Gárdonyi Géza - Tél farka a pusztán

Gárdonyi Géza

Tél farka a pusztán

http://m.youtube.com/watch?v=O9L3K550-jE

Már napok óta borult az idő.
A földön hó. A havon szürke köd.
A fának éjjelenkint préme nő,
s a nap fehér folt csak a föld fölött.
Apám szótlan álldogál s pipál.
Mi gyermekek ásítunk nagyokat.
A kalitkába gubbaszt a madár.
És csöndes a föld, az egész határ.

De ím egy hétfőn a köd felszakad,
s a nap kitűzi aranyzászlaját:
a végtelen sík fehér patyolat:
víg varjúhad száll a határon át.

Apám fütyörészve kapál.
Mi gyermekek napon vagyunk,
s a falnál, ahol meleg a sugár
golyóval játszunk, ugrunk, futkosunk.
Az anyám ablakot nyit és porol.
A rigónk táncol és bomlottul dalol,
s a napsütésbe ki-kikandikál.
Ó áldott napfény! áldott napsugár!

Bertók László - Cincogna a farsangi bál

Bertók László

Cincogna a farsangi bál

Lehettél volna február

március mint a mostani

fél tavasz fél tél fél halál

de amit ki kell mondani

telnének a fák ágai

a titokzatos ruhatár

számolnánk az órát ami

az esztendőből visszajár

cincogna a farsangi bál

lámpát kellene gyújtani

tudná az idő ha megáll

hogy melyik falat rúgja ki

s ha az álarc nem igazi

nőhetne rajta a szakáll.

Károlyi Amy - februári szél

Károlyi Amy​

Februári szél​

http://youtu.be/QFDnFOTqqdg 

Fújj szél, fújj!​

súgd a medve nagy fülébe​

övé lesz az erdő méze​

közeleg a tavasz.​

Fújj szél, fújj!​

súgd a béna patakoknak,​

holnap újra ugrálhatnak,​

közeleg a tavasz.​

Fújj szél, fújj!​

súgd a nyúlnak, őzikének:​

nem sok mérge van a télnek,​

közeleg a tavasz.

*

Károlyi Amy

Téli domb

A csacsi-domb
télen hegy,
fel is, le is
meredek.
Hol tavasszal
felhő száll,
télen csípős
szél dudál.
Ahol nyáron
fű rezeg,
szánkáznak a
gyerekek.
Így is jó, meg
úgy is jó:
nyáron fű ér
télen hó.

Móra Ferenc - A kíváncsi hópelyhek

Móra Ferenc

A kíváncsi hópelyhek

A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.

- No, anyó - mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben -, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.

Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.

- Gyertek, gyertek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.

A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.

- No, ezt a falut megtréfáljuk - mondták a hópelyhek. - Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.

Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.

- Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket - mondták a falura, mezőre hulló test­véreik­nek. - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.

Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.

De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.

Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi után. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból, így járták meg a kíváncsi hópelyhek! Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.

Vas István - Februári jegyzetek

Vas István

Februári jegyzetek

Hosszú utakat járok meg naponta
És egyszer sem találkozom veled.
Befújja a szél törött ablakomba,
Hogy nem lehet, hogy nem lehet.
*

Kályha még mindig nincs. A kezem átfagy,
Lávás agyamban terjed a hideg,
És megértem a szél konok szavát, hogy
Nincsen értelme semminek.

*

Fölébredek a hosszú éjszakában:
Oly értelmetlen, hogy nem vagy velem.
Fázom, éhes vagyok, romantikátlan.
Nem csalom magam: nem a szerelem

Hiányzik most, csak hogy veled lehessek.
És szeretnék egy-két szót váltani
Veled, mielőtt holt agyamnak esnek
Mélyebb szivem hiéna álmai.

*

Pest felszabadult romjai.
Jaj, nem tudok ujjongani.

Pilinszky János - Ahogyan csak

Pilinszky János

Ahogyan csak

http://youtu.be/xWWOBB0m8u8
 

Esti mise, téli vecsernye,
éjféli Úrfölmutatás,
miként a hó hallgat a meglepett
fák alján, ahogyan csupán
téli égbolt erős, szilárd,
úgy vérzenek jók, rosszak együtt,
bárányok, füvek, farkasok
halálunk monstranciájában.

Heltai Jenő - Életfilozófia

Heltai Jenő

Míg dobban a szív...

Életfilozófia

Míg dobban a szív, forr, pezseg a vér
Élvezd mit a szerelem ád,
Ürítsd ki fenékig a gyönyör, a kéj
Aranyos, habzó poharát.

Mert elhal a vágy, elhamvad a láng,
A szív dobogása megáll,
S kacagva nagyot, kiteríti reánk
Hideg leplét a halál.

Gyurkovics Tibor - Kérés

Gyurkovics Tibor

Kérés

http://youtu.be/aQIFJrb0xf8 

Kis napot adj, kicsiny napot,
amilyen embereknek juthat,
őrjítő-puha meleget,
kétségbeejtőt, nyomorultat.

Kis napot adj, kicsiny napot,
a háztetőkön épphogy élőt,
a fejükön, a hajukon
rajongva érezzék az élők.

Kis napot adj, kicsiny napot,
kifordultat, elveszítettet,
amilyen jut, ha elhever,
egy nyitott ingű tizedesnek

Kis napot adj, kicsiny napot,
nem nyarat kérek, csak hogy este
húsba burkolt csontjaimat
valami átmelegíthesse,

kis napot adj.

Füst Milán - Tél

Füst Milán

Tél

Fagyos és sötét a föld. S egyre ridegebb lesz, meglásd, amint majd lassu ütembe’ fordúl
Az Orion-csillagzat kódképe felé. Tapintsd meg göröngyeit is, azok is porosak, ridegek
S képzeld el: még egere porosabb lesz minden. Mindétig szürkébb lesz a világ, – mintegy a ridegség
Elönti majd a dolgok leglényegét, lehatol s a por is itt fenn
Mindegyre elhatalmasodik…

S menj most tovább! Képzeld el azt is, hogy már egész fagyott, megállt, megúnta a vándorlását, megmeredt,
S már itt harsog feletted az apokalipszis száraz kőförgetege, melyben
A fagyott göröngy majd úgy repül, akár a vak madár,
Veri a szél; a forgó-szél veri, tölcsérben forog, avagy a rohanó szélvihar
Lökéseiben csapdos, szárazon kopog és megver…

S képzeld el ezután, hogy itt jártam én, vedd szívem melegét,
Vedd, hogy itt voltam egykor, énekeltem s míly dallamokat! Földnek fekete göröngye felszállottam
Mélységes éjszakámból sáppadt arccal, fel a nap elé, a fény alá…
S himnuszaimat zengettem feléd! – és harsogtam
S rajtad feledtem szomoru szemeimet: vígasztalan örökkévalóság!

Kakasviadal volt itt s ó minő! Még emlékeznem is! A földnek két röge feltámadt
S egymásnak eredt… Ezernyi pár párviadalban öklözött s hirtelen visszahullt.
Időnként rádmeredtek: Megfoghatatlan! – s kiáltának: íme a megfoghatatlan! s vérben forgó szemeik
Kimeredtek az iszonyattól… Lobogás volt itt, lázas vacogás, – lélek, ó árva vándor.
Pornak vándora, – lassan vond ki magad innen, úgy akarom. Ne figyeld a lobogást. Várj.
Amíg majd befordulunk valamerre valahányan s a felejtés szürke köpenye s a kőzivatar
Betemet s beborít.

Hajnal Anna - Eti

Hajnal Anna

Eti

ha a télben a folyamnak
jege koccan, jege zajlik,
köd a hídon - susogás szól,
zajon át is idehallik

köd a hídon, a homályból
az a hang szól, az a régi,
aki hallja havazást hall
- zizegését szíved érti -

a szobában süt a lámpa
a halálból hazajár még?
az az illat, az a pára,
az a fénycsík, az az árnyék

az a rózsa - alabástrom
haloványszín teacsésze
amin átsüt a derengés
finom ujja remegése

ez a vers szól az az ének
amit ő küld az a dallam
tüzes zengés a szívedben
amit ő szít lankadatlan:

keze villan a homályból
ő zenédnek szesze, titka
furulyádat, fuvoládat
ma is szádhoz igazítja.

Szép Ernő - Tél - Téli dal

Szép Ernő

Tél

http://youtu.be/HSU3mVC3l9g 

Nézve nézem a hóeste fákat

Hol vették a haloványkék fátylat

Lélekzetem [nem elírás] hallom csak, a halkat

Ég is, föld is fátyolosan hallgat

Csuda csend ez, a varjú se károg,

Azt hiszem, a másvilágon járok.

*

Szép Ernő

Téli dal, mert muszáj írni

Itt a tél, itt a tél,

Itt a gyönyörű tél,

Rég elmúlt a zord nyár,

Mikor még meghűltél.

Itt a tél, itt a tél,

Gyerünk csak sietve

Lepkét, nevelőnőt

Fogni a ligetbe.

Itt a tél, ismétlem,

Itt a bűvös évszak,

Nyisd föl a napernyőt,

A korzóra lépj csak.

Gyerünk a korzóra,

És gyerünk odábbra,

Gyerünk csak fürödni

A Scholz-uszodába.

Itt a tél, a drága,

Becsüld meg a drágát,

Minden órájának

Leszakaszd virágát.

Tűzzél hát marónit

Most a gomblyukadba,

Járj a verőfényben

Dalolva, kacagva.

Mert a tél elmúlik,

Örök az se lehet,

S jön a havas, fagyos,

Borzasztó kikelet.

Áprily Lajos - Pilinkézz, porka hó

Áprily Lajos

Pilinkézz, porka hó

Pilinkézz, porka hó, szitálj,
fehéredjék a barna táj.

Tüntess el minden föld-sebet,
boríts fázó vetéseket.

A lombtalan fát cicomázd,
derítsd a bút, enyhítsd a gyászt.

Pilinkézz, porka hó, szitálj,
ragyogtass, idealizálj.

Csillagformájú kis pihe,
lebbenj pillám közé, ide!

Ma légy cseppentő gyógyszerem,
gyógyítgasd gyengülő szemem,

Hogy zúzmarák, derek, havak,
még lássalak. Még lássalak.

Ady Endre - Zúg-zeng a jégcimbalom

Ady Endre

Zúg-zeng a jégcimbalom

http://youtu.be/jnhUWIAciU0

(Fenyő Gyurkának küldöm)

Februári estén,
Mikor tavaszt lesvén
Háborog a vén Duna:
Kicsi, meleg ágyban
Álom borul lágyan
Minden jó, kis fiura.

Odakünn az utcán
Ködbe, bűnbe hullván
Nagy, rossz fiuk bomlanak,
Mint a Duna árján
Csörömpölve, árván
Ezer mocskos jégdarab.

Jó, kis fiuk lelke
Nyár-álmokat lelve
Röpül ki az ablakon.
Nagy, rossz fiuk fáznak,
Jajgatva bokáznak
S zúg-zeng a Jégcimbalom.

Miért növünk nagyra,
Behavazva, fagyva,
Ha a hideg Duna zúg?
Kis emberkék népe,
Élet szemefénye,
Mért leszünk nagy, rossz fiuk?

Februári estén,
Mikor tavaszt lesvén
Háborog a vén Duna,
Vigyázzatok ébren,
Míg alusznak mélyen,
Minden jó, kis fiura.

Jégtáblák verődnek,
Kis fiuk megnőnek,
Kopognak az ablakon:
Jégcsatakos utcán
Rossz, nagy fiuk útján
Zúg-zeng a Jégcimbalom.

Zelk Zoltán - Téli fák

Zelk Zoltán

Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,

mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,

ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhát.

Garai Gábor - Hajnali himnusz

Garai Gábor

Hajnali himnusz

http://m.youtube.com/watch?v=mvZL4XMbH28

Szeretem a hajnali napot,
a gyönge ködpihékkel koszorús eget
a korai bárányfelhők hűséges nyájait;
fennen hirdetik ők, hogy elfutott az éj,
szétlebbennek, és tág utat mutatnak
az első sugaraknak.
Szeretem a boldog útszéli füveket,
a nyújtózkodó fákat,
álmosan ébredő házakat
s a korán-kelő embereket:
arcukon a hajnal ujjanyomával
oly tiszták ők, mint ünneplő gyermekek,
s oly erősek is, hogy puszta kézzel,
lebírhatják a páncélos világot.
Szemükkel összenéz az ég,
s szétvonja kárpitját fejük fölött,
fényes fogaik közt frissen száll a lehellet,
s gyöngypárában füröszti arcukat.
Ha megszólalnak, gondolataikkal
egyszerre csendül meg a levegő,
és hangjuk tiszta hárfa-dallamában
úgy villan fel ilyenkor a derű,
mint hajnal a harmatcseppeken,
kik délre az arany napba utaznak