Lázár Horváth
Zsuzsanna
Havas hétvége
Csendesen pihézve
hullt a hó
a reggel szürke köntösére,
felöltöztetve minden fakót
ezüstös, csillogó csipkébe.
Tél simult puhán az ágakra,
palástként borult januárra.
Majd selyem-csipkés égi leplét
esőre váltja az ólmos ég,
nincs más szín, csak fekete-fehér,
hólepte fákon nem villan fény.
De a felhőkárpit szétszakad
s résein kikandikál a Nap.
Minden fa lesz majd újra kopár,
ha leolvad a fehér palást
és tavasz-váró virágokon
siklik a fény, mint szán a havon.
a reggel szürke köntösére,
felöltöztetve minden fakót
ezüstös, csillogó csipkébe.
Tél simult puhán az ágakra,
palástként borult januárra.
Majd selyem-csipkés égi leplét
esőre váltja az ólmos ég,
nincs más szín, csak fekete-fehér,
hólepte fákon nem villan fény.
De a felhőkárpit szétszakad
s résein kikandikál a Nap.
Minden fa lesz majd újra kopár,
ha leolvad a fehér palást
és tavasz-váró virágokon
siklik a fény, mint szán a havon.
*
Szösszenetek
szürkében
Ég hasadékán leskel a
Nap,
még fénytelen, szürke a reggel.
Csendem is álmosan rezzen,
vén Időnk is lassabban halad.
még fénytelen, szürke a reggel.
Csendem is álmosan rezzen,
vén Időnk is lassabban halad.
x
Ráncolja homlokát az
ég,
felhőredői változatos szürkék.
A gyenge napfény sem ragyog,
szürke árnyalatot kapott.
felhőredői változatos szürkék.
A gyenge napfény sem ragyog,
szürke árnyalatot kapott.
x
Ráfeszítette január
szürke függönyét az égre,
hogy Napunknak fényét
által ne eressze.
szürke függönyét az égre,
hogy Napunknak fényét
által ne eressze.
De a Nap hasított
egy kis rést magának,
leküldé sugarát
a didergő világnak.
egy kis rést magának,
leküldé sugarát
a didergő világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése