Hollósy Tóth Klára - Január; - Tél a Mátrában; - Néma tél

Hollósy Tóth Klára

Január

Tél szellem lehel bokrokra, fákra
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája  
varázsol a világra álmokat.

Vad szélorkán sikolt a fenyőkön,
ereje csípős, mindent leigáz,
Madár gubbaszt fagy-verte tetőkön,
füstöt pipál az erdőszéli ház.

Varjak pettyezik be a matt ködöt,
a világ reszket, dermedten vacog.
Dérrel vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt ráznak az angyalok.

Néma, hófehér a táj varázsa,
arcunk bénítja, szinte szúr a fagy.
Ívlámpák hideg világítása
melenget csak a téli ég alatt.

*

Tél a Mátrában

https://www.youtube.com/watch?v=bTqaXOIB05w

Hull a hó, hull, mindent fehérbe von,

eltakar, befed erdőt, mezőt, rétet.

Hegyet és völgyet szépen egybemos,

szereti a csendet, egyedüllétet.

Sír, jajong, zokog, szakad csak, szakad,

fel –lefutkároz, csavarog, kavarog,

fürgén rohan, feledtetni akar,

széppé tenni csúnyát: bút, bajt, bánatot.

Az egész táj pihe-kergetőzés,

rétegeződés, toporgás, tolongás,

rohangálás, mintegy fészkelődés,

morgás, mozgás, kavargás, és bolyongás.

*

Néma tél

Havat zúdít most a tájra

a mogorva, néma tél,

segít neki gyors futárja,

az éjszaki jeges szél.

Rettenetes szárnyát tárja,

villám röpttel riogat,

míg a kihalt tájat járja,

amit csak tud, megfagyaszt.

**