Baráth Sándor - Szél szava száll

Baráth Sándor

Szél szava száll

Szél szava száll
És meg sem áll
Dalt csal a jegenyékből

Ott a patak
A kis halak
Úsznak fel a mederből

Vízparton túl
Iszkol egy nyúl
Fél róka eleségtől

A vadkacsák
Szárnya zaját
Hallom a fülnek sértő

Míg rám hajol
Az est alkony
Megyek a szürkületből

Otthonomon
Fény világol
És a sötét is eljő

Szél szava száll
S már kismadár
Sem dalol már ma késő

A csillagok
Fénye ragyog
Lassan az estre éj jő

Szél szava száll
Tétova árny
Bújik ki a sötétből

Zágorec-Csuka Judit - A zuhanás

Zágorec-Csuka Judit

A zuhanás

http://www.youtube.com/watch?v=ETE_Nk3Hl-8 

Mennyi esés, landolás,
zuhanás a semmibe.
Mennyi újrakezdés, áhitat
a jóra, virágbontásra,
kijózanodásra.

Mennyi elveszett pillanat,
elfojtott érzés, gyáva
visszavonulás.

Mennyi kietlen út, sivatag
trópusi erdők helyett.

És mégis a zuhanás erősít,
felemel.

Zsitvainé Borsos Irén - MIért is érdemes élni?

Zsitvainé Borsos Irén

Miért is érdemes élni?

(részlet)

Egyáltalán…mi az élet, miért élünk, és mi a célunk itt a Földön?
„A feltétel nélküli szeretet továbbadása”, - mondta nagyszerű mesterem.
Ha ezen a bolygón küldetésünk a szeretet terjesztése, akkor azt saját környezetünkben, saját kapcsolatainkban kezdjük el megvalósítani. Ott van mindjárt, családunk, lakóhelyünk, hazánk, az emberiség, a bolygó és Isten.
Az élet tanulási folyamat, nem pedig büntetés! Csak rajtunk múlik, hogy emberi kapcsolataink örömtelik és gazdagítók legyenek. Ezért már érdemes! Igen!
Azt gondoltam nyugdíjas éveim rengeteg lehetőséget kínálnak számomra.
S mivel pozitív gondolatok töltöttek el, elképzeléseim m e g i s valósultak! Szabadidőmben azt teszem, amit szeretek, írok, és jót cselekszem lehetőségeim szerint. Úgy élek, hogy mások hasznára legyek, hogy segíthessek a magam szerény lehetőségéig.

Ábrahámné Ági - Ha elindulsz ...

Ábrahámné Ági

Ha elindulsz ...

http://www.youtube.com/watch?v=9Ytsvv8PLCM

Amikor rálépsz az útra,
tövisek várnak rejtve,
ha át akarsz menni túlra,
manőverezel csendbe.

Ha belelépsz egybe, megszúr.
Cikázol köztük némán.
A muszáj bizony most nagy úr.
Óvatosan mégy, félsz ám.
El kell jutnod a célodig,
rémületed tán vár addig.
Minden tüskét elkerülsz.
Vágyaidban elmerülsz.

Végh Sándor - Múlt és jövő

Végh Sándor

Múlt és jövő

Te hívságos szép remény.

Hittel teli kész esély.

Zárt ajtómimat betörted,

néma ajkimat kinyitottad.

Óhajtom, úgy mint régen.

Bátorságom lett, mi lészen.

Ám botor hiányosságom,

zavart el Téged túlzásom.

Hiszem, mint rejtett fióka,

acsarkodva, fészkéből kidobva,

újat kap, újra meg újra,

hoppon talán nem marad,

Hallelúja!

Óriási kereszt, nagy a súlya.

Hordom vállamon, recseg múltja.

Kicsiny domb, őseink lelke,

veszt feszt, lelkem ereje.

Múltba nyúlnék mindhiába.

Jövőre nyílnék, kackiásba.

Hoppá eszmék keszkenője,

vesznék inkább kelendőbe!

Ám, ha végre nyugodnék,

soha semmit nem tudnék.

Mind hiába a huhoghatnék.

Ablakim, szemem, üresen néz.

Fésűs Éva - Húznak a pici szálak

Fésűs Éva

Húznak a pici szálak 

Húznak a pici szálak,
mint Gullivert a törpék kötele.
Fehér fonalkák, meseszőtte lágyak,
csuklómba mégis piros csíkot vágnak,
szívem is hálójukba hullt bele.
Rajtuk iramlik minden reszketésem,
míg magam álmodó fogolynak érzem.

Húznak a pici szálak.
Legtöbbnek ma is selymes még a fénye,
neszezve fonta csókok puha pókja,
kedvemnek orrot mutató manója,
és mohó vágyam tárgyakhoz bogozta.
Nagy ég! ... Ha egyszer gombolygatni kéne,
tán a világot átérné a hossza!

Húznak a pici szálak.
Barátságok, szerelmek, kedves arcok
közéjük aranyszálat is sodortak, -
így ejtett rabul e gyöngéd erőszak,
mely a szökéstől mindig visszatartott,
hogy célomat is közöttük keressem.

Húznak a pici szálak,
pedig tudom, hogy egyszer el kell mennem,
oda, ahol egy élet óta várnak,
ha figyelmeztet végső lobbanása
egy ádventi, negyedik gyertyalángnak.
Akkor majd el kell minden szálat tépni,
a kis hurokból csöndesen kilépni,
mindent, amit gyűjtöttem, összekötve
alázatosan letenni a földre,
s a téli ködben új csapásra törvén
átmenni kihűlt vágyak temetőjén;
indulni, merre csillagom világol,
hol a pásztorok vannak csak és egy ...
Le kell majd szemem húnynom, hogy belássam,
mily béke van e mindent-elhagyásban,
s mily boldogság, amit szívem nem ismert:
szegénységemben megtalálni Istent.

Ficzura Ferenc - Egy nappal több

Ficzura Ferenc

Egy nappal több

http://www.youtube.com/watch?v=IpNrj6UuuAE  

Vissza-visszanézek, semmim nincs már itt.
Szívvel élt, kivérzett, mulandó a hit.
Érthetetlen, rezzen mi élettelen.
Ámor csalt álomba és megfürösztött.
Reggel víg madárkák hangja süvöltött.

Összeér a Föld, az Ég, a zöld, a kék.
Kiáltson, ki érzi, mulandó a szép.
Ámor csalt álmomban, amíg fürösztött,
vissza-visszanéztem, nincsen semmi itt,
érthetetlen, hogy is, mért gyötört a kín.

Semmim nincsen, hittem, a hitem börtön.
Ki éhes, kiáltson, éljen az ösztön!
Föld az Ég, zöld a kék, tétje csak ennyi,
Ámor csalt álomba, majd megfürösztött.
Reggel víg madárkák dala üvöltött.

Szakáli Anna - Veled

Szakáli Anna

Veled

Csendes napok álmodása
vált valóra,
méz ízű bor nem édesebb,
mint szerelmed édes csókja.

Érzem véred tomboló
lüktetését,
testem szemérmes szelídség,
hordozza titkok üzenetét.

Szemed mosolyában fürdök
epekedve,
testem takarnám, lázasan
meg-megremegve.

Titkok tudója, előtted
félénken állok,
s gyengéd ölelésedben
semmivé válok.

Gubcsi Lajos - Napfény

Gubcsi Lajos

Napfény

Az ujjad hegyén játszott a kérdés
Hozzád bújjak, vagy most te kezdjed
Csereértéken vitt feléd az érzés
Megérted kiszáradt lelkemet

A kitárt vágyat, az elfojtott imákat
Keresem benned a Napot reggeli lustán
A felkelő hajnalt a hajadon s háládat
Amely titkon ring lenn, benned bujkál

Viszel a válladon
Érzel a kebleden
Gyermekem viszontlátom

Benned, vársz végesvégig
S dúdolod az életem
Védtelenül Földtől égig

Itt vagy forró csókszerű formációval
Elég-e, súgtad, vagy közöljed szóval
Könnymosolyban mondod az ölelők szavával
A hivatalos közeg száraz hangsúlyával
Hogy bár a tested már nem remeg
A súlyommal küszködik még a szíved

A szemedben csillog ezer év tüze
Pásztoréjszakája. Most is elfojtod-e
Vagy fellobbansz felém megint, utoljára
Lassuló szívem véknyuló burkára
Méteres rést hasítasz

Ami majd szakad, végtelenre tágul
Hogy ki-be járhass rajta, míg ki nem csordul
Az összes vér belőle

Válóczy Szilvia - Talány

Válóczy Szilvia

Talány

http://www.youtube.com/watch?v=jbIAfutxCpg 

És ott állt mellette rendíthetetlenül. Olyanok voltak, mint két fa, lelkük gyökere egymásba kapaszkodott. Temérdek vágyam hullott a semmibe. Vajon tudták ezt? Nem hiszem. Fáradtan hajtottam fejem karommal kulcsolt térdeimre, s barna szemem színét homály borította el. A változás kora elérte földi jelenünket.

Szomorúfűz - Andalító álmok

Szomorúfűz

Andalító álmok

http://www.youtube.com/watch?v=XYYrZ8ChL0k

Andalogva átfon a csend,

ringató dallamok ölelnek

Mesél a szemed a fényben,

lelkem ritmusában ébredez

Zsibong a szív virágoskertje,

lágy, szelíd érzés borít el

Felhőbe burkolózik az ég,

a habokon átszűrődik a fény

Tétova mosolyok kísérnek

Bíborban száll az alkony

Az este fátyla nyugalmat ad

elandalít a színes álmokban

Nagy István Attila - Este van

Nagy István Attila

Este van

Este van, este van...
Nyugtalan a szívem.
Takaróm a látomás.
Nem tudok elaludni,
pedig álomba kellene zuhanni,
elfelejteni, hogy gyorsan futnak az évek,
a parton maradok,
s bámulom a sirályok röptét.
Valami zöld távolodik az óceánban,
talán egy sziget,
lombos fákkal tüntető mesevilág:
a parton ott is áll valaki,
belebámul a nagy vízbe,
dörzsöli a szemét, hátha jobban látna,
de csak a könny pereg belőle.

Torma Zsuzsanna - Átölelném a világot

Torma Zsuzsanna

Átölelném a világot

Átölelném a világot
Mikor rózsás kedvem van,
Szeretem, ha körülöttem
Mindig, minden rendben van.

Szeretem, ha süt a nap rám,
S erös fénye átölel,
Eröm elhagy tél idején,
S visszatér, ha nyár jön el.

Hálát adok minden este,
Hogy rendben telt el a nap,
Hogy ha csend van a családban,
És ha nincsen hajbakap.

Én sohasem keresem
A bajt másnak, s magamnak,
Ha bántanak, nem támadok,
Csak megvédem magamat.

Hahotázni sosem látnak,
Annál komolyabb vagyok,
Néha csak mosolygom máson,
Én anélkül elvagyok.

Soha senkit nem irigylek,
Máshol is van baj elég,
Hol szükséges, ott segítek,
És a köszönöm elég.

Örülök, ha körülöttem
Mindenki elégedett,
S elégedett vagyok én is,
Ha nyugodtan élhetek,

S amit magam elterveztem
Azt meg is csinálhatom.
Nem szólok és más dolgába,
Hagyjon engem, én hagyom.

Tele vagyok szeretettel,
Ki vágyik rá tudassa,
Kitöl én is igényelem,
Az biztos, hogy megadja.

Hogyha ti is szeretnétek
Hogy adjak egy szeletet,
Én szívesem megosztanám
Veletek az életet.

Szita Zoltán - Éj és nappal

Szita Zoltán

Éj és nappal 

Éj és nappal hát mondd
ellenség vagy te?
Én biz azt nem hiszem,
hisz az nem lehet.

Megfértek ti csendben
egymás mellett,
mint gyenge szellő
vagy vad förgeteg!

Nagy Ilona - Hol a percnek párja ...

Nagy Ilona /pirospipacs/

Hol a percnek párja...

A vén folyó mennyi titkot őriz...
sétálok a parti köveken,
neki bármit elmesélek én is,
ezer éve hallgat... csendesen.

Kenderszínű, vén Tiszának hátán,
napsugarak, apró fodrokon,
a hídlábnál egy erősebb hullám,
sóhajt visz... egy sziromtutajon.

Öreg tölgyek hűvös árnyékában,
mennyit hancúroztunk egykoron,
vajh' mit láttak nyári éjszakákban...
mert én ma, már csendben titkolom.

S a Holt ágnak, földig omló fái,
fűzfafüggöny, békalencseágy,
szerelmeknek titkos, kis tanyái...
vízre hajló, milliónyi ág.

Ringó nádas visz végig a tájon,
kanyarogva bóbiskol a part,
hová vitted vén Tisza az álmom...
gondolatom most is hozzád tart.

Néma víznek lassú mormolása,
visszavisz az időtengelyen,
keresem, hogy hol a percnek párja,
mit elsodort... többé nem lelem.