2014. február 9., vasárnap

Pénzár Miklós Csaba - Fájdalom ...



Pénzár Miklós Csaba

Fájdalom... 

Fájdalom ül arcodon
Jajszó sikolt ajkadon
Szemeidben szenvedés
Szép testeden remegés
Istenem mi történt Veled
Megbénít a rémület
Ide oda kapkodok
Nem tudom, hogy hol vagyok
Lassan kinyitod szemed
Borzasztóan fáj fejed
Gyógyszert hozok kapkodok
Másik után kutatok
Csókolj meg ölelj át
Ismerem a gyógymódját
Istenem hát láss csodát
Kis mosoly melegíti arcát
Szép csendesen elalszik
Ahogy közelebb bújik
Aludj drágám aludjál
Nagyon szépet álmodjál!

Siktár Éva - Lelkedből egy sóhaj ...



Siktár Éva

Lelkedből egy sóhaj …


Lelkedből egy sóhaj, mondd csak, mit mesél?
Végtelen az űr, és könnycseppről zenél?
Ne hagyd, hogy a bánat ejtsen most sebet,
halld meg, éjjel-nappal súgja nevedet!

 
Azt súgja, fogd a kezét, s szíve remeg,
ábrándokat sző még, hidd el, csak veled!
Angyalszárnyán röppen, s beléd költözik
simogat és lágyan kéjjel öntöz itt!


Ne félj, hogy e tűzben meghalhatsz talán,
gyógyít minden sejtet, éled valahány,
fogd a kezét, szorítsd, hozzá tartozol,
szerelemnek pírja már az arcodon!


Lelkedből egy sóhaj, értem mit mesél,
gyöngykönnyeid messze távolban zenél,
gyógyulnak a sebek, összeforr a lét,
ne engedd el soha az Ő kis kezét!

Csitáry-Hock Tamás - Van az érzés



Csitáry-Hock Tamás
Van az érzés

Csak ülsz... És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.
*
Az ölelés, ami közvetít. Közvetíti a szerelmet, a benned élő érzéseket. Átadja a másiknak, és benne kapod meg az ő érzéseit.

.kaktusz - női szirmok ...



.kaktusz
… női szirmok …

Tudod arra gondoltam,
hogy a nő nem úgy nő,
mint ahogyan az anya anya,
a nő az születik annak,
nem kell hozzá a férfi,
hogy azzá legyen:
a nő, ha álmából felébresztik,
csak nő akkor is,
és marad a halála pillanatáig...
a nő, mint egy zöldellő bokor,
nem pedig egy csodás virágszál,
s a férfi, legyen a legtehetségesebb akár,
nem képes belőle virágot kicsalogatni,
legfeljebb kiédesgetheti belőle a nőiest,
a hamar hervadó viselkedést...
a nő nem virág,
csupán egy zöldellő bokor,
de benne van a lehetőség,
hogy legyen azzá,
virágba borulhat a szeretet által...
ezek a virágok a női szirmok,
s ha összeköti a szeretet
egy másikkal,
amelyikből a szeretet
kicsalta a férfi virágokat,
akkor az az Istennek
a megálmodott,
tökéletes kertje lehet.

2014. január 21.

Simon Roland - Egy érzés



Simon Roland
Egy érzés
Barátság alacsony,
emlékből faragott kerítés,
lécek felett áthajol,
az őrült szenvedély.


Fázom, távoli közelséged,
buja tüze hívogat, kínoz ,
kaján fagy megcsípi a képed,
rád mosolyog a vén hold.


Vastag kabátod alá búj,
vad téllel komázó szél,
lábadat becézgeti az út,
átkarol a néma gavallér, az éj,


Lépteket csitít a csend,
kitörni készülő vágyak,
dörömbölnek odabent,
mohón követelem a szádat.


P. Pálffy Julianna - Elfelejtettél



P. Pálffy Julianna

Elfelejtettél


Elfelejtettél.
Tavalyi hó már nem őrzi
lábad nyomát.


Fagyosra kékült szájjal
virágot karcol a lehelet,
tócsák jegén táncol kettőst
ridegen, valóság és képzelet.
Belül reszketek.
Miattad fázom.
Büszkeségem vállon vereget,
s könnyem sem engedi.


Megteheti.


Nyögve zenél a szél
- tán vájtfülű angyal kéri -
disszonáns hangorgia,
dallamát senki nem érti.
Elfelejtettél. Megint.
Dermeszt a gyűlölet.
Fehér a lepel, beterít
múltat, jelent, jövőt,
sóval hintett sebeket.


Unalmában hiteget.


Tavalyi hó már nem őrzi
lábam nyomát.
Elfelejtettél.


Tavaszra vártam -
de újra havat hord a szél.

Nagy Bandó András - Az érzés ...



Nagy Bandó András

Az érzés …

Van érzés, amelyet az ember nem tud osztályozni, címkézni, amelyet nem tud elzárni lelke valamelyik fiókjába, mert sokkal nagyobb, hatalmasabb, dúsabb, mint az ember maga … van érzés, amely elborítja az embert, mint egy nagy távol-keleti árvíz, az ember fuldoklik benne és néha görcsösen megkapaszkodik régi élete valamelyik roncsában … Nemcsak a boldogtalanság, a nagy boldogság is hajótörés.


Vadrózsa - Ajándékom



Vadrózsa

Ajándékom


Ölelésedbe bújt
fehér selyembe rejtett
ajándékom,
melybe lélek-rezzenésem
zártam.
Kacér mosolyommal
csókod ízére vágytam.


A múltban életre kelt ritmus
még bennem zakatolt,
gyorsuló ütemeiben
a gyönyör dala szólt,
násztáncunk titkait hordozta.


Sóhajok szálltak.


Kutató ujjaid
kibontottak,
átadtam magam
a pillanatnak…


Sziágyi Ferenc - Tékozolt percek



Szilágyi Ferenc

Tékozolt percek

Mért írnék verset, mondd, minek?
úgy sem kell az már senkinek!
Megenni, -inni nem lehet,
hidegen hagy már engemet.


A csengő rím már mit sem ér,
bennem a ritmus nem zenél.
Számolni kár az ütemet.
Szívem is kihagy. Eltemet


úgy is egyszer e szürkeség,
a föld mocska, s a piszkos ég,
melyen Nap fénye sem ragyog,
megléptek tán az angyalok?!


Elmentek mind, mind messzire,
az igaz ember vesztire.
Álmát nem óvja senki sem,
fel sem ébred már, azt hiszem.


Tékozolt percek a dalok,
nyomukban árnyék andalog.
Másutt járnak az örömök,
míg itt a homok lepörög.


Ábrahámné Ági - Ars poetica



Ábrahámné Ági

Ars poetica

Úgy érzem eljött az ideje annak
hogy én egy ilyen merész verset írjak.
Senki sem mondta még hogy költő vagyok,
Nem lehetek én olyan, mint a NAGYOK.
Hiszem, hogy Isten azt akarta, éljek,
és mondjam el hogy miről szól az Élet.
Beszélek nektek, amíg tudok írni.
Újra meg újra csak azt fogom kérni,
Mutassátok meg, hogy tudtok szeretni!
Poklok bugyrából felbukkanva ismét
Elmondani a szeretetnek hitét.
Bízni s remélni hogy érdemes élni,
ha van, ki szeret, és van kit szeretni.
Sötét kutakból felmerültem mégis,
az a dolgom, hogy elmondhassam, mért is:
emeld ki fejed te is a gödrökből,
aki szeret, az kapjon a hitedből:
életutunkat szeretet vezérli,
s ebből a világon kaphat mindenki!
Ne félj, valaki melletted is ott áll,
nyújtja a kezét, amikor nagyon fáj.

Szigeti Miklós - Meleg és csend



Szigeti Miklós
Meleg és csend 

Tegnap is gondoltam a mára
és azelőtt a mindennapokra
kérdeztem, miért van ez így
a választ ma sem értem
pedig jól kérdeztem-feleltem

amikor magamnak feltettem
Te biztosan tudod és hallgatsz
amikor hull a hó és hideg van
minden lény meghúzódik
magába gyűr minden meleget

ha melletted pihen, adsz belőle
dalodban ezer szeretet, jóság
hadd forduljak egészen hozzád
halvány a pír mi elönti arcom

tudod a meleg és a csend
kibírhatom, ha te is akarod
kezünk ugyanazt akarja, írja
édes a szó meg annak hatalma

legyen a holnap - nem mondom -
érzem, több száz kilométerre
és ha felnézel Holdra, Égre
szemedben mosolyom a Tied.

Válóczy Szilvia - Tartás



Válóczy Szilvia

Tartás

Mivé lett tekintetében a lélek? Csak sajátját dicséri, becsvágy, kapzsiság… Átharcolt évek hullanak a kráterként mélyedő némaságba. Az a tartás valamiért hazug. Önmagával szembefordult csorba. És kellett a létnek a mosolytalan arc, mert azt hitte, legyőzhet. Két szemében közöny lakik, a jövő közönye, mely magával rántja azt a napot is, hol egyszer béke született.

2014. február 7., péntek

Szomorúfűz - A csöndemben



Szomorúfűz

A csöndemben

Kereslek a múlt emlékeiben,
minden egyes virág kelyhében
belélegezve a levegő illatát
Szállok utánad a felhőkkel

Te vagy a csillagom, a holdam,
mikor éjszakánként megjelenik
a bársonyos sötétkék horizonton

Szemedből ragyog fel a hajnal
te vagy a madarak csivitelésében,
Mikor a reménnyel köszöntőt dalolnak

A szellő, a szél dúdolásában hallak
Örülhetek Veled a világnak
A napfény sugara tőled ragyog szét
Benne vagy a vizek morajlásában

Téged látlak a harmatcseppekben
Hangod ezüst csengettyűként csilingel
Kereslek mindenhol én kedvesem
Itt élsz velem, mellettem – a csöndemben

Mészöly Gábor - Égrenéző



Mészöly Gábor

Égrenéző

Tekints az esti csillagokra!
Nézd, ahogy tűhegynyit pislogva
Üzennek szemedbe a távoli tüzek
Ember csak kiszámolni tudja,
Oly nagyon messziek.


Gondold, érezd meg az
Irdatlan nagy semmit,
És tudd, hogy egy-egy világ
Hozzá mily csekély,
Ne számold, csak érezd,
Mekkora életedre az esély.


Ne számold, ne mérd semmivel,
Mégis tudd, érezd a helyed,
Tudd, hogy benned is egy végtelen
Tölti ki egész lényedet.


Bámulj az éji végtelenbe,
Képzeletbe suhanj át csillagködön,
Ne szólj, csak hallgass.
Vagy ha szólsz. csak annyit mondj,
Köszönöm.

Nagy Horváth Ilona - Távol



Nagy Horváth Ilona

Távol


Kormorán egek… szemeinkre hull a
távol, álmos alkonyok árnyain
át szitálja óaranyát a fény,
s mereng,


hány nap álma ring odafenn a fészkek 
elhagyott bús langymelegén, hol a
csendfiókák szárnya alól pihéz
az est.


Ághegyekre szúrt mohos illatot fest
lusta kedvvel, várakozón az ég,
lopva lép a vad, elidőzne még
az ősz


bokrain mélázva a büszke szarvas,
szélbe tartott orrhegye néma jel,
már avar közt surrog a róka, és
tél jár.


Menni kell… bolond, szemeinkre hull a
távol, álmos alkonyok árnyain
át szitálja óaranyát a fény,
s mereng,


hányak álma zsong odabenn a félszek
elhagyott, szép vágyelegyén, hova
lopva lép a láz, s elidőzne még
a csend.