2013. november 1., péntek

Szuhanics Albert - Gyertyákat gyújtsatok!



Szuhanics Albert

Gyertyákat gyújtsatok!


Temető e bolygó,
tömegsír a földünk,
időtlen időket
rideg sírban töltünk.


Temető e bolygó,
röpke perc az élet,
ám Halottak napján,
visszatér a lélek.


Gyertyákat gyújtsatok,
sok-sok kicsi mécsest,
táncoló lángokban
viruljon az élet!


A lelkünk lobogjon,
mint friss gyertyák lángja,
leheljünk életet
a dermedt világba!


Üde legyen szívünk,
mint az őszirózsa,
s ki már nincs közöttünk,
emlékezzünk róla!


Akit nem felednek,
az életben marad,
hálatelt szívekben
megér ezer tavaszt!


Temető e bolygó,
tömegsír a földünk,
Mégis feltámadunk
és örökké élünk!

Maczkó Edit - Az elmúlás szele



Maczkó Edit
Az elmúlás szele

A könnyeim már kiapadtak
befelé sírok Anyám
az elmúlás szele lengedez
őszbe fordul lassan a táj
lelkemben még most is őrzöm
a gyermekkort a nádfedeles házat
Apám úgy várt, mint magát az Istent
szeretet lengte át a házat
felnézek a néma temetőre
ott pihentek kik voltatok nekem
a lenge szellő mikor arcomhoz ér
csókjaim küldöm vele csendesen
lassú lépetekkel jön a november
s könnyezik kiszáradt szemem
Anyu, Apu, ti ott vártok rám
e biztonságba belefeledkezem.

Juhász Gyula - Consolatio



Juhász Gyula

Consolatio 

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. 



Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren. 



Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

.kaktusz - Emlék-ünnep ...



.kaktusz

Ünnep ez a mai nap,
ha nem is a vidámak közül való,
eltávozott szerettei emlékét ünnepli
az, aki még marad itt egy ideig,
az ünnepi gyertyát nem a tortán,
a szomorú sírokon gyújtják...
miközben az ember
mélyen elgondolkodik
az értelméről az egésznek,
hogy belekezdeni
érdemes-e egyáltalán
ilyen rövid időre,
mintha csak kérdezné a fától,
mivégre virágzik,
ha az elhervad úgyis,
ha eggyé lesz a földdel...
nagy titok, az ember nem tudhatja,
hogy hol volt ő előtte,
és hová lesz majd azután, tán ő a fa,
amelyik, ha elszáradt,
többé nem hoz virágot,
nem ad árnyékot, nem nyújtózhat
Istennek a szabad egész felé,
madaraknak nem adhat otthont,
többé madár dalt se hallhat,
mert, hogy ő már halott...
csak találgathat, titok,
az is lehet, hogy élete örök fáján
a test egy virág csupán,
amelyik előbb bimbó,
majd virít teljes pompájában,
hogy aztán elhervadjon, lehulljon,
de csak, hogy bújjon újra
a legszebb ruhájába...
ha a tavasza megérkezik ismét,
megint csak hozzon virágot,
amelynek ugyan beérik a hervadása,
de attól még nincsen minden veszve,
míg a fa él, hozza a virágot, újra, meg újra...
az ember szomorúan áll a sírnál,
amelyik üres talán,
akit keres, máshol van egészen,
talán hozza az új virágot a régi fán.

2013. nov. 01.

A szeretet lángja






Az elmúlás

Az elmúlás 


Radmila Markovic - Festum Omnium Sanctorum



Radmila Markovic
Festum Omnium Sanctorum 


Pogány szokás, újesztendő,
kelta népek hiedelme,
halott lelkek kísértenek
vándorlásuk holt országban
kihathat az e világra,
áldozatot meg kell adni
holtakat békéltetni
ezen az éjjelen,
a kalendáriumban november egy.
Mindenszentek legyél velem!
3. Gergely okos pápa,
nem tiltott biz, ő rendelt:
pogány szokás
keresztény ünnep legyen,
így született Mindenszentek,
ezek után a
szent misén könyörögni
"Mindenható örök Isten,
ki megadtad nekünk...
minden szentek dicsőségét..."
Dicsőített szentek, érettünk élőkért
közbenjárjatok, szóljatok, így
lehet a mi életünk jobb.
Másnap aztán halottakat
gyertyafénnyel melengetni,
nekik utat megmutatni
találják meg a helyüket,
ne kísértsék az embereket.
Tiszteletet szívből adni,
a sírokat virágokkal díszíteni
legalább egy imát elmondani.

Radnai István - Sírkövek hallgatag világa



Radnai István
Sírkövek hallgatag világa

kertek békéje sírok fák vércsepp madarak
torkán a halottak csak bennünk temetetlenek
mécses örök világossága virág a dér alatt
hiány és furdaló érzetek amiket elhesseget


mindez a fagyöngy mely rontja óriások ágait
látod pont ahogy lenn a talajon ahol járunk
a szobákban ahol élünk alkotásba merevült vágyai
annak aki itt maradt s a távozók kudarcáról


itt meg lehet feledkezni már zavartalan
csak lomb pereg néha megszólal egy madár
gesztenye koppan köd ered hangtalan
ahogy az égről a felhő leül a sírra már


egyetlen nap volna amikor visszajárnak
vagy magunk visszajárunk aki mind árva

Della Mária - Elmúlás



Della Mária

Elmúlás

Már nem hajtogat szirmokat a hajnal
Fájdalmasan sóhajt az elmúlás
Az ősz könnyezik gyöngy-harmattal
Halk léptű az árnyék-suhanás.


Hallod, álmokról suttognak a fák
Lassú percek kétségeket szülnek
Az északi szél nem ringat csodát
Az élők temető kertben görnyednek.


Krizantém illatok a kegyeletről szólnak
Az emlékek a múltban kóborolnak
Elfolyó viasz olt ki lángokat
A csend tiszteli a halottakat.

Millei Lajos - Egyre többen vagytok



Millei Lajos

Egyre többen vagytok 

(Halottak napjára) 

Temetőkapuban elfogultan állok.
Egyre többen vagytok rokonok, barátok,
kik a múló létet csendre cseréltétek,
s örökre pihenni végleg idetértek


Az élet folyója nem zúg nektek többé,
álmotok hitele szertefoszlott köddé.
A májusi szellő teremtő éneke,
nem hoz megújulást: elszállt az ihlete.


Sok fontos gondolat és tettre kész álom
nyugszik itt a földben, egy-egy virágágyon.
A sóhaj ereje megrekedt a földben,
szimbólummá sorvadt mindegyik sírkőben.


Egyre többen vagytok, s míg zajong az élet,
Ti már ünneplitek az örök sötétet.
Halottak napján millió gyertya lángja
lobogtatja hitét szerte a világba.


Mi nektek fontos volt, azt mi visszük tovább
elárvult gyermekek, felnövő unokák.
Halhatatlan lelkünk így fordul termőre,
lélekláng boruljon minden temetőre.

Maszong József - Peregnek a levelek



Maszong József

Peregnek a levelek

Peregnek a levelek a fáról, mintha sírnának
lehullva osztoznak velem a gyászban,
mint azon az őszi napon, mikor elmentél
elkísértelek utolsó utadon az ismeretlenségbe,


Most itt ülök s lelkemmel a távolba nézek,
megrohannak az évek alatt összegyűlt emlékek,
a kis padon, hol hajdanán elődeim is pihentek
s kegyelettel gondoltak elvesztett szeretteikre,


Mint máskor, most is itt vagyok veled,
nem baj, ha nem válaszolsz azért mesélek neked,
azért mesélek, mert sok minden történik velem,
nehéz az unokáknak hazudni, hol van a nagyi,


Holnap jövök megint hozzád hozok friss híreket,
megpihenek nálad kedvesem a város zajától távol,
s ha akarod felidézzük a legkedvesebb emlékeket,
Te csak hallgass engem, mert tudom mi a felelet.

Pásztor Piroska - Emlékezünk



Pásztor Piroska
Emlékezünk


Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.

Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.

Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.

Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.

Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!


Zsiga Lajos - Temetőben



Zsiga Lajos

Temetőben
Mint magányos
Vénember
Kószál az ősz
A sírok között.
Vállán ködfátyol,
Mint királyi
Palást lebeg.


Fájdalmas csókja
Az ablaküvegen
Izzik, és lassan
Csordogálva
Könnyé lesz.


Hang sem szól
Az avar zizzen,
Miközben
Árnyak suhannak
A fázós éj hajnalán.
Csak a krizantém
Vakít fehéren,
Mint élő virág.


Letépve dísz lesz,
Holnapután
A holtak asztalán.


Vállamra száll,
Nekem is a köd,
Mint óriás szürke
Ólom madár.
Befogja szemem
Alig látok már.


Márványlapok
Rajta nevek,
Élt, s meghalt,
Mert született.


Ismerősök,
Idegenek.
Ismeretlen
Apám is,
Az,
Ki itt fekszik.
Nem maradt
Róla emlékem
Ez minden
Kincsem.


E márványlap,
Min dideregve
Remeg
A sosem múló
Fájdalmam.

Molnár Szilvia - November elseje



Molnár Szilvia
November elseje  


 ismerem ezt a hajnalt,
madár képében száll felém
piros-sárgát foltoz az égre
majd belém olvad -
lefekszem
némán vegyülök
vöröslő krizantémfejek
közé simulok
befogadásra várón
hajolok
emlékeket csókolva
óvón
végtelenül

Márai Sándor - Ne sírj!



Márai Sándor

Ne sírj!

Ne sírj, azért mert szeretsz!
A halál nem jelent semmit,
csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki, vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat
Ne fordulj felém ünnepélyes arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más,
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül....
Csak mert a szemed most nem lát engem,
nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves...ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz....