Szalay László
én és Én
én és Én
Táncban fodrozódó
szerelem,
hold-tükrös tóba merülő
kettős érintés...
Minden a helyén,
nincs félelem,
nincs tétova megértés.
Létünk lüktet ereink
magabiztos elszántságában.
Ez nem a „csak te és én”.
Sem az öröknek hitt, rovarnyi,
ránk szabott idő!
Nem is a múlt jövőt rettegő
képzelgése.
Ezek mi vagyunk:
én és Én,
egy a mindenség
szédítő peremén.
szerelem,
hold-tükrös tóba merülő
kettős érintés...
Minden a helyén,
nincs félelem,
nincs tétova megértés.
Létünk lüktet ereink
magabiztos elszántságában.
Ez nem a „csak te és én”.
Sem az öröknek hitt, rovarnyi,
ránk szabott idő!
Nem is a múlt jövőt rettegő
képzelgése.
Ezek mi vagyunk:
én és Én,
egy a mindenség
szédítő peremén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése