Őri István - Csend

Őri István

Csend

http://www.youtube.com/watch?v=KRxFp4j3JXM 

Ne kérdezz semmit,
csak ölelj
s ha én kérdezek,
ne felelj,
csak ölelj,
mert most erre van szükségünk
a hangtalan melegre,
a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által,
nagyon,
túl minden határon,
az életig,
a halálig,
a szenvedésig,
a boldogságig,
hogy elfeledjük
a jelent
hogy, kit te szeretsz,
s kit én is,
messze ment.

Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk,
s szeressünk
nagyon

hát ne kérdezz semmit,
csak ölelj...

.kaktusz - Az ifjú, ha szerelmes

.kaktusz

http://youtu.be/3W6u0qrm3H0

Tudod arra gondoltam,
hogy az ifjú, ha szerelmes,
legszebb ajándékul a másiknak,
saját maga testét kínálja,
és bizony, míg az ember szép és fiatal,
különlegesebbet, mint saját magát,
a saját testét, nem adhat:
a test a legszebb az ifjún,
talán, a lélek még éretlen,
azért, hogy a beérett külső eltakarja...
de, ahogy az idő szalad,
az a kincs úgy fogy el,
mintha soha se adott volna gazdagságot,
az az ajándék már nem ajándék többet,
s mosolyogni, szánni való,
ha valaki megöregedve,
a testét még mindig annak gondolja,
ha nincs annál különb adni valója,
ha még akkor is az a legnagyobb gazdagsága...
ha nem szeret másként,

mint az éretlen, de ragyogóan szép,

attól vagyonos fiatal,
ha a test megkopott fényét
nem veszi át a lélek ragyogása,
akkor az ember csak lerongyolódott,
mindenét eltékozolt koldus marad,
s kinek is kell teste az öreg koldusnak?
pedig talán öregen is lehet szeretni,
s aki szeret, magából adni vágyik,
de nevetség tárgya a szerelmes,
akinek a test a legnagyobb kincse,
aki az út végen is csak azt kínálgatja,
akinek a szeretete annyi,
hogy a szerelmes lelke ragyogása
az öreg testét nem takarja,
ha még mindig az a legfontosabb rajta.

2013. július 18.

Koszpek Ferenc - Ha

Koszpek Ferenc

Ha

Mintha villámcsapás érne,
Mintha a fél határ égne,
Mintha a szél nem is fújna,
Mintha… Nyár van. Megint, újra.

Kincs, ha benned élek mélyen,
Kincs, ha értem ébredsz régen,
Kincs, ha még nem felejtettél,
Kincs, ha… Megvolt, de ejtettél.

Noha még nem feledtelek,
Noha meg nem szerezhetlek,
Noha meg sem kerestelek,
Noha… Mindig szerettelek.

Soha meg nem bántottalak,
Soha meg sem vádoltalak,
Soha meg sem sértettelek,
Soha… Mégsem értettelek.

Mégha szívtelen is voltál,
Mégha ellenem is szóltál,
Mégha velem jó volt, vártál,
Mégha… Mert a Holdon jártál.

Néha álmodom még Rólad,
Néha kétlem, hogy rég jól vagy,
Néha kérdem, mért nem szóltál,
Néha… Mégis minden voltál.

Berze Tünde - Nyári zápor

Berze Tünde

Nyári zápor

http://www.youtube.com/watch?v=Nv309444xsg 

Megállt a lég,
szikkadt levelek
rebbenéstelenül lógnak,
s fájdalmában hasad a föld.
Hangtalan nyög minden,
fáj a lét,
ezernyi tücsök
most nem zenél.

A csend ölén
a túlsúlyos ég felhördül;
megszakad mérhetetlen terhe alatt,
s ordítva, tombolva szórja,
szórja felgyülemlett nehezékét;

s a haldokló flóra felüti fejét,
majd hajlongva köszönti
éltető istenét,
s hull, egyre hull a nyári zápor.

Nyomán elül a por,
telik az árok,
fuldoklik minden elfolyó
tátogó szája,
s buggyan a csatorna fedél...

...most újra sikolt a lét,
visz mindent a víz...
Némán jajong ismét a vegetáció,
s kapaszkodik gyökerével,
markolja az iszapos földet,
talán ellenáll a rohanásnak.

Csendesül már a mennybolt,
foszlásnak indul a felleg-takaró,
s a szivárvány alatt
feltárul a roncs világ,
szenny, szemét és törmelék...

... de még él a remény,
s romokon nyílik majd új virág...

Newyear - Rab

Newyear

Rab

Egy szikra
egy lobbanás
és feltámadt bennem
ezer kis szétszórt
haldoklás
belecsúsztam
egy szép percbe
belelöktél
egy verembe
rabja lettem
szép szemednek.
… e szép percbe
minden beleférne
bár csak
nyakig érne
fejem elmerülne
fuldokolnék
az örömben.
Teremne újra
mézédes gyümölcs
jutna belöle
száz más
éhes percnek
száz életnek.
… fogd a kezem
hogy érezzem
nem álmodom
e perceket.

Kiss Angéla - Vesztes évszakok

Kiss Angéla

Vesztes évszakok

Kékes lángjából tör elő
Elfogyó és folyton telő
A hold kísérte éji csend
Parázsban izzó égi rend

Fagyos szél hozza-viszi
Csaló napról, úgy hiszi
A nyári csípős reggelre
Hőjét szövi jégszívekre

Búzakalász fejcsóválva
Kelő nap fényévé válva
Ébred a váltakozó időre
Nyárból lett téli hűvösre

Jégeső veri föld szirmait
Orkán vívja örök harcait
Míg átküzd a tikkasztóan
Perzselő vesztő évszakon

Pénzár Miklós Csaba - Nézz rám Kedves ...

Pénzár Miklós Csaba

Nézz rám Kedves...

Csak nézz rám Kedves,
előtted állok,
Neked hoztam a csokor
mezei virágot!
Gyönyörű, szép az arcod,
szemed kéken ragyog,
Jóság látszik szép szemeden,
ahogy rám nézel.
Messziről jöttem, ezért szólok,
szép napot kívánok,
Kezedért szerencsét próbálok,
ha élek, ha halok.
Szívedbe lopózni, ott helyet találni,
meghódítani, szeretni
Téged örökre, ölelő karomban zárni,
csókokkal beborítani.

Egyed Emese - Szó, szellő

Egyed Emese

Szó, szellő

Neki, hiszen leszaggatta a hársak
koronáját; a vasingek urának,
a sisakforgók számontartójának,
neki feszítsd a lándzsa hegyét, alkony,
alkony szele, segítőm, végrehajtóm.

Csak annyira bántsd, hogy ne közelítsen,
soha vizembe korsót ne merítsen,
soha ne álmodjon kertünk világló,
sarjadni vágyó repkényeiről;
a fűről, ahová holdak hevernek,
a szőlő csuklójáról, bokájáról,
a harmatszületésről, -száradásról,
a fényesedő útról, mit a lelkek
mezítláb egy irányban végigjárnak,
közelébe jutnak a jó homálynak:
sejtjeikben sem lakik félelem.

Jó szó, jó szellő, légy te fegyverem.
S ha őt nem tartod távol perceimtől,
engem kapj fel láthatatlan levélként,
elmúlni vágyó semmi lebegésként;
vigyél el, rejts el, jó szó, édesem.
Szép a halál és szenvedéstelen.
És a csönd is szép, szenvedély nem bántja;
menj, szél, hírem se fordítsd evilágra.

Hanyecz István - Pillangó

Molnár Szilvia - Fa a fűben

Molnár Szilvia

Fa a fűben 

http://www.youtube.com/watch?v=u3M3mVIlYKk

Van egy hatalmasra nőtt fa az épületünktől jobbra, az autóút másik oldalán, egy magánház előtt, két óriáslépésre. Hársfa, impozáns levélkoronájában mindennap elmerülök. Ám mégis abba a hibába esem évről évre, hogy évszakváltozásait sosem tudom követni. Amikor rügyekkel telve kibontja magát, amikor haragoszöld levelei lassan sárgába-vörösbe fordulnak, majd gyengéden elbúcsúzva az anyatesttől lágy hulla-hullással bevégzik életüket. Most megfogadtam, az első észrevett sárgásabb levelei után: figyelemmel fogom kísérni idei halk magába fordulását. Tányérlevelei csodásan beborítják a környéket, árnyat adva embernek, állatnak, épületcsücsöknek. Virága illata most is bennem él, azt hiszem, amíg itt vagyok sorsfadataim között, sosem fogom feledni ezt a beprogramozott adatot. Vennem kell egy olcsóbb fényképezőt, ezt már erősen érzem. Az ősz feledhetetlen és a tavasz is, ahogyan a sok szürke színnel telik. Most épp fordítva van. A Föld temeti színeit tarkaságát, fokozatosan. Viszont mégis van valami felemelő ebben az egészben is. Bár szomorú és olyan, mint az emberhalál. Mégis magasztos.

Szomorúfűz - Augusztusi anzix

Szomorúfűz

Augusztusi anzix

http://www.youtube.com/watch?v=G_uLKABBnAI

Augusztus van, még nyár, még hullámzik a meleg  - a levegőben lágy illatok.

Sötét felhők érkeznek – nem ritka augusztus táján. Hatalmas nyári viharok  kerekednek, vagy szellő sem rezzen. Ezüst villámokkal harcol a forrósággal a közelgő ősz ellen. Fülledt esőszag egy-egy vihar után.

Meseszépek az alkonyok. Az esti fényekben tücsök hegedül, szellő muzsikál. Millió csillag az égen, vagy hullnak az égboltról – a végtelenbe. Gyönyörűek a hajnalok, a reggelek, a még enyhe ébredések.

A becéző napsugarakkal ég és föld ölelkezik. Kék az ég, arany varázslatú a Nap Az erdők meghitt, langyos árnyat hintenek. A vízpartokon zöldaranyban fűzfák remegő levelei hullnak. A víz tükrén bukdácsol a Nap. Minden napszak más varázslatú, meseszép csoda.

Fénykoszorúk az ünnepi tűzijátékban, szikrák szóródnak a horizont végtelen terében.

Új gabona, új kenyér augusztus szülötte, beérő gyümölcsök.

Érezni lassan elballag a nyár, ezüstös villámaival harcol a közelgő ősz ellen. Csendesen leveti nyári ruháját és felölti színes öltözékét.

.

A kertünkben a japánakác lehullott virága beterítette az egész kertet… Jelezve a nyár végét. Percentekként rövidülnek a napok. Lassan halódik a nyár. Már közeleg, csendesen kopogtat az ősz, az elmúlás ideje.

Messzire szállnak a költöző madarak – a tavasz hírnökei.

A gyerekek iskolakezdésre készülődnek – közeledik szeptember

Kosjegyében - Augusztus

Kosjegyében

Augusztus

Kisasszonyok-havában tovaillan a nyár,
lábán topánkája elnyűtt,- megkopott már,
lustább a napsugár is tovább szendereg,
aszfalt felett néha még, a levegő remeg.
A szerelmes éjszakai séta még kellemes,
csillagokat figyelni kettesben érdemes,
felejthetetlen, a le - lehulló csillagok,
fénycsóvát húznak a földre meteorok.

/De a hajnalok már hűvösek - enyhül a meleg
harmatcseppek lepik a virágos kerteket./

Előrébb lépett a dicső természet
a nyár egy két lépéssel ellőbb ér véget.
Hajnalban a virágok fázva összebújnak,
rózsa csókjaikban egymáshoz simulnak,
várnak a délelőtti Nap melegére,- szépen
nyíló szirmaikban méhdöngicsélésre.
Színes tarka lepkék is szorgosan röpködnek
sziromlevelekre szállva gyönyörködnek.

/Szorgos méhek rászállnak minden virágra,
egyet sem hagynak ki ügyesen vigyázva./

Juhász Gyula - Augusztus

Juhász Gyula

Augusztus

Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek, dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma:
Az örök vágynak diadalma !

Az éj szerelme szerte árad,
Mámor ölébe hull a bánat,
Halk dal száll, száll, erőre kapva
És szilajan törtet az agyba.

S a szentiváni boldog éjjel
Szűz fátylát oldja, bontja széjjel,
S én álmodom gyönyörűt, mélyet,
Felüled Élet, Élet, Élet!

.kaktusz - Augusztus - Kisasszony hava

.kaktusz

http://www.youtube.com/watch?v=Yf4lrzxCDZc

Alighogy megszületett, máris
kisasszony havába érkezett a nyár,
még gondolni nem kéne rá,
mégis, az embernek az eszébe jut gyakran,
hogy a hó első napjaiban még ragyog ugyan,
de már egyre korábban tér nyugovóra,
egyre hosszabbak lesznek az éjszakái,
a végére, vagy már előbb is,
megjelennek az első,
az öregedés jeleit mutató ősz hajszálak,
itt-ott látható egy-egy ránc is,
jelezve, hogy rohamosan öregszik…
de, ha egy napon a földi világot itt is hagyja,
az még nem a halál,
csak a fiatalságnak van vége,
nem az egész évnek, siratni kár,
kitombolta magát már a nyár,
jönnek a nyugodtabb,
a cseppet sem csúnyább őszi napok,
amik már nem olyan csacsogók,
de a levelei színesednek
szívet melengetőn,
talán, a mesélni valójuk,
a tapasztalatuk lett több…
de hova is rohanunk,
augusztus első napjai
még a nyár fiatalságát idézik,
s hogy milyen lesz a végére,
azt nem tudja senki sem,
talán azok lesznek
a legforróbb napok,
és várva várt vendég lesz
az enyhülést hozó,
de fiatalnak nem mondható,
a fiatalságra gyakran emlékező ősz.

2013. aug. 02.

Dsida Jenő - Augusztus

Dsida Jenő

Augusztus
Az élet dícsérete

Lám, most e délben, mint a renyhe, holt só
terül szét ringó tengerek vizében,
úgy oszlom én is szét e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.

Nagy ideje, hogy csupa könnyű, olcsó
igéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már és néha-néha szépen
mondom magamban: várhatsz még koporsó!

Csak hallgatom a lomb meleg neszét
s az árnyas fákat bölcsen megmosolygom:
a tölgyet, hársat, bükköt, gesztenyét -

a forró nap vidáman vagy borongón
nagy, tiszta békét csurgat szerteszét...
Mégis csak jó e vénhedt, lomha bolygón!