Ecsedi Éva - Titkos éj veled

Ecsedi Éva

Titkos éj veled

Vezet a Hold hozzám
Titokzatos éjjel
Mikor a csend némább
Már nem lehet
Halkan koppan a lépted
A sötétben megfogod kezem
Fülembe nevem suttogod
Hogy mennyire kívánsz
Nyakamba csókolod
Belé remegek vágyainkba
Szerelmedre vágyakozva
Hagyom hogy vezess
Testem kinyílik mint virág
Harmatos reggelen

Káli László - Éjszakákon át

Káli László

Éjszakákon át

https://m.youtube.com/watch?v=hTHBhKfdB-c

A nappalokat jól bírom, az éjszaka az fáj, bizony!
Hiányodról mesél az ágy, a fal, a csend, és minden
zaj, a fény és a sötét! Nem jön álom a szememre,
a simogatás itt lapul árván a tenyeremben, hiszen
rég volt már, amikor ujjaim bőrödön húztak
hosszú barázdát. Azóta görcsösen markolja kezem
a kor feslő fonalát, és csak arra várok, hogy majd egyszer
az álmok szárnyat bontanak a való életben, és akkor
tenyeredbe hajtom fejem, s Te rám simítod puhán
a boldogság bársony palástját. Megtörik az ezer éves
átok, és a sötétet felváltja az örökös fény! Csupán
ennyi kell hozzá. Te, semmi más. Csak ennyit kérek.

L. Horváth Zsuzsanna - Lelkek tükrében

L. Horváth Zsuzsanna

Lelkek tükrében

Barna bársonyát borítja rám
hű társam, a csendes éj.
Csipkeként csillan csupán
a felhők szegélyén sápadt fény.
Gyötör gondolatok sokasága
de a lélek nem tehet mást,
mint elfogadja, mit sorsa
e földi percre neki szánt.
Tenni jól, mi a dolga lett
legyőzve gondot, bánatot.
Más lélek lelkében lelni meg
mit léte útvesztőiben elhagyott.
Lelkek tükrében keresem én is
elveszített önmagamat
s a tükörképekből megismerve
majd újra teremthetem álmaimat.
Erőt ad a visszavetülő fény,
a bizalmad hitet és reményt.
Már nincs akadály, mi győzhetetlen
ha mellém állsz a küzdelemben.

De álságos szavak árnyékában
rejtőzik még a lélek,
apró rezdüléseit csak az értheti,
ki a szavak mögött megbúvó valóságot
ismerheti.

Maszong József - Nyári szerelem

Maszong József

Nyári szerelem

Néma vagy, csillogó gyöngye szívemnek,

nap nem múlik, hogy szemem ne követne ,

most itt vagy félelemtől remegő testtel,

hangod helyett beszédesebb kalapáló szíved,

lágy simogató dallama, egyre hevesebb lesz

Bújj ide hallgassuk a tücsök hegedűjét,

mint hívja ciripelő muzsikájával párját,

csaljuk az alkonyt a bokor rejtekébe,

terítse ránk védőn leplét, hogy ne félj

és kettőnk ölelését meg ne lessék,

A félhomály sem palástolja azt a tűzet,

amely izzó arcodra a szűzies pírt rajzolja,

hófehér lelked harcol a test ördögével,

de már készül elveszejteni téged,

mindkettőnk legnagyobb örömére,

Most a tücsök zenére minden nekünk dalol,

a hajló fák, a bokor, a hold s körötte a csillagok,

vágytól égő testünk remegőn egymáshoz simul,

Te vagy a legszebb, örömtől csillogó szemeddel,

forró csókjaiddal éltem át a tökéletes teljest

.kaktusz - A fény a szeretetet adja ...

.kaktusz

A fény a szeretetet adja …

https://www.youtube.com/watch?v=u2oiU5vkCs4

Tudod arra gondoltam,

hogy kezdetben,

(az a legkülönlegesebb az egészben)

minden tiszta ragyogóan,

de az idő folyamán minden,

aminek van kezdete,

bepiszkolódik, akarva, akaratlan...

de talán lemosható minden kosz,

minden szennyes

makulátlanná varázsolható,

ha új belőle már nem is lesz,

de úgy a régi is szerethető,

nem kell hozzá más,

mint az utána való vágyakozás,

s vele az erős akarat jön magától …

nem csak kívül,

a dolgok belül is piszkolódnak,

a kosz beszivárog mindenhova...

de hogy az akarat,

a tisztaság utáni vágy meglegyen,

ahhoz látni kell,

a különbséget észre kell venni,

hogy könnyebb még a lélegzet is,

a léptek is ruganyosabbak,

ha a rárakódott felesleg

nem takar el mindent,

 hogy látható, észrevehető legyen,

ahhoz kell az igazi fény,

a pislákoló gyertya nem elég,

kell hozzá a ragyogó szeretet,

ami tündöklésével

felébreszti a tisztaság,

az ártatlanság után a vágyat,

ha az megvan,

az akaratnak könnyű a dolga,

akkor már a tisztaság

nem elérhetetlen álom,

ha a világító fényt

adja hozzá az örök szeretet.

2011. április 12.

Ádám J. Csaba - Köszönöm a holnapot -

Ádám J. Csaba

- Köszönöm a holnapot – 

https://m.youtube.com/watch?v=4QFMar83Ims

Vagy már, mint virág, ki a
napokkal illatát lelkemben
otthagyod...léti képeddel
köszönöm már a mával a
holnapot!

Köszönöm a holnapot, mi
lágyan karjaimban tart,
ringva-ringatva, édes álmú
szeretetben lelkem örökké
érted boldogan sírhatna.

Létezz-érezz álmaim
holnapjában, hova tán
boldog utad vezetne, hisz
annak végén van egy lény
ki téged óvón szeretve-szeretne.

Mert köszönném én, ha
majd boldogabb holnapod
lenne a szép évekkel, s én
mint rigó dalolnék el néked
minden boldog tavaszt
tiszta szívű énekkel.

Lenne már igaz világunk,
eme életben, mi véled szép
lenne, s rosszat-fájót veszett
múltba ott hagyva, élnénk
időnk kerekét a boldog holnapba.

Köszönöm a holnapot szép,
virágos lelkeddel, köszönöm,
s áldom a holnapot
angyalszárnyú élteddel.

Eljő majd tán, ama szép
idő, s puha kezed-kezemben
tarthatod, s én lágyan ölellek
majd megköszönve néked,
léted, s holnapod.

S majd már örökké enyém
leszel, s tegnapom múltjába
Te már nem veszel, jelenem
lesz örökké drága napjaiddal,
s boldog lesz már az élet
véled szép holnapjaiddal.

Akkor köszöntöm majd a
holnapot véled, s köszönöm
véle a percet, hogy vélem
éled, hogy lelked tavában
megtaláltam a sok-sok szépet.

S, ha majd egyszer
elcsendesedék szívem dala,
lelked-lelkembe majd örökre
bele olvad ott és még néked
megköszönöm az örök, drága...holnapot.

(2014. szeptember 02. (kedd)

Kandrács Róza - Miértek miértje

Kandrács Róza

Miértek miértje 

Miért van az Istenem,
van ki boldog,

van ki nem.
Kinek minden jó kijár,
élete csak napsugár.
Elkerüli őt a bú, betegség,
és „háború” .
Szerelemmel szeretik,
életét megkönnyítik.
Nem fáj neki, semmi sem,
nem sír, nevet mindenen.
Szíve sosem szomorú,
lelkében nincs soha bú.
Míg a másik aki él,
megszenved biz mindenért.
Nincs számára menekvés,
csak a fájó szenvedés.
Bármit akar az nem jó,
nem halad, csak álló tó.
Szeret, de őt elvetik,
soha meg nem szeretik.
Oda adja mindenét,
válasz érte megvetés.
Szíve, lelke már nem ép,
összetörte szenvedés.
De élni akar mindenként,
fel nem adná semmiért.
Harcol minden jó szóért,
egy-egy kedves mosolyért.
Mégis ő az ki bírja,
míg a másik feladja.
Eldobja az életét,
ami oly jó olyan szép.
Igaz lenne tán a szó?
Edzett élet a való?
Megérteni próbálom,
de a jót úgy kívánom.
Fáj már a sok szenvedés,
egy kis szép is kellenék.

Nagy István Attila - Te sem vagy ...

Nagy István Attila

Te sem vagy …

Te sem vagy több másnál,
lefelé robogó patak,
tisztább csillagragyogásnál,
elém pergő csendes szavak

évnyi maradéka csupán.

Te sem vagy szebb másnál,
fényesülő tavaszi rét,
tovább élő harmat lánynál,

halk hangod mégis elkísér
holdvilágnyi rejtett úton.

Te sem vagy jobb másnál,
de átlelkesült pillanat,

és szebb száz ember szavánál,
hozzád bújna, aki hallgat.
Viharodból semmit sem ért.

Fojtott hangú madár,

szépen szálló az ég alatt,
és felsajog a hova már,
a meddig és a hol maradt
körözve emlékek fölött?

Hatos Márta - Vágy

Hatos Márta

Vágy

https://m.youtube.com/watch?v=sgLHCgVpvdQ

A gyarló lélek a végtelenbe száll...
Most sólyom lehet, szabad madár.
Vigyázz, minden élet, ha szeretsz,
Kínokból sokat, örömből ad keveset!
 
Reggeli röpke fény vidám dalokat,
A sötét éj gondjaidnak álmot ad.
Ha egy szilaj villám a földbe vág,
Felperzsel mindent, mint a láng.
 
Vágyva karodba e bús alkonyon,
A legtöbbet, amim van, neked adom.
Gondolatom legyen tiéd, száll tova,
Te vagy egyetlen fénylő csillaga.
 
Gondolatban érezz ezen az éjjelen,
Hozzád bújva a vágy is megpihen.
Simítva fáradt arcod és szemed,
Csókommal törlöm a könnyedet.
 
Gondolatom száll feléd, ott vagyok,
Tárd ki lelkedet, mondd el bánatod.
Csókolj vadul és lágyan simogass,
Ölelő karom most fonja át nyakad
 
Csak a gondolat tiéd, fogadd el hát.
Egy csodás éj messzi tűnő varázsa ez,
Csak mámor, csak őrült vágyakozás,
- Semmi más! –

Kormányos Sándor - Nem hallom

Kormányos Sándor

Nem hallom

Az emlék ma már nem könnytelen
siratja régi mámor,
mint aszályos nyarak lábnyomát
frissítő furcsa zápor.
Voltak nyarak és sárga őszök,
színtelen napok,
hallgatások és szürke égről
írott kék dalok.
Most keresgélem a tegnapot,
oly hosszú csendbe nőtt,
hogy nem hallom már neszezni
a szétgurult időt.

Nosztromosz - Magamba fogadlak ...

Nosztromosz

Magamba fogadlak …

Magamba fogadlak,
megnyílok előtted,
és némán,
szememben boldog fénnyel,
várom jöttödet.
Mert veled vagyok teljes,
és mert bennem vagy egész.
Így tiszta szép minden perc,
mit testemben töltesz,
és a lelkem a te lelked része…

Fridli Zoltán - Szeretlek

Fridli Zoltán

Szeretlek

https://m.youtube.com/watch?v=vBduZtBxFQ0

Lelkem tele titkos sejtelemmel,
Csodás ábránddal, szeretettel.
Jön a kispatak messziről,
Szeretet folyama szívem mélyéről.
Messze száll, bíz a madár,
Neki, rég nincs már határ.
Lelkem nagyon fáj, érte kár,
Messze, Ő messze nálad jár.
Hittem, bíz hittem ennyi ígéretnek,
Simogatott, csókolt, jólesett szívemnek.
Örömet nyújtana az élet,
Ha mindig láthatnálak téged.
S ha nyílt, illatos ölén természetnek,
Búghatnék édesen szavakat fülednek.
Ó szívem! Szűnj szeretetet emlegetni,
Drága lányt ezzel untatni,
Kiscsillagom, ezzel zavarni,
Had lubickoljon lelke nyugodtan,
Az élete vizének mézédes fodraiban.
A szürke, ködös éj csavargója lennék,
Mintha egy beteg,

unalmas, öregember volnék.
Szüntelen téged óhajt szívem,
Könny futja át szemem.
Megindulok a híd felé,

mélán, merengve szótlanul,
Hiányod fáj, kimondhatatlanul!
A bánat sötétvörös vize füröszti, tépett lelkemet,
Úgy fáj, hogy nem érted meg szívemet.
Így hát, lehet, búcsút intek,
Ha a hídra, végre felérek.
Nem feledlek, tisztellek, s nagyon szeretlek!

Bodó Csiba Gizella - Igéző hajnal

Bodó Csiba Gizella

Igéző hajnal 

https://m.youtube.com/watch?v=9mE4-W4-nB8

A hajnal hátára vette az éjszakát,
Görnyedten húzta a Föld szélére,
Ott engedte süllyedni le a mélybe,
Miközben pávatollain lángra gyúlt
A Napkelte fénye.
Sárgarigó üdvözölte!
A homályban még csak ő látta,
Torkában aranyrög görgött,
Gyönyörű dalt gurgulázva.
S dalra fakadt az összes,
Csicsergő, zengő kicsi lélek,
Az ég madarainak kórusa
Szolgált természet-kápolnában
A hajnali misének.

Szomorúfűz - Tüzes szekéren érkező július

Tüzes szekéren érkező július

http://www.youtube.com/watch?v=jtAxCQYlnJo

Forró napsütés, fényben lángoló határ, nyári napsugár – hirtelen ránk zúduló nyár – fényszőke július. A Föld csak úgy szívta magába a Nap simogató sugarait. Már naparany a rét, szomjúhozik a természet.

Olykor az ablaknál állva nézzük a hirtelen lezúduló, csattogó, forrongó, jajongó, ömlő nyári vihart. Figyeljük a cserepekről leömlő, az ereszen messze túlcsorduló vízfüggönyt.

Kalászosok hajlongnak, ringó vetések aranyban a forró, júliusi szélben – tart az aratás. Tűzforró a délibáb.

Madárkoncert az erdők hűs mélyéről, a kertek felett. Parázsló idő – a mezőn, a réten ringó fények, pipacstengerben virítva. Porfelhők a légben.

Az érő gyümölcsökön részegen dongnak a darazsak, beszippantva a nedűket.

Apró hullámokat terel a huncut júliusi szél, békák kuruttyolnak az ezüst hold alatt.

A vizek felett visszatükröződik a fénysugár táncolva, ragyogva. Tiszta, virító a horizont, vagy rózsaszín felhőkkel játszik a júliusi napsugár.

Verejtékezőek az álmatlan, zaklatott éjszakák.  A csillagos égbolt alatt kék-aranyak az éjek -  éjvirrasztó hajnalra érkezik a reggel.

Aki csak teheti, vízparton tölti vakációját.

A fény ragyogásában, a madarak énekével, a hegyek sötét, hűvös koszorújával ölelve zeng a nyár.

*

Aranyszínű tengerként
búzatáblák ringanak
fülledt, nyári nap elől
elbújnak a madarak
napraforgó tányérok
a fény felé fordulnak
illatozó gyümölcsök
piroslóan ragyognak
hűsítő, friss enyhet ad
a kanyargó kis patak
az azúrkék égboltról
szikrázóan süt a nap.

Csukás István - Július, július nőnemű hónap

Csukás István

Július, július nőnemű hónap

Július, július, nőnemű hónap,
fogadj el szeretődnek!
Szoknyádat bontják, testedhez felajzott
férfiak verődnek,
kábultan úszunk az áhított,
a világnagy ölbe,
de régi verseny ez, mint a nádas közt
megnyíló öbölbe.