2014. november 4., kedd

Szomorúfűz - A csend lanton játszik



Szomorúfűz

A csend lanton játszik

A csend lanton játszik,
Megsebzett szívemben
Mécsesek sápadoznak.
Fájdalmaimat ölelve,
Szívem kincseit rejtve,
Az elsuhanó időben,
A futó pillanatokban

Álmaimban mindig veletek:
Az emlékezés rapszódiája.

Lelkemben szomorúság időz.
Zaklatott életem emlékei
Aranyszínű sugarakban,
Szívemre hullt könnyekkel.
Mióta elköszöntetek tőlem,
Utamat már nem lelem.
Göröngyök sértik sajgó tagjaimat,
Az álmok sem adnak nyugalmat

Szita Zoltán - Vázlatra vagy keretre



Szita Zoltán
Vázlatra vagy keretre

Megfesteni nem tudom,
mert hisz nem is lehet.
Ember legyen ki megérti,
mit eddig meg nem értett.
Csupán néhány hajcsomó
faragott élein e képnek,
majd minden csont és hús
között, ennek a keretnek.
Még botorkálva is föl!

Talpra drága barátaim!
Ahogy zsugorodik a távol,
és a messze, - közelebb is
lehetne ám, vagy messzebb.
A mából a holnapba, ahogy
leteper az ölelő sárba,
ez a velem harc, és mégis
én hörögve esküdözöm,
csontjaim ősi zúgására!

Paudits Zoltán - Ne takard el arcod




Paudits Zoltán

Ne takard el az arcod
Ne takard el az arcod,
szemed fényétől létezem,
egyetlen pillantásod
ezer tűzrózsa szívemen.


Ne takard el az arcod,
tekintetedre szomjazom,
mosolyod holdtükrében
köddé porlik a fájdalom.


Hatos Márta - Csendes őszi eső



Hatos Márta
Csendes őszi eső

Bús szavaim
halk esőcseppjei
verik a lelked
bezárt ablakát
és nem érted meg
te sem soha,
e szürke gyöngyök
szomorú dalát.
Lágyan peregnek a
bús csendes cseppek
végig csókolják
a hideg üveget, de
résre lelni, lelkedig
hatolni az én szavamnak
soha nem lehet.
Csendes őszi eső,
semmibe hulló könny
az én szavam,
bús álmot álmodó
nehéz szürke felhő
vagyok magam.
Kacagó napsugár
a mások nevetése
én neked csak
könnyeket adok...
simogatják
a hideg, csukott ablakot.

Serfőző Attila - Harmónia



Serfőző Attila
Harmónia

Őszi fények ringatóznak,
ma táncot lejt a szerelem,
ámulatból ámulatba
esem.

Vérembe csordogál az est,
akkordjaim lélekké rendeződnek,
mellémszegődik egy ének,
a dal angyali arcot fest.
Merítek belőle mélyen,
majd álmába csobbanok,
itt nincs talán, meg ígérem,
ő lettem, s  ő én vagyok.

Gubcsi Lajos - Adj erőt

Gubcsi Lajos
Adj erőt

.kaktusz - A gazdagság nem boldogít



.kaktusz
A gazdagság nem boldogít

Tudod arra gondoltam,
nem tesz boldoggá
a gazdagság,
a sok pénz megszüli
a gondok sokaságát,
egy rossz befektetés
igen nagy csapás,
nyugtalan az éjszakája
annak,
akibe beleeszi magát
a csődtől való félelem:
akinek van nagy vagyona,
annak szaporodik a gondja...
de az adás korlátlan lehetősége
még örömöt is okozhat,
akkor még a vagyon,
a sok pénz is lehet
a boldogságnak a forrása:
a koldusnak nincsen
a gazdagságból eredő gondja,
szabad ő a gazdagság minden terhétől,
vagyonosnak lenni mégis jobb sokkal,
mert a vagyont jól használva,
(és persze nem kis szerencsével)
több a lehetőség a boldogságra...
és valahogy ilyen lehet
a léleknek a gazdagsága,
amikor szeretettel van tele,
az embernek sokkal több a gondja,
a baja, mint üresen kongó lélekkel,
és igen, a szeretet nem tesz boldoggá,
sokszor sokkal fájdalmasabb vele,
mint lenne nélküle, de megvan benne
a boldogság lehetősége: azért,
hogy a gazdag a koldussal nem cserélne,
mert neki van mivel gazdálkodnia,
s egy jó befektetés öröme a szívnek,
öröme lehet a léleknek.

2014. október 31.

Hatházi Áron - Ez a mosoly



Hatházi Áron

Ez a mosoly

nem szégyellem már
a hitet
lassan szeszélyes napjaim
összegyűlnek
annyi vagyok csak
mint egy lábnyom
teliszalad esővel
nem szégyellem már
a vágyat
megvénül szépen és
elmúlik ősz fejfájásom
gerincemben tétova
bizsergés mindenéji
szerelmes látomásom


neked adtam
gyermekem
a véremet
a kacajt
s csak nézlek:
neved choriambusa
mindennapjaim
gyönyörű dallama


valahol elmaradtam
mögöttem
az éjben
amikor szuszogásod hallgattam
redőnyszűrte fénysötétben
nem tudok mesét írni neked
félek a törpéktől
a trollok elviszik az álmot
tenyeremen sem tudlak már megtartani
nehéz lettél
tovaszaladsz


rácsodálkozol majd
kusza ráncaimra:
mi az
apa?


ne nézd
gyermekem
ne nézd
csak ráfestették a napok
figyelj!
ez a mosoly a tiéd


Maczkó Edit - Most olyan jó



Maczkó Edit

Most olyan jó

Most olyan jó , hogy itt vagy velem,
megbékéltek feszült sóhajok,
olyan lassú a szívem szava,
hogy késleltesse a holnapot.
Most olyan jó ez a némaság,
átértékelődnek a tegnapok.


A csönd érti csak a szívemet,
ha mellettem vagy,
a Világot hozod nekem.
Ha szemembe nézel,
nem látok mást,
megszűnik a félelem.


Nem kellenek az érvelések,
elárul mindent egy ölelés,
csak az kell nekem,
hogy velem maradj,
ha eljön a sötét,
s a nagy számvetés


Csak az kell majd, hogy érezzelek,
tudjam, hogy megmaradtál nekem,
csak annyi kell,
hogy vigyázz majd rám,
ha a holnap fukar lesz velem.
Mint egykor én ,
Te is mesélj, hogy álmom szép legyen.


Most olyan jó,
hogy játszani engedsz,
hogy látom mozdulataid.
és Te se engedd
hogy eltorzítsa az idő
a szív hangjait.


Ahogy csörgedező patak
alján a csillogó kagylón
a homokszemek,
úgy rád telepszem én.
Mi ketten egyé olvadunk,
belőlem létezel,
s belőled én.

Fodor Ákos - Mosolyom

Fodor Ákos
Mosolyom
 

Aranyosi Ervin - Novemberi eső



Aranyosi Ervin

Novemberi eső


Itt is egy csepp, s ott egy másik,
kipp-kopp csepeg, a tető ázik.
Sírós felhő fenn az égen,
ha nyújtózom el is érem.


De mit tegyek, hogy ne essen,
hogy a felhő megszeressen,
vidám napfényt hozzon nékem,
s nap legyen ma a vendégem.

 
Ősz van. Ennek így kell lenni.
Sötét felhőt kell szeretni.
Hinni, tán nem soká marad,
s várni következő nyarat.

DPanka - Érzem rég



DPanka

Érzem rég

Van, hogy az égen háborgó menny dörög,
foszlik a nap és megcsalja az ösztön,
árnyákot talál piszkos sártengerben
tündököl a felleg, az eső kedves,
tócsában szelíden ring, fényben rezzen.


Van annyi minden, mit én sem reméltem
cseppekben rám sózva fellegek sötéten...
özönnel rám törnek, ont veszedelmet,
csak húznak, nyúznak, helytelen sebeznek...
feszít, a rossz szándék eszeveszetten.


A tapasztalás, az viselt keresztem,
maskarás jelmez nem takar keservet.
Lesz ki sosem köszön, és én esküszöm
leszek bátor, hogy háborút nem tűrök.
Állom a sarat melyben elmerülök.


Nem képmutatás szivárvány az égen,
csak csendes békesség játszi szélben,
egy pillanatra megérint akaratlan:
múltam járta énemben egy kanyar...
Néma kút, az egyenes út sem fanyar.


Bár éberen a végzet, nem tagadom,
jöhet még villám, meghajolok,
védjen meg az: szívvel szeret a lélek,
nincs anyag, vele semmiféle érdek,
megszülettem az Isten kegyelmével.

N. Horváth Péter - Árnyékodban



N. Horváth Péter

Árnyékodban


Eltévedt árnyékból árnyékod lettem,
s egész teljesség vár árnyékodban.
Otthonosnak tünik helyed mellettem,
s nem keresem már, a helyem hol van.

Itt vagy, mig itt lehetsz, de amig itt vagy,
úgy érzem én is, hogy itthon vagyok.
Az időnk túl kevés, az álmunk túl nagy,
mert megszámláltattak minden napok...

Ficzura Ferenc - Vadlibák



Ficzura Ferenc

Vadlibák


Fejem fölött glóriák
a vadlibák vadlibák.
Alakzatuk vé, mint vár.
Hol van már a forró nyár?
Nyárelő és nyárutó
vágtat, mint a kiscsikó.


Vadlibák, a vadlibák
fejem fölött glóriák.
Minden olyan eleven,
szeleburdi, szertelen.
Őszelő, az őszutó
vágtató, vad kiscsikó.


Szétszéledt a felhőnyáj,
elhagyottak, mint a nyár.
Ezer színben lángoló
varázslat az őszutó.
Vadlibák a vadlibák
fejem fölött glóriák.

Kondra Katalin - Elhagyatva



Kondra Katalin

Elhagyatva

Fázom, senki nem ölel
Csak a láz gyötör, csapzott
Testemből érzem lassan
Elfogy az élet.


Nem akarok mást csak
Elragadni mindent, ahogy
Engem a halál elragad,
S elmenni végleg.


Magam voltam, vagyok
Kinek fájna nem létem, hisz
Por voltam, hamu lettem.
Még maradnék


Ha akarnád, ha lennél
Megragadnál és könyörögnél
Az vetne véget kínjaimnak,
Lenne menedék!