Fazekas Miklós - Emlékek nyomán

Fazekas Miklós

Emlékek nyomán

Millió színvarázzsal tetőz,
Igazi csodákat rejteget
Az ősz –
S a Zagyva folyó forrása
A közelben lehet,
Mert itt még mindent
Oly szelíden,
Oly gyermekien szeret.

A parkba lépvén,
Régi kép fogad –
Emitt madárfészek,
Arrébb mókusok kutatnak
Odvakat –
S az út oly hosszan halad,
Tán sosem ér véget –
Minden méterén tartogat
Valami gyönyörűséget.

Emlékezz a fa odvára,
Évszázada őrzött titkára!
A parkra lassan ráborul az alkony,
S a meredek, bozótos
Zagyvaparton
Szívem ottmarad –
Lassan aludni indul már
A Nap…

Ábrahámné Ági - Alkony

Ábrahámné Ági

Alkony

http://youtu.be/4WmcarwTRhA

Nos itt az élet-óra kongatása,
vigyázz a percek elszaladnak éppen,
miközben ontja szíved énekében
hogy itt a vége, írni kéne mára.

Hiába újra s újra nógatása
agyadba vésve-róva sürgetően
hogy írni kell papírra sorba bőszen,
ma néma már a tollad jó szavakra.

Megírtad könnyedből oly régen élted,
sirattad óraszám a múltad őrült
elmúlhatatlan ősi kínlódásit.

Szerelmed tart ki melletted szeretve,
ezüst haján villan cikázva fényed
arany nap csillanó tükrében égve.

.kaktusz - Egy virágot megszeretni

.kaktusz

http://youtu.be/O_nM72yixjk

Tudod arra gondoltam,
amikor valaki a sok közül egy virágot
megszeret mindegyiknél jobban,
az azt jelenti, hogy szereti a színét,
az illatát, szereti olyannak, amilyen,
s aki a rózsa tövisét nem szereti,
aki csak a virágjáért kedveli,
annak a szívéhez egy másik,
egy elképzelt virág áll:
az egészhez a tövis is hozzá tartozik,
amelyik nem szúr, az már egy másik virág...
az ember a másikat kívülről befelé haladva,
szinte egyenként, lépésről lépésre szereti meg,
megszereti a külsejét, az illatát, a gondolatát,
és nem utolsó sorban a lelkét,
aki nem az egészet szereti, az nem is azt szereti,
az csak hasonló arra, ami igazán kedves neki...
persze a rózsát önmagáért megkedvelni
sokkal egyszerűbb, mint az embert,
mert az ember rejtőzködik,
a tájékozódást megzavarja,
s ha távol van, egy illat nem rá,
hanem emlékeztet
egy megvásárolható kölnire,
amit lehet szeretni,
de szorosan nem tartozik
ahhoz a másikhoz, illat,
amit pénzért bárki megvásárolhat...
pedig az emberhez
a tiszta illata hozzá tartozik,
s aki azt nem szereti, az őt se szereti,
az is olyan, amiről rá lehet ismerni,
egy és összetéveszthetetlen
annak, aki szereti:
mint ahogy szereti az igaz,
hamisítatlan szavát,
az őszinte gondolatát, és a különleges,
csak hozzá tartozó mezítelen lelkét:
szereti még a hibáját is,
ha a sok közül hiányzik,
akkor az a szeretet hamis.

2013. október 24.

Harcos Katalin - Mondd kedvesem

Harcos Katalin

Mondd kedvesem..

Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz!
Kiáltsd százszor, mondd ezerszer,
vagy súgd fülembe, hogy rám vágysz...
súgd, legalább most az egyszer!

Mondd, hogy lelked szavamtól ébred,
verseim benned visszhangot vetnek,
s hogy, szerelmem hű vendéged
mélységes mélyén szívednek...

Mondd még, mert könny áztatja arcomat,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, hogy halljam hangodat!

Mondd még, hogy szívem betöltse szavad,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, amíg szavad marad.

Szijártó Péter - Hát ősz van!

Szijártó Péter

Hát ősz van !

Dilis volt a szél szombaton,
S meleg pulloverekben
ültek
verebek
a drótokon.

Monoton fújt a délután szele,
Két levél lassan megindult
keringőzött
s pörgött
lefele.

Hát ősz van !
Csapd be a palettát.
Tedd be a kaput.
Ősz van !

Hát ősz van !
Bújj a paplan alá.
Merülj el teádban.
Ősz van !

Nekem például tarka szőnyeg nő szívemben,
S maroknyi hideg csücsül a kezemben,
ha a kócos kanapéról kitekintek az őszbe.

Tavaly is itt volt, s minden évben előkecmereg,
Ám most figyelem csak, évről évre öregebb.
Kimenjek hozzá az utcára ? Vagy csak integessek ?

Gligorics Teréz - Ha férfi vagy ...

Gligorics Teréz

Ha férfi vagy ...

http://youtu.be/n4K8sFjQQis 

Ha férfi vagy, légy férfi.
Ne könnyek fátyola mögül
átkozd nyomorúságod,
hanem virgáccsal kezedben tereld
álmaid fogatát az igazság felé…
Légy vadállat, kinek őrjitő orditása
megbénítja a fájdalom közelgő lépteit,
s a vihar, mely tegnap lelked tépte itt
morogva telepszik le lábad elé
s csak parancsodra gerjed fel ismét,
tépett láncát dobva az egek felé…
Fáradt tested ha elpihen,
az igazak álma ringassa lelkedet,
mert büszke ember csak az lehet,
kinek szemei nem takarnak hazug szavakat,
s szeretettel tanítsd az ajkat,
mely nem ismer mást, csak azokat…
Légy vadállat, kinek egy mordulásától
megjuhászkodik a menydörgés,
de bárány kedvesed egyetlen mosolyára,
s ha büszkeséged méltó társad,
légy férfi… becsületed ne bízd mostohára…

Szita Zoltán - Ez a nagy dobogás

Szita Zoltán

Ez a nagy dobogás

Ma már nem csak érzem, hiszem azt:

hogy nem elég a fák fölött elnézni,

a koronától, a gyökerekig kell menni.

Mint képek villanása, futnak az arcok:

s én hallgatom mi ez a nagy dobogás,

már szinte a hideg ráz, meg a vacogás.

Hiszen rosszabb már ez a megérkezés:

talán a leghosszabb sajtófogadásnál,

ahogy én, nélküled időtlen kerengek.

Érzem, hirtelen rohanni lenne kedvem:

ahogy mögöttem hirtelen becsapódnak

majd a mellékutcák, üres dördüléssel.

Mint egy halászháló, örökre kifeszítve:

úgy érzem magam, ahogy repít a szél,

teremtésünk merülő bárkái között.

Éjjel, vad táncot sejtek végre fölfedezni:

és ördögi álarccal fölfegyverkezve,

hűs  arcunk, piruló melegéről álmodom.

Fésűs Éva - Őszi kirándulás

Fésűs Éva

Őszi kirándulás

http://youtu.be/pmtVip4fMDs 

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.

Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.

Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.

Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.

Siktár János - A tó partján

Siktár János

A tó partján

Leszállt szép csendesen az éj
telihold fényesen ragyog,
és körülöttem az égen,
fényes szikrázó csillagok.

Megpihent már a természet,
elszenderedett békés táj,
és oly' vidáman megnézett
Hold a tóban, mint egy szép lány.

A tó partján andalogva
nézem ősz múló emlékét,
elmélázva a távolban,
látom az éj színességét.

Lábamnál apró kis nesszel
egy piciny hullám partot ér,
halk nesztelen repüléssel
száll egy eltévedt denevér.

Ezerszer szép csábos hangján
szólítgat most engem az éj,
lágy halk suttogással kíván
jó éjt, egy lehulló maghéj.

A közelemben hangosan
egy unka béka kuruttyol,
ténykedne ő még hasznosan
így mérgelődve duruzsol.

A szép tó a holdfénytől
új ezüstös ruhát kapott,
s nézi mily' vidám lett ettől
tükre, az átváltoztatott.

A partról egy szomorúfűz
elmosódott sziluettje,
a tóra borul keserűn,
mint a védő amulettje.

Hajdu Mária - A csend hangja

Hajdu Mária

A csend hangja

http://youtu.be/eEbxaNf8BhE

A kínos
Megjelensz egy társaságban, és kínos csend lesz hirtelen. Zavart pillantások szállnak feléd. Egyértelmű, hogy rólad szólt a beszéd. Gyorsan témát vált valaki, de ebből is kitűnik a lényege a csendnek.
Vagy... a feszült
Férjedet kérdezgeted, hogy miért rossz kedvű. A válasz: - Nincs rossz kedvem. – Persze te látod, hogy dehogyis nincs. Nem tudod mire vélni, rosszul esik. Meg szeretnéd vigasztalni, társa lenni igazán, de ő nem szól. Erőlteted, hátha megnyílik, elmondja neked, hogy mi bántja, segíteni akarsz. De ő olyan ingerülten mondja, hogy nem ideges, hogy megrökönyödsz. Ilyen is tud lenni? És beáll a csend... Először csak hátralépsz egyet, de nem bírod a feszült csendet, ezért te közelítesz, mert neked fontos a harmónia. És lassan épülni kezd a fal. Az a bizonyos, ami először csak a hangokat, a vidám nevetést, a gyengéd öleléseket zárja ki. Később már nem lehet átlátni rajta, olyan magas lesz. Akkor bizony hiába nyújtózkodtok. És legutoljára megnyílik a fal előtt egy széles szakadék, ezután már a fal közelébe sem tudtok menni.

Mindenszentek - Halottak napja

Mindenszentek – Halottak napja

http://m.youtube.com/watch?v=Qag9ti7bsYM

 Fekete István

Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogás.

*

November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy úgy a november elsején megtartott Mindenszentek napját, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik, akkor harmadikán) megült Halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli meg az Egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep volt. November 1. volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét – persze átkatolizálva – áthozták a katolikus egyházi évbe is. A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban. Sőt némely – főként szláv – vidékeken élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek bármiben is hiányt szenvedjenek és „hazajárjanak”. Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a harangszóval elfeledjék a szellemek siránkozását. Szóval itt szólal meg igazában az emberiségnek egész halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi mozgatóereje volt.

*

Dsida Jenő

A sötétség verse

Ö, virrasztások évszaka!

Vastagon  fog a tinta, zordul.

A rozsdalevű éjszaka

már hatkor a kertekre csordul:

Reves fák nyirka folydogál

s te arra gondolsz: mennyi éved

van hátra még? Jaj meg-megáll

a láb, mert fél, hogy sírba téved.

Szomorúfűz - Az emlékek lantján

Szomorúfűz

Az emlékek lantján 

http://youtu.be/B7-_ReLfEms

Fájó szívvel, szomorúan gondolok az elmúlásra, halottaimra nem csak halottak napján. Sokszor gyújtok gyertyát, - Rájuk emlékezve. Sóhajaim Róluk mesélnek, átélve minden Velük töltött pillanatot. A gyertyalángban angyalok szárnyalnak, az apró fények nekem a régmúltról regélnek.  Így küldöm Feléjük üzenetemet, szeretetemet.

Különös, megfoghatatlan, elmondhatatlan érzések, emlékek ölelnek – a gyertyák lobogó fényében, az imbolygó lelkek táncában – az élet örök elmúlásában. Gondolataimban velem élnek. Emlékük itt él a szívemben.

Emléketek visszajár

Lényetek bennem él

Rólatok mesél a szél

Üzen a mécses fény

Értetek gyertyát gyújtok én

Jóni Barna - Holtak éjjelén ...

Jóni Barna

Holtak éjjelén ...

Ha meghasad a tudat, éjben a nappal,
világít ezernyi csillag teljes öntudattal.
Most fényes utakon közénk gyertek,
ti is, kiket már rég elfeledtek.
Nevetekre az emlékezet is nehezen találja a szót,
a rosszat mind elfeledve, s idézve a jót...
Könny csordul szelíden, és néma a fájdalom,
mázsányi terhek könnyűvé lettek a vállakon.
A széllel hallgat csendben a lélek,
gyertyaláng se rebben, dermedni téved.
S a két világnak kapuján megjelennek...
Elöl jönnek a szentek, mögöttük az árva lelkek,
kissé megszeppentek...
Múlik az idő, számolatlanul égnek a gyertyák,
Állnak búsan, fényükben hajladoznak a fejfák...
Tékozló fiúk, gyenge lelkű eltűnt leányok,
most mind sorba álljatok, a fény nem válogat,
kíséri árnyatok...
Ti is, kik megrekedtetek a két világ között,
mert lelketek még nem,
csak testetek, mi gyászba öltözött.
Ez éjjel újra értetek égnek a lángok,
s felröppennek ezernyi emlékszilánkok,
tűzben elülve újra emlékké váltok...
Egymásba fonódnak imára az ujjak,
az égi lények is rendre elhalkulnak,
szó se rebben, a lélek mormol csak imát,
a gyász sötét szemekbe könnyeket kormolni vágy...
Szabadon járnak lelkek és árnyak
e sötét világból, már mind hazatalálnak...
Ma legyen fény, vakítson az éjjel,
ismerjetek szerető szenvedéllyel
mindenre, mi szép volt és öröm,
mert túl e tudat-hasadt világon,
majd én is fénybe rejtőzködöm.

L. Horváth Zsuzsanna - Emlékező temetők

Horváth L. Zsuzsanna

Emlékező temetők

Sűrű őszi köd burkol rétet, erdőt, falut,

párája hideg cseppekben
vérző levelek hegyére fut,
majd csillanó könnyként nehézkesen
a dermedt földre hull.
Gyenge a napsugár
ereje fogytán már,
nem tud áthatolni
a felhők paplanán.
Így fedi létem is őszi ború,
emlékektől lesz szívem szomorú.
Míg aranyló levelek szőnyegén
opálosan csillan gyenge fény,
a szél-borzolta vöröslő avar
mint gyertyaláng, ha lobban
virágba borított sírokon,
emlékező temetők mélyén.
A múlt fátylát tépve szét
soha nem múló hiányod
átsuhan lelkem hideg üresén,
mit nem enyhíthet tétova remény.

Ady Endre - Halottak napján

Ady Endre

Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...