Nagy István Attila - Levelek

Nagy István Attila

Levelek

levelek felbontatlan
verses üzenetek
hová tévedtetek térben és időben
magukra hagyott
szomorú borítékok
nem érintett benneteket
kedvesem gyöngéd ujja
lezárt szemeteket
fel nem nyitotta
ajkaival nem érintette
a forró betűket
Verses üzeneteim
eltévedtetek ti is
veletek együtt
úttalan lettem én is
pedig azt hittem
nincsen más út
csak a kedvesem éjszakája
szíve a szívemen
vidám kacagása
az elsuhanó életen

Hatos Márta - Halk sóhaj

Hatos Márta

Halk sóhaj

Becézem bánatom,
Halk sóhaj benne,
Magamba zártan,
Öröm is lehetne.
Lehetne gyönyör,
Őrült szenvedély,
Mámorral átszövött éj.

Vad zsongás és
Halk zümmögés,
Amikor szívünk összeér.
Becézem bánatom
Halk sóhaj benne,
Gördülő könnyem,
A kezed törölte.

Ádám J. Csaba - Te vagy ...

Ádám J. Csaba

Te vagy …

Fekete hajad nékem olyan,
mint az éj,
mellettem semmitől se félj,
míg tudok itt leszek veled, s
a könnyidtől óvom, s megvédem
drága két szemed!
Mert te vagy nékem a
macskaköves utcákon a
délutáni fény, s te vagy szívem
tükrén az igaz, s őszinte tény.
Te vagy a zöld mezőn az
illatos kis virágom, s te vagy
lelkemnek igaz, s szép
világom.
El ne repülj tőlem soha a
messzi végtelenbe, mert
sötétség költözik újra
magányos életembe, s
elveszek nélküled a halálos
érzelembe.
Mert te vagy az angyalom
éltem egén, s te vagy ki
melegséget áraszt nékem
fázós szívem szörnyű telén.
Te vagy, s leszel, míg dalolok
a dallam a lantomon, s te
legyél kedvesem a rózsám
zöldellő, borostyános éji hantomon!
(1993. június 15.(kedd))

Seres Hajnalka - Egy aprócska

Seres Hajnalka

Egy aprócska

Szerelmem, Kedvesem,
Ez vagy én nékem.
Éltetsz, vigasztalsz,
Írsz, tanácsot adsz nékem..
Te tudsz szinte mindent rólam,
Neked mindent elmondtam, elmondok.
Bársonyos kézzel érinted hajam,
Simogatsz, csókolsz s ezt mondod nékem:
Nagyon Szeretlek Kiscsillagom...

.kaktusz - Felkínált szív ...

.kaktusz

Felkínált szív...

https://www.youtube.com/watch?v=OaOESONYXEA

Tudod arra gondoltam,
az ember olyan,
(kiben éber a szeretet)
mint aki a szívét kínálja
kezében tartva,
és csodás dolog az,
mikor a másik ott van,
és a sajátját nyújtja...
de gyilkos fájdalom,
ha az a másik
figyelmetlenségében
észre nem veszi,
vagy épp lekicsinyli,
vagy a szívével kezében
fordul egy másik felé...
a szeretet sajnos
nem elég óvatos,
s ha vall kudarcot,
akkor egy darab
megfagy minden
ilyen alkalommal
abban a forró szívben...
s ha sokszor lesz fent,
és sokszor kel hiába,
ha mindig talál
visszautasításra,
akkor egyszer eljön az idő,
amikor képtelen felébredni,
akkor már az ember
nem képes többé sírni,
fagyott jégből nem lehet
könnyet fakasztani...
sok ártalom van a világban,
de talán a legveszélyesebb
az emberre nézve
az mind közül,
ami a lelket öli,
ha visszautasítják
a felkínált szívét,
a forró szeretetét.

2015. március 5.

Kamarás Klára - Mikor a tüzek kialszanak

Kamarás Klára

Mikor a tüzek mind kialszanak

Mikor a tüzek mind kialszanak
s elnémulnak a lázadó szavak,
ne hidd, hogy végleg megadom magam,
megyek tovább, sötétben, hontalan.
Hihetnéd azt, hogy járni sem lehet
félőn tapodva minden új követ,
vakon tapintva kerítést, falat...
de csak tovább, amíg meg nem szakad
e koldus lét, e céltalan magány,
s át nem lépek a semmi kapuján

László - Vágyak

László

Vágyak

Vágyom, hogy megérinthesselek,
Vágyom, hogy érezzem szívedet
miként dobban
mind gyorsabban ver
mikor kiejtem nevedet,
s egész tested beleremeg.
Vágyom, hogy megfogjam kezed
Vágyom, hogy óvjalak-védjelek,
Hogy elmerüljek szemed fényében
sétáljunk kéz a kézben,
csak nekünk ragyogjanak a csillagok
zengjenek körül madárdalok.
Neked nyíljon a réten a sok virág,
legyen Tiéd az egész világ,
s benne én egy kis dombocska
melyen megpihensz ma.
Vágyom, hogy megérinthesselek,
vágyom elcsípni minden tekinteted,
látni minden lélegzetvételed,
mindennap kelni veled
látni mosolyod
tudni, hogy boldog vagyok.
Vágyom boldoggá tenni Tégedet,
vágyom szeretni énedet
testedet-lelkedet
minden érintésedet.
Vágyom neked adni mindenem
de csupán te vagy nekem!

Ecsedi Éva - Üvegrózsa

Ecsedi Éva

Üvegrózsa

Fák levelei közt átcikázó arany árnyak,
Bódult álomba szőtt porcelán emlékvirágaim.
Várlak egyre, hisz oly rég éreztem csókjaid,
Szemem lecsukom, arcomhoz simítom a vágyat.
Gyöngyökként guruló boldog kacagás,
Fátyolba burkolt sóhajokra nyílik ablakom,
Álmodón, lant húrjáról száll a dalom,
S felhők suhannak remegőn, mint a várakozás.
De ó jaj, ketté hasadt mámoros lelkem,
Sötéten csapódnak a gyilkos villámok,
Hová kerültem? Minden oly szomorú.
Mint üvegrózsa, törékenyé vált testem,
Bánatóceánba fulladtak az álmok,
Meghaltam, síromon elszáradt a koszorú.

Millei Lajos - Szép emlékek hajnala

Millei Lajos

Szép emlékek hajnala

Derengő fénnyel érkezett meg a hajnal
homlokod kecses, okos barázdájára,
és kint közben alig érezhető zajjal
fényt teremtett a világ szempillájára.
 
A sértődött homály tested elengedve,
duzzogva, fájva éppen meghalni készült,
fénytüzek gyúltak a válladon nevetve,
s a sötétség leple vak semmivé vénült.
 
Gyönyörödtől lett ilyen szép ez a reggel,
s míg levegőt kapkodva csak bámultam Rád,
ő felfegyverkezett fénynyalábsereggel,
már sminkelte fejed körül a glóriád.
 
Csendesen aludtál. A tegnap emléke
kócos arcodon álmosan nyújtózott még,
lepergett előttem gyöngykacajod kéje,
és én tudtam: a nincsen már tovatűnt rég.
 
Jó volt az Isten, mert engedte sokáig,
hogy bámuljam Benned a szívdobbanásom,
hizlaltam szememet falánk mód órákig,
s tiédet ölelte saját szuszogásom.

Bodó Csiba Gizella - Ébredő

Bodó Csiba Gizella

Ébredő

Még szürke a reggel,

Nem rebben ág sem,

Egy füst kígyó nyújtózik tétován

Házak tetején gubbasztó varjak,

Mint sirató asszonyok –

Elcsendesedve hajnal után.

Ködfoltok mozdulnak lassan

Utcákon kószáló kísértetek

Halvány alakjuk, mint

Éjjeli tivornyát viszi a hátán,

Tudja nem várják,

De haza ténfereg.

Otthona fent van,

Napsugár tolja alakját,

Formátlanságát

Könnyű lég felé,

Tisztul az utca, a parkok,

A fák között eltűnik az éj

Halkan, semmivé…

Maszong József - Hajnali csók

Maszong József

Hajnali csók

Lassan ébredek - tágra nyílt szemem

keres téged, végigtapogatva mindenütt,

hiszed-e igazán ?- mert féltelek,

lágyan takarja a valót a reggeli világ,

futunk az idővel egymással önfeledten,

fogócskázik a csók, hol itt- hol ott,

hogy megpihenjen a szájon puhán,

nyújtózol, mint a virág gyenge a szára,

mely ráfonja indáját a felkínált ágra,

ringatja magát az erős viharban,

szemed ragyog, mint csillag éjjel

mutatva az utat a szerelmes hajnalon.

Kovács Daniela - Lassan elfelejtünk emelt fővel járni ...

Kovács Daniela /Vörös liliom/

Lassan elfelejtünk emelt fővel járni...

Szinte nap, nap után angyalsóhaj illatából szőjük meg saját álmainkat, és úgy vágyakozunk arra, hogy valaki mélyünk igazában pihentesse meg „tekintetét", ám nem vesszük észre egymást az illem összekuszált törvényei közül. Már-már elhisszük, hogy azért nem figyel ránk senki, mert lélek-gallyaink sebzőnek látszó rútságával nem békélt meg a világ, s az idő múlásával ennek az önmagunkra erőltetett rútságnak gyolcsában vergődünk, meggyűlölve létünk árnyát is. Bénult akaratunk száraz pernyeként hull alá, be nem teljesült álmaink tövéhez s létkereszt világunkban lassan gyűlöletté válik szívünkben fogant keserűségünk. Elfelejtünk emelt fővel járni... már csak megbújva osonunk, remélve, észre sem vesznek már... de mástól elvárható-e, hogy lényünk retteg? parazsa szemükben lánggá hevüljön, amíg saját szemünkben avasodik az önmagunkról kialakított idomtalan, torz kép?

Szomorúfűz - Dobban az élet reménye

Szomorúfűz

Dobban az élet reménye

https://m.youtube.com/watch?v=bhav9S92n5c

Áll fenn a Hold és

fénylik az égi óceánban.

A vízben mosolyogva fürdik.

Körötte csillagok sora,

a parton fák hajladoznak,

árnyban, fényben fürdenek,

susognak a végtelenben

hullócsillagok fénye mellett

Az éjszakától elbúcsúzva,

az új napot köszöntve,

az ébredő hajnal színeiben

dobban az élet reménye

Gubcsi Lajos - Világosban, éjszaka

Gubcsi Lajos

Világosban, éjszaka

Behunytam a szemem, hogy bebújj hozzám kedvesem,

Hogy mosolyod ott a mélyben a szívemhez érhessen

Hogy száműzz belőlem bajt, gondot, űrt és romlást

Hogy ne lássak mást már, csak fényedet, a csodást

Nincs már zord idő - szerettem oly nagyon! -, és nincs kín

Szerelem maradt még, talán sok-sok csepp, s a szép rím

Egy szó arról, hogy várj rám mindig, méztől édes álmodban

Akkor is, ha könnycsepp bujdosik rekedtté vált hangodban

Most rád gondolok, s látom vágyadat, kacéran a tenger hullámán

Fut felém fehér fátyolban a lány, az éjben s a Nap millió szárnyán

Ezeregy fényévvel száguld előtte vágya, és hogy többé sose féljen

Átölelem a derekát, jobbom a szívén, némán szeret minden éjjel

Adj nyugalmat, kínálok hatalmat az élet fölött

Adj szerelmet, ész és szív száguld egymás mögött

Adj illatot, s elmondom majd, mi van test és lélek között

Adj szemérmet, add testedet, s tudd, Ő már beléd költözött

Egyed Emese - Tizenkét válasz

Egyed Emese

Tizenkét válasz

szeretsz lélekkarodba vettél
megbékéltem leheletednél
megláttam rejtelmes ösvényem
elindultam sziklán örvényen
rossz lépésem igazítottad
zuhanó életem kifogtad
zuhogó könnyeid sikáltak
értem már csönded muzsikádat
értem haltál meg értem éltél
értél a Babilon vizénél
láttál gólemnek torzó testben
hagytál tudnom és tévelyegnem
szeretsz rózsát hoztál a kertbe
alma szőlő kél vetekedve
árnyékot tartani ha az kell
együtt fakulni mint a pasztell
ájulni mint a makulátlan
merészség tavaszi sugárban
fehérség álmunk rejtekében
önkéntes vámon könnyű réven
felismertelek megbocsátasz
szólítottál szavam is válasz
izgágaságom nevetésem
segíts e földi keresésben