Szomorúfűz - Lombtalan faágak fölött

Szomorúfűz

Lombtalan faágak fölött

http://www.youtube.com/watch?v=SK7QnSTYh0Y

  

Kialszik a lemenő Nap fénye

Az égbolt szürke ruhát ölt magára

Árnyak ölelnek az estben

Fáradt nap után nyugalmat lelsz

S az esthajnalcsillag felragyog

A kóbor vándornak utat mutatva

Bolondos táncosként jár a Hold

Elnyeli az éj a horizontról legurulva

Zaklatottan várod a hajnal ébredését

Csípős éj után az ég színes paletta

Harmatcseppek futnak az ablaküvegen

Fényforgácsok döfik át a horizontot

A ragyogó Nap arany sugara imbolyog

Az égi udvar alatt szárnyaló dallamok

A szívek csordultig teli érzéssel

A lelkek bolyonganak a reggelekben

Ficzura Ferenc - Őhozzá

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Öhozzá

Őhozzá köt puha selyme,
alkonyfátyol színes leple.
Meghozta, én hittem is,
bár tudom, néha csúnya is.

Hozzám köti emlékrózsa,
tövisei, szirmok lombja,
oly szép lehet, ami nincs,
ahogy az ősz is drága kincs.

Hozzá láncol illatpernye,
levélhalmok ringó keble.
Megmutatta milyen is,
a legszebb, igaz, s csalfa is.

Mindig nyílik emlékrózsa,
tövisei sose fogynak,
ha nem volna mindig így…
az ősz akkor is búcsút int.

.kaktusz - A lelket melengető csoda

.kaktusz

http://youtu.be/Q4ZDoABTWds

 

Tudod arra gondoltam,

hogy késő már az,

amikor az igazságra

az ember télen jön rá,

hogy idő híján, foglalkozva más,

fontosabbnak hitt dolgokkal,

az egész nyarat elpocsékolta…

az a kár pótolhatatlan,

a nyár örömei,

a nap gyógyító sugara

a télben nem találhatóak…

és amikor így, vagy úgy,

szorgosan teszi a dolgát,

és észre nem veszi azt,

hogy kihagyja belőle a szeretetet,

akkor valójában,

a látszat ellenére is

csak pocsékolja a drága időt,

a visszahozhatatlan lehetőséget…

lehet,

hogy közben felépül a háza,

lesz megszámlálhatatlan vagyona,

amit, mint egy léha játékos,

el is veszíthet bármikor,

de ha a nyarat

a szeretetről elfelejtkezve

csak gyűjtésre fordítja,

a hideg télben, amikor már melegedni

kevesebb esély van, marad csak a kályha,

aminek a hője nem hatol a lélekig,

akkor szomorú gondolni arra,

hogy az elpocsékolt nyár örök,

visszahozhatatlan vesztesség marad…

szerencsére a Nap

időnként kiragyog télen is,

abban a hidegben az maga

a lelket melengető csoda.

2012, nov. 05.

Paudits Zoltán - Hangtalanul

Paudits Zoltán

Hangtalanul

http://www.youtube.com/watch?v=EaQp3z3ZSjA

 

Csak ketten vagyunk a világban,
a magány bennem, én a magányban.
Céltalan bolyongunk a mában,
két meggyötört, szegény, hazátlan.

Csiszolt, tiszta kövek a sárban,
vénülő fák, hófehér ruhában.
Vakító fények, sötét, fodros árnyban,
elfojtott hangok, harmatos virágban.

Primerose - Hogy mondjam el

Primerose

Hogy mondjam el

 

Hogyan mondjam  el

szívem csendes szavát,

mit csak a szem mesél,

a lélek akaratát,

hogy vágyom én

Mint ki pincéből néz a világra ,

egy szűk kis ablakon,

s a szabadság színeit szemléli

a sétáló lábakon,

úgy vágyom én

Mint kalitkában a kanári,

az ablakba téve,

mely sírva tercel szólamot

egy rigó énekére,

úgy vágyom én

Mint hóban, jégben rekedt,

a meleg csendes szobára

kandalló tüzére, fa parazsára,

torkán guruló, forró teára,

úgy vágyom én

S mikor homlokomra csókol a szád,

s e csókkal nyitod fel lelkem kapuját,

mint magzatot az éltető burok,

úgy ölel át pajzsként karod,

s bár nincstelen, de ekkor

Krőzus vagyok én.

Ódor György - Félelem

Ódor György

Félelem

 

egyre korábban sötétedik

már ötkor alig látni át

a szomszéd utca házaira

testem is elszürkül, szelíd

galamb leszek az erkélyen

ugyanúgy csendesebb is

valaki foghatná a kezem

ilyenkor, üldögélek csak

fogyok, szappan a kád szélén

nyakamig húzom magamra

a paplant, még a lábaimat

sem merem kidugni egészen

addig, míg át nem ölelsz

valójában nem is vagy itt

Nagy Horváth Ilona - Rianás

Nagy Horváth Ilona

Rianás

Mélyebbre szúrj, hadd zsongja neved a kín,
zeném leszel, hang, vérmuzsikám, a hús
csupaszra tépett szélein, dús
vérkörök éjkonok útja mentén.

nem ringat engem más, csak a szél

Felseprek, aztán elpakolom megint
kevés magam, könny, hűlt tagok, ájulás,
dobozba zárom, elviszem, vagy,
dobd ki, ha azt hiszed, így nem értem.

sót vess a földre, ágyamon jársz

Litániád zúg, üstdobok elfedik
hozzádimáim, egymaga áll a szív,
gyér kompozíció, ha még hív...
...más lakik abban a házban, érzem.

egymás elé tett jégrianások

Mélyebbre szúrj, hadd, zsongja neved a kín,
mindig-dal, átkos mégis, a semmilét
értelmevesztett vágyain, bús,
vélt öröm, egykorok útja mentén.

Medve Zsolt - Köszönöm ...

Medve Zsolt

Köszönöm ...

Köszönöm, szép volt, elmúlt,
de mint a rétes: elnyúlt.
Gyülevész szürke felhők,
baj-hegyek és gond-erdők.
Csonkig égett mécsesek,
s érzések, mik kétesek…
Gondolatok: rémesek!

Köszönöm, jó volt, ennyi,
ideje van már menni.
Úti batyu vállamon,
ami volt én vállalom.
Jót és rosszat egyaránt,
őrzök majd emlék gyanánt…
S elfelejtem azt, mi bánt!

Köszönöm, hogy kaphattam,
s szíved mélyén lakhattam.
Köszönöm a sok szép jót,
szívből jövő kedves szót.
Köszönöm a tegnapot,
azt a néhány szép napot…
Ám jönnek a holnapok!

Mind a ketten hibáztunk,
túl sokat is kivártunk.
Szalma lángja ellobban,
szívünk másképpen dobban.
Mind a ketten jól tudjuk,
egymás kezét nem fogjuk…
Ami volt hát, eldobjuk!

Kezdjünk végre új lapot,
betonozzunk alapot.
Szerelemből barátság,
jobb tán, mint a galádság.
Szépet nem kell feledni,
próbáljunk meg nevetni…
Így is lehet szeretni!

Köszönöm, hogy itt voltál,
s engem elvarázsoltál.
Köszönöm, hogy itt maradsz,
s mint egy barát, simogatsz!

Hollósy Tóth Klára - Az élettől elszakadtan

Hollósy Tóth Klára

Az élettől elszakadtan

Lázrózsák  a lét sápadt arcán,

tétovázó, tébolyult remény,

tornyosul az összevisszaság,

rendetlenség van a rend helyén.

Úttalan utakra taszítva

feszengünk egyre csak magunkba,

zúdul az emberekre sorsa,

sorstalanságra kárhoztatva.

Visszavágyunk az anyaölbe

örökre magunkra maradtan,

számadásunkra készülődve,

a világtól végleg elszakadtan.

Torzarcú káprázatok néznek,

a dombról lefele ballagok,

tévhiteken szikkadt  remények,

esdeklik a maradék napot .

Nem kecsegtet semmi szerencse,

értékeket oroz a tolvaj,

a jövő feszeng a semmibe,

kilátástalanul a holnap.

Leleszi Balázs Károly - Téli visszfények

Leleszi Balázs Károly

Téli visszfények

 

Az őrálló fenyők oszlopsorai között
a Te igazságos Napod tündököl.
Ünnep ez, telve pompázattal,
tisztasággal, ezüst gyertyatartókkal,
s a hófehér kupolák alatt,
átölel mindent a csend,
az a csend
mely a sugárzó ég Ígéret-udvarából,
Isten ősi lakhelyéről érkezik,
hogy békességet leljen az emberszív,
és meleg-piros szeretet áradjon át rajta,
mikor a lélek a hálaadás imádságában,
kristálygyöngyszemként
tükrözi az ő hitét - a Nap felé.

Gligorics Teréz - S egy reggel zúzmara ül ...

Gligorics Teréz

S egy reggel zúzmara ül ...

...s egy reggel zúzmara ül

kopasz ágakon,

a szél süvít majd,

tépve álmokon,

s a levelek megfúlnak

a sárban,

de most még meleg van,

még nyár van,

élj, élj míg a napfény ragyog

fáradt arcodon,

s hogy mi lesz holnap,

azt még nem tudom,

most csak ez a perc az ami kell...

A szél is még lágyan énekel,

s vele repülök az égbe fel

mielőtt szívem megreped

a felhalmozott szeretet terhe alatt,

s a hajnal könnyekbe fojtja

majd a nyarat...

...mert holnap zúzmara ül

majd az ágakon,

s hogy lesz-e még egy nyár,

azt én nem tudom.

Jaj! azt nem tudom...

N. Horváth Péter - Itt az idők

N. Horváth Péter

Itt az idők

http://youtu.be/VAzob9jNEs4

Lemondásom fája alól szedem a gyümölcsöt.
Minden tavaszom virága nyárvégre hullott kő.
Tompa koppanásaival figyelmet teremtő,
látni, tócsám tükre megint újabb gyűrűt öltött.

Ebben a kőlepte kertben nincsenek találkák.
A csikorgó léptek során sehová sem érve
egy és ugyanaz az ősz jár mindig újra érte,
itt az idők régóta a maguk sírját ássák.

Ágai Ágnes - A fájdalom hangjai

Ágai Ágnes

A fájdalom hangjai

Egészen mélyről,
a lélek legalsó bugyrából tör fel
a jaj, az ajvé, a jajjaj!
Megkövült fájdalmak feloldva
a síró, jajgató panaszba.

Örökkévaló, ne hagyd el
űzött, szétzilált népedet,
kit végigkergettek a földgolyón,
kínok kínzatával megnyomorítva.
Ősidők gajdolásában
benne rezeg a szenvedés
és a reménység zenevilága,
jaj, ajvé, jajjaj!

Halljad, Örökkévaló
lamentálásunk végtelen árját,
felcsukló sírásunk
nyögve esengő bús folyamát,
jaj, ajvé, jajjaj!
Neveddel ajkukon
égtek el tűzben, fúltak a gázba
karjukon csecsemővel
a kínhalál végperceit élve,
jaj, ajvé, jajjaj!

Éli, éli, lama sabaktáni,
jajdul fel Ő is egykor a fára szegezve,
akárcsak utódai , kiket
siratni nem szűnik az ének.
Jaj, ajvé, jajjaj!

Az űzettetés és kitaszítás
sebeit hordozza szívünk,
halljad panaszunk ott fenn a magasban,
córesz mindenütt, hányódik a világ,
reszket az emberiség,
dalunkban a sebzett föld jaja zeng fel.
Jaj, ajvé, jajjjaj!

Lukács György - Futnék, rohannék ...

Lukács György

Futnék, rohannék…

 

A tolvaj idővel

én már nem élhetek,

csak Veled, és Neked,

csak Általad.

Szeretnem már szabad,

de már közelről akarlak,

mert Te jó vagy,

és tiszta még,

de messze, mint az ég.

Hát futnék, úgy suhannék

mint a szélvész – rohannék,

és szelíd szerelmedért,

csengő kacajodért,

én mindent odadnék!

Hogy melletted lehessek,

s csak Veled, és Általad,

új álmot álmodjak,

nekünk, kettőnknek…

Balázs Danó Tímea - Téli ébrenlét

Balázs Danó Tímea

Téli ébrenlét

http://youtu.be/bJwBBHhwQ0I

 

 

Holdfényes égen
szunnyadt el aznap az este
de még előtte
vánkosát kiszellőztette
megáradt, bús tekintete
csillagpihéktől volt ékes
halvány-szép feje
bársony-szelektől volt Fényes.

Mellé feküdt az éj, gyengéd
ölében sejtelmes teste
elalélt; áttetsző ködbe
takarta be a pirkadat.
Mire felpattant két frissen
szép szeme, egészen más lett
a lénye. Otthon-csendbe tért
szempillája felett, a Tél.