Helen Bereg - Karácsonyi csoda

Helen Bereg

Karácsonyi csoda

https://www.youtube.com/watch?v=CBIpew1rPm4&list=PL822D602790322924

Aranyló gömb, lámpafüzér
csillog-villog, amihez ér,
hátán ezüst villanás,
két hófehér puha szárny.

Angyal repült el felettem
csodálkoztam, el se hittem.
Felébredtem, s láss csodát
szobámban fenyőfa állt.

Aranyló gömb, lámpafüzér
csillogása a földig ért.
Egy angyali villanás
két hófehér puha szárny.

Helen Bereg - kérlelés

Helen Bereg

kérlelés

kérlek, ölelj,
olyan hővel mégis lágyan,
érintés nélküli vággyal,
pórusok jóleső melegével,
mint napsugár nyári fénye,
vagy szoríts magadhoz hévvel
mint ki kályha parazsában ég el,
úgy ölelj

kérlek, csókolj,
becéző, sima érintéssel,
szemhéjon kezdődő apró lehelet
induljon lejjebb s egyre lejjebb,
keresse szád ajkam szögletén
jóleső mosoly apró ráncát,
csók a csókban édes forrás,
így csókolj

kérlek, nézz rám,
fogd az arcom két kezedbe,
szemek játékába feledkezve
suttogd, mint lágy tavaszi
szellő suttogja a leveleknek,
kiáltsd, mint rianás kiált
a sötétségbe téli éjszakán:
szeretlek

Helen Bereg - Hegedű sír

Helen Bereg
Hegedű sír

https://www.youtube.com/watch?v=ungr4GetGS0

Mint hegedűn síró bús zene
Szívemben úgy jajong a hiány.  
Húrjain játszó szerelem  
Sajdítja létem dallamát.

Fátyolzenéje zokogva sír
Fel-fellibbenve a húrokon.
Hangja szárnyal, égbe repít
Minden vágyódó dallamot.

Hallod kedvesem, lelkem mint hív,
Mint száll hozzád karodba vágyva?
Szikrája csillagot vetít
Felhőn nyugvó éjszakára.

Lágy szimfóniába szelídül
Hiány húrjain síró zene,
Mikor karomba szenderül
Tested ringató szerelme.

Helen Bereg . Az idő

Helen Bereg

Az idő

https://www.youtube.com/watch?v=ZKNzmq9J8TU

Mindig elröpül az idő,
mikor karodba zársz.
Befúrom válladba fejem,
te simogatsz szerelmesen.
Rettegve várom, mikor mondod:
Mennünk kell kicsi Csillagom!
Majd holnap találkozunk.

Az idő hazug, csalfa szerető!
Elhiteti a perc örökké tart.
Ha odagömbölyödök hozzád
nem választhat el távolság,
nem mérgez hazugság,
s nem kell úgy tenni, mintha ...
Szorosan zársz két karodba
s nem engedsz el soha.

Ó én álmozó! Nagy úr az idő!
Mindig tovaröpül.

Helen Bereg Majd egyszer ...

Helen Bereg

Majd egyszer …

https://www.youtube.com/watch?v=rIuTgVV48Eg

A remény hal meg utoljára,
állítják bizton a nagy bölcsek.
Ha szemünk vággyal néz előre,
Reménykedve a boldogságban,
A jelen kínja sem fáj ma.

A kín is lehet boldogság,
Mert most vagy, most érezlek,
Csak elválaszt a távolság.

Mikor reggel azzal kelek,
Minden este azzal fekszem,
Hogy hiányod egyre mardos,
Csak álmomban ölel karom.
Ujjaim a semmit simítják,
Nem játszanak hárfahúron,
Gerinced ívén megpihenve.
Szemünknek villanása sem
Egyesül szivárványívben,
Incselkedő ajkunk nem éli meg,
Éppen elcsókolt csók csodáját,
Nem égeti önfeledt vágy,
Akkor suttogom reménnyel
A bűvös két szót: Majd egyszer.

Majd egyszer!
a hajnal veled ébred,
az est veled múlik el.

Majd egyszer!
Megéljük az élet csodáját,
Mit örök szerelmünk varázsa
Gyönyörűségesen széppé tesz.

Majd egyszer!
Lehet csak húsz év múlva,
Mikor göcsörtös bottal
Együtt éljük életünk,
Mikor már csak a szemünk
Villanása rejti a csodát.
Közös élet csodáját.

Majd egyszer! Lehet.
Nem lehet! Biztosan tudom
Majd egyszer így lesz!
Majd egyszer így lesz, Csillagom.

Helen Bereg - Érezlek

Helen Bereg

Érezlek 

https://www.youtube.com/watch?v=9Z9-CnNDpCg

Itt vagy.
Belesimultál napjaimba.
Ha arra gondolok,
Egyszer majd nem simogatsz,
Egyszer majd nem csókolsz,
Felsikít torkomból a kétségbeesés.

De vagy.
De szeretsz.
Szemed csillog, ha rám nézel.
Huncut nevetés bohóckodásomon
Már ott billen szemed sarkában,
Még ki sem mondott mondaton.
Tudod, mindjárt egybeölelkezve
kacagunk boldog önfeledten.
 
Itt érezlek most is.
Pedig messze vagy.
Szívem felett játszó kis medálhoz ér a kezem,
És testemben vibráló boldogság önt el.
Ó ha le tudnám írni az érzést,
Mely most könnycseppben koppant az asztalon!
De nem tudom.
Leírhatatlan vonzalom.

Lenéztem a cseppre.
Benne csillogott szivárványszínben a boldogság.
Igen a boldogság is könnyet csal a szembe.
Hosszú évek siralma, sivársága után,
Az ész nem akarja elhinni
Naponta ezerszer hallott suttogásod:
Örökké szeretlek.
Te vagy az életem.
Nélküled nem éltem.
Nélküled nem élhetek.
Ugye, nem hagysz el sosem?

Ó Istenem!
Mondd meg ?szintén! Biztos, megérdemeltem,
Hogy sok-sok év után ennyire szeressenek?
Bűnös vagyok,
Mert szeretem minden idegszálammal,
Azt, akit nem szabadna,
Akibe beleremegek, ha hozzám ér.
Többször is elküldtem,
Hogy megnyugodjon a lelkiismeret.
Mindketten belehaltunk a vágyba,
Egymással átélt ezer csodába.
Megfogadtam, többet nem teszem,
Megyek, de csak ha Ő küld el.

Itt vagy.
Igen itt érezlek.
Most is csilingel fülemben a nevetés,
Most is érzem ajkad puha selymét
Végigcsókolva bőrömön felejtve leheleted ízét.

Egymást szorítjuk.
Kapaszkodva a jövőbe.
Szavak nélkül is tudjuk:
Életünk lett e szerelem.
 

Helen bereg - Rezgések

Helen Bereg

Rezgések

https://www.youtube.com/watch?v=_anJYMRWqYA

Ezerszer visszhangzó kérdés:
Miért most kellett találkoznunk?  
Miért most lettél nekem az élet?
Miért?

Miért nem, mikor szabadok voltunk?
Most mindkettőnket leláncol a múlt.
Csak sóvárogjuk a boldogságot.
Pillanattá zsugorodó percek, órák,
Mikor jövőnknek érezhetjük egymást.

megszűnő idő
vágy jóleső
simogatás
csókpár
önfeledt
szerelmes
nevetés
összeölelkezés
kapaszkodunk
elválunk
szívünkben
fájunk

És éljük monoton megszokott életünk,
Fagyba dermesztve közös létünk,
Szívünkben emlékből épül vár,
Világ elől eltitkolt boldogság.

Ó mi csalók!
Kik elhisszük,
Majd egyszer nem kell bujkálni,
Nem kell hazudni,
Nem kell órákban sajogni, fájni,

Pillanatnak tűnő örömre várni.

Csalók vagyunk. Te is, én is.
Elhitetjük a világgal,
Tudunk egymás nélkül élni

Helen Bereg - Álomba ringató

Helen Bereg

Álomba ringató

https://www.youtube.com/watch?v=hLWOHIe-RNE

Csicsíja, csicsíja!
Álomba ringatom
elfáradt lelkedet,
égbolt magasába
felrepült, ott pihen.
Kezem nem érinti,
arcodon a ráncot,
ölembe hullanak
a simogatások.

Csicsíja, csicsíja!
Emléked ringatom
szemem bölcsőjében.
Altatóm dalolom,
halld meg fenn az égben!
Szép legyen az élet
a mennyben, odaát!
Csukott szempilládon
láss angyali csodát!

Csicsíja, csicsíja!
Elhalkul az ének,
könnybe csuklik dalom.
Lehet nem is hallod,
hiába dúdolom.
Fáj kínzón az emlék
és fáj, hogy elmentél,
eszem pedig tudja
jobb neked a nemlét.

Csicsíja, csicsíja!
Elaltatom magam,
odafekszem melléd,
csak egy pillanatra
érezhesselek még.
Hideggé lett tested
felmelegíthessem,
bolond szívem higgye
nem hagytál el engem.

Csicsíja, csicsíja!
Hófehér nyoszolyán
aludj boldog álmot,
aludj édesanyám!

https://www.youtube.com/watch?v=aTTfxLJMG6A

Helen Bereg - Álomtánc

Helen Bereg

Álomtánc

 https://www.youtube.com/watch?v=XNeYVd_sEfA

álmomban táncoltam
fent a felhők felett
nézték az emberek
mily könnyed a léptem
hogyan repülök
nem húz magához
a sárból gyúrt Föld

tánccipőm csillogott
tükörnek vélte a Nap
ruhám fodrára
esőcsepp ragadt
nem fájt semmi
nem szisszent a bokám
minden lépés után

hajnalban ágyam
ismét magába zárt
fájdalomra ébredt
velem a valóság
cipőm nem csillog
ruhámra por tapad
tipegve lejtem táncomat

Helen Bereg - Plátói szerelem

Helen Bereg

Plátói szerelem

 https://www.youtube.com/watch?v=qQr7gKXxUog

(lányomnak ajánlom)

Növekvő vízcseppnyi feszültség cseppen,
igéző mélységbe hív az ismeretlen.
Kétségben születő-elhaló remény
ott billeg semmi határán, levél hegyén.

Látomás, megérinteni egy arcot,
vagy mégsem - bizonytalanság egyre mardos.
Álomképpé átfestett színes csoda,
magasba nyíló út, mely nem visz sehova.

Koronát tenni egy koldus fejére,
hinni igazi, pedig csak vágyad képe.
Belső filmvásznon szerelmes film pereg,
s te érzed is mit varázsolt a képzelet:

Karja ölel, ajkad keresi ajka,
a csók szépsége szád szélét csiklandozza,
keze ruhád ráncai között kutat,
bőröd már bizsereg, elgyengít a tudat,

itt van veled, szeret, te kellesz neki,
nem számit, becsapott, már nem számít semmi.
Csukott szemmel vállára hajtod fejed,
hagyod semmibe hullani a vízcseppet.

Mint földre koppanó, majd eltűnő folt,
úgy ébredsz fájó öntudatra, álom volt.
Szívedben kétség születik, nincs remény!
Jobb lenne ismét billegni levél hegyén.

Helen Bereg - Csak nézz rám

Helen Bereg

Csak nézz rám

https://www.youtube.com/watch?v=R1f7gxu14ds

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
A szemed mindent elmond.
Benne csillog a szerelem,
Megsimogat selymesen
Csillámként borítva testem.

Csak nézz rám! Kérlek, ne szólj!
Szemünk összeolvadó
Mélyében megfürdik lelkem,
Mint sziklákon futó csermely
Hűsítő, tiszta vizében.

Csak nézz rám!

Kérlek, ne szólj!
Hamisan csengne a szó.
Mit szemed mesél vágyva,
Meghitt pillanat varázsa.
Szerelmes, őszinte hang.
A száj formálhat hazug szót,
De szememben elvesző
Szemed elárulja a valót.

Csak nézz rám! Kérlek ne szólj!
A csend nyugalmat adó
Végtelenében elveszek.
Érzem élni sejtjeimben
Az igaz, örök szerelmet.

Helen Bereg - Vallomás

Helen Bereg

Vallomás

 https://www.youtube.com/watch?v=tZ4BvVxbiPE

Csak játszik neved ajkamon.
Lágy szellőként, simogatón,
nevetve formálódik,
hogy incselkedve
mosolyt csaljon számra.
Nevetve suhan, édes incselkedőn.
Neved ízlelem megint,
és feltámad a vágy, a kín,
hogy most, most öleljelek én.
Nem majd egyszer,
nem sok év múlva,
hanem lágyan karomba fogva,
átkarolva, fejem válladon megpihenjen.
Ajkam keresse a szádat,
és suttogja érzéssel, vággyal:
szeretlek édes életem.
Ugye nem mondtam még sosem?
És te rám nevetve mondod:
nem kincsem, ezt még nem.
Szemünk összenevet a viccen,
amit eljátszunk mindig,
hogy utána ajkunk
egymásban fürödve
szinte harapja egymást vággyal,
amitől a lélegzet is elállna,
ha kedves, végső csókban nem csattanna.
Ezt jelenti a neved.
Egyszerű, mint mezei virág,
melynek mégis pompája
szememet, szívemet
végtelen boldogsággal,
szerelemmel átjárja.

Helen Bereg - Hópihe; - Jégvirág

Helen Bereg

Hópihe

Hűvös a reggel fagy szele karcol
Hópihe libben orrodon landol
Nézed a pöttyöt mint olvad vízzé
Föld pora issza tél kicsi könnyét.

Jön zivatarban hullik a többi
Rőt avar színét fehérre festi
Lábad előtt már gyűlik a sok hó
Pelyhes fehérség dunyhának pont jó.

*

Jégvirág

Fagy csillámba fagyott ablak,
jégszilánkok rajza gyémántkép,
ujjam hegyén vízzé olvad,
szikrák helyén benéz rám az ég.

Szomorú lelkem holdsugár,
visszavert, Naptól ellopott fény,
melegre vágyó fagycsillám,
mely felolvadna ujjad hegyén.

Helen Bereg - Vigyél magaddal!

Helen Bereg

Vigyél magaddal! 

https://www.youtube.com/watch?v=ga95e-AZvPE

hol nincs senki
csak mi,
te, én,
s a messzeség

hol körül ölel
a végtelen
nyugalom
ereje

hol karodban
megpihenve,
lélegzik
vágyunk

hol eltűnik
múltból
elszakadt
álmunk

hol dobbanhat
egyszerre
életünk
végre

hol szabadon
nézünk
a jövőnk
elébe

csak mi
te s én

Helen Bereg - Szememben könnycsepp

Helen Bereg

Szememben könnycsepp 

 https://www.youtube.com/watch?v=QobI21GQQjU

Szememben könnycsepp
Csillogón, fénylőn elered,
lassan lefolyik arcomon.
Előcsalta a kínzó fájdalom.

Nem a szemem, szívem sír.
Mindegyre közeledbe vágyik.
Magányos, elhagyott, árva.
Szememben könnyezik fájva.

Csak érezni akarlak.
Csak odabújni a karodba.
Megfürödni szerelmedben,
Belenézni a szemedbe,
Megpiheni válladon,
Hallgatni suttogásod:
Szeretlek kicsi Csillagom.

Kezed kedves simogatása
Testem, fájó lelkem vágya.
Te vagy az életem.
Csak téged szeretlek.

Zakatoló, maró gondolat:
Nem szerettem így soha.

Helen Bereg - Egy szó

Helen Bereg

Egy szó 

 https://www.youtube.com/watch?v=U_XhgOaT-B0

Csak egy szó.
Lágyan, puhán csendül,
tétován megérinti arcod,
pajkos játékra indul ott,
hol az előbb csókom
érintette szád,
csukott szemhéjadon
borzolta szempillád.
Egyetlen szó:
szeretlek.

Visszaköszön
a belőle áradó féltés,
a megbúvó kétely:
vajon te is szeretsz?
Szeretsz-e úgy, mint én téged?
Kétség máglyája éget,
halljam, érezzem,
te is mond, megigézzen!
Csak egy szót:
szeretlek.

Szeretlek.
Tisztán hallom.
Bensőmben zsong
hangod visszhangja,
szív dobbanása,
kósza vérerek
dobhártyán pulzáló zaja
s megmozdul a világ
ahogy karodba zársz.
Átölel a szó:
szeretlek.

Apró gyöngyök
koppannak válladra.
Ajkammal elmaszatolom
minden gyöngykönnyre
szerelmem csókolva.
Boldog megsemmisülés.
Eggyé olvadva
Csend némaságában hallom,
két ölelkező ajkon
hangtalan felesel egy szó:
szeretlek

Helen Bereg - Itt a nyár

Helen Bereg

Itt a nyár

Tramm-tratamm! Itt a nyár!
Nem fázunk, brummogunk,
piros málnát lopunk! -
dörmögte Dörmögi
bundás répcelaki
táncoló medvepár.

Brumm-brumma! Jön a nyár!
Erdőben, fák alatt
madárdalt hallgat,
szerelmet brummog,
míg párja szuszog,
Dörmögi uraság.

Tramm-tratamm! Itt a nyár!
Reggel az avarban
csilingel a harmat.
Szikrázó természet
fest szivárványképet
selymes medvebundán.

Brumm-brumma! Jön a nyár!
Napsütés csiklandoz
gombóc maciorrot.
Rátüsszent Dörmögi
bundás répcelaki
pihenő medvepár.

Helen Bereg - Nyári zápor

Helen Bereg

Nyári zápor

 https://www.youtube.com/watch?v=7zwb0DWNKfI

Esőcsepp koppant épp lábam élé.
Felnéztem, sötétlett már a messzeség.
Felhők serege készült kiadni mérgét.

Távolból morgásnak tűnő zene
Kísérte a következő cseppet.
Azután koppanva még egy és még,
Porzott a beton ahogy földet ért.

Néztem, porvirágok mint tűnnek el,
Mint lesznek szemem előtt eggyé válva,
Beton ráncaiban gyűlő sáros erek.

Egyre erősödő égi zene
űzte a harcoló fellegeket.
Villámfény hasította az eget,
S az eső viharrá kerekedett.

Már hömpölygő patakká gyűlt a víz,
Magával sodorva múlt napok szennyét.
Fuldoklott, nem győzte nyelni a kanális.

Ahogy jött oly lassan csendesedett,
Mint anyja ölén szipogó gyerek.
Már csupán koppanva még egy és még
Szinte nyugodt volt, ahogy földet ért.

A Nap elűzte a fellegeket.
Felfrissülten nyújtózott a természet,
Nyári eső dézsájában csodaszép lett.

Helen Bereg - Egy másik világ

Helen Bereg

Egy másik világ

Van mikor
másik világban élek.
Nem fáj semmi,
repülök a széllel,
vízen futok
felkapva a messzeséget.
Nincs éjszaka csak nappal,
nincs eső csak napsütés,
mindig szikrázón kék az ég.
Párhuzamos síkon lépek,
hol itt hol ott.
Itt ma, ott holnap.
Tenger homokján mezítláb
léptem súlytalan
felhőtlen boldogság.
Hegyszirtek tetején
szabadon repülök
csúcsok között.
Nincs félelem bennem
egyszer leeshetek.
 
Van egy másik világ
csak az enyém.
Megpihenni odajárok
ide mégis visszatérek.
Ott csodálatos,
de itt élek.

Helen Bereg - Nem tudhatod

Helen Bereg

Nem tudhatod

Csak ülök csendesen.
Lehunyt szemhéjamra vetítem
nemrég percek csodáját.
Melengető, édes érzés jár át,
valóságra kel, mi csak képzelet.
Itt vagy ismét, itt vagy velem,
nem érdekel semmi, csak téged
akarlak ölembe zárni,
ringató karodban súlytalan
lebegni, pulzáló ütemre
történjen bármi.
Mardosson, égessen a vágy,
mint lángnyelvek
ölelik halálba vétkes-vétlen
áldozatukat fent a máglyán.

Mikor itt hagysz, mikor
elmész abba a másik világba,
csak ülök csendesen
s lehunyt szemhéjamra vetítem
átélt percek csodáját.
Szorosan átölelem magam,
ne törjön sikolyba hiányod,
nehogy megtudd, meghalld,
mennyire fáj a kihűlő ágy,
a bőrömről elszálló illat,
melyet ott hagytál magad után.
A hangszálak nélküli kiáltást
nem hallhatja más, csupán
násztól izzadt párnám,
s önként vállalt társam,
a magány.