N. Horváth Péter - És mégis tavasz lesz

N. Horváth Péter

És mégis tavasz lesz

Tavaszt  bent  rekesztő  fagyok  ülnek  az  égbolton

A  Nap  gyémánt  borotvája  metszi  a  levegőt,

azt  a  kékes  árnyalatok  tengerébe  veszőt . . .,

s  mégis  új  évszakot  sejdít  minden  mozdulatom;

az  örök  körforgást,  mely  sosem  ismétel;

arcvonásaiban  mindig  mást  és  mást  mutatva:

friss  csodákat  kürtölve  ki  minden  alkalomra;

egy  végtelen  előadást  folytatva,  s  kezdve  el.

Lyza - S te nem vagy

Lyza

S te nem vagy

http://m.youtube.com/watch?v=WRDPKLvaU98

Visszapattan...
február kék egéről
s torkon ragad az emlékezés.
A kivénhedt füvű pusztáknak,
fakó-szín sörénye hó alatt.
s Te nem vagy
nem vagy
sehol se még!

Felver néhány...
elszáradt bokrot elém a szél,
templomos falvak harangszavát
felkapja szívem, meg-megőrzi,
és szertehordja, s visszhangja kél.
S te nem vagy
nem vagy
sehol se még!

Emlékezés...
pipacsot ígér tar dűlőknek.
Átsuhan rügyes fasorokból,
újuló arca a tavasznak.
Utolsót villan a gondolat,
és eltűnik az emlékezés.
S te nem vagy
nem vagy
sehol se még!

Serfőző Attila - Átölelve

Serfőző Attila

Átölelve

Ellátogatott vele az ünnep,

most jobbomnál ül, csuklómat fogja,

a nehéz lámpafényben hallgatunk,

és szólunk egyszer s mindenkorra.

Felskiccelem a besüppedt csöndet,

magányosságom zsiliprendszerét,

hamuba komponált dallamokkal

rajzolok szomjas tarkónkra zenét.

Kigáncsolom a goromba időt,

hogy elhígult taktusa ne fájjon,

szuszogó vörös parázsra lépek,

s így eliszkol majd a rémálom.

Nézd, ragyog a roppant lélekfonat,

makacs síneken száguld könnyedén,

sűrű páráját a tér felitta,

tapintható lett a szállongó fény.

.kaktusz - Végtelen ölelés

.kaktusz

Végtelen ölelés

http://youtu.be/yOH_eldTysk 

Tudod arra gondoltam,
hogy mikor ketten találkoznak,
kedvesen megölelik egymást,
az két gyöngéd, udvarias szorítás,
de van úgy is, hogy az egyik ölel,
a másik csak türelemmel viseli...
és talán a halhatatlan,
a végtelen ölelés az igazi,
amikor ketten
kapaszkodnak egymásba,
szívük, akaratuk szerint
a szorítás
véget nem térne soha,
de az idő megy tovább,
még akik szeretik,
el kell engedni egymást
azoknak is...
valójában az elengedés
csak a látszat, az ölelés,
az egymásba való kapaszkodás
a búcsúval véget nem ér,
megmarad messzi távol is,
mintha soha nem akarna véget érni...
talán az igazi,
mikor összekapaszkodik
elválaszthatatlanul a két lélek,
annak talán se az idő múlása,
se a halál nem vethet véget,
annak az ölelésnek
csak a teste távozik,
örökre megmarad a lényege.

http://youtu.be/_RLSDwV7ruE

2014- február 6.

Falu Tamás - Imádság előre

Falu Tamás

Imádság előre

Én istenem, ha egyszer felkelek,
S nyugodt szívű és békés bölcs leszek,
Ha azt érzem, hogy nem fáj semmi sem,
S imára hullik lázadó hitem...
Ha célnak látok csendes négy falat,
S egésznek érzem, ami fél maradt,
Ha csak ülök a fehér ház előtt,
S lehull lelkemről, mi reája nőtt;
Ha messzeségek karja el nem ér,
És szívem múltak díványán henyél;
Ha könnyem nem lesz, s nem lesz sóhajom,
Csak békességgel megrakott hajóm...
Én istenem, tekints le majd reám,
S most halld meg, mintha akkor mondanám:

Ha már elvetted ifjúságomat,
Ha vágyam nincs már, tüzem lelohadt,
Ha rámfújtál és lángom kialudt,
Fújd szét, uram, a megmaradt hamut!

György Viktória Klára - Hozzád ...

György Viktória Klára /Taygeta/

Hozzád …

http://m.youtube.com/watch?v=XTvJJ5bnb7s

Az élet mély erdejéből,
bújt elő az édes szomorúság,
reszketek tekintetedtől,
s bódító illattól virulnak
lelked kertjében,
az áhított rózsák.
Forrásod csendjében
tiszta a szeretet,
kellemes érzés,
mely puha selyemként
ölel, s nem hiteget.
A pillanat most égig ér,
kísérj el, fogd kezem,
a legszentebb örömöket ízlelem.
A kételyek mocsarában
is szikra éled,
mit soha nem értem el,
most valós, nem igézet.
A varázslat mezején,
boldogság szökött
be ajtómon,
örök lámpás ragyog nekem,
a szenvedély
mámoros cseppje
fűszerezi életem.
A szélbe kiáltanám,
de csak suttogok, erdőd rejteke,
szívem szenthelye.
Oda tartok,
hol nesztelen léptekkel
találkoznak a
vágytól remegő sóhajok.

Kormányos Sándor - Te is tudod ...

Kormányos Sándor

Te is tudod...

http://m.youtube.com/watch?v=Cn1Glwo5N5M 

Te is tudod, hogy megjelölt
minket a vágy, mely testet ölt
bennünk, mint álmok tétova,
közönyt színlelő sóhaja.

Te is tudod, majd szisszenő
döbbenet lesz, mely egyre nő,
hangján a szívünk ritmusa
felzakatolva fut tova.

Egyre gyűrűzik parttalan
az örvény, melyben benne van
az öröm és a gyötrelem,
már egy időben van jelen.

Tudjuk mindketten, mit jelent,
ha hosszan jajdul bent a csend,
árva, elveszett lelkeink
keresik egymást, már megint...

Hatos Márta - Múlnak az évek

Hatos Márta
Múlnak az évek

Á lmaim hiú ábránd-fonalát
L égbe emelve röpíti a szél,
M enekülnék, mennék utána,
O ly vakítóan sugárzik a fény.
K egyes halál a sötétség, megvéd.

R eményeim emeltek várakat,
E rdőre, rétre hintettek sugarat,
M ögöttem a bánat mohával takart.
É bren az álmaim esdekelve hívtam,
Ny íló virágból koszorúkat fontam,
E mbernek, nőnek lenni tanultam,
K étségek tengerén hánykolódtam.

I gaz hittel, tisztán éltem egykoron,
S nem tudtam még, ez sárba nyom.
T iszta tükrű szemeket kerestem közöttetek,
E zernyi közönytől nem védett semmi meg.
N em vágyom többé a földieket.

V étkem, ha volt, megbűnhődtem,
E lfáradt vándor lett belőlem.
L ebbenő lepkék az álmaim,
E ltemettem már a vágyaim.
T örvényen kívül a tüzet mi szítja?
E ltűnt már a fénylő hajnal pírja.
K ésőre jár. Egy hang az éjszakát hívja.

Szokolay Zoltán - Hagyj itt, idegen

Szokolay Zoltán

Hagyj itt, idegen

Ne akarjátok soha tudni, kinek kopogok,
ne akarjatok engem látni se már,
ez a kényszerlakhelyemül kijelölt fadoboz
menedéknek erősebb, mint a halál.

Ide nem juthat le a vád, sem az aggodalom,
hogy az ördög vitte az életemet.
Hagyj itt, idegen, ne alázz, most már szabadon
kopogom jeleim, költő lehetek.

Kondra Katalin - Nincs vége még ...

Kondra Katalin

Nincs vége még …

Valahol minden út összeér.
Nem minden olyan egyszerű
csak fekete, vagy fehér.
És minden út szerteágazó.
Az élet egy nagy találkozó.

Nincs vége még...

Annyi minden van, mit látni kell,
s annyi még a tennivaló,
és oly sok mindenben hiszel;
Ami erőt ad, lelkesít,
magával ragad és felvidít.

Nincs vége még...

Mert várnak rád, hívnak.
És most sem vagy egyedül.
Szavaidra kapuk nyílnak.
S mert megéltél jó néhány évet,
sorsod azért még nem ért véget.

Nincs vége még...

Ezt te sem hiszed. Ha így érzed
csak magadat bántod.
Ha életed filmjét visszanézed
magadat, mint kincset látod.
Szavaimat tán megbocsátod.

Paudits Zoltán - Csak a szerelem

Paudits Zoltán
Csak a szerelem 

(Nagy Lászlónak)

Csak a szerelem visz át
létünk hullámtengerén,
csak a szerelembe oltott
boldog, vak remény.

Csak a szerelem visz át
az erőtlen évek alatt,
csak a szerelembe szőtt
görcsös akarat.

Csak a szerelem visz át
az árnyakból a fénybe,
csak a szerelembe font
álmok messzesége.

Csak a szerelem visz át
életből halálba,
csak a szerelembe égett
szívem ragyogása.

Csak a szerelem visz át
fogában tartva,
csak a szerelem visz át
a túlsó partra.

Kamarás Klára - Télvégi álom

Kamarás Klára

Télvégi álom

http://m.youtube.com/watch?v=P_UC1-77tig

Most köd borul a kerti fákra.
Csak tetszhalottak. Tavaszt várva
alszanak békén, mit se sejtve.
Valahol csattog már a fejsze,
s hallik a fűrész sikolya.
Halotti ágy e nyoszolya.

Te csak gondolj a szép tavaszra!
Az álmainkat behavazta
a felejtés s a tél varázsa,
de majd kikel ezer parázna
növény a földből s lángra kap,
mikor szerelmet súg a Nap.

Hunyd le szemed s a rózsaillat,
amely számunkra rég elillant,
körülfon újra, érzed? Érzem...
Nincs többé tél, a fénybe értem.
Álmodd, hogy megfogod kezem,
ha elhiszed, én elhiszem.

Szomorúfűz - Az öröm húrjain

Szomorúfűz

Az öröm húrjain

http://youtu.be/MOjws3DR1f8

Felhőket oszlat a szél,

Az azúr kékségen áttör a fény,

Arany pompát hintve szét.

Felébred az alvó természet,

Fázó lelkünk is megenyhül,

Felolvad jégbezárt szívünk.

A télvég mosolyra nyitja szemét,

A csillagok is tüzelnek,

A Hold fénye újra ezüstlik,

Az öröm húrjai pendülnek.

Szita Zoltán - Ha ...

Szita Zoltán

Ha ...

Ha ma még nem tudod

hogy mit hoz a holnap,

Ha mindig adnod kell

és neked tán sose adnak,

Te csak bízz magadban

mert remény mindig van!

Ha becstelen küzdelem

és vad harc minden napod,

Ne add fel soha a holnapot

hisz együgyű a félelem,

Te csak bízz magadban

mert remény mindig van!

Ha szemedben él a fény

hogy vakon is van remény,

Ha néha egy kicsit is kapsz

amíg te adsz, csak adsz,

Te csak bízz magadban

mert remény mindig van!

Ha ma még nem tudod

hogy holnap mit kérdezel,

És mindig csak a valódi

a jó válaszban hiszel,

Te csak bízz magadban

mert remény mindig van!

Ha ma már bízol abban

hogy a holnap is érdekel,

És csak az az egyetlen

jó megoldás amit teszel,

Te csak bízz magadban

mert remény mindig van!

Harcos Katalin - Holdudvar

Harcos Katalin

Holdudvar

Lassan az esti homály belep.
Vágtázó fellegeket hajszol a szél,
Holdfény űz csalfa játékot veled,
s csodát varázsol körénk a tél.
Aranyló fénykaréj öleli
ragyogó fényű jégudvarát,
s míg a felhő a csillagot elfedi,
a telihold nevetve néz rajta át.
Csodámtól ámulva, gyönyörködve állok.
Úgy szeretném veled ezt megosztani,
de közénk feszülnek végtelen határok,
és csak versben tudom elmondani.
Ha hozzád bújva lesném az eget
hallgatva, amint nekem magyarázod,
dupla öröm lenne, kettős élvezet,
hogy tanítasz, miközben velem látod.
De ím, magamban állok az ég alatt.
Csak sóhajom oson megint feléd...
A Hold csúfondárosan rám nevet,
majd álomra hajtja ezüst fejét.