2013. június 7., péntek

Ecsedi Éva - Várlak



Ecsedi Éva
Várlak

Várlak… gondolataim közt elvesztem.
Utat nem nyit ezer szellem,
Bezárva élek falaim közt,
Nem látom az egeket, sem az éj sötétjét.
Mélyen gyökerek közt álmodom -
- Végtelen időben ömlik szét a tejfehér emlék
S a mezon lepkék libegnek a fényben
Hosszú hajamban virágok nyílnak
A szél repíti magasba kacagásom -
- Ekkor felébredek véget ért az álom,
Hu szolgám a sötét betakar,
Pincehideg szájával homlokomra
Csókol ezer és ezer ráncot
És még mindig várok,
Most már álmok nélkül.
Nem táncolnak… csak az árnyak
fojtogatnak… torkomon csak a szavak akadnak,
Fuldokolva markolom párnám.
A végső krízis elmúlt
A fényes eon vár rám…

Aranyosi Ervin - Szerelem



Aranyosi Ervin

Szerelem

A szerelem, olyan mély érzelem,
minek ellenállni a szív képtelen,
s minden percét magába zárja.
Ha múlik egyszer, hát újra várja.


Börtönbe zár és elvarázsol,
elméd nem tud a nagy világról,
Semmi egyéb nem fér bele,
a kedveseddel van tele.


Bár merre nézel csak őt látod,
ha nincs veled a jöttét várod,
Hiányát nem pótolja semmi,
ezért veszélyes dolog szeretni.


Nyakad önként hajtod a rönkre,
s elveszel benne mindörökre,
de benne nem leled halálod.
Majd belepusztulsz és mégis várod.

Margot - Itt a nyár



Margot

Itt a nyár


Hajnali égen,
Sápadt fehéren,
Aludni térnek
A csillagok.


Hajnali égen,
Harsány tüzében,
Izzó ruhában
A Nap ragyog.


Pirkadó élet,
Sok madár éled,
Varázsütésre,
Egy hangra vár.


Parányi fészek
Ölében ébred,
S rázendít vígan,
Mert itt a nyár!

László - Szeretsz e majd?



László
Szeretsz e majd?

Mondd!
Szeretsz e majd,
Ha leperegtek létünk
Arany homokszemei, s
Szemem kihunyt világa mo-
solygó tekinteted mégis keresi.
Boldog ifjúságunk megvénül,
a csend észrevétlen rátelepül
akár egy papírnehezék.
Mondd!
Szeretsz e majd,
Ha reszketően nyúl
Feléd e kéz, gyermeki
Görccsel szorít, s a csók
Megszokott íze nem oly édes,
Mint a méz, már csak Piaf
Az ki álomba andalít, mert
Ül fejünk felett a csősz -
A rút megszokás…
Mondd, hogy szeretsz
Akkor is, ha horgonyt dob
Éltünk zavaros vizébe a vég.
Mondd, hogy szeretsz!
És nem kell senki más…

Nosztromosz - Van e szebb?



Nosztromosz

Van e szebb?

Halk dallam cirógat meg bentről, szelíden vár…
kitörni készül, hogy a bánat mi szívembe vájt… elporladjon.
Még csak csendesen oson, óvatos nagyon, hisz annyi akadály vár rá…
Ám finom törtetése erősebb mint a kín hatalma, és tudja…
… igen, nagyon is jól tudja, hogy törekvése előbb-utóbb, biztos fogást talál!

Van-e szebb, a remény dalánál?

2013. június 4., kedd

TRIANON - A magyar gyász napja!



TRIANON

A MAGYAR GYÁSZ NAPJA !!!

http://www.youtube.com/watch?v=lEiZnDNIuWg   

József Attila

Szerelmes keserű hazafiság

Engem nem hívnak Párisok, Velencék,
Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár,
Reám Hazám tarolt mezője vár -
Ó, csak tarolt ne volna! én is mennék!


Talán, talán úgy én is ott lehetnék.
De itt aszott a tépdesett határ
S hiába hullatom könyűm le, már
Nem sercen fű és nem libegnek lepkék,


Mert Istenúr hogy szántsa, bérre vár
És semmim sincsen, amivel fizetnék,
És hitem összedől, mint kártyavár:


Jaj, Sorsunk elvesztette bús lelencét!
És szívem sincs, odadtam régen már
Egy szőke lánynak e fakult szelencét.
*

Trianon - azaz az első világháborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró békeszerződés 1920. június 4-i, a versailles-i Trianon-kastélybeli aláírása - egyike a legmeghatározóbb eseményeknek a magyar állam és nemzet történetében. Ezzel jutott érvényre a háborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak (azaz az antant és közép-európai szövetségesei) döntése, amivel a történelmi Magyarországot feldarabolták, nemzetállamok létrehozása címén megteremtették Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbségét.

„Nagymagyarország keresztrefeszitésének napja volt: 1920. június 4. péntek..."
Padányi Viktor


Mindenki álljon meg egy perce és emlékezzen!


Albert Ferenc - 1920. június 4.



Albert Ferenc /Gufi/

1920. június 4.
Kiáltanám égbe
ősök bánatát,….
mit tettek tevéled Szent Magyar Hazám.


Döntöttek feletted,
esélyt sem adtak,…
azt, hogy becsülettel védjed meg magad.


A kivérzett tested
keselyűk lesték,…
sárban és mocsokban szanaszét tépték.


Daraboltak széjjel,
lenyesték koronád
torzó lett belőled, egy elhaló ország.


Keresztre szegezve
vérzik a lelked,…
nézed,… megfeszítve szenved a néped.


Csonkolt testrészeid
mások csócsálják,…
őrlő fogaikkal még tovább aprítják.


Nem fogtak ki rajtad
élve maradtál,…
bár szerették volna, ha elvisz a halál.


A tatárt szenvedtük,
Mohácsot túléltük,
De Trianont soha,… soha nem feledjük.


Óh, drága Mária,
vigyázd országod!
egyszer majd talán még a nap is ránk ragyog.

.kaktusz - Összefogó kapocs



.kaktusz

A közös érdek
szoros összefogó kapocs,
de mégis gyenge,
erejét veszíti rögtön,
ha kettő lesz az egyből,
ha járni az érdekek
külön úton kezdenek,
ha az ember és ember közt
összekötőnek nincs ott
a szeretet…
de ha az érdekek
már a kezdetektől különböznek,
annál nagyobb gyűlöletre, haragra
ok nem igazán lehet:
az én érdekem azt kívánja,
hogy a kincs az enyém legyen,
csak mert vágyom a gazdagságot,
követelem, a megőrzésre
máshoz helyezettet,
ami valamikor volt sajátom,
(volt? másé lett?)
de elveszítettem,
mert eléggé nem óvtam,
elhanyagoltam,
nem találtam olyan fontosnak,
vagy, mert túl biztosan
magaménak gondoltam,
eléggé nem szerettem…
a másik azért tesz meg mindent,
hogy maradjon nála,
hiszen az ő érdeke azt kívánja:
igazságot közöttük ki is tehetne,
mert ahol az első az érdek,
onnan az igazság hiányzik…
a gyűlölet elér az egekig,
de a kincs egyiké se,
míg nyoma sincs a szeretetnek:
az önzés kilátástalan harca,
győztes nem lehet senki:
ha egyik megkapja,
a másik visszaköveteli,
az egésznek se vége, se hossza…
hogy kié a kincs, kié marad a gyerek,
azt el csak az Isten,
az isteni szeretet döntheti,
akinek akkor is kell,
amikor már nem akarja senki:
egyiké se, ha egyik se szereti,
mindenkié, aki szívéből, lelkéből,
az önzetlen szeretetéből
érzi a magáénak.
akár a legkisebb folyóját.

2013. június 3.

Paudits Zoltán - Magyar bánat, Trianon



Paudits Zoltán

Magyar bánat, Trianon
Levágták ujjaid,
lábadat, kezedet,
csonkává tették
szép magyar földedet.


Elvették a határt,
elzárták a népet,
és nem hagytak mást,
csak az ős emléket.


Szakadt Bánát, Bácska,
Erdély és Hargita,
milliók száján
ég ma is az ima.


Könnyben áll a magyar
szívnek dobbanása,
ellen a világ,
csak Isten a társa.


Lobbanj fel égi tűz,
olvaszd el a láncunk,
űzd ki lelkünkből
mérhetetlen gyászunk!


Mária, Szent Anyánk,
nyújtsd felénk kezedet,
tedd újra eggyé
hű magyar nemzeted!


Reményik Sándor - Három szín



Reményik Sándor

A keblünkről letiltották,
Leszaggatták a három színt;
Keblünkről beljebb vándorolt:
Befogadták a szíveink.
Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldell a rét füve,
Lesz jel, eszünkbe juttató:
Hogy hitünk hol van, hol hazánk,
Hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld, hol elsüllyed
A koporsónk, ha meghalunk.
Hogy az életünk sivatag,
Hogy vérbemártott kép a táj,
S a testnek a letépett tag
Utána sír, utána fáj.
Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldell a rét füve,
Míg lesz magyar szív, dobbanó:
A keblünkről letilthatják,
Letéphetik a három színt,
Keblünkről beljebb vándorol,
Befogadják a szíveink.
E három szín után fog szívünk
Sikoltva égni, vérzeni,
Ki mindenünnen leszaggatta.
Jöjjön és onnan tépje ki!


Juhász Gyula - Trianon



Juhász Gyula

Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.


Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.


És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?


Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.


Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!

Lelkes Miklós - Trianon



Lelkes Miklós

Trianon

    Igen , a nép ölt , kényszerből , s tudatlan ,
    akár magyar volt , szlovák vagy román.
    Szurony szaladt békét vágyó szívekbe ,
    s a vér túlömlött Óperencián.


    ... s Trianon jött. A gőg-nyugalmú angol ,
    s szellemesen pökhendi francia.
    Cimboráik magyar földdel fizették:
    nekik préda volt más ország , haza.


    Ki más nép földjét elveszi: az rabló ,
    bár soknak , lehet , hogy túl nyers e szó ,
    s cigányútra visz diplomata-pezsgőt ,
    s fanyalog rajta a finomkodó.


    Győztes bűnös vesztes bűnöst alázott ,
    de mindnek jutott pompa, szerető.
     A szakadékba csak a népek hulltak ,
    rajtuk kacagott sátáni idő.


    Tolvaj kezek ma is ezer határon
    átnyúlnak még és látja , aki lát:
    új Trianon tördel részekre újra
    földet és lelket , csonka volt-hazát.


    Ó , jól tudom , hogy nem kell költemény most ,
    mely igaz múltat hoz , s jelenre néz ,
    hát eltakarják nemzetiszín zászlók ,
    s túlharsogja sok telt-zsebű csibész!

Hollósy Tóth Klára - Trianon után



Hollósy Tóth Klára

Agonizálsz Drága Hazám!
Európa átjárója, kincse,
darabokra vágva is tündökölsz,
rajtad a hét tájék rabbilincse.

*

Hollósy Tóth Klára

Becsapjuk magunk…

Becsapjuk magunk immár sok-sok éve,
szabadok lettünk, népünk erre várt,
hazánk önmagával van körülvéve,
pedig a nyolcvan év már rég lejárt!

Azóta sok mindennek ki van téve,
vezette többször egy-egy békepárt,
elvárták tőlünk, hogy örüljünk végre,
tapsoljunk ahhoz, ami velejárt.

Szép ország vagyunk Kárpátok ölében,
lehetnénk akár Ősparadicsom,
erdőitől megfosztott köntösében,
maga a felkent templomi ikon.

Ha hullámok ölelnék, tengerhabok,
nem sújtaná az átok, mely felsajog.

Babits Mihály - Áldás a magyarra



Babits Mihály

Áldás a magyarra

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.



Máskor is hevert már elkötött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.



Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.



Él a nagy Isten és semmise megy kárba.
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.



Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...

Wass Albert - Hontalanság hitvallása



Wass Albert

Hontalanság hitvallása

Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.


Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.


Hontalan vagyok
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.


Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.