Szomorúfűz - Égi fények ...

Szomorúfűz

Égi fények ...

http://www.youtube.com/watch?v=ZLwIlGoqXNM

A hűvös, simogató holdfényben a világ álomra hajtja a fejét, s a halvány fényben szárnyalnak útjukon. Párás köd száll a szemekre, áldást hozva életünkre. A mély szemekre hullnak a csendek. Szálló, lenge álomban a lelkek nyugszanak, a vándorló éjszaka fények között. Csillagszikrák kergetőznek ott fenn, s angyalszemek kísérik a messzeségben. Magányos útjaikon szárnyalnak a lelkek az álomvilágban. Szívünk fájdalmai is elnyugszanak, csak olykor hangzanak a mély sóhajok. A magányos ösvényeken, messze odafönn találkoznak a lelkek. Megbűvölten a csend gyengéd érintésében, a Holdfény búcsújában. Elrejtőzve az éj melódiáiban a remény oltárán ébredve. A holdfény mosolyog, homályosan tör át a csillagszikra a felhők fürtjei közt. Alszik a táj, néma a horizont. Az álom fátyla terül ránk. Bolyongva a merengő csillagfényben, - otthonra lelve.

Elszálltak a szavak, a sóhajok is elpihentek, ellobbantak a fények. Az álomvilág ölelésében melódiák szárnyalnak árnyakba vonva, a titkok rejtélyében. Ezüstselyem fények fátyla terül ránk, szomorú szemekben könnyek és az égi fények csillognak.

Kormányos Sándor - A szavakon túl ...

Kormányos Sándor

A szavakon túl....

http://www.youtube.com/watch?v=HAuvV7cMjH8  

A szavakon túl
elcsuklott a hangom,
fölényes mosollyal
simult rám a csend, 

hosszasan rezgő
sóhaj lett a mondat,
szavak helyett
itt hallgatás a rend.

A szavakon túl
nincsenek már álmok,
csak kifulladt vágyak,
és furcsa néma gyász, 

szívem monoton
tompa ritmusára,
csóktalan csöndek
árnyéka vigyáz.

.kaktusz - Az élet mint a rózsa ...

.kaktusz

http://youtu.be/OgHbRcZpKs8  

Tudod arra gondoltam, a tény az,
megcáfolhatatlan, hogy a rózsa
csodálatos virág, persze lehet az is,
hogy nem mindenkinek tetszik,
vagy hogy időnként a virágját kecske rágja,
vagy betegség támadja,
a hasznát élvező ember dolga,
hogy belőle a lehető legjobbat kihozza..
ha a virágja el is hervad,
az a tényt nem változtatja,
a rózsa szép, a rózsa szeretnivaló,
a virágja elpusztulhat,
de gyökere van, s újra, meg újra
hozhat virágot másikat:
vagy virágzás előtt van,
vagy virágzik épp,
vagy még tombol tél,
várni kell a tavaszra...
és az is megcáfolhatatlan tény,
hogy az élet, mint a rózsa,
csodálatosan szép, akkor is,
ha nem virágzik mindig,
ha a virágját kártevő pusztítja,
ha épp nagyon hideg van,
ha várni kell a pompára:
az ember feladata,
hogy belőle a legjobbat kihozza...
de történjék vele bármi,
az életnek gyökere van,
ha a virág el is pusztul,
jön az új tavasz,
amelyik új virágot fakaszt
akkor is, ha sokszor a tél
kilátástalan ül hosszúnak tűnik,
mert az élet rendje az.

http://youtu.be/cJj0g2Rtz5o

2013. június 30.

Egry Artúr - Virág vágyak

Egry Artúr

Virág vágyak

Hangtalan vágyódnak a kékes Estikék,
Amint a jámbor kíván fényes szent misét.
Szelíd álmukban szűzi ékes testiség,
Ártatlanság bűne ez, édes semmiség.

Ártatlanság bűne, mint álom mézga hull,
Bibékre, szirmokra, és minden elcsitul.
Az estben csak vágy a jelen, s emlék ha múl,
A puszta sejtés bíbor fénye is kigyúl.

A puszta sejtés, kékes fátyla ráterül,
Elfedni, takarni, mi itt van, legbelül,

Elfedni, eltakarni, szirmos titkokat,
Az éji álom lágyan vágyat nyitogat,

Az éji álom, mint az óra körbe jár,
Virágokra, mint a lepke le- leszáll.

Kiss Angéla - Ha itt a nyár

Kiss Angéla

Ha itt a nyár 

Láthatárig sütkérező vágyakozó
Pihenve csillapodó szánakozó
Kiszáradt, izzó szorongó torkok
Forrón csorduló izzadt sorok
Eper ízű nyár enyhülésre vár

Egy kis virág álmatag illatokban
Szellő ölelgeti fájó sóhajokban
A fű még körötte egyre zöldell
De sárgul a kézen fogott idővel
Eper ízű nyár enyhülésre vár

Megjött lecsapott a viharmadár
Szárnyára kapott eszmélve már
Kavargó örvény söpör meleget
Szétfakasztva esendő fellegeket
Eper ízű nyár enyhülten már

Benczés Sándor Gábor - szememben viszem ...

Benczés Sándor Gábor

szememben viszem... 

(ültem a parkban
vén szél
szalad körbe a fűszálakon
a nyárfa nyájasan köszön a rigónak
csevegő porszemek vállamon

a nap
meztelen arcát homoktükörben látom
a sárga pitypangok viccet mesélnek:
trécsel két szőke nő az ágon)

(elindultam haza
az útra
sikongva pottyan két vakolat
fonóst játszanak a féknyomok
és az öreg kémény bután bólogat

nevet
egy lány mert leesett a csók
a kirakatok megtörlik szemüvegük
és odébb cikáznak a járdán a hajók)

szememben neked viszem a csodát
várj! várj meg
mindjárt hazaérek

Margot - Szemed

Margot

Szemed

Bántottalak, nem nézel reám.
Szemed, mint háborgó óceán,
Haragvóan, sötéten szürke,
Ridegen villog benne a fény.
Csókomtól mintha csendesülne,
Melegség vibrál szemed íriszén.
Majd zöldre vált, mint déli tenger
Csillogó, napsütötte vize,
Már ölellek sóvár kezemmel,
Testedben ébred a vágy íze,
S egy tengerszem mélységes kékje,
Mi magával ránt, lehúz a mélybe.

Gősi Vali - A végtelenben

Gősi Vali

A végtelenben

http://www.youtube.com/watch?v=cJsOMcArlOw 

Megálmodtalak magamnak

már ébredő vágyaimban.

Sokáig kerestelek, ébren

és álmaimban is,

míg valóság lettél:

sorsom, végzetem,

fény a mindenségben

örök szerelem.

Hajnalonta rád

- magunkra - ébredek,

hogy fölém hajolsz,

és csendben kérdezed:

akarod-e még,

hogy ébren is,

mindig veled legyek?

És megvalósul velünk

minden képzelet,

mióta hittel valljuk:

„nincs áhítat már nélküled”*

Sok évtizede,

hogy együtt álmodunk:

örökké így maradjon a világ nekünk!

Együtt leszünk a múlt,

és minden pillanat

velünk tűnhet csak el,

és amint szalad,

megőrzi mind, ami szép,

ami a jövőnk, a reményünk marad,

a kóborló csillagok alatt.

És elkísér majd akkor minden emlék,

közös fényünk ha végül kihuny,

s ha félnünk kell, hát együtt félünk majd,

ha elsötétül köröttünk

egyszer mégis minden.

Tudod, én már sohasem változom,

maradok önző, s makacsul

ragaszkodom lelki kincseinkhez,

s hogy együtt növekedjünk általuk,

reményeinkért

magamat áldozom.

Hiszem, hogy miénk marad

végül minden,

mi egykor veszni látszott,

ha ölelve-sírva temettünk is

gyermeket, s vele reményt,

múltat, és minden

földi boldogságot.

Hiszem, hogy elkísér majd végül

sok fontos emlék,

ha fázós nappalokra

nem jönnek vissza soha már

a forró, nyári esték,

és örökre búcsút vesznek tőlünk

az őszi égen húzó

mélykék füsti fecskék.

Ráhajolva akkor az álmodó földre,

együtt olvadunk

a mindenségbe.

Így tűnünk el végleg

- búcsú nélkül - a messzeségben,

de mindenütt leszünk:

a végtelenben

örök szerelmet hirdetünk.

Seres Hajnalka - Sétáltunk

Seres Hajnalka

Sétáltunk

Sétáltunk... S Te ott voltál...
Ott voltál nekem, s ragyogtál
És én ragyogtam Neked...mert szeretlek!
Szerelmünk betöltötte a teret és az időt.
Te ott voltál és mindig mosolyogtál reám,
S lényed sugárzása betöltötte szerelmes szívemet...
Büszke voltam, hogy Veled lehetek és kicsi
Szívem mohón itta minden pillantásod
És mint föld a vizet, ittam lényedet...
Nem tudtam hol vagyok,

csak egyet éreztem s érzek:

Szeretlek nagyon !

Őri István - Hivatalos telefon

Őri István

Hivatalos telefon

Egyik nap telefonáltam
valami hivatalos ügyben,
s te odajöttél hozzám
csak úgy - szerelemből
leültél az ölembe,
fejedet a vállamra hajtottad
éreztem a hajad illatát,
és a meleget, ami te vagy...
a telefon egyszerre lényegtelenné vált
- azért elintéztem -
s amikor letettem a kagylót,
átfogtam a derekadat,
arcomat a hajadba temettem,
és becsuktam a szemem.
Te fészkelődtél még egy kicsit.
majd ültünk csendben.
mozdulatlanul.
a világtól távol
(meddig?)
sokáig
az örökkévalóságig...

Egyed Emese - Ez az a föld

Egyed Emese

Ez az a föld

Utazz hát összevissza mint a felhő
könnyű halálra készítsd fel magad
helyet keres majd valaki a jelnek
emlékeznek rád múló madarak
mulandó arcú fák tornyok terek
napnyugtakor kőháton ülő szélben
téged keres a bujdosó meleg
divatból rég kiment szóból köt hintát
betakarja a dallam árkait
meg sem írt gyűrött leveleket hint rád
kincset keres a csönd a közeledben
küszöbödön a kőtörőfű felnő
ez az a föld de tündérül kegyetlen
utazz hát összevissza mint a felhő

Mészöly Gábor - Múltidők

Mészöly Gábor

Múltidők

Jó lenne egyszer beszélgetni,
Jó, mint akkor, hajdanán,
És a hunyorgó csillagokat nézegetni
Langymeleg nyári éjszakán

Jó lenne tábortűznél meghatottan,
Szép halkan szólna még a dal,
És a jótékony sötét zugokban
Ismerkedni az első csókokkal.

Jó lenne várni, félni, hogy hiába,
És ölelni forrón,
Ha végre érkezett,

Jó lenne újra kamasznak leni,
Ifjúság tüzében égni,
És nem tudni, gyorsan vége lett.

Mirian - Azon a napon ...

Mirian

Azon a napon ...

http://www.youtube.com/watch?v=jTWmZaipVZQ 

Három esztendő
Elszökkenő ezernyi pillanat…
Nevető szemedből
Érkező szivárvány áradat…
Ez mind enyém!
Magadból adod nekem
S én elfogadom
Oly szerelmesen!
Lélegzeted
Óh' sosem volt
Ily forró nekem az ölelés
Az egybeforrt levegő
A sóhajok, a mozdulat…
Kezed, mely simogat
Csak egyet jelent
Akarsz, szeretsz!
Szeretsz azóta
S én szeretlek
Bár nem állt meg az óra
Sem a szívdobbanás
Együtt vagy velem
Három éve már!
Osztod meg életed
Sorsod az enyémmel
Kézenfogva járnak
A béke estéinken
Velünk egy asztalhoz ülhet.
Végtelen türelemmel
Hagyom haladni időm
Mert Veled minden marad
Ugyanolyan, mint akkor
Azon a napon született
Igaz szerelemben.

KoszpekFerenc - A bizalom bére

Koszpek Ferenc

A bizalom bére

Melletted ér minden reggel,
s én nézek rád fénylő szemmel:
Vajon miről szólhat álmod,
s érintésem miként állod?
Mosolyogva kéred?

Illatod érzem vállamon,
látom a készet, s vállalom:
életem teszem kezedbe,
így tudod magad szeretve;
Forrong-e a véred?

Pilláid ha megnyitod,
suttogom, hogy menni fog,
lelkünk ím a fénybe lép,
szárnyalunk az ég felé;
Kérheted részed...

Ez egy szédült keringő,
te csak érezd, megint ő,
s megfogja a két kezed:
Vezessen a képzelet!
Vidd az egészet!

Molnár Szilvia - Harmónia

Molnár Szilvia

Harmónia

http://www.youtube.com/watch?v=1gUTJixhfDA 

Minden úgy jó, ahogyan történik, ezt már a kezdet kezdeném éreztem. Teljesen egyszerű a képlet: csak hagynom kell magam, hadd lebegjek, hadd sodródjak az áramlatokkal úgy, ahogyan azok vinni akarnak és hadd vigyenek oda, ahová csak kedvük tartja. Lehet, hogy ilyen még nem történt velem. Minden olyan természetes. Persze félszek vannak bennem, mert az új mindenkor idegen, tartani kell tőle egy picit. Aztán mosolygok egy jót, ettől miért is kellett? Nem tudom elmondani, hogy miért jó minden, de így van és ez a legtöbb. Azt hiszem megtaláltam magam és a helyem. Teljesen új, teljesen furcsa, mégis teljesen természetes… hogyan lehet ennyire vegyes, mégis ennyire evidens? Mintha mindig is ezt kerestem volna és egyszerre rám talált, csak úgy az égből, csak úgy egy karnyújtásnyi távolból… Jól érzem magam. Minden a helyén van, vagy ha még nem teljesen, odakerül szépen észrevétlen, szeretetből, szerelemből, tiszteletből, figyelemből, gyengédségből. Kiteljesít a rend.