2015. április 14., kedd

Szomorúfűz - Te vagy az életem!



Szomorúfűz

Te vagy az életem!


Először betűket, szavakat láttam,
melyeket mélyen szívembe zártam.
S kúsztak hozzám a szavak,
mint a dallamok
S lassacskán minden szavad
szívemben fészket rakott.
Utána egy arc, egy mosolygó szempár,
s egy gyönyörű érzés,
mit nekem e szempár feltár.
Azóta Te vagy a fénylő csillagom, a kéklő egem,
fényesen csillogsz napjaimon, perceimen
Te vagy az életem!

Szigeti Miklós - Szerethetem?



Szigeti Miklós
Szerethetem?

Szivünkben vagy hol, keresem
itt valahol a térben mozog
minden rejtelmével, súgával
tudom ha fáj vagy kanyarodik

ösvények zajos forgatagában
csak kiválasztom vagy elvisz
szép mezőkre, egy vagy többre
nem ez az élet követelménye?

Remélem már nem fáj, egy seb
vagy ha mégis, hát túllépek vele
viszem, cipelem, az enyém az is
ugyanúgy kedves, szerethetem?

Hogy folytassam, megteszem
hisz amott mindig felkel a nap
hogy ne legyen, nem lehet
inkább kitörlöm magam

arra várok, akármerre visz utam
szakadékok, árak alatt
felcsapok oly magasra, zuhanjak
szabadon a légben, sokat, sokat...

.kaktusz - Az a teljes év ...



.kaktusz
Az a teljes év …

Tavasz, nyár, ősz, tél,
az a teljes év:
a kezdet, a csodás,
hogy a fagyos hidegből
átsétál az éltető,
a gyönyörű tavaszba...
ha olyankor történik baj,
ha a fák már rügyeznek,
és az idő mégsem kedvez,
ha meleg helyett újra
érkezik a fagy,
a kár pótolhatatlan:
nem terem a nyár olyankor,
ősszel nincs mit szüretelni,
télre üresek maradnak a polcok...
mert a kezdet rossz volt,
raktározni sincs mit:
az év nem képes újjászületni,
nem tudja útközben
az életet előlről kezdeni:
ha egyszer a tavasz pocsék,
szűkős lesz az egész...
a teljes emberi életnek is
megvan a négy szakasza,
a tavasza,
a nyara, és az utolsó,
a hideg tele,
s ha fagyos a kezdet,
az könnyen rányomja a bélyegét az egészre,
nincs mit félrerakni,
nem lehet élni abból
majd a hideg napokon...
de Isten úgy akarja,
hogy a kedves teremtményének
több lehetősége legyen, legyen módja
a szeretet kiteljesedése által
az újjászületésre,
vele a tavaszi kár helyrehozható,
kezdődhet akár egy új élet,
akkor a télre se marad
kiüresedett lélekkel
az ember magára.

2015. április 10.

Siktár János - Káprázat a világ?



Siktár János

Káprázat a világ?

Színes káprázat az ember életében,
igazgyöngy vagy gyémánt, csak erről álmodik,
ki szegény. Mondd, szerinted honnan származik?
Ha Nap lennék, ontanám rá szerény fényem.


Nagyon szeretné azt, hogy száz évig éljen,
a fiatal vénhedt gazdaggal cserélne,
ez nőt kíván, pedig már remeg a térde,
akkora őrültség ez, hogy meg sem értem.


Hordjon akár száz más pinkszín okulárét
a vágyálmaival átfestett világon,
én már jól tudom, mi fénylik s mi az árnyék,


hiszen megtapasztaltam már a nagy titkot,
hogy éjben éljek, a szememet lezárom,
és csak azt hiszem el, amit kitapintok.


Nosztromosz - Te vagy ...



Nosztromosz

Te vagy …


Te vagy
a mosoly arcomon.


Te vagy
a sóhaj ajkamon.


Te vagy
az édes ébredés.


Te vagy
a kéjes merengés.


Te vagy
a biztos menedék.


Te vagy
a gyöngyöző nevetés.


Te vagy
létem lényege.


Te vagy
szívem másik fele.


Te vagy
te lennél.
Ha… lennél.

Medve Zsolt - Te vagy ...



Medve Zsolt

Te vagy …


Te vagy az ereimben a vér,
te vagy a testemben a kéj…
Te vagy a fülemben a dallam,
te vagy a bőrömön a balzsam…
Te vagy a kezemben az erő,
te vagy a csontomban a velő…
Te vagy az ajkamon a sóhaj
te vagy a hőn áhított óhaj…
Te vagy a szívemben az érzés,
te vagy a lelkemben a féltés…
Te vagy a naptárban a holnap,
te vagy e versemben a mondat…


Te vagy az életben a remény,
te vagy az erkölcsben az erény…
Te vagy a hitben az igazság,
te vagy a búban a vigaszság…
Te vagy a sebekre a gyógyír,
te vagy a mindenkori jó hír…
Te vagy a pillangón a hímpor,
te vagy a szürkében a színfolt…
Te vagy a lágy tavaszi szellő,
te vagy a tengerben a sellő…
Te vagy az ékszerben a gyémánt,
te vagy, akire szívem rég várt…


Te vagy a hajnali pirkadat,
te vagy a rám váró virradat…
Te vagy a nő, aki kell nekem,
te egymagad vagy a mindenem!
Te vagy a réteken a virág,
te vagy a föld… és a világ…

Molnár Szilvia - Vágytitok



Molnár Szilvia

Vágytitok


Ahogyan új életre sarjad a mag,
S virágba vonják magukat a gyümölcsfák,
Ahogy felszépíti fátyol-keblét minden virág,
Ahogyan csábítja csillámmal a csillagokat,
S fénye manna-nedűvel vonja be arcomat,
Ahogyan a szirmok belseje bibe-vágyat lehel,
Úgy akarlak szeretni fantom-szerelemmel.
Ahogyan ölét harsány-nyitottan kéjre tárja,
Ahogyan tűzszemű szél-hercegét várja,
Ahogyan visszasírja érzékei nyomát,
Úgy barázdálnám tested egy életen át.

Őri István - Örök várakozás



Őri István

Örök várakozás 
Várni valakire
- ki én vagyok -
keresni egy életen át
akkor is
ha a remény már elhagyott
átjárni világokon
mozgó halottként
az élők között
követni őket
- mint az árnyék -
az emberek mögött
s ha feltűnik
és úgy hiszem, megtaláltam
máris tovaszáll
mert hamisra vártam
várni valakire
egy életen át
s ha feltűnik
kezem nyújtom felé
megfogni kezét
majd elengedni
mert ő már egy másiké
várni valakire
figyelni
mint az éber állat
ki zsákmányt szimatol
s ha feltűnik
rohanni felé
rámosolyogni
hátha ő az
akit keresek
életeken át
hátha visszamosolyog
s nyugalmat lelek
hátha nem voltak hiábavalók
a leélt nyomorult életek
hátha nem is akkora a vétkem
hogy magamat
örök magányra ítéljem
hátha kivezet engem is
ki mindenkit vezet
mert úgy gondolja: elég!
s elküldi
akire várok
és véget ér
az időtlen szenvedés
s ha feltűnik
és kezem nyújtom felé
nem lesz hamis ígéret
ostoba remény
és kézfogásunk majd
örökké tart
és a vándorút véget ér.

Grimm Pálffy Piroska - Láttad már?



Grimm Pálffy Piroska
Láttad már?

 Láttad-e már hogy pihen a felhő,
hogy milyen derűs az Ég?
Ha közeledbe lépek,
hogy reszket a sok árny
mi alkonyatkor épp szívemhez ér?
A szó is kevés. Új ölelésre vár a Fény,
fáradt lépteim hozzád visznek
s a Hold kétkedő hunyorral rámkacsint.
Te tudod, élek, várom, hogy Veled járjam
Álmaink erdejét.
Ott ahol puha a moha, ahol a csók nem mostoha,
visszaadod fiatalságom ezernyi csínjait.

Jóni Barna - Felhő az arcon ...



Jóni Barna

Felhő az arcon …


Felhő az arcon, merengő ábránd
fényt örökölt a két szemedben.
Fel nem szakítom csendednek zárját
lebegnék véled, de mégsem teszem.
Csüngnék, mint alma, rám ragyog kincsed,
szépséghez fordít a szerelem.
Percegni hallom időnk múlását
elronthat mindent, ha észre veszem…
Beszélgetsz hozzám, becéz a szád is,
simulni mozdulat melléd sodor,
szökne az érzés szeretni vágyik
elfut, mint felhőkről szürke bodor.
Letisztult égről, kéklő vizekkel
átsír ma bennünk féltő imánk.
Fáj, hogy nem voltál, én sem lehettem
megkötözhetnénk sok apró hibánk,
hogy ne zavarjon semmi sem többé,
felejtve, zokszót és bánatot.
Gondot, zord kedvet, mély kútba rejtve
felszabadító bocsánatot.
Csak lennél nékem, én meg tenéked,
mint fény és árnyék, - csak a jó szándék-
hozzád kötözve, ejtene rabul.
Mit ér az álom, benne ha szállnék
- madárnak röptével- szárnyatlanul?


Arcod kigyúl, dereng már
mosolyogsz, és már nem fáj.
Szemed tiszta fényben vár
el ne engedj, figyelj rám…

Nagy Ilona - Harmatcsepp ...



Nagy Ilona

Harmatcsepp...
Tudod...
én már nem félek,
csak tiszavirágként élek.
Nem fáj semmi, nincs talány,
egy szív sajog még néha tán...
s éjre éj jön... nap után.


Vagyok...
tán egy gondolat,
egy csöppnyi kő a part alatt,
mint álomkép létezem...
kezem nem fogja senki sem,
harmatcsepp az életem.


Élek...
mint egy kis levél,
csak lebegve az életér'
kapaszkodom lét után...
mit elsodor egy szél bután,
s éjre éj jön... nap után.


Radnai István - Rendhagyó tavasz-hívogató



Radnai István
Rendhagyó tavasz-hívogató

ha rád rohan a tavasz
s nincs közelben nő
néki verset szavalsz
hátha eljön ő


ha öledben rügy duzzad
sírni volna kedved
legény-barka tudtad
vágyódik a nedved


így felesel

a kétlakiságtól

kínzott szerény
botor ember-növény
segíts szél méh napfény
csak jöjjön végre valaki

Siktár Éva - Április ...



Siktár Éva
Április...

Tudtam én, hogy nagy bolond vagy,
azt nem hittem, hogy ennyire
felidegesíted magad,
tombolsz, ordítsz a semmibe...

Fákat téped, skizo' lényed
irányítja a tettedet,
mondd csak most te mitől fénylesz,
agytekervényed elveszett...

Hozol reánk hideg havat
hülyeséged határtalan,
nem érteni botor szavad
hol van józan eszed, ha van?

Tudtam én, hogy nagy bolond vagy,
most felülmúltad önmagad
miért van, hogy így gondoltad
él majd a ketté tört szavad

Szánakozva nézlek téged,
mutasd magad a dokinak,
nem onthatod így a fényed
az emberek szólítanak...

Bevágtattál őrült elme
úgy széttépted a lelkeket,
maradtál volna ott fekve,
szeretni téged hogy lehet?

Ja, persze, hát nem érdekel
hülyeséged már nyílt titok,
azért mert te következel
szíveden virág, mind nyíljon?

Leromboltál mindent, bolond,
szétszaggattad a holnapot
magad éppen, magad korhold
szégyenkezz, csak jó nagyot!

De most már te híres elme
add csak helyed a Napnak is,
ott leszel Te eltemetve
sugarai felfalnak, hisz

tudhatnád, hogy erősebbek,
májusnak szíve úgy dobog
rajtad ejtenek ők sebet,
hülye fejed dobd, most dobod!

Fazekas Miklós - Tavaszváró



Fazekas Miklós

Tavaszváró

Nagyon várom már a Tavaszt –
Talán hoz majd nekem ezt, meg azt…
Az illatos, szép gyöngyvirágok
szívemben egy  szebb világot –

Talán majd a májusi Nap
sugarától lelkem éled,
s képes leszek
örülni a szépnek –

Talán elfeledem vereségem,
s talán újra belémszeret Feleségem –
Talán Anyám is jobban érzi magát,
ha lágy szellő felénk hozza
az áradó Duna különös illatát –

Talán nyílik majd egy kis virág
valahol csak nekem,
tisztán, üdén, szerelmesen –

Talán jobbra fordul életem,
s talán elkerül a félelem –
Nagyon várom már a Tavaszt –
Talán hoz majd nekem ezt, meg azt…

Hollósy Tóth Klára - Te vagy mindaz ...



Hollósy Tóth Klára

Te vagy mindaz…
Álmodlak már, elképzellek,
zúg a lomb, a fájdalom egyre,
a semmiből megteremtlek,
mint a méh mézét gyűjtögetve.


Elküldelek és követlek,
élsz bennem, létem röpke célja,
naponta új értelemmel
hallgat a csend, a méla, néma.


Te vagy az, ami értelem,
ami ideköt még a mához,
s a létem titka rejtelem,
ragaszkodás a birtokához.