Molnár Szilvia - Ha látlak

Molnár Szilvia

Ha látlak

Tekinteted belém akadt.
Lóg rajtam, mint
használt kabát
a kolduson
kinek ez
az egyetlen
menedéke
a hidegben:
dermedt kezében
a foszlott szövettel
betakarja magát.

Molnár Szilvia - Elhagyó álom

Molnár Szilvia

Elhagyó álom

és elhagynak

tóarcú tegnapok

és kihunynak

éjem fonta

fények

és fakulnak

sokajkú

csillag-harapások

és tompulnak

kútmély-kongta

titok-érzések

Molnár Szilvia - Békétlenség

Molnár Szilvia

Békétlenség

az ég

a tenyerembe esett

húzza magával

szívem:

szürkülten pulzál

a remény

kialudt

csillagok mentén

bágyadt

szikracsírákból

koromsötéten füstöl

a kétség

Molnár Szilvia - Apostolként

Molnár Szilvia

Apostolként 

Látni és nem hinni
újra látni és hinni:
a bizonyságszerző békesség ez
ígéretet kapva telt
szívvel várni így
a jóra
a teljességre
a tetőtől-talpig
megújulásra
majd őszinte hittel
megkapni azt:
kiváltság.
Az idővel forognék.
Tánc közben elbűvölném
azt kérném tőle
hadd legyek ott
én is híven szolgáló
Szentlélek-váró
szeretetkoldus

Molnár Szilvia - Felejtés

Molnár Szilvia

Felejtés

fák ágai
döfik a napot
több sebből
vérzik, sajog
s halódva
esik alá
a horizont
vonalán
le a semmibe
belefürdik
a sötétségbe
s már
nem fáj
neki semmi
semmi
szerelem.

Molnár Szilvia - Lélektársak

Molnár Szilvia

Lélektársak

Azért élek, hogy írjak,
azért írok, hogy éljek,
buggyanó villámok nyomán
ne bántsanak fekélyek.

Azért élek, hogy lássak,
azért látok, hogy éljek,
becsukott szemeken át
hívjanak messzeségek.

Azért élek, hogy szeressek,
azért szeretek, hogy éljek,
örökké csillanó fénygömböt
fényváró kezeddel védjek.

Azért írok, hogy szeressek,
azért szeretek, hogy égjek,
kolostormagány izzó oltáráról
tekintettüzet tépjek.

Lélekcsend lépcsőn haladok,
hívnak égi szépek,
éreznek kell és tudom:
léteznek itt egységek

földön-lépő
egybetévedő
belül-angyalok.

Molnár Szilvia - Téli esthang; - Téli szenvedély

Molnár Szilvia

Téli esthang

A lemenő nap pírja

zizeg a mában -

pirosra festett

fák hegye

írja a dallamot.

*

Téli szenvedély

nedves falú
árnyékok közt
tévelygő parázs
lucskos ágyékokba
harap a vágy

Molnár Szilvia - Bűnösen

Molnár Szilvia

Bűnösen

jövök
ha hívsz
lépek
ha húzol
megtorpanok
ha bénít
bűnöm
mit viselned
nehéz

Molnár Szilvia - Bíbortél

Molnár Szilvia

Bíbortél 

(lánc haiku)

szavakkal játszunk

gondoltad, hogy mennyire

hullajtják vérük?

vers születhet, úgy

ahogy nevethetnék is

- csak gyönyörködöm

próza születik:

kezdem komolyan venni

nevetésemet

heteken játszunk

szívbe vérzett szavakkal:

tiszta hóhullás

fehér felhőből

földre érve a pehely

pirosan esik

szavad gördülő

kristálycseppje a havon

- csak én láthatom

végül elvágom

cipelt köldökzsinórom

- megszerethetném(...)

https://www.youtube.com/watch?v=_QcTS00Dx9I

Molnár Szilvia - Élsz megint

Molnár Szilvia

Élsz megint

(haiku-lánc) 
 
vajúdik a Föld:
megszületni láttalak
szemed tengerén
 
vajúdik a Föld:
ősz öreg érzésekben
lappangó tavasz
 
vajúdik a Föld:
ültem édes ugyanígy
öröm-halálban
 
vajúdik a Föld:
mostoha-soha húzza
remény-magzatát
 
vajúdik a Föld:
berzenkedő tegnapok
véred keverik
 
vajúdik a Föld:
felöklendi szétrágott
mégisszeretést

vajúdik a Föld:
tefelsírás felszakad
élsz megint miért.

Molnár Szilvia - Életkör

Molnár Szilvia

Életkör

fátyolok fodra
ég peremére vetül
habos felhőtánc

*

nárcisz-sárga fény
hűséges pillangóként
körülöttünk zsong

*

tört üvegablak
szerte szilánkjaiból
virágok nyílnak

*

hasadt tenyérből
csepp pipacsszirom-hullás
te nem is tudod

*

csipkefehéren
öltöget majd az élet
deret hajunkba

Molnár Szilvia - Hold; - Tiszta éjszaka

Molnár Szilvia

Hold

Egy fakó arc pillantása kísér.
A vértelen, csontra száradt bőrredő
meg-megrezdül, amint a kíntól
torzult arc-hasonmás ajka
utolsót lehel.

A szem még fájón
kontaktust keres
majd megállva egy ponton
találkozik a végtelennel.
Megpihennek a görcsök.

Lágy újbegy-érintéssel
hálót fon körben a Feledés.

*

Tiszta éjszaka

hold fehér éjjel

kezem paplan fodorban

kezed keresi

*

hold fehér éjjel

sziromcsókok táncolnak

tested vonalán

Molnár Szilvia - Éledő természet

Molnár Szilvia

Éledő természet

Tanácstalanul

farktollat meg-megbillent

játékos veréb.

*

Orrodra tapad

szélben körbebugyolál

fényes ökörnyál

*

Fejét kidugja

vajon örül a fénynek?

- fehér hóvirág

*

(Most szülte a föld

örül-e majd a fénynek?

- fehér hóvirág.

*

Szemölcsöt növeszt

lombra vágyó cseresznye

zöld öröm közeleg.

Molnár Szilvia - Várakozásban

Molnár Szilvia

Várakozásban

Tedd meg
hogy rám
hajtod fejed
csak egy 
percre
csak egy 
villanásra
eszelős-félszegen
maroknyi csendünkbe
szorítjuk 
vágyainkat így
majd egyszerre
engedjük el
egymás felé -
áll a perc;
 kéj serceg
 megbújva
 mégis szól
 mindkettőnkből
 mozdulatainkban
 ott van
 minden közösség
 és csend
 a béke csendje
 a bőrök csendje
 a zihálás csendje
 a ki nem mondott
 vonzalom csendje
 felszakad a vágy
 a titkos pillantás
 sző belőle
 örök fátylat
 körénk
 mert érzed
 te is -
 hát gyere
 ha látlak
 és hajtsd
 rám fejed
 csak egy
 percre
 csak egy
 életre.

Molnár Szilvia - Hideg reggel

Molnár Szilvia

Hideg reggel

fülelek, ahogy mosod
tudott magad
tudod az óra ketyeg,
a falevél kint duruzsol:
összeszikkadt markába
fogcsikorgató
meleget lehel,
egyszerűen
szép a táj
ahogy
ordas hideg
nyalja a fákat
ordít rájuk
zúzmara-hallgatást,
a szavak színe
fehéren remény
minden
befagyott tócsa
komor vágyában,
feszengő utcalámpák
tövén kutyavíz
sárgult repedés-erezete
reccsen,
tekintetcsillám
sötét szempillantások
ütközésében;
míg bódultan zenél
a toronykakukk.

Molnár Szilvia - Teázás

Molnár Szilvia

Teázás

https://www.youtube.com/watch?v=KBg_Q-r5KIY

ordas ordítást

fülelek

kint zúg a tél

kabátban

remegnek

a kint töltött

percek

bent belénk

kortyolnak

tétova

remegések

ahogy ölelik

forró csészék

szélét

derekuk

gyöngyözik

s kimondanak

valamit

Molnár Szilvia - Szobádban

Molnár Szilvia

Szobádban

(egy dalról)

Szobádban Kedves
elöntenek szavak
belül kedveskednek
kapkodva ostromolnak
kimondhatatlankodnak
csüggök rajtuk
bőröd párájában
pillantás-
passziódban
lélegzet-
létezésedben
lihegek veled
ahogyan
nekem adod
legkiválóbb
mosolyod: indái
foteled
karfájához
kulcsolnak
örökre.

Molnár Szilvia - Kereslek

Molnár Szilvia

Kereslek

egy rés a nyitott ajtón
kereslek Téged:
tested mozgó buborék.

egy rés a nyitott ajtón
benézek Hozzád:
tested mozgó buborék.

fényképed hívogató
csillagútján át
este Hozzád szökhetek.

szilaj tekintet-csikód
itt hagyta nekem
tengerkék vágtáját.

Molnár Szilvia - Életkör

Molnár Szilvia

Életkör

fátyolok fodra
ég peremére vetül
habos felhőtánc 

*
nárcisz-sárga fény
hűséges pillangóként
körülöttünk zsong 

*
tört üvegablak
szerte szilánkjaiból
virágok nyílnak 

*
hasadt tenyérből
csepp pipacsszirom-hullás
te nem is tudod 

*
csipkefehéren
öltöget majd az élet
deret hajunkba

Molnár Szilvia - Végül vagyunk

Molnár Szilvia

Végül vagyunk

Perceinkben megpihennek

a csendek.

Beléjük ágyazódnak

vágyaink,

megnyugvás magzatot

növesztenek bennünk.

Megjelenünk egymásban.

Közös görcs.

Közös fájdalom.

Közös izzadás.

Közös hassimítás.

Virágként

nyíló csatornából

közös buggyanás:

végül

vagyunk.