2013. június 9., vasárnap

Siktár Éva - Ne csüggedj, ha fáj az élet ...



Siktár Éva

Ne csüggedj, ha fáj az élet...


Ne csüggedj, ha fáj az élet, süt még napsugár,
érkezik a derű s a fény, újra Rád talál!
Összeszedi maradék kis erejét a lét,
megtépázott életedben hozzád ér egy kéz,


lehet, hogy csak álmaidban, ott marad veled
nappal is, mikor már többé nem könnyes szemed,
vigasztalja kicsi lelked, s remény éltet még,
nem dobhatod el magadtól, hiszen érted él!


Meggyötört az élet tudom, emlékezni jó!
Megsebzett a tüske sokszor, feledni való!
Begyógyítja sebeidet a sok jó barát,
hallgasd kedves éjjel-nappal szeretet szavát!


Szépen szól Ő hozzád, hidd el, nem tagadhatod,
nem gondolhatsz folyton arra, hogy most meghalok!
Lesz még tavasz, boldog óra, hogyha akarod,
gyöngyházfénnyel ragyog újra majd a Te napod!

Káli László - Ha kezdhetném ...




Káli László
Ha kezdhetném...
Ha újra kezdhetném! Ha lenne még egy esély!
Hogy akár az elejétől, mindent! Igen. Mindent
másképpen tennék. Hogy jobban? Nem hiszem.
Hogy rosszabb lennék? Nem. Még csak az sem.
Csak más. Másmilyen jó, és másmilyen rossz.
(A jobbaknak rossz, a rosszakhoz mérten jó.)
S az átlaghoz képest csak hétköznapi. Olyasmi,
mint esőcsepp a tengerben, mint cseppekben
a tenger. Merthogy épp olyan apró az ember.
Ha kezdhetném elölről! Talán azt a régi dalt
másként énekelném, azt a régi utat elkerülném?
Vagy az a régi út! Engem elkerülne? Ilyet vajon
mi végből tenne? S ha így tenne! Abban ugyan
mi jó lenne? S a cél akkor mi lehetne? Nagyon
fura világ lenne, ha mindig mindenki mindent
újra kezdhetne. Egyszer élünk, s ez így van jól.
Mi elszaladt, vissza nem hozható, nem pótolható.
Most kell élni, nincs ismétlés. Egyetlen az ember,
megismételhetetlen. Él, és nem lesz még egyszer.
Igen. Ha lenne esély, s mindent elölről kezdhetnék,
éppen ilyen lennék. Mert ez vagyok, így lettem én!
S ha nem is vagyok olykor büszke magamra,
büszke vagyok lányaimra, fiamra. S ha én, nem én
lennék, vajon amit tettem, az a másik énem hogyan
tenné? Nem! Nem kezdeném újra semmiképpen!

P. Pálffy Julianna - Rád gondolok



P. Pálffy Julianna

Rád gondolok
Rád gondolok
Bohókás kedvemben,
- csak neked -
szivárványt rajzolok,
mint nyári zápor
vízcseppjein át, ezernyi
szín zuhog;
kékkel - reményt festek,
sárgával - örömet, vidáman
pepecselek rá ilyen-olyan
zöldeket, keverek mellé
egy kis lilát - Hahó! Kedves,
kérsz hozzá pisztáciát? -
Csillagok kedvére,
ezüst folyót varázsolok,
aranyszálból eltéphetetlen
hálót fonok, fehérrel
békítem az emlékeket,
fekete, csak papírra vetett
betű lehet,
bíbor jelent boldogot,
gyöngyház selyme enyhít
bánatot

 
Neked adom a színeket,
neked szivárványt rajzolok,
pirosan mosolyog vissza
minden csepp, ha rád gondolok.

 
(… nem kell kérned, álmaid
szélére úgyis csipkét horgolok)

Szijártó Péter - két kis táncot járó pillangó a szív



Szijártó Péter
két kis táncot járó pillangó a szív 

Hát igen, két kis táncot járó pillangó a szív
mert boldog és szomorú, és állandóan mozog
s mikben élünk, adunk s kapunk
a pillanatok kibontatlan, díszes csodadobozok


ilyenek járnak a fejemben, amerre te is mentél
nem ég már, csak jólesik nyomod
ha a folyó felé nézek, látod hajnalban...
a víz szikrázik és vidáman forog


utánad én is így néztem, s most már a két sarok
hol a szád széle mosolyba szalad, két pont csak, csillagok
utaznék oda, de hogy én megláttam : mindennél többet adott
húzom fejemre párnaként (buksid helyett ) hát az égboltozatot...

Molnár Szilvia - Egy kicsi élet



Molnár Szilvia

Egy kicsi élet

Pici keze és mosolya mennyire meg tudja változtatni az ember bensőjét. Az még jobban, ha aranyos gügyögésében a nevemre ismerek. Tiszta szempár, finom érintések, apró ujjacskák. Mosolyáért érdemes élni. Ő az én unokaöcsém. Bájos, bár végsőkig akaratos és próbálgat mindenkit. Kinél meddig mehet el kópéságban.

Ezek a kópéságok időnként vérre is mehetnek, ha nem figyelünk, nem vagyunk elég gyorsak, akár az autóútra is kiszaladhat merő csalafintaságból. De ő még nem érti, hogy ezt nem szabad. Nem érzi, mekkora veszély guruló autók közelébe kerülni. Ezt mégis elfelejtem neki, amikor szemébe nézek és meleg kezecskéje segítségkérően nyúlik felém.:-) Imádom. Nagyon édes.:-)

2013. június 7., péntek

Szomorúfűz - Fénnyel keretezi ...



Szomorúfűz
Fénnyel keretezi ...

A horizont ívén a telihold világlik, ezüstfátylat hullat az égi óceánra. A szellő is lopva simogat a nyári éjszakában. Virágillat szárnyal az ablakon át. Csillagmiriád sziporkázik. Amikor a Hold fénye kialszik, a hajnalpír festi az égi óceánt. A csendes fákra, kertre fénysugarakat ont az ébredő Nap. Az éjszaka mély titkai megnyílnak, bíborra váltanak. Madarak zengik trilláikat, köszöntik az ébredő Napot, s örömet, reményt adva az új napnak, mely fénnyel keretezi az égbolt peremét.

Jóni Barna - Másnap



Jóni Barna

Másnap


Álmosan ücsörög, meglep a csend
nem zajong. Neszel. Időmből ma,
csak keveset vesz el.
Tudom, holnap már nem nekem leszel.
Ne eresszelek el?...


Megszakítja magányom a szél,
most hozzám beszél. Mégsem értem, milyen
nyelv ez, amin szól.
Tegnapról gondolataimba dermedt:
Talán még nem alszol...


Csak ülsz, és felhúzott térdeiden tartod a fejed.
Az ablakon nézel ki, mintha keresnél
talán valakit...
Nem drámázol, csak csendben merengsz.
A sors épp' alakít...


Játszik. Nem tudni mit forgat fejében
Lehet, hogy rendhagyó módon, vagy
szeszélyes éppen.
Mint ahogy a lézer fényei mozognak
az éjjeli égen...


Ide-oda táncol, kápráztat, elvarázsol
messzire repít,
Fény szívek...akaratlanul kezére játszol
Ő dönti el, ki az ki nyer, és ki lesz majd
a hős, aki veszít...


Seres Hajnalka - Ki szeret ...



Seres Hajnalka

Ki szeret...

El nem múló álom bennem él,
Téged csodálatos embernek vél.
Te vagy a legcsodálatosabb fiú, akit ismerek,
Vágyaim netovábbja.
Csókod felpezsdíti vérem,
Szeress szívvel, lélekkel,
Én tőled ezt kérem.
Hajad, ajkad és mosolyod,
Imádom és ezt komolyan gondolom.
Halmozz el igéző szókkal,
És én viszonzom gyengéd bókkal.
Szerelmes vagyok beléd, érzem,
Ha elhagysz, nekem végem.
Ha nem látlak a napjaim keservesek,
Nem találnék ilyen csodálatos fiút keresve se.
Üdvözöl egy romantikus lány...

Szilágyi ferenc /Hubart/ - Neked adom



Szilágyi Ferenc /Hubart/

Neked adom

Kiterítem eléd szívem,
virágmintás abroszon,
régi önmagamhoz híven,
ami szép volt, elhozom.


Neked adom bús életem
válogatott gyöngyeit,
szép csodákra éhes szemem
jéggé dermedt könnyeit.


Válogasd majd ki belőle
mindazt ami érdekel,
de a hitványt egyelőre
hagyd meg nekem, ne dobd el!


Kihúzom én azzal is már
amennyi még hátra van,
majd elmegyek, hol a Hold vár -
könnyű szívvel, boldogan…


Egyed Emese - Dagerrotípia




Egyed Emese
Dagerrotípia 

Olyankor, ha a nyírek is,
a bükk- és fenyőlombok is
sötét csipkék az égen,
s a gyöngyházfényű alkonyat
előbűvöl csillagokat,
ha fénylenek az ablakok,
olyankor, amikor a víz
sodrát ember már nem zavarja,
tücsökszót, gyantaillatot
visz a szél csöndes udvarokra,
elkésett lovak legelésznek,
az úton holdfény bandukol
(ki érti, ki őrzi a képet?
előhívható valahol?),
olyankor, ha a sziluettek
egymásba folynak, minden egy,

egyértelmű a fény s az árnyék,
az illanó rögzíttetett,
s része lennél a végtelennek:

érzed szorongó szívedet.

Simon László - Boldog vers



Simon László
Boldog vers


Szeretlek. Mondom, s
Te kacagsz
Csillagok ragyognak
szemeidben
Szeretsz. Mondod, s én
mosolygok
Boldogság kering
ereimben

.kaktusz - Szeretve ...



.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
hogy szűk határain belül lévőket
az ember megszeret könnyen,
velük sok a közös benne,
hasonló az íz, az ízlésvilág,
hasonló a földrajzi adottság,
mintha csak önmagát szeretné…
minél távolabb van a másik,
minél jobban különbözik,
esély a szeretetre
annál kevesebb, pedig
megismerni távoli világot,
bejárni ismeretlen tájakat,
megszeretni a különbözőt,
még csak kicsit sem hasonlót,
különleges utazás az …
a szeretet csodája,
hogy képes az embert elvinni
a világnak a legtávolabbi pontjára,
ahová repülő nem jár,
amit másképp megközelíteni
lehetetlen biztosan,
akkor se, ha valójában
a szomszédban itt van...
hasznos az ilyen utazás,
jó példát ad arra,
hogy szerethető a világ,
csak el kell indulni,
az ismeretlent
csak meg kell ismerni,
azt a távolit,
akiről az ember addig azt hiszi,
hogy képtelenség őt szeretni …
ha kitolódnak a szeretet határai,
a világ lesz a haza,
s benne nem lesz olyan,
akiről az ember bizton állítja,
hogy nem lehet megszeretni,
s talán még felfedezhet
az utazó hasonlóságot is:
mert szeretve
különlegesek vagyunk mind.

2013. június 3.

Csitáry-Hock Tamás - Van a hasonlóság ...



Csitáry-Hock Tamás

Van a hasonlóság…
És van a különbözőség. Mindkettőre szükség van. Akit szeretsz, azzal egy vagy, és mégis más. Az a csodálatos, hogy más. Más, mint te, mégis, ugyanaz. Igen. Egyformának is kell lenni, és különbözni is kell. De. Nem mindegy, hogy az egyformaság erősít-e, a különbözőség kiegészít-e. Nem mindegy, miben hasonlít, és nem mindegy, hogyan különbözik két ember. Csak akkor lesz tökéletes a kép, ha te pont úgy vagy más, ahogy kell. És másnak kell lennünk. Hiszen két egyforma darab nem egészíti ki egymást. Csak két különböző. De nem mindegy, hogy a különböző darabokból egy tökéletes kép áll-e össze, vagy egymás mellé téve is két fél-kép marad-e. Csak akkor tökéletes két ember találkozása, ha az összetartozó képdarabkákat őrzik magukban. És ezt a két darabot illesztik össze. És ekkor, ha a különbözőségek pontosan kiegészítik egymást, egy szép egészet, egy gyönyörű képet alkotnak. Együtt. Viszont hiába különbözőek, hiába próbálkoznak, ha a darabok együtt semmit nem adnak ki, mert így csak egy nagy, értelmezhetetlen, élvezhetetlen képpé válik az erőlködés. Az összeillesztés erőlködése. A hasonlóság pedig nem más, mint maga az érzés, annak a megérzése, hogy a képem másik fele nálad van. És szükségünk van egymás fél-képére, hogy a teljes teljessé, a tökéletes tökéletessé váljon. Hogy egy gyönyörű képpel gazdagítsuk a világot. A mi hasonlóságunkból, a mi különbözőségünkből.
Kettőnkből…

Nagy Horváth Ilona - Prímcípium



Nagy Horváth Ilona
Prímcípium

Mielőtt tovább megyek,
még melléd fekszem egy-egy gondolattal,
s engedem,
hogy sóhajaink hegyén,
mint álomittas színes hajók,
ringjon a szerelem
milliom kiismerhetetlen cikkanása.
Ellobbant vörösem helyén
hűvös lélegzetvételek,
bennem fogantunk
öntudatlan hússzagú ájulatban,
- meddő idők -
s most elhagyva a lüktetésünk
talmi világát,
pihenek
halvány rózsaszínen,
akár egy fel nem adott remény:
elvetéltelek.
Kedvesem volnál,
ha értenél,
szíved tenyeremre veszem,
vérszívó  tenyérnyi
szövet,
mi több, ha
nem gondolt semmit felőlem,
s míg alszol, csendesen visszatetszem,
s hallhatom
csillagos álmaid.
Ez az éberség,
mi legtöbbet hozott,
mit nem látott a napfény,
az éj előkormozott:
te,
az összes te,
öntudatlan,
szemhéjad mögött
felakadt szemekkel fekszel
valahol
messze,
és én egyedül vagyok,
hallgatni
meddő,
csillagos álmaitok.

Egry Artúr - Hiányod megárad



Egry Artúr

Hiányod megárad




ne ragadj magadhoz pók-szálú rugalmas kötelekkel,
felforró valóddal, örökre lüktető vérereddel,
vibrál bennem, reszket a hús-vér vágy, mint a gyertya lángja,
ahogy a lámpa fényét az esetlen szél szétszitálja,

hiányod megárad, sodor a vágy csigás örvényekkel,
taszíts, taszíts el engem örökre, lökj el a kezeddel,
fojts, ölj bele sejtjeim ősvágyú mélységes tavába,
hadd szabaduljak, hadd meneküljek tiszta-kék magányba!