2014. február 11., kedd

Benczés Sándor Gábor - Hangod




Hangod


? ki emlékszik arra
mikor még csillogott szemedben
az extázis - - -


nem emlékszem
felhúzott szemöldöködre
a kompótok ízére
sem ágak visszapattanó surrogására
konyhába fúlt dallamokra
koppanásokra


arcod vonásai mások
mint sav
szétmarta a rengeteg év


már nem emlékszem semmire
! csak hangod érintésére
mit érzékeimbe beleégettem
mikor meghajoltam előtted

Horváth Ilona - Egy el nem táncolt keringő



Horváth Ilona
Egy el nem táncolt keringő

Egy keringő dallama
tölti be szívemet,
melyet most képzeletben
táncolok Veled…
Érzem,
karod lágyan átölel,
megszűnik a földi ármány,
siklunk csillagok fényéveiben,
körülfog ragyogó szivárvány,
suhanunk angyalszárnyakon,
holdsugaras éjeken,
s minden rezdülésben
eggyévált létünk,
melyben a szerelem
legyőzve időt és teret,
korlátokat, életkort,
időtlen időben ég értünk,
a boldogság,
a fény
ragyogja be életünket,
a szeretet örök, igaz hitünk,
de ez a tánc még jár nekünk,
egy utolsó, gyengéden ölelő,
Istennek is tetsző,
ártalmatlan,
el nem táncolt,
gyönyörű keringő…

Hanyecz István - Belső szépséged



Hanyecz István
Belső szépséged

Belső szépséged tükre lelked
szemedben e boldogságot vélem
mosolyod cirógat felvidít éned
míg bájos arcod kezemben érzem

.kaktusz - Belső világunk



.kaktusz
Belső világunk

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember nem tudhatja,
mennyi idő van számára kiszabva,
így aztán jól meg kell gondolni,
szűkre szabott idejét mire költi...
nem csupán a cselekedeteiben,
de a gondolatai szintjén is,
hiszen úgy lett megalkotva,
hogy gondol valamit mindig,
de egyszerre csak egyet tud gondolni,
kár azt a kis időt rosszra pazarolni...
ácsolhat valaki egy életen keresztül
koporsót magának,
de ültethet gyönyörű,
szívet, lelket gyönyörködtető virágokat,
háborúzhat is abban a kevéske időben,
vagy lehet a gondolata békés,
talán, aki a szépet keresi,
az a szépet találja...
minden, ami rossz: időpocséklás,
okoz helyrehozhatatlan kárt,
mert a gondolatok olyan téglák,
amelyikből épül a belső világ,
téglák, amik lehetnek túlnyomóan feketék,
lehet a hatás közömbösen szürke is,
de ha a belső házát az ember
szeretettel teli gondolatokból alkotja,
(ha a képzeletbeli koporsó faragására
ideje nem marad)
akkor biztosan jól érzi magát abban,
a talán legfontosabb világban.

2014. január 30.

Németi Csaba - Rezdülés




Németi Csaba

Rezdülés


Ezt:

Hol szabad a szív, szabad az Isten!
S büntetlen minden rezdülés.
Lábam nyomán fakad a víz.
Pendül a lélek
Benne élő szeretetnek, vágya csordul.
Fölfogja Istennek edénye!
Hol szabad a szív, szabad az Isten.
S büntetlen minden rezdülés
Büntetlen minden rezdülés!
Tiéd a mindent érző, simogató kéz.


Erre:


Hol szabad a szív, szabad az Isten!
S büntetlen minden rezdülés.
Lábad nyomán fakad a víz,
S zendül a lélek.
Benne élő szeretetnek, vágya csordul
Fölfogja Istennek edényébe.
Hol szabad a szív, szabad az Isten,
S büntetlen minden rezdülés!
Tiéd a mindent érző, simogató kéz.

Kun Magdolna - Szeretetgondolatok ...



Kun Magdolna

Szeretetgondolatok ...

Ha a nyár ruhában járna

és virágkalapot hordana a fején

én kölcsön kérném télire,

hogy ne fázhasson többé,

sem a kéregető koldus,

sem a hajléktalan szegény.

A kalap virágait elültetném

egy kicsiny varázskertbe,

s ott szeretetet nyílna

halvány szirom teste,

melynek illatától boldog lenne

sok boldogtalan ember,

ki gondterhelt fejjel fekszik

minden egyes este



Ha nyár volnék,

megkérném a telet,

friss hóval öleljen át

minden falevelet,

mert a falevél is olyan,

mint a kinn didergő ember,

kinek jég-párás szeme

sok száz könnyet nyelt el,

hogy eltitkolja azt,

mily nehéz a sorsa…

De bármennyi gond is

ül még átkot rajta,

büszke szíve egyre,

egyre csak azt hajtja,

ne kell félni attól,

kinek gonosszá vált lelke,

hisz mindig az, fog győzni

ki a jóság sorskegyeltje


Fodor Ákos - Dallam



Fodor Ákos

Dallam

Úttalan úton az időtlen időben
valami közelít, aminek neve sincsen,
nem mozdul s közeleg. Nemhonnan, nemhova.
Megszül-e? megszületünk-e valaha?

Seres Hajnalka - Lágy volt ...



Seres Hajnalka

Lágy volt...


Pici mézédes csókod,
Lágy volt, lágy s mégis égető
Váratlan jött, s én remegő
Vággyal néztem szemedbe...


Puha arcod kezembe vettem
Égő szemem szemedre vetettem
A hangod neked is,
S nekem is elakadt...

 
Hajad egyre cirógatta kezem
Valamit akartál mondani nekem
De csak némán néztél reám,
S megsimogattad arcomat...

 
Csillag ragyogott szemedből felém
Örvénylő mélyében elvesztem én
Tomboló vágyaktól remegtem
S majd megcsókoltuk egymást...


Ezernyi csoda égő-vágy ajkadban
Hűs patak tűz-táncát megkaptam
E csókban minden benne volt
Érzés, szerelem s féltés...


Aztán a zavar csendesen ránk köszönt
Tűnődő mosolyt mosollyal ötvözött
Csak ültünk mozdulatlan,
S egymás szemébe néztünk...


Ölelő karod felém kitártad
Magadhoz húztál s simogattál.
Könny ült szemünkbe
De ez a boldogság könnye volt...


Végh Sándor - Vigasztaló II.



Végh Sándor

Vigasztaló II.
Úgy szeretnék mosolyt csalni az arcodra!
Ha ott lennék, megérinteném vésett gondgödreidet,
meleg suttogással oltanám síró tüzeidet,
omló hajzuhatag alól keresném elő
rekedt idegenre záródó némaságod,
mondanék szépet, okosat, főleg sutát,
meg, hogy csak nekem higgy KEDVES,
hagyd az önzőt, meg a butát,
s ha rám figyelsz, ha csak azt,
ki hallásodat megérdemli,
akkor törölhetném ki szívedből,
a tajtékos, gyilkos morgó dübörgést,
a sötét, dermedt, hullámzó üvöltést,
hogy emberi érzelemmé simuljon minden
elsiratott álmod, emlékké váljék a tegnap
dicsővé, napfényessé a holnap.
A pillanat? Már mindegy!


Rám figyelj, én is azt teszem!!!

Tóth Edit Magdolna - Gyógy-varázsvers



Tóth Edit Magdolna
Gyógy-varázsvers
Lásd a létünk növekedvén
mint áll talpra élő kedvként
Áradj terén fény Istene
tavaszt és hív’ reményt keltvén

Feléd tárom szív-erejét
költözzön ég színe beléd
Könnyem gyöngye hűs érzete
lelked ívén gördüljön szét

Szavam s hitem benned elvél
gyógyírodra emlékezzél

Albert Ferenc - Téli csoda



Albert Ferenc

Téli csoda

(Még egy csipetnyi tél)

Farkasordító a hideg,
Jeget hizlal vizek felett,
Hó takarja be a mezőt,
Szél reguláz viharfelhőt;
Közben kavarja a havat,
Rakva magas torlaszokat.


Toll borzolta madársereg
Sűrű bokrok közt didereg;
Csendesül a szél haragja,
Felhő, vánkosát bevarrja,
Lassan tűnik el az égen,
S mosolyog a nap szerényen.


A didergő pelyhes népek
Nyomban étek után néznek;
Lám, a cinkegombócokra
Rászállt két kis őszapóka.
Csip-csip, csip-csip, csiviteltek,
Faggyús magvat csipegettek.


Magvakkal telt az etető,
Torkos verébhad is megjő,
Csőrük élesen cserfel,
Zsémbesek, mint a vénember,
Az eledelt széjjelfötrik,
Sokszor kérdem: megérdemlik?


De hát a veréb is madár,
A kis cinke is idejár,
És Isten teremtménye mind.
A természet okozta kínt,
Enyhíté kicsit az ember.
Ajándék e látvány; tedd el, szeretettel!

Hajdu Mária - Az Ablaknál



Hajdu Mária

Az Ablaknál

Csak állok itt, jégvirágok csipkéi mögött
reménykedve, hogy jön még egy új tavasz.
Cammog a tél, és az idő nem siet.
Havas a táj, s hidege lelkembe költözött.


Csak állok itt, és bámulok a fagyos űrbe,
de utolsó szavad a fülembe cseng:
„Nem vagy enyém, míg magadé vagy”
s hideg szívem, az őszinte szó hozza tűzbe.


Csak állok itt, és a régi időkre vágyom,
szerelemre, fényes csillagok alatt.
Csókra váró csóktalan éjszakákon
rohanj kedves, siess csillapítani vágyam!


Az idézet Szabó Lőrinc: Semmiért egészen c. verséből

2014. február 9., vasárnap

Szomorúfűz - Lélekig suhanva ...



Szomorúfűz

Lélekig suhanva ...

A fákon deres csend ül. Fakó felhőket sodor a szél. Dallamok a végtelenben.
Szelíd az este. Az otthonok ablakai mögött homályosuló fények.
Fájdalmak mélysége ül az emberek szívén, mely az álmokkal elszenderül.
Lassan olvadozó világ, közel kopogtat a tavasz. Magányos mezők ébredeznek.
Ha megérkezel, új világot teremtesz – kedves Tavasz
*
Áhítatos, szelíd nyugalmat,
új dallamokat zeng a természet
Füleken át a lélekig suhan, hogy
feledd a rosszat, gondold a szépet.
Ahogy az alvó mező – ébredjen hited

Tokaji Márton - Fényévek útjain



Tokaji Márton

Fényévek útjain


Szomorú mélység sötét csend világából,
felszinre tör a szenvedély.
Jöjj ne félj!
A földön égig ér a kék,a büszkeség,
lelkünk világába behatol a fény,
andalító táncot lejt a szél,
s csendfelhőkön repül a remény,
míg a
szívünk tétován áll az örökkévalóság küszöbén.
Örömet sikolt a lélek,
szivünkben apró kis tüzek égnek.
Hiszed - e ? , hogy örökké tartanak a lángoló napok,
melyben a szív egy nagy dobbanás,
és ki nem alvószunyadó parázs.
Jöjj!, felejtsük el a tegnapot,
válaszunk magunknak csillagot.


A fényben az évek elégnek,
az időnek megkopik csillogó köntöse.
Az út szürkévé válik,
és ködbe búrkolózik életünk tere.
Őszbe borúl a hajnal, dér lepi a tájat és hajad,
fényévek útján száguld az élet,
de emléke mienk marad.

Mirian - Kedves



Mirian
Kedves

Kedves, ne lesd az éjt
ébren ne légy!
Ha lehetne
elrejteném a csendet is…
lábujjhegyen titkon
tenném feléd lépteim
ne zavarjam álmod
semmiképp…
s a csillagok neszét
dallamba gyűjteném
úgy hulljon eléd
ám távolra űzném a fényt
szobád falát aranylón
csak majd a hajnal festené
mint lágy ölelés
érne hozzád az ébredés
vonna fátylat köréd
helyettem
s mikor kinyitnád szemed
már ott lennék veled.