Szomorúfűz - Gyöngykönnyek

Szomorúfűz

Gyöngykönnyek

http://www.youtube.com/watch?v=bOoecsE1kZM

Galambok csapata szárnyal,

suhognak a szellő lovain

Heverünk a selymes fűben,

árnyat adó lombok alatt

Sárga rózsák ragyognak

a körülölelő lugasban

Futkározó, aranyló fények,

a Duna fölött szitakötők,

pillangók járják táncukat,

dallamosan zengnek a madarak,

szellő rajzol hullámokat

a víz fölé fűzágak hajolnak

bíborfüggöny az alkonyban,

hársfaillat lengedez édesen

Állunk egymást átölelve,

az est ezüst derengésében

szemed arany fénye ragyog,

titkokat rejtve gyöngykönnyeidbe

a szélnek suttogunk el

minden szerelmes üzenetet

Az éjben lelkünk egymásra lel

Ódor György - Gyertyafény

Ódor György

Gyertyafény 

Még mosolyog a délután,
holnapom fogja a kezed.
Rózsa szirma lehullna már,
de szorítod, nem engeded.
Mégis érzem, szinte lebeg
s fellobbanna a gyertyafény.
Ha meggyullad, oly lassan ég,
a szíved ne égesse meg.

Maczkó Edit - Velünk az Isten

Maczkó Edit

Velünk az Isten

Arcom már rég barázdák ágya
nem sebzi szívem szerelem vágya
hajamba régen nyomát beásta
ezüstös dérrel évek múlása
fölöttem mégis szivárvány égbolt
nem bánok semmit bár nagyon nehéz volt
ha titeket látlak széppé lesz minden
szeressük egymást velünk az Isten.

Komáromi János - karjaid közt

Komáromi János

karjaid közt 

karjaid közt újra alszom

karjaim közt újra élsz

két szemedben megtalálom

két szememben elalélsz

pillantásod édes mámor

pillantásom forró tűz

érintésed szelíd bársony

érintésem hozzám fűz

karjaid közt gyengéd álmom

karjaim közt vad erély

két szemedben magam látom

két szememben szenvedély

pillantásod az alázat

pillantásom védelem

érintésed az imádat

érintésem érzelem

karjaid közt elbújhatok

karjaim közt itt maradsz

érintésed simogatós

érintésem itt maraszt

pillantásod odaadás

pillantásom elfogad

két szemedben tűz-lobbanás

két szememben megmarad

Fetykó Judit - Nézlek

Fetykó Judit

Nézlek

Képzeletben állandóan nézlek,
megsimogatlak, mindenhogy becézlek,
megigazítom a fogason ruhádat,
elsimítom este az ágyad.
Látom, hogy ülsz a fotelben,
s lapozol egy füzetben,
a nyugati égbolt alkonyi fénye
rávetődik asztalod szélére.
Képzeletben ismét átölellek,
karomban vagy, mégsem érinthetlek,
végigsimítom a hajadat, a szádat,
s a valós szoba váltja fel szobádat.

Ficzura Ferenc - Pont úgy

Ficzura Ferenc

Pont úgy

http://www.youtube.com/watch?v=NGOpEDyGpFI 

Alighogy nem voltál,
már félek és fázok
- elepeszt a kétely -,
szavaimban ázok…

"Nem hiányzol" ma is,
nagy, nagy gödröt ásott.
Nem voltál, mint régen
annyira hiányzott.

Megrekedt a létem,
a szavakhoz láncolt,
még fázok és félem,
hogy ma, "Nem hiányzol"

Nagy, nagy gödröt ások.
Nem volt ami régen
annyira hiányzott,
pont úgy, ahogy éppen.

.kaktusz - A dal művészei

.kaktusz

http://youtu.be/PQSqglWD__I

Tudod arra gondoltam,
hogy sokan énekelnek,
de kevesen vannak
művészei a dalnak,
ahhoz különleges adottság kell,
ahhoz kell az a csoda,
hogy ritka kincs legyen a torokban...
akarattal, szorgalmas gyakorlással
lehet énekelni szépen,
de vele született hang nélkül
nem lesz valaki az opera ünnepelt csillaga:
és biztos, hogy van különleges képességű,
akinek ugyan hozzá meglenne a hangja,
csak valamiért nem engedelmeskedik a szája...
ember minden férfi és minden nő,
de az emberséget magas fokon
talán csak kevesen művelik,
megtanulni szinte lehetetlen,
kell hozzá a lélekben a kincs,
anélkül az élet nehéz hangjait
szinte lehetetlen kiénekelni...
de talán a szeretet
ott van mindegyikünkben,
csak bent reked valamiért,
nem képes a lelke kapuját
kitárni az ember,
hogy szabadon engedje,
ott raboskodik éhen, szomjan,
nélküle pedig hiába az akarat...
az egyszerű dallamot
könnyen kiénekelni bárki,
de az élet nagyon magas,
vagy a nagyon mély hangjai
szeretet nélkül
hamissá könnyen válnak.

2013. július 4.

Leleszi Balázs Károly - Új dalokat hord a szél

Leleszi Balázs Károly

Új dalokat hord a szél

Szívdobbantó ez a táj, virágok ékszerével, patakok halk
muzsikájával. Ilyen lágyan sehol sem simogatta fejemet a nap.
Ismeretlen földön kóboroltam letaposott életemmel,
szörnyű emlék gyötört s meg akartam halni.
Kezemet ökölbe szorítottam és néztem a fehérre meszelt házakat,
hallgattam a juhász szerelmes énekét, a fiatal földművesét
és tudtam, én nem tudok mást, csak jajgatni.
Irigyeltem a pillangókat, mily biztosan haladnak a szelek hullámain
és rájöttem, itt nincsen tragédia, csak boldog emberek vannak,
akik hisznek az életben,
kitárják egymásnak szívüket
és évről évre szaporodnak.
Igen, ez lehet hát az Ígéret földje!
Ó, miért is feküdtem le az imént a fűbe? Futok feléjük és énekelek.

Válóczy Szilvia - Szívünk szava

Válóczy Szilvia

Szívünk szava

Minden apró rezdülésem
Minden gondolatom
Megosztom Veled,
Őszinte tekinteted
Magával ragad,
Csókod csókomra tapad,
Ha átölelsz
Ereinkben
Bíbor vér csörgedez,
A mi közös vérünk…
A néma szó.

Minden rezdülésem Tiéd
Minden megélt pillanatom
Neked szabad,
Mely olykor hallgatag
Reményben oldódva
Szerelmünk adósa,
Ahogy kezedben nyugvó
Elfáradt kezem is,
Veled a távol közel visz…
Boldoggá tétet,
Elvarázsol.

Bennem a rezdülés Te vagy,
Minden gyengédség,
Forró vágy…
Ha bennem vagy, ringat az ágy,
Megszűnik minden
Álom, valóság sincsen
Csak Te és én,
A testünkre égetett erény,
A szeretetté omlott
Bujaság…
Szívünk szava.

Gubcsi Lajos - Itt vagyok

Gubcsi Lajos

Itt vagyok

Sírva és nevetve
De mindig egyszerre
Bomlik ki szavunk
Szeretlek

Csillogón csillansz
Csendesen villansz
Csacsogón csókot adsz
Csupa csillag

Mellényeden mancsom
A szád rám szabtad
Akarom a karodat
Szép álmot

Holnap is megizzad a Nap
Veled kel fel, arccal a világnak
S nem látod, mint éppen kifosztanak
Az éjjel

Ábrahámné Ági - A Kőrös alján

Ábrahámné Ági

A Kőrös alján

https://www.youtube.com/watch?v=Bu5Vi33QcEA  

Szomorúfűz hajtotta ránk fejét,
ültünk a Körös partján ketten.
Szemüvegeden megcsillant a fény,
és beszélgettünk az életen.

Víz fölé hajolva tükröződött
szemedben a boldog szeretet,
a kavicsainktól örvénylődött
messze a folyóban üzenet:

szájad szélén a derű csillogott,
arcodon az örök szerelem.
Fogam között e mondat bukdácsolt:
neked adom egész életem.

Fridli Zoltán - Gondolj néha rám

Fridli Zoltán

Gondolj néha rám

https://www.youtube.com/watch?v=moWJiTlRddQ 

Gondolj néha rám, ha már nem leszek,
Ha már több rózsát neked nem veszek.
S ha a ragyogó tavaszból ősz lesz hirtelen,
Hisz az ember, sorsába beletörődni kénytelen,
Ne hulljon könnye mosolygó, szép szemednek,
Mert jól tudod, bármerre is legyek, szeretlek.

Gondolj rám, ha másfelé vezet kettőnk útja,
De tudd, érezd, soha ki nem apad szerelmem kútja.
Szeretni foglak, miként a földön, akképp a mennyben,
Bohó szívem rád talált, szerelmem megült szépen egyben.
Már nem csapong, nem zajong, csak szeret csendesen,
Ontja szerelmes, érzéki rezdüléseit feléd kedvesen.

Gondolj rám, ha nem jön válasz szavadra,
Ne légy elkeseredve, s mérges rám, se magadra,
Kell, hogy a szív fájjon, tudjuk azt, mennyire szeretünk,
Ha fáj a szív, szeretünk, s ha szeretünk, együtt nevetünk.
Van az úgy, hogy az útelágazásnál az emberek válnak,
Ki a mennyben, vagy más, külön utakon járnak.

Gondolj akkor is rám, ha majd távozó, tétova léptem nyomát,
Belepte időnek szálló pora, s már nem tudod korát,
Ha képem lett fakó, csókom íze meg is kopott,
Holott ajkadról ajkam, ezerszer édes mézes csókot lopott,
Jussak eszedbe néha, hogy vigyáztam rád, aggódtam érted,
S szerettelek, ahogy csak ember bír szeretni, noha ezt te nem is kérted.

Fésűs Éva - Emlék

Fésüs Éva
Emlék

https://www.youtube.com/watch?v=eeuTOX6b5VU  

Én emlékszem a napra,
a drága pillanatra,
az elfogódottságra,
az alig hitt csodára,
szemedre, - mert lehunytad,
szívedre, - mert eldugtad,
ajkadra, amely nem szólt,
s az égre, mert közel volt.

Nagy István Attila - Ajándék

Nagy István Attila

Ajándék

sors veszejtsen:
komor ének
vidám arccal

szeretnélek
megölelném
félénk vállad
fölgyújtanám
alvó vágyad

Horváth L. Zsuzsanna - Forró szél

Horváth L. Zsuzsanna

Forró szél

 https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=32YPozK5Y-0#at=208

Forró szél kerget az égen
sivatag-száraz fellegeket,
szomjasan libbennek át a kéken,
mint elűzött szellemek
Izzón remeg a levegő,
aléltan szunnyad az Idő,
június tüze perzseli a tájat
fullasztó légörvény támad,
körülöleli fojtón a vállam
szemem káprázik fénysugárban,
ahogy tűznyilakkal bombáz a Nap
s kigyúl a föld lábam alatt.
Szárazra ég a pázsit
esőért eseng a virág,
csak a kaktusz bontja vidám szirmait
felitta hajnal harmatát,
egy napra övé a világ.
Vakító kéken ragyog az ég
kél rajta fehérlő hullámtaraj,
de elsöpri őket a forró szél,
lázasra perzselve a bokrokat.