Szomorúfűz - Búcsút intesz ...

Szomorúfűz

Búcsút intesz ...

http://www.youtube.com/watch?v=HyUM0AUVZSE

Elcsendesült vihar után szitáló eső öntözi a földet.

Ablakomon át figyelem a cseppek útját.

A kert is könnyezik.

Virágok, fák, a kiszikkadt Föld  isszák az éltető vizet.

A madarak vidáman dalolnak az esőnek.

A felhők tovább vándorolnak és visszatükröződnek a tó vizében,

a folyó hullámain.

Minden cseppben emlékek idéződnek fel.

Őrizzük szívünkben.

Rózsaszirmokon gyöngyszemekként csillognak az esőcseppek.

Megáll az idő, a csepegő eresz alatt,

melankolikus hangulat az eső sűrű függönye mögött.

Fantasztikus illat lebeg körülöttünk, a vízzel átitatott föld illata.

Ott állsz az esőben – az emlékeimben – búcsút intesz

és távolodsz az eső sűrű függönyén keresztül.

Hanyecz István - Álom

Hanyecz István

Álom

http://www.youtube.com/watch?v=7Tdw3C0ECfs  

Nyár csendes éjjelén

Csak veled álmodtam én

A csillagos ég végtelenén

Szilaj paripán vágtattam én

Széles fehér tejútnak mezején

Sűrű ködben térdig gázoltam én

Könnycseppekkel küzdöttem én

Sirattam arámat kit elvesztettem én

Csak énem siratja félbeszakadt álmom

Szép nyarat mely elszállt szánom-bánom

Aprócska emlékkel itt énemet vigasztalom

Emlékszel fürge gyík riadtan kúszott ágon

Hogy meg ne lássam halkan surrant tova

Ahol rozsdás levelek közt oltalmát találja

Nyugalmat ád néki avar selymes ágya

Pihenni alászállott száraz levelek árja

Egy sem maradt a kopár ágon árva

Erősen tűz a meleg párás fojtó levegő

Vadul gomolyog fodros fehér füst felhő

Láthatatlan sűrű ködben alakja eltűnő

Óriás könnycseppje gurul el mint kő

Didergő hangja cseng fülembe mint ö

Keresztül haladva fehér réten át feltűnő

Fáradt karomat felé nyújtom ki kérlelő

Darvaknak szárnyán jöjj utánuk epedő

Szálljatok magasba vágyaim őt űző

Vöröslő ég hajnalán boldogan ébredő

Ihász-Kovács Éva - Változatok

Ihász-Kovács Éva

Változatok

Szél eloson,
ág, levél – mozdulatlanok.
S ebben a látszólag nyugalomban
hallom, mikor a lobogószemű
éjszaka erőszakot vesz a
nappalokon. Kinyitom apró
ablakait a magánynak,
csak a nehéz lélegzést
hallom, érzem ahogy
védekezik a föld:
teste csupa veríték,
nem érzi, hogy letört
égdarabként föléje–
– szánalomnak a csillag–…
Reggelre aztán megszólalnak
a fülemülék és a fény felszerelt
mentőosztagai ideérnek. A fűbe
térdeplő sugarak fölszárítják
a könnyet. Az éjszakát messze űzik.
Szivárvány sztetoszkópja
lehajlik, fecskendők forrnak
a Napban: megnyugvás van a
tettetett nyugalomban.
Nikkel füvek közt ődöng a hallgatóság.
Én nem tudtam, hogy annyira más vagy.
Övemet fölcsatolom s felkészülök az
É J S Z A K Á R A

Horváth István - Soha már ...

Horváth István

Soha már ...

Úgy tűnt minden éjszaka vak,
s köztünk elfogytak a szavak.
Nem lesz hang, szó soha már…
soha már…
Éji csend lesz, örök ében,
gyászolják majd feketében.
Kínos percek sora vár…
soha már…
Nem lesz csillag… égnek éke,
rab szíveknek fáradt béke…
Azt hittem én, nem lesz már…
soha már…

.kaktusz - A szeretet különleges ...

.kaktusz

http://youtu.be/m82O9OlZzXI

Tudod arra gondoltam, hogy a világ
a sok különleges csodáját
nem csak kívül hordozza,
ott van az emberben is a csoda...
a Nap ragyog, a virág illatozik,
szépen trillázik a madár,
gyönyörködtetnek a csillagok,
az ember se kivétel,
valami különleges tehetség
szinte mindenkiben lakik,
csak rá kell találni,

csak ki kell csalogatni:
ki a szép hangjával, ügyességével,
gyönyörű mozgásával kápráztat,
más az ecsettel teremti a csodát,
van, aki a mestere a szavaknak...
s aki különleges képességgel van megáldva,
ha vele van a hangszere, egyedül sincs egyedül,
akit bánat gyötör, vigasztalásért hozzá,
a benne lévőhöz fordulhat, nem kell más,
elég, ha a hangszere van vele...
és ha valakinek az osztásnál semmi nem jutott,
a szürkeségben akkor sem kell elvesznie,
gondoskodott róla a természet,
lehetőségként ott szunnyad mindenkiben
egy különleges képesség: a szeretet,
ha egyszer kibontakozik, olyan,
mint valami káprázatos tehetség,
minden más zsenialitással felér,
vele az ember soha nincs egyedül,
általa a botfülű is szépen muzsikál,
igaz, az a zene
különbözik a megszokottól...
különleges tehetség a szeretet,
színeivel széppé teszi a belső világot,
kiszínezi a legfakóbb életet,
táncba viszi a táncolni képtelent.

http://youtu.be/pgyP9JFL47c

2013. július 1.

Scheffer János - A puszta létnél többet ...

Scheffer János

A puszta létnél többet...

http://www.youtube.com/watch?v=f0g3v-PboLM

Az idő könyörtelen malomköve zúz.

Mindenki alákerül, s egyre beljebb húz.

Felőrli a testet, bár a szellem szárnyal,

Egyszer elporladunk, örök némasággal.

Monoton megy körbe, izzadt vállunk tartja,

Néha valaki kidől, elfogyott akaratja.

Idő vasfoga állandóan tépi, marja,

Testet és lelket sok vörös seb takarja.

Ébredünk, dolgozunk és lefekszünk újra.

Ebből áll az élet? Eszünk s kezdjük újra?

A Nagy Őrlés rövidke szüneteiben,

Puszta létnél többet érdemel a szellem,

És akkor megáll minden, nincs más csak játék,

Szépség, rend, jóság és tömérdek ajándék.

A szellem szárnyal, a sötétség ott oszlik,

Termeiből lágy muzsikaszó hallatszik.

Keresd a helyet, hol az van ki átölel,

Életed többet ér, puszta létnél sokkal többet ér.

Boda Magdolna - (az álmoknak ...)

Boda Magdolna
(az álmoknak...)

Az álmoknak

szükségük van ránk,
álmodókra

és a penge-valóság
ott a vakmerőknek.
De ki látná a virágok színét,
s fricskázná az elfek orrát,
ki hallaná

a zenében a szinkópát?
Csak repülők zúgnának
és autók tülkölnének,
villamosok vonítanának szüntelen.
Most villámok nélkül
dübörög az ég,
és az eső sem esik.
Megfulladunk a szárazfű
halálos illatában.
Napnak holdra,
télnek nyárra,
gyökérnek ágra,
esőnek hóra,
az álmoknak

ránk van szükségük:
álmodókra.

Csitáry-Hock Tamás - Van az élet ...

Csitáry-Hock Tamás

Van az élet...

Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét. Akkor élsz, ha meg tudsz állni, és a lélekre figyelsz. De csak akkor tudod ezt megtenni, ha a lelked rendben van. Ha minden, és mindenki a helyén van, senki és semmi nem hiányzik belőle. Igen, a dolgokat helyükre kell tenni. Az embereket, az érzéseket, mindent a maga helyére. És akkor nem lesz hiány. Nem lesz hiány, aminek pótlására millió megoldást próbálsz kitalálni. De a hiány makacs jelenség, mindig hiány marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját csak azzal az eggyel lehet pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges időtöltés, és energiapazarlás minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére. Csak ha egyszer szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs, mint a hiányzó darabot a helyére tenni. Csak egy elhatározás, csak egy mozdulat. És akkor kezdődik az életed.
Van ilyen élet.

Kondra Katalin - A sors útjai ...

Kondra Katalin

A sors útjai...

Nem az én utam

Amin járok.

Kiáltanék, mert

Fáj a csend.

Illő szavakat

Nem találok.

Bánatomban, jaj

Hová legyek?

Nem az én utam

Amin járok.

Kusza ösvény

Fut előttem.

Reménykedve

Vártam, hogy

Mindent megold

A véletlen.

Nem az én utam

Amin járok bár

Szerettem volna,

Hogy így legyen,

De nem lehet

A más sorsát élni.

A magam keresztjét

Kell vigyem.

Szigeti Miklós - Az életem

Szigeti Miklós

Az életem

Nekem ne mondja meg senki sem

miből építsem az életem

nekem nem kell elmesélni mi lesz

ha ezt meg azt nem teszem meg

folyik a folyam, medrét simogatja

kedvesem arcát épp kezem fogja...

Nekem egyben vannak az évek

az elmúlás csak épp egy csobbanás

gyűrűznek szerte, verődnek

hát ilyen az én életem

Amikor neked írok figyelj!

Hogy lásd az égi vonalat

nem lökös, egy ujj húzott

ott van írva, ne engedj el!

Ott van írva, szorítsál meg!

Ott van írva, te veszed el!

Feloszlik lassan, nem látható

Te veszed el az életem.

Siktár Éva - A szívem zárva

Siktár Éva

A szívem zárva 

http://www.youtube.com/watch?v=M-Rzt_AMvBk

Amikor egy apró szikra
fényt gyújtott az agyamban
feltárult a lelkem titka,
mindenem neki adtam.

Jobban bíztam akkor benne
mint én saját magamban,
hogy vitte rá gonosz lelke
megsebezzen oly' halkan.

Velem együtt nevetett ő,
hogy nem vettem észre azt
hadművelet elterelő,
hajóm egyszer léket kap.

Befoltozom, nem csüggedek,
nevess csak, hisz' teheted
tüzet én már rég szüntetek,
elfelejtem nevedet.

Hogyha egyszer találkozunk
még valaha valahol,
ne gondold, hogy barátkozunk,
fájdalmam szívbe hatol!

Azt hiszed most, megmenekülsz,
soha már nem könnyezel,
engem ugyan most elkerülsz
tudom megint szörny leszel!

Emlékezem, most már mire?
én voltam kit becsaptál,
az embernek van, sok hite?
Nekem egyet sem hagytál.

Nem haragszom, ugyan hagyd már,
tőlem sajnos, távol áll,
én képzeltem barátságnak,
de Te mindig hazudtál.

De azért én azt kívánom
legyen boldog életed,
szívem zárva, már nem tárom
más hozza a fényt Neked!

Serfőző Attila - Fuvallat

Serfőző Attila

Fuvallat

Hozzám fútt a tegnapelőtt,

 most pihegsz mellemen,

lélegzeted hűen  iszom,

 nyílik a test, a szerelem.

Áramolsz bennem,

susogsz szüntelen,

öledben lelkem

ünnepel, pihen.

*

Rebbenő múlt,

fodrozódó jövő,  

vágytól duzzadó

jelen idő.

Helen Bereg - Végtelen

Helen Bereg

Végtelen 

Végtelen a távol.
Nem látja szemem.
Ölelésed délibáb
Csalóka tükörképe.
Ég s Föld között
Kavargó messzeségre
Vetítette képzeletem.

Csókod csendje
Régből simogat.
Magába temette
Elmúló lehelet.
Ajkak édes játéka
Zárványba zárt
Pillanatok buboréka.

Szerelmed itt él
Napok szivárványán.
Égbe vesző ívén
Szerelmet cserél.
Nézem csendben,
Hová tűnik lassan?
Kékre festi a Nap s a szél.

Végtelen a távol.
Nem látja szemem.
Velem vagy mégis
Minden pillanatban.
Bensőmben érzem
Délibáb messzeség
Jelenné lesz álmaimban.

Zsiga Lajos - Ki vagyok én (?)

Zsiga Lajos

ki vagyok én (?)

bilincsbe vert a néma csend
nem old fel semmi
a szó is hiába zeng
ülök magam előtt, s kérdezem
ki vagyok én
ha már létezem
sárból gyúrt felkiáltó jel
jel nélküli hang
a néma csend
talán ember úr a sejtek felett
sejtek rabszolgája
törvénytelen gyermek
vagy csak egy találós kérdés
s ki fejti meg
mit kell tudnom
ha embernek születtem
nekem van Istenem
s ő tud mindent
nekem csak őt kell hinnem
ő vezet, óv és int
s fogja kezem
az életen át vezet
nem vagyok egyedül
s így nem is félek
tovább nem keresem magam
mert magamba
megtaláltam Istenem

Ecsedi Éva - Elkísérlek

Ecsedi Éva

Elkísérlek

http://www.youtube.com/watch?v=ga95e-AZvPE 

Hallgasd!
Hallgasd a csendet,
ott van, benned.
Mélyen, ősi egészben.
Hallgasd és érezd,
ahogy áramlik ereidben a véred.
Az élet,
színei szépek,
s a fények,
mint sugárzó utak, fekete lyukak.
Spirális rendszerek -
űrben bolyongó magányos szellemek.
Lépek feléd,
vezetsz?
Engedd meg, hogy elkísérjelek.