOv_O7o

Hangtalan voltam,
angyalként lebegett lényem
a sors adta ajándék-percben.
Tekintetem válasz – csillagai ragyogtak rád.
Látomásnak érezted suhanó ártatlanságom,
vörösre festette a feszült pillanat.
Magadba kívántad lelkem,
most megtalálod
benned lüktető önmagam.

Vadrózsa - A csend érintése

Vadrózsa

A csend érintése

Érintetlen határtalan sötétben a csend.
Fekete ujjú fák között ringott,
majd vendégként betért
szűknek tűnt szobámba.
Csak a lelkem simogatta meg.
Képeket szült lélek-szemeim elé.
Vágyam társaként formálta hangulatom.
Érzéseimbe karcolódott különc magánya.
Árnyékot festett belém
szomorú mélysége.
Ráhajolva sóhajaimra
utat adott szárnyalásuknak.
Kaput nyitott jövőm felé,
hogy tudjam merre járjak majd.

Vadrózsa - Alkotás

Vadrózsa

Alkotás

Magamba rajzollak,
vörös vásznat húztam az éjben.
Paravánom előtt még meztelenek gondolataim,
szavaiddal felöltözteted.
Felszisszen sóhajom a légben,
utazik hozzád.
Gondolat-ajtódban befogadod.
Feszül a beengedett csend.
Már ott vagyok benned.
Színezlek képzeletem gazdag képeivel.
Beleborzong édesen a vágy,
magára ismert.
Alkotlak, vezeted mozdulataim:
rád vázolok érzéki tereket.
Titkokat karcolok.
Öledbe festem a forró nyarat,
tüze én vagyok.
Megszületett az alkotás,
pillanat- képeinket
a megvalósításnak ajándékozom.
Lecsukott pilláid alatt, TE alkoss tovább!

Vadrózsa - Örökké úton

Vadrózsa

Örökké úton

Ne fess képzeletedbe,
csak forró árnyéka az óhajodnak!
Életre kelve, vörös tüze lennék
hunyorgó parazsadnak.

Felemészt az üresség,
tétlenséged zsákutcájában megrekedtél.
Fantáziádban keresed a beteljesületlent.
Eltévedtél.
Lépted visszafelé járod,
kereszted cipelve csak körbe jársz
a sivár pusztaságon.

Csendedbe rejted a feltörő vágyak
örök ismétléseit.

Énedben kietlen érzelem,
nem hagytad benne kinyílni azt a virágot,
melyet a sors utadba varázsolt. 
 

Vadrózsa - Megszülettünk

Vadrózsa

Megszülettünk

Csendemben megtaláltalak.
Tiszta, mindent elmondó csendben
kószált gondolatod bennem.
Magadra ismertél,

tekintetem ragyogásából.
Érintésedben ott lapult a vágy
felfedezni a megálmodott csodát,
mit magadban hordoztál

hozzám vezető utadon.
Rám rajzoltál: érzéki vonalakat,
vöröset sugalló tereket varázsolt rám

 tenyered, kísérte sóvárgó szád.
Megszűnt tér és idő.
Az észlelés csak kettőnkről beszélt,
szavában ott volt a remény, a beteljesülés.
Egy pillanatban mélyen megrezzentünk.
Lelkünk közös otthonában

megszülettünk.

Vadrózsa - Látni

Vadrózsa

Látni

 https://www.youtube.com/watch?v=e1NAAmnz9MQ

Igazat hintett szemembe a ma,
kopott színek alatt felcsillant
a fény.

Sötétben bolyongó álmaim
megálltak a valóság küszöbén.

Igazat hintett szemembe a ma,
értelmet kaptak a kérdőjelek.
A múlt szülte árnyakat elengedem.
Már belülről építem az életemet!

Vadrózsa - Gyászol a lelkem

Vadrózsa

Gyászol a lelkem

A sötétség beborít, testem megpihen,
a fogyó, sápadt hold maradt velem.
A magány karjába zár, hiába harcolom,
vívódó lelkem rabságban már.
Miért?

A hűs esti szellő szavaid suttogja,
és susogva, félve tovább száll.
Ketten maradtunk én és a magány.
Emléked elkiséri életem minden percét,
nézem a fekete földet hol pihen tested.
Miért?
 
A boldogság csak megvillant, hűtlen társ!
Elmentél csendesen, eltűnt veled a boldogság.
Könnyektől ázik arcom, mardos a fájdalom.
Nem találom helyem, fáj az élet,
nagyon, nagyon!
Miért?
 

Vadrózsa - Szemed a lepel

Vadrózsa

Szemed a lepel

 https://www.youtube.com/watch?v=cMTI3KTxszA

kacér mosoly zöld lepel alatt,
vágytól csillogó szempár
csalogat csöndben

óvva rezzen egy törékeny test
fantázia képeket fest szemed elé

az ajkamat csend bilincseli
hű lelkemet szavakra
készteti, suttog

már kérő tekinted takar
beleszövöd vágyaid

Vadrózsa - Fekete rózsa

Vadrózsa

Fekete rózsa

 https://www.youtube.com/watch?v=j2x0WuGfHbE

A fekete rózsát harmat cseppek itatják, végig gördülnek érzékeny szirmain. Egykor még fehér ruhában illatozott ez a rózsa, tündökölt. Mosolygott a világra nézve. De az élet ecsetével befestette feketére.
A harmat cseppek keserűvé váltak, és szüntelenül sírnak a rózsa lélekszirmain. Zokognak a cseppek, halk ez a könnyhullatás. Mégis hatalmas fájdalom keltette életre a bánat könnyét. A levelek hullnak, minden nap lepereg egy levél, földet ér.
Hová tűntek a kacagó, szeretettel teli levelek?
Elpusztította őket az élet. A mosoly megfagyott, a fájdalom otthont kapott.
Isten, nézz rá erre a kis virágra! Isten, vezesd az útját, adj neki szeretetet! Mindenható, locsold meg a szeretet vizével, kérlek! Könyörgöm neked segíts, mert szeretet hiánya van, és az éltető víz nélkül elszárad.
Már haldoklik a lelke, hatalmas a szenvedése, nem látja a fényt sem, csak a sötétséget!
Isten, küldj ajándékba viszonzott szeretetet, hogy felvegye újra fehér ruháját, és ontsa mámorító illatát.
Add uram, hogy a szeretet keltse életre, és boldog legyen, mert segítő kezed nélkül hamarosan elpusztul! Most könnyekbe fojtja bánatát, lelke remeg a fájdalom súlyától… Ne hagyd ezt Isten!
Szeretem a rózsát, a fehéret! Régen fehér rózsa voltam, a szeretetnek nyíltam, de az élet átfestette szirmaim. Most fekete vagyok, és Isten kezei felé nyúlok, hogy segítsen, mert elhervadok, és belehalok…

Vadrózsa - Felszín

Vadrózsa

Felszín

Ítélni csak tiszta szívvel lehet.
Ne ítélj, és nem ítélnek, ne feledd!
Szeretet, merre sodort az élet vihara?
Keresnek, kutatnak, életre-halálra.

Emberek! Nem találhatjátok az ösvényt,
míg nem értitek az élet célját, jöttét!
Krisztus előtt már megjövendölték
a próféták a megváltónk érkezését.

Viseld bátran életed nehéz keresztjét,
cipeld méltón, és örülj, hogy élhettél!
Kövesd szíved csalogató, tiszta fényét,
mint piciny lámpást, mi örökké ég!

Boldogság ösvényét keresik a lelkek,
maguk állítanak gátat az életnek.
Felszín ruháját öltötte fel a világ.
A lepel egyszer lehull, ébredj igazság!

Vadrózsa - Álom

Vadrózsa

Álom

Ruhám az éj sötétje,
bele szőve az alkony fénye.
Bíbor-narancs vágy
belopta magát
szemem íriszébe.
Tekintetemben a búcsúzó nap

visszapillant.
Hajamban font sárga pitypang.
Gondolatom ringatom fűágyamon.
Lelkem a magasba száll,
suhanó szabad madár.
A valóság ébred szempillámon,
elillan a tarka álom.
Angyal mosoly kerekedik ajkamon:
Énem álomképe fantáziámba ragyog.
Ez is én vagyok!

Vadrózsa - A fehér rózsa

Vadrózsa

A fehér rózsa

Imádom a rózsát, a fehéret, a tisztaság jut eszembe róla, és a szépség.
Olyan vagyok talán, mint egy fehér rózsa, még bimbódzom, de érzem ahogy a szél keze simogat, érzem az esőcsepp ízét, érzem a fényt, mely csalogat és hívogat, és érzem hogy ki kell nyílnom, mert a fény csábít…
Kifogom bontani pici fehér szirmom, majd a másikat, majd mindet, és illatozom, ringatózom a széllel, a gyönyör szelével, csókolózom a nappal, a szerelem napjával, és illatozom, és kibontom bársonyos szirmom, de csak akkor, ha kinyitja valami… a fény… a fény… ami nem más, mint a szeretet…
és akkor látják milyen gyönyörű a fehér rózsa, és érzem milyen csodás a szeretet melynek nyíltam.

Vadrózsa - Örökké úton

Vadrózsa 

Örökké úton

Ne fess képzeletedbe,
csak forró árnyéka az óhajodnak!
Életre kelve, vörös tüze lennék
hunyorgó parazsadnak.

Felemészt az üresség,
tétlenséged zsákutcájában megrekedtél.
Fantáziádban keresed a beteljesületlent.
Eltévedtél. Lépted visszafelé járod,
kereszted cipelve csak körbe jársz
a sivár pusztaságon.

Csendedbe rejted a feltörő vágyak
örök ismétléseit.

Énedben kietlen érzelem,
nem hagytad benne kinyílni azt a virágot,
melyet a sors utadba varázsolt.

Vadrózsa - Legyél az enyém!

Vadrózsa

Legyél az enyém!

Temesd el a szerelmed,
hogy ne legyen a másé!
Lobogjon égő szíved,
legyen az ősi lángé!
Őrizd csábító csókom,
átkozott életemen,
oldódjon fel az átkom
végtelen szerelmeden!
Temesd el a szerelmem,
hogy ne vegyék tőlem el!
Tápláld az égő tüzem,
soha ne pusztuljon el!
Legyél, de ne a másé,
ne szünjön a lángolás!
Legyél az ősi vágyé,
szebb legyen az álmodás!
Legyél az enyém,
sok gyönyörű éven át!
Legyél az enyém,
míg létezik e világ!

Vadrózsa - Naplemente

Vadrózsa

Naplemente

https://www.youtube.com/watch?v=Cnui9WCnJ_I

Vörös, bíbor színbe öltözött a napsugár,
türkisz színű felhők szárnya öleli át.
Elringatják mély, bársonyos hanggal
a tűzpiros pipacsok az erdő álmát.
A táj vérvörös színkavalkádján
a szeretet lopakodva suhan át.
Méregzöld, óriás lombkoronájukkal
táncolnak, beszélgetnek a fák,
s elküldik a nagy messzeségbe
az öröm lágyan csengő dallamát.
A mély, sötétkék folyó tükrében
beleolvad a narancsvörös nap,
s lágy, könnyű habjai között
felcsillan a vörös árnyalat.

Vadrózsa - Az életem

Vadrózsa

Az életem

Lassan huszonnyolc éve
járom életem útját,
s hordozom szívemben
az élet összes búját.
Gördülő könnyek mossák
minden éjjel az arcom,
már néma lett az ajkam,
és elcsuklik a hangom.
Remegő kezem nyújtom
egy szorító kéz felé,
de a bánat ujjai
kerülnek kezem elé.
Ezer őszinte szavam
süket fülekre talált,
mindhiába kiáltom
az igazság szavát.
Örökre megnémulok,
már nem akarok szólni,
a hazug embereknek
nem fogok behódolni.
Életem őrizze már
a hatalmas, nagy magány,
szárnyával repítsen át
az élet vad viharán!

Vadrózsa - Emlékkönyv

Vadrózsa

Emlékkönyv

Sárgult a múlt
életem emlékkönyvében.
Elhajtott tegnapok félelembe zárva.
Vérző ősz néz farkasszemet velem,
gyászruhában állva.

Ajkamon csend feszül.

Faggyú illata szökik újra lélegzetembe.
Bánat ül lelkem ágára.
Képek forognak filmkockákat írva:
feketén bámul a halál zsoldos katonája.
Magányom koszorúba szőve.
Hiányt sír szemembe a fájdalom.
Apám lelke megsimogat
magamban hordozom.

Beletemetkezek a megfakult örömökbe.
Kislányos mosolyom életre kelt.
Gyermekként nézek a csillagok fölé,
ragyogsz velük a végtelenbe.
Sóhajokat rejt az éj.

Vadrózsa - Félhomályban

Vadrózsa

Félhomályban

Esti félhomályban gyertyafény lángol,
látom a szemedben a kíváncsiságot.
Meztelen testem megvillan a fényben,
tekinteted figyelem, mely keres éppen.
Láthatod rajzolódni testem körvonalát,
szemem tükrében beköltözött a vágy.
Feléd suhanok, mint lágy esti szellő,
én vagyok kit keresel, az érzéki nő.
Ajkam, égető, kérő ajkadhoz simul,
csókollak szenvedélyesen és vadul.
A két karom remegő tested öleli át,
neked adom vágyam, az éjszakán.
Csókjaimmal borítom, lángoló tested,
hidd el, a perceket sohasem felejted!
Fénylő hajzuhatagom omlik arcodba,
szorítlak magamhoz, őrült mámorba.
Szédítőnek érezem tested ritmusát.
Úgy ölelsz, ahogyan inda öleli a fát.
Szívem egyre hevesebben dobog,
mert érzem, végre a tiéd vagyok.
Téged akarlak, szüntelen, édesem!
Csillagokig szállunk e csodás éjjelen.
Az alkony köszönő fénye ránk talált,
ez volt a legeslegszebb éjszakánk.