Szita Zoltán - Valami bús, szelíd

Szita Zoltán

Valami bús, szelíd

Valami bús, szelíd zsongást

zeng, dúdol a fák koronája,

túl a könnyes láthatáron.

Mégis még itt ténfereg testem,

megcsalatva ezen a földön:

de végül is - mégsem túl,

a vergődő szerelmes halálon.

És mégsem hagy a kényszer

hazug, reszkető gyávának,

szívemet hiába marcangolja

ennek a zord szerelemnek,

száz meg száz gyilok karja!

.kaktusz - Bőkezű az élet ...

.kaktusz

Bőkezű az élet …

https://www.youtube.com/watch?v=P0APrRAemHo

Tudod arra gondoltam,
hogy bőkezű az élet,
és ha neki marad valaki adósa,
vár türelmesen hosszan,
először csak ad jelzéseket
figyelmeztetőeket,
alig észrevehetőn, óvatosan,
az ember azt gondolhatná,
megtehet következmények nélkül bármit...
pedig a számlát előbb, vagy utóbb
behajtja kamatostól:
rosszul jár biztosan,
aki csak él a pillanatnak,
aki nem képes lemondani,
aki öröméért a pillanatnak
lelkét az ördögnek adja...
aki cimborál vele,
azt ő segíti kétes győzelemre,
eheti azt, amit csak megkíván,
de, hogy vele valaki jól jár,
az csak a látszat:
a leselkedő veszélyre nem figyelmeztet,
a siker szédült pillanata
még csak kicsit van árnyékban,
de a felhők egyre tornyosulnak,
az öröm fakul, idővel csapás lesz
az ebül rabolt, esetleg
más kárán szerzett boldogságból:
mert, aki az életét rosszra használja,
annak csak pillanatnyi a boldogsága,
aminek sok boldogtalanság az ára.

2015. július 2.

Albert Ferenc /Gufi/ - Szeretem a szerelmet

Albert Ferenc /Gufi/

Szeretem a szerelmet

Szeretem a szerelmet.
Kaptam tőle sok jót
és sokszor rosszat is egyaránt.
Fellegekben reptetett,
majd mélybe taszított,
szenvedtem tőle sok éjen át.
Szeretem a szerelmet.
Az ember nélküle
egy beteg, törött szárnyú madár.
A viszonzott érzelmet
feltétlen becsülve,
át kellett értékelnem ma már.
Szeretem a szerelmet;
De száguld az idő,
távozik vele az ifjúság.
Tudom, egyszer vége lesz,
ez nem oly meglepő,
a bulvársajtónak nem újság.
Szeretem a szerelmet.
Mi majdan csak egy kép,
keretben szobám meszelt falán.
Figyelvén a keretet,
homályos az emlék,
mit kaptam tőle éltem’ során.

Nagy Ilona - Őrizem

Nagy Ilona /Pirospipacs/

Őrizem

Ha nézel,

uralom magam,

arcomon pírt nem lel a szó,

ha van, mi elhagyja ajkad szelíd-szép dús vonalát

engem keresve,

hisz nem hoz meg nekem semmi,

csak ez az este,

amikor elgondolhatlak

ebben a szürkésbarna csendben,

mintha nekem lennél,

pedig sose volt kevesebbem,

mint ma.

Tenyerem a tenyeredben,

csak úgy.

Arcomra unottan firkál újabb

árkokat a magány.

Előbb csak sorsom veszett,

most nálad feledett lázammal

nélkülem maradtam,

lényegem veszed,

ha neked nem vagyok.

Pedig én szép akartam lenni,

mint tavasszal a fű,

utoljára nőni egy nagyot.

Hozzád.

Idebenn dübörög a szolga,

hiábaság minden ütem,

az erek bokros útján araszolva

jár az élet:

őrizem a szívemet.

N. Horváth Péter - Igazságom

N. Horváth Péter

Igazságom

Szombaton születtem, apácát szerettem,
az Isten szeresse holnaptól helyettem!
Négy gyerek után is Jézus menyasszonya,
aki szívét felém már nem nyitja soha.
Itt fekszem hitem dőlt kápolnája alatt,
kaparva és rúgva a rám omlott falat.
Huszonnégy kőmíves sem lesz elég hozzá,
aki ezt a romlást egyszer helyrehozná.
Nincs kit befalaznom nélküle, magamért.
Így jár, ki másoknak, magából maga mért.
Soha nem állva be szabott mérték alá,
igazságom sem jön, aki kimondaná…

Mirian - Új szín

Mirian

Új szín

Mint új ruhát
Úgy ölt lelkem rám
Egy új bőrt, ismeretlent.
A világ, mely eddig
Körülvett engem
Mára búcsút int…
Nehéz szívvel
Ám, mégis elengedem!
Nem kell már a fájdalom!
Ifjú virágokkal teli
Utamon fogom kezed
Hol mosolyog a Holnap
Hol nincs már árnyék
Csak Te vagy
Mint új szín, levegő.

Radnai István - Az élet teraszai

Radnai István

Az élet teraszai

a háttér zöld halmai
hullámzanak megannyi mell
mikor hajtani készülnek a fák
s tovább piros ruhában
hinni a csodát
az ormokon játszik a fény
lehajlik az asztalra feszül
egy kék ruha míg készül
a reggeli másik alak a lény
másik vetülete
s a festő területe
a látvány
égbe nyúló kéz és állvány

Kamarás Klára - Tizennégy sor

Kamarás Klára

Tizennégy sor

Tizennégy sorban eldalolni
mindent, mi fontos, hogy' lehet?
Tizennégy sor, beosztva rendre,
lefed egy egész életet.
Tíz sorban annyi minden fér el:
öröm, csalódás, bánatok.
Még van idő és fő a szándék.
Azt hiszem, hozzáfoghatok.
Hat sor van már csak, az se teljes.
Kár, hogy a költő ily selejtes
s e dal már nem lehet remek,
és három sor... jaj kezdek félni...
Egy sorba azt lelehet csak írni,
hogy voltam és szerettelek.

Millei Lajos - Belőlem ki nem szakadhatsz

Millei Lajos

Belőlem ki nem szakadhatsz

Én folyvást csak kínokra eszmélek fel,
verő szívemből kicsúsznak a csodák,
hisz hiányoddal fekszem s ébredek fel,
míg zárulnak sorra az álomszobák.
A hajnalfényben kínt ketyeg az óra,
ha a vén tudat lustálkodva ásít,
s álmos kézzel int rá az indulóra,
hogy pihenjen napestig, elalvásig.
A szemérmes szem tágra nyílni nem mer,
a belső térnek lágyabb még a fénye,
s míg illúziót emészt a zord reggel,
a valóságnak elszáll a reménye.
Messze vagy Te, s bár önmagamban tudlak,
a dolgos Élet emel közénk falat,
ám ha vágyaink a falhoz simulnak,
kitárva vár ránk ott egy lélekablak.
Az ablakpárkány konok gránitjába
vasakaratom véste bele neved,
por lepi, marja idő, de hiába,
hisz én örökre odarejtettelek.

Válóczy Szilvia - Kuporodó boldogság

Válóczy Szilvia

Kuporodó boldogság

Összeszorult a szív. Tehetetlenségében majd megállni vágyott, de tovább lüktetett, ahogyan azt kell. Mert kell. Megállni nem szabad, hisz fut az út előtted, lábad alatt taposod az ösvényt, min járni próbálsz. Néhány rög eléd gördül, ahogy azok a kavicsok is, melyeken néha megcsúszik lábad.
Magányba roskadt a látomás. Önző gondolatokban úszott az elbotlott szó, saját magára vigyázott. Bár szeretni tanult egy-egy kedvcsináló napon, most mégis inkább félt. Félt saját magától.
Ágyába kuporodott a boldogság, bár tüze még mindig lángot vet a messzi csillagoknak. Érteni próbálja a lázadó perceket. Talán érti is, hisz minden kérdésében ott a válasz. Szeretni csak egyféleképpen lehet.

Szomorúfűz - Szívdobbanások

Szomorúfűz

Szívdobbanások

https://m.youtube.com/watch?v=GiY_yyCbOHY

Szótlan üzenetek lélekszárnyakon

Szívdobbanások minden pillanata

Sóhajok, vágyak a végtelen úton

A távolság, s hiányod fájdalma

Felém nyújtott kezed lágy érintése

Aranyló szemed simogató fénye

Lelkünket összefonó szeretete

Szívünkben a boldogság lüktetése

Ezt jelented nekem Kedves

Mert TE vagy az Élet – maga.

László - Tétova érintés

László

Tétova érintés

egy tétova érintés és az íz
mit ajkadról csendben csent
szám, mikor körmöd
hátam karcolta végig,
gerincemig hatolt a szerelem;
vágyom a régit
mocorogni izzadt testeden
csókkal hinteni
minden zeg-zugát,
térdelni eléd
és habzsolni ambróziát
kelyhedből,
lelked akarom
a szenvedélyt
-mi egy ritmusra jár velem,
markodban tartasz…
foglyod vagyok.
Szeméremajkad
akár a friss harmat
nedves és csillogó,
kecsegtet felém
mind egyre beljebb törni akarok,
fülembe zúgjanak
a szótlan sóhajok!
Tested megfeszül és remeg
lágy combod összezár,
még tartalak, de
összeroppant a gyönyör.
…
/a tétova érintés és
ajkadról az íz
már csupán ábránd
mi éjjelente még gyötör/.

Ecsedi Éva - Titkos éj veled

Ecsedi Éva

Titkos éj veled

Vezet a Hold hozzám
Titokzatos éjjel
Mikor a csend némább
Már nem lehet
Halkan koppan a lépted
A sötétben megfogod kezem
Fülembe nevem suttogod
Hogy mennyire kívánsz
Nyakamba csókolod
Belé remegek vágyainkba
Szerelmedre vágyakozva
Hagyom hogy vezess
Testem kinyílik mint virág
Harmatos reggelen

Káli László - Éjszakákon át

Káli László

Éjszakákon át

https://m.youtube.com/watch?v=hTHBhKfdB-c

A nappalokat jól bírom, az éjszaka az fáj, bizony!
Hiányodról mesél az ágy, a fal, a csend, és minden
zaj, a fény és a sötét! Nem jön álom a szememre,
a simogatás itt lapul árván a tenyeremben, hiszen
rég volt már, amikor ujjaim bőrödön húztak
hosszú barázdát. Azóta görcsösen markolja kezem
a kor feslő fonalát, és csak arra várok, hogy majd egyszer
az álmok szárnyat bontanak a való életben, és akkor
tenyeredbe hajtom fejem, s Te rám simítod puhán
a boldogság bársony palástját. Megtörik az ezer éves
átok, és a sötétet felváltja az örökös fény! Csupán
ennyi kell hozzá. Te, semmi más. Csak ennyit kérek.

L. Horváth Zsuzsanna - Lelkek tükrében

L. Horváth Zsuzsanna

Lelkek tükrében

Barna bársonyát borítja rám
hű társam, a csendes éj.
Csipkeként csillan csupán
a felhők szegélyén sápadt fény.
Gyötör gondolatok sokasága
de a lélek nem tehet mást,
mint elfogadja, mit sorsa
e földi percre neki szánt.
Tenni jól, mi a dolga lett
legyőzve gondot, bánatot.
Más lélek lelkében lelni meg
mit léte útvesztőiben elhagyott.
Lelkek tükrében keresem én is
elveszített önmagamat
s a tükörképekből megismerve
majd újra teremthetem álmaimat.
Erőt ad a visszavetülő fény,
a bizalmad hitet és reményt.
Már nincs akadály, mi győzhetetlen
ha mellém állsz a küzdelemben.

De álságos szavak árnyékában
rejtőzik még a lélek,
apró rezdüléseit csak az értheti,
ki a szavak mögött megbúvó valóságot
ismerheti.