Kováts Péter
/Skorpió/
Az utolsó vacsora
Lassan ült el a viszály, s
az apostolok
Egymást nyugtatva morgolódtak.
Tiétek már minden, mit én tudok,
Rátok bízom e kegyetlen világot.
Testem e kenyér miből ettetek.
Vérem e bor miből ittatok.
Szellemem járja át agyatok,
Nem tehettek mást, mit én akarok.
Amikor elcsitultak, s már nem felelt,
Péter, János és Jakab,
Megjelent a fény a felhők alatt.
Imé az EMBER!
Sóhajtott,
Ki elfáradt,
Ki csalódott,
Ki elbukott,
Ki lázadott.
Kit küldetése végén,
Az Isten is elhagyott.
Isteni szellem megteremtett,
a küldetés vége kegyetlen lett.
Megtettem mindent mit e test
megtenni képes,
a szellem hatalma itt véges.
Pusztuljon hát e test, sorsa ez.
Szelleme viszont többet tehet.
Emelkedjen fel a fellegekbe
Hirdesse büszkén: ki hisz benne
Az ember sorsa
Hogy elfárad,
Hogy csalódik,
Hiába lázad,
Néha elbukik.
De van egy hely, egy ország,
Hol felszabadult lelkét
Érdeme szerint, megjutalmazzák.
Egymást nyugtatva morgolódtak.
Tiétek már minden, mit én tudok,
Rátok bízom e kegyetlen világot.
Testem e kenyér miből ettetek.
Vérem e bor miből ittatok.
Szellemem járja át agyatok,
Nem tehettek mást, mit én akarok.
Amikor elcsitultak, s már nem felelt,
Péter, János és Jakab,
Megjelent a fény a felhők alatt.
Imé az EMBER!
Sóhajtott,
Ki elfáradt,
Ki csalódott,
Ki elbukott,
Ki lázadott.
Kit küldetése végén,
Az Isten is elhagyott.
Isteni szellem megteremtett,
a küldetés vége kegyetlen lett.
Megtettem mindent mit e test
megtenni képes,
a szellem hatalma itt véges.
Pusztuljon hát e test, sorsa ez.
Szelleme viszont többet tehet.
Emelkedjen fel a fellegekbe
Hirdesse büszkén: ki hisz benne
Az ember sorsa
Hogy elfárad,
Hogy csalódik,
Hiába lázad,
Néha elbukik.
De van egy hely, egy ország,
Hol felszabadult lelkét
Érdeme szerint, megjutalmazzák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése