2016. július 29., péntek

Szomorúfűz - Szerelem, amit érzek



Szomorúfűz

Szerelem, amit érzek
Szerelem, amit szívemben érzek
Szeretlek, nagyon szeretlek Téged
Vonz a végtelen, távol ragyog a fény
Egy szempár ontja sugarát felém
Te vezetsz, Tebenned életem
Boldog vagyok, hogy Te létezel
Szerelem, mikor lelkemben érzem
Szerelmünk a csillagokig ér fel
Te vagy a Kincsem, a szemem fénye
Az életem, s minden napom reménye

Németi Csaba - Egyedül



Németi Csaba
Egyedül

Azt kérdezitek, miért vagyok
Egyedül.
S nyafogok, mint gyermek anyja
Emlőéért.
Sírok a szeretetért, barátságért!
Sziklához magamnak megvájt utamon
Nem kísért senki.
Mikor a lankás völgybe értem
Egyedül szántottam az élet barázdáját.
Mondtátok bolond ez!
Nem fogtátok segítségül az eke szarvát.
Mutogattatok rám újjal, kinevettétek
Fizimiskám.
Élveztétek a gúnyolódást!
Nem sírok, nem nyafogok most már.
Maradok egyedül, magamhoz hű.
S ez nem azt jelenti nincsenek
Jó emberek körülöttem!
Csak vetetlen az ágy mibe feküdni készülök.
Élek én köztetek, csak nem veszitek észre,
Mert sziklaszirtre hajtom a fejem.
Onnan is látni a csillagokat.
Igaz valamivel
Fényesebben.

Kamarás Klára - Utolsó esti dal



Kamarás Klára

Utolsó esti dal


Mikor még elmondhattunk volna minden szépet,
nem mondtuk ki, ami szívünkben égett,
hogy egymás nélkül nem élet az élet...


Talán éretlenek voltunk a szerelemre,
hiába nézett szem a szembe,
csak vártuk, hogy a másik mondja, kezdje,
hogy mennyire és miért és hogyan...
És éltünk boldogtalan boldogan.


Azt hittük, komoly felnőttek vagyunk,
megváltjuk a világot is magunk...


Az évek múltak gyors ütemre.
A megváltás nem nekünk lett teremtve.


Maradt valami űr, hiány,
mi nem pótolható. Magány
zár be minden merész utat,
az ember még keres, kutat...


A ki nem mondott szerelmes szavak
eltűntek, mára nyomuk sem maradt.


Radnai István - Szerelem völgyébe ringató sétaúton



Radnai István

Szerelem völgyébe ringató sétaúton

állva gótikus íveket tart a bükk
levelein remegteti a láz a napfényt
mint egybe forrott két lény
ki nincs is otthon egyebütt


íved feltárul a zárókő
mint szerelem mely karjába omlott
éhező heves párjának a csonkolt
kérő karokkal égfelé törő


keskenyül alattunk fukar ösvény
szűkül az ég sugára fösvény
a fák között friss szellő fárad


mint vadcseresznye magas ágon
vagy térdeplő erdei málna-álom
nyitod csókra vad bíbor-szirmú szádat


Margot - Altató



Margot

Altató


Éneklek csendesen, lágyan,
Benne élsz minden virágban,
Benne élsz tündérmesékben,
Te vagy a csillag az égen.


Te vagy a bimbó az ágon,
Aludj hát kicsiny virágom.
Pillangó palástja ágyad,
Szemecskéd ugye már fárad?


A tücsök muzsikál néked,
Nagymama mesél sok szépet.
Ringatom picinyke tested,
Angyalka fejednél repked.


Aludj hát töretlen bimbó,
Utadon repítsen hintó,
Kis pónik lessék a hangod,
Kövessék minden parancsod.


Álmodban te légy a herceg,
Ki táltos lovakon repked,
Fedezz fel majd új világot,
Teljesüljön minden álmod.


Aludj hát kicsike szentem,
Nagymama szeme is rebben,
Elszunnyadt bennem az ének,
Aludni kell e kis legénynek.


Az álommanó is fáradt,
Vackol egy jó puha ágyat,
Fejecskéd mellé telepszik,
Tested már álomban rejlik.


Nem alszom, itt őrzöm álmod,
Vigyázom alvó világod,
Mosolyod szád sarkán villan,
Boldog vagy ott, álmaidban.


Paudits Zoltán - Üzenetek



Paudits Zoltán

Üzenetek 

Üzen a föld,
a folyók, a fák,
hallani lehet
a hegyek szavát.


Üzen a nap,
a felhők, az ég,
madarak sírják:
ne tovább, elég!


Üzen a perc,
a múlt, a jelen,
emlékek égnek
éhes lelkeken.


Üzen az éj,
csonka csillagok,
hold ágyán fekvő
lázas angyalok.


Üzen a kéz,
beszél a szemed,
és üzenek én,
nekem és neked...


Hatos Márta - Engedd



Hatos Márta

Engedd


Engedd, hogy a világ törvényén
kívül helyezzelek.
Engedd, hogy ezer csók-parázzsal
borítsam testedet.
Engedd, hogy lágy simogatással
hívjam elő vágyaid.


Fogadj magadba. Vad szenvedélyem
elűzi gyötrő álmaid.
Fogadj magadba és érezd
az összefonódás minden mámorát.
Fogadj magadba, hogy a lelkem
kibonthassa minden zálogát.


Fogadj magadba... engedd...
hogy felfedezzük egy kéjes
éjszaka minden zeg-zugát.


Egy viharos éjszakáért
nem kellenek már a nappalok,
s beteljesedett éjem után,
mint tiszavirág meghalok.


.kaktusz - Hála, öröm, szeretet



.kaktusz
Hála, öröm, szeretet

Tudod arra gondoltam,
az embernek van három képessége,
ami talán ahhoz nélkülözhetetlen,
hogy az élete fényben ragyogjon,
egymásból adódnak ezek az adottságok,
egymásból következik
a hála, az öröm, és a szeretet,
külön nincsenek is valódi útjaik,
a szeretet hála nélkül,
az öröm szeretet nélkül
csak valami tévedés lehet,
talán ez az életnek a legfontosabb útravalója,
ki szeret, örül, és hálás a sorsáért,
amiért szerethet,
amiért szeretni van mit,
szeretet nélkül nincsen őszinte hála,
öröm sincs a kettő nélkül igazi,
látszólag nincs mindig az örömre ok,
szeretni se egyszerű dolog,
de hálásnak lenni már korán reggel lehet,
az első csiklandozó napsütésért,
a virágzó fákért,
a sok gyönyörű látványért,
egy jó szóért, egy kedves mosolyért,
a villamoson egy helyért, magáért az életért,
és aki valamiért hálás, az szereti is azt,
még a rosszért is lehet hálás az ember,
azt is lehet szeretni, hogy nem sokkal rosszabb,
de leginkább hálás a szeretetért lehet,
amit kap, és amit adhat mindezért a csodáért,
amit, ha hálás a szív
nem lehet nem szeretni,
aki hálás, az szeret, aki szeret, az hálás,
és attól örömtelivé válik az örömtelen világ is.

2010. márc. 30.

P. Pálffy Julianna - Titkos csók



P. Pálffy Julianna

Titkos csók...


Hangtalan jelek,
néma szavak,
mégis mindent
elmondanak.
Szemedből olvasom
ahogy a vágyad képzel,
szinte vetkőztetsz,
- a tekinteted is lángol -
mikor mosolyogva nézel.
Nem csókolsz,
nem teheted, csak
nyújtod felém a kezed,
- kisujjam sem érintheted -
hogy mégis, hogy
érezz egy pillanatra, kávédból adsz
apránként kanalazva,
így ér össze az ajkunk,
ilyen a mi el nem csókolt,
legédesebb, titkos csókunk.

Szuhanics Albert - A szerelmed



Szuhanics Albert

A szerelmed


A szerelmed rózsaszirom,
báj-illatú, zsengécske még,
gyöngyharmat hűs álmaimon,
derengő fény, hajnali ég.


A szerelmed vad-buja táj,
szoros, mint vén indák keze,
megkötöz, és már szinte fáj,
mint bús rabság igézete...


A szerelmed őrült vihar,
fákat tör ki vadóc nagyon,
tűz-sóhajod vágyat kavar,
szívtitok száll fényszárnyakon...


A szerelmed varázsital,
egy csábító szirén dala,
bűbáj és a létdiadal,
fényes égre nyíló ima...


A szerelmed szívdobogás,
ereinkben lüktető vér,
rejtekajtó, odaadás,
titkos varázs, örök remény...

Siktár Éva - Játszadozz, csak játszadozz!



Siktár Éva

Játszadozz, csak játszadozz!


Játszadozz, csak játszadozz,
van még játékszered,
kristálytisztán láthatod,
 
hogy nem hiszek már Neked!

gyerekes a gondolat,
áttetsző a lelked,
kicsinyes a sorsod, az!
Nem találod helyed...


Játszadozz csak kedvedre,
nem látod a könnyem,
játékodat ne tedd le,
Neked így lesz könnyebb...


Csak mikor már nem találsz
játékot, sem engem
szívedben ott él a vágy
kérsz tőlem egy percet...


Arra kérsz, hogy maradjak
bocsássak meg Néked
játékokat eldobtad,
azt mondod, hogy "félek"


Két karomba zárlak én,
őszintén szeretlek,
rossz embernek társa légy,
nem hagyom, hogy szenvedj!


Játszótársad nem leszek,
túl komoly az élet,
játszadozni nem lehet
mert attól én félek!


Ha nem igaz az érzelmed,
akkor inkább menj el,
nem fogom majd a két kezed,
kérlek, hogy felejts el!

Albert Ferenc - Jól esne ...



Albert Ferenc

Jól esne…

Jól esne olykor egy szó,
néha kis gondoskodás;
mindezt megélni volna jó,
mi nem csak üres látomás.

Jól esne az érintés,
a gyengéd simogatás;
néhanapján egy kis féltés,
hús-vér embertől, aki társ.

Ha fáraszt a napnak terhe,
ha gondokkal vagy telve,
s nem vár rád meleg otthon,
nincs, kivel osztozz bánaton,
lassacskán fásul a lélek,
s felőrli csendben a léted.

Lám Etelka - Balett varázsa



Lám Etelka
Balett varázsa

Fehér hattyúként repültél felém
szikrázó gyöngyként sodródtál elém.
A nyári lángoló szélben.
fehér aurád lebegve táncolt
a fekete éj csendjében
királynői alakodban
holdnak fénye világított,
halványkék szemeidben
égő fáklya ragyogott.
Üstökösként száguldva
a sok ezer fénylő csillag között
raboltad el szívemet.
De a bolondos nyár tüze örökre eltűnt
mely szivárvány színekben
keringőt táncolt
balettcipőd megkopott
Intenzív gyertya lángja
hamar kialudt s szürke hamuvá vált.

Turza Sándor - Nem kérdem miért



Turza Sándor

Nem kérdem miért

Mikor megszülettem,

 volt amit életem ígért,
  sosem álltam sorba léha szerelmekért
. Nem vártam potya csók csodát,
 önmagáért szerettem a nőt a lányt.  
Gömbölyű ikerhalmok, szerelem árkai  
ígértek ezer csodát, legyintett csak 
  a bennem élő nőt tisztelő világ.  
Szavakkal táncoltam mindig a léhaság helyett,  
felkínált mézdomboknak nem adtam hitet.  
Nem suttogtam szép szavakat hiú fülekbe,
 éles szemeim nem csábítottak szerelemre.  
Nekem az örök nő volt az anyám,  
nem hagyta, hogy kedvem töltsem kisebbik húgán,  
nem hagyta, hogy feledjem, embernek,
 embernek születtem.  
Az évek immár eljárnak mellettem,  
a világ szürkébe fordult felettem.  
Születésem ígéreteit régen elfeledtem,  
de a nőben ma is a nőt tisztelem.  
Nem lázadok ma mulasztottakért,  
nem hullatok könnyet sok hazug alkonyért.  
Büszkén mondom majd ki:  
szerettem őt az egyetlent az igazi nőt.

Harcos Katalin - Szerelem



Harcos Katalin

Szerelem
Még mindig perzsel, lobogva ég,
suhan, mert várja a messzeség.
Még hallom, miként új szó fakad
ajkaidról az ajkam alatt
míg elragad a pillanat.
Még érzem, amikor lángra gyúl
reszketőn, szomjas csókokba fúl,
sikolyok között, ím, elragad
a vissza nem térő perc alatt
e vágyó, tiszta bódulat.

2016. július 26., kedd

Szomorúfűz - A nyár pillanatai ...



Szomorúfűz

A nyár pillanatai …

Azúrkék szem az égbolt.
Rég látott, pöttyös katica vitorlázva bontja apró szárnyait.
Pillangók lebbennek a virágok felett, éltető nedűt szürcsölve,
majd tovalibegve a végtelenbe.
A nyár csodás pillanatai, a ragyogó fénysugarakban.
Az égi óceánon víg felhők úsznak tova, kergetőzve a szellővel.
A víztükrön lebegnek a felhők, tarka forgatagként.
Madarak röpdösnek csivitelve. Szívemben a nyár csodái.
A láthatár végtelen útja - a felhőlovakkal - mindez a mi örökségünk.
Múló percek, rohanó pillanatok.
Ismét megszületett az új - a fényben, - a szellőkkel ...
A csillagokat rajzoló tücsökszerenádos éjszakákban.

Ádám J. Csaba - Virág leszek ...



Ádám J. Csaba
Virág leszek..

Virág leszek szép hajadban,
virág leszek puha kezedben,
reményt adó virágod leszek
drága, csillogó szemedben.

Majd néked szívedért
virágodként illatom onthatom,
szerető szívem szirmát, míg
élek boldogan érted szórhatom.

Virág leszek néked, míg
tart gyönyörű élted, reményt
adva a napokkal,  virulva
nyílva-nyílok majd...érted.

Virág leszek, s ha vágynád
rózsabokrod, szép lelkedben
mindig éltető virágcsokrod.

Virágok mezején néked
nyiladozok majd boldog
kedvednek, vélünk az illatos
naplementék el nem telnek.

Virág leszek életedben, s
álmaidban,
virág leszek reményedben
és vágyaidban.

Rám, csak mindig bízva-bízva
nézz, s én néked hajladozok
majd, ha csillogó tekinteted
engem kedvesen megigéz.

Virágod leszek, s óvd majd
törékeny életem szívedben,
s én vissza ádom néked
boldogságod, szikrázó színeiben.

Miénk lesz már az éltető
fény, s az élet, virágodként
adhatom meg néked az
igaz szépet, így virág lelkem
tán örökké érted élhet.

Virág leszek néked, s
virágod maradok, s nem
zárják szirmom többé
éjszakák és hideg évszakok,
de ha nem leszel, érted
örökre elhervadok.

Nélküled többé ne legyen
színem-szívem, s illatom,
nálad nélkül virág mivoltom
érted örökre... itt-itt hagyom.

(2014. április 22. (Kedd)



Szabolcsi Zsóka - Helyetted a csend



Szabolcsi Zsóka

Helyetted a csend

"Ne szólj, szól helyetted a csend.
Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj, hívnak az álmaink.
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok."

Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.