Newyear - Hiány

Newyear

Hiány

fakul egy díszes pillanat
fülsiketítö köztünk a csend
láng-párnákon árnyék
többé nem tüzel
kifáradt a fényt-gyüjtö ismeret
- nem tudtam hogy a mosoly
ily törékeny

haragcsitító ígéretek
nem is kellenek
sietünk elhagyni
mit sosem értünk el

kezdeni újra?

céltalan futás
elképzelésed másnál
régen sorban áll

...mégis sokszor
nyilallást érzek
- belül úgy tüzel-
megszoktam meleg tekinteted

...s ha az est leszáll
sóhajokba rejtené magát
oltaná bánatát
bennem a hiány

Primerose - Őszintén vallani ...

Primerose

Őszintén vallani …

https://m.youtube.com/watch?v=p3jXKFhcXlc

Nézz rám, Kedves és szólj,

de hang nélkül válaszolj!

Nem a szád-- majd a szemed,

az igazat az súgja meg.

Mint az hű tükör,

csakis annyit ígér,

sem több sem kevesebb,

de minden szónál többet ér.

A száj a fülnek beszél,

mit a fül szeretne hallani,

de a szem

nem tud titkot tartani.

Könnyet is csókot is,

csak őszintén tud vallani

Ódor György - Félrenézés

Ódor György

Félrenézés 

Becsukom a szemem, nem akarlak
hirtelen meglátni,
szerencsére, te meg félrenézel:
titokban tarthatom, hogy csalok.
Mivel régóta együtt vagyunk,
egyre többször együtt állunk fel,
egyszerre, és érünk oda.
Megvárom, míg kicsurog belőled.
Jobban szeretném, amikor félrenézel,
az mondana is valamit,
lehet, hogy mond is, csak elfelejtettem.
A megszokás! Egyedül nem érdemes
belekezdenem, mert megunom,
de jössz te is, így egész tűrhető,
és két persze között himbálódzik
a megértés, mint villanykörte a pincében.
Már a hangjaink is összemosódnak,
nemcsak mit szólni készülünk.
Nem is magamra összpontosítok,
hanem rád, a tested is úgy képzelem
el, mint harminc éve, a fák alatt.
Kezünk egymásén, az ebédre gondolok,
ágyat vetsz, pohár vörös bor,
a fogász is bejön, ha mosolyogsz,
állsz az ablak előtt, esik-e vajon.
Egyre többet felköhögök valamit,
feléd se fordulok, tudom,
nem ok nélkül aggódsz. Legyintéseim.
Mennyire haragszol rájuk,
pedig ezek a túlélés eszközei,
képzeld, ha még ideges is lennék.
Egymásba fonódunk, mint a présben
a már összedarált szőlőszemek,
kiosonunk a másik hajszálereiből:
nem lesz e tájon semmi egykedvűség.
Hiszem, ezt jelenti a félrenézés,
nem ronthatod el a szorítás
alakját előre. Legyen nekem meglepetés.

DPanka - Körbefon

DPanka

Körbefon

https://m.youtube.com/watch?v=TfFKV4QrflY

Csapdádba estem, vakon, de szabadon,
fagyos eső ver utolsó percemen.
Görcsös ágakon, hol mindent körbefon
illanó hajnal, velem lesz nincstelen.

Ég kékje csiklandoz, a fény úgy vacog,
hullámzó fűszálak zöldjébe fészkel.
Felém tartanak féltékeny sóhajok.
Felettem felhő, vállamra letérdel.

Ringat, hallgatag. Az idő hűs emlék.
Belém néz, nevet szempillája mögött,
ahol szívem lüktet, eltemet helyén.

Nem félek, hogyha kínok közt vergődöm.
Lepjen be pókháló, pihenni mennék...
Annyit mondanék: szeress még, köszönöm.

Horváth István - Néha

Horváth István /Pityu/

Néha

Néha elszöknék a hétköznapok elöl,
Néha messze vágyok ettől.
Hiába fényes ez az arany kalitka,
Hiszen a rabság a titka.

Szavak, ha vannak is semmit se ígérnek,
A lépcső aljáig érnek.
A szép mezők a holddal együtt várnak rám.
Mondd hol terem a szabadság!?

Üresség tölti be a végtelen teret,
Elhozva a hideg telet.
Zúzmara lepi el vacogó szívemet.
Égető jeges ívekben.
 
Hogy ki vagyok? Lassan már magam sem tudom,
A mélység néz rám mint, szurdok.
Most könnyeim ólom golyókra cserélném,
Mert azt könnyebbnek érezném.

A szél mint homokszemecskét fúj, odébb űz.
Bár lenne egy kis meleg tűz,
Mi felolvasztana és szabaddá tenne.
Rom alatt élni nem lehet.

Tovatűnő tenger idők kelnek lábra,
Hát ez a magány nagy ára.

Nagy Horváth Ilona - Egy is

Nagy Horváth Ilona

Egy is 

Ijesztően természetes, ahogy indulok,
léptem alatt megrebbennek a híg fények,
a nap közben is köréd ólálkodó gondolatok
lelkesen szaladnak elém:
láttak…
És látlak, ahogy arcod párnádra simítva
titkon bogozod kócos szavaim nyugtalan ritmusát,
órák után szemhéjad mögött kusza képekké firkálja
vonásaim az álom.
Most alszol, most nem vagyok.
Most ez a nemlét dajkál.
Ölébe vesz és ringat végtelen türelemmel,
semmi este, semmi sötét,
fáradt bőrömre nem gyűr új ráncot a vászon,
nem gondolok semmire,
apró létem fölötted függ,
észrevétlen semmi álomszálon.
Körülötted békén hullámzik az éj,
talán én vagyok
ez a nagy, csillagtalan forgás,
ez a sok puha árny,
mi csupaszemmel figyeli lélegzeted:
csoda mindahány…
ha közülük egy is értem hagyta
el tüdőd szűkülő
bokrait.

Szeitz János - Elmúlás

Szeitz János

Elmúlás

https://m.youtube.com/watch?v=L0GiIfiaB88

Sem ember, sem ég
áldását nem adja rám.

Bűneimet magamnak kell
föloldani. Nem mérlegelek:
azt hiszem, ember vagyok,
amíg létemet tudom,
körülöttem a világ, nekem.
Amikor elmúlok, nekem múlik el
csak, és emlékem mellett
nem hajlik el a fény, hiszen
semmiség, amit benne meghagyok,
kósza lélek milliárdok között
egy, mint a többi Egy, különös
és hasonlatos; istenek serege
között, az örök tétlenségben.
Meddig és ki hoz majd
a síromra virágot.

Siktár Éva - Hófelhőkben ...

Siktár Éva

Hófelhőkben …

Hófelhőkben oly' sok pihe
különböző formák,
gyertek ide, mind, most ide
csodát ott, most ott láss!
Csilingelő kedves dallam
száll az éjszakában,
hófödte táj izzik halkan
lelked fénynyalábban!
Titokzatos, varázslatos
szikrázóan fehér,
csillagforma kicsit lapos
minden kinccsel felér!
Mosolyt csal a hóanyácska
simogatva lágyan,
ez a tél, a tél varázsa
megbújik a fákban!
Szempilládon meg-megremeg
meseszép az érzés,
soha-soha nem feledem
tükröződő fény lép
íriszemben tündér táncol
hófehér és csodás,
égek már a forró vágytól
hópelyhecske hol jársz?
Megérintem fejér báját,
elolvad kezemben,
elsuttogta finom vágyát
érzem a lelkemben...
Édes kicsi hópelyhecske
hullj, csak egyre jobban!
Háztetőket hó befedte
kandallótűz lobban!
Itt a tél és minden vidám
gyermekarc mosolya,
idősödő szív is kitár
nem gondol gondokra!
Csodálatos szép természet
mutasd fehér bájad,
ilyenben még nem volt részed
ontsd, csak ontsd a vágyad!

Turza Sándor - Ahogy a négy évszak

Turza Sándor

Ahogy a négy évszak

Rám bontottad a tavasz zöld ruháját,
virágok illatával őrjítetted bennem
az élményhegyet, eljött a nyár,
magunkból kivetkőztetett.
Halott csillagok fénye ért a földre,
szemed könnycseppje ígérte,
sohasem lesz vége.
Ősz karja fogta át a derekad,
ellopott tőlem virágillatot,
fénylő nyarat, helyette
megkaptalak téged, fényét
a gyertyának, melegét a
téli éjszakáknak.
Tél idegén az élet gerinccsigolyája roppan
együtt dobbanunk, egymás karjába fagyottan.

Sárhelyi Erika - Jump; - Téli ringató

Sárhelyi Erika

Jump

https://m.youtube.com/watch?v=vc2dQYlkubs

Szürke pala ma a februári ég,
éjkócos a város, a virradat kancsal.
A kései hold elázott kiflivég,
a horizont kávé fáradtbarna zaccal.

Deviáns vércsepár sikoltva kering,
Penelopé-szövetét fölfejti a csönd.
A reggel szaltó, őrült bungee jumping,
ugrunk, s napra nap visszaránt az odafönt.

*

Téli ringató

Mélykékbe hajlik a rám zuhanó este,
kertemet a tél a karjaiba vette.
Míg ringatja lágyan a szunnyadó magot,
altatót dúdolnak messzi-szép csillagok.

Szusszan a hó, elsimul a karcsú fákon,
rügybe zárt testükben a tavasz csak álom.
Belép az ablakon, és fogva tart az est.
Szívemig ér a csönd. Újra havazni kezd.

Szomorúfűz - Február

Szomorúfűz

Február: a felemás hónap

https://m.youtube.com/watch?v=RNU2rTn161w 

fehér dércsipkések a fák

fagyos a föld, a hajnal didereg

szürke a horizont felettünk

a lélek is szürkeségben lebeg

a tél emlékei kísérnek

halottak még a kertek

szemünkben a remény lángjai gyúlnak

újuló dallamok szárnyalnak

a végtelen rónán át vándorolnak

a természet új dalra fakad

Bár hivatalosan téli hónapnak számít, de igazán – felemás hónap. Sem tél, sem tavasz – vagy mindkettő. Nagyon kevesen kedvelik, bár már hosszabbodnak a napok is. A levegő már kicsit enyhülő, napsugarak is láthatók, érezhetők és többször megjelenik az alkonyi nap is a horizonton. A hó már szutykos, a jég törik, a szelek is megjelennek. Jéghártyásak a vizek. Különleges színeket ad: már rozsdabarna a fű, az ágakon többféle színárnyalat rajzolódik ki. Míg a január puha, fehér fényeket ont, és szinte összefolyik a nappal az éjszakával. A zöld színárnyalatok kezdenek éledni, elsimulnak a tél ráncai, kezd duzzadni a tavaszi élet, rejtekéből elindul a remény, a tavasz eljövetele. Egyik napról a másikra megváltozik a körülöttünk ébredő világ.

Lassan kezd a tél enyhülni, bár a város még most is a téli arcát mutatja. A levegőben már minden ott lebeg, jelezve a tavasz közelgő ébredését.

A Nap fénye életre kel és már langyos érintéssel simogatja nem csak arcunkat, hanem bensőnket is.

A városszéli fenyves is tavaszodó illatokat ont, a ragyogó napfény a lombok között csillámlik, játszadozik. A simogató sugár a madarakat is dallamra indítja. Itt-ott víg csiviteléssel kergetőznek. Már később alkonyodik. A lemenő Nap olykor vörösre festi a horizontot, míg csendesen száll le az este.

Kosztolányi Dezső . fevruár

Kosztolányi Dezső

Február

Halvány ezüstfüst futja be a fákat.
A téli reggel éles, zúzmarás.
Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,
belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,
mert fáj a seb, mint a farkasmarás.

Negyven pillanatkép

Kányádi Sándor - Télutó

Kányádi Sándor

Télutó

https://m.youtube.com/watch?v=31y9_U9jHMk

Enged a Küküllő:

helyen-helyen kásás,

jégtörő csákányát

próbálgatja Mátyás.

Legelőbb a gáton

mélyeszti a jégbe,

pillogatva buggyan

ki a víz a fényre.

Bajszot pödörint egy

tavalyi fűszálból,

óvatos egérként

lesurran a gátról.

Előbb cincogatva,

aztán kacarászva,

zendít a Küküllő

csengő csobogásra.

S mintha valahol már

furulya is szólna:

ébrednek a fűzfák

nagyokat nyújtózva.

.kaktusz - Február - Újjászületés

.kaktusz

Február –újjászületés

 

https://www.youtube.com/watch?v=OEzMTC5URfw

https://www.youtube.com/watch?v=nmS1XaFVRto

Olyan vendég a február,

hogy amikor ő megérkezik,

a nyárra vágyó embernek a pohara

a fagyos télből teljesen betelik:

egy csepp még és túl is csordulna,

mert addigra végkép elfogynak

a nyáron feltöltött energiák,

a hangszer lehangolódik,

és mégis van, ami megszépíti:

éppen az elmúlás közeledte,

amitől az ember úgy fél máskor,

de most azt jelzi,

a télnek vége hamarosan,

a remény ott van

a legfagyosabb februárban…

rövid hónap ő, és az is lehet,

a tél általa a legkegyetlenebb,

de a március követi,

ami lehet hideg még,

de már rajta érezni

a tavasz langyos leheletét,

még csak alighogy,

de hogy sokáig várni nem kell

azt jelzi a fejét itt-ott,

még a hóból is felemelő hóvirág:

látni az alagút végén a fényt,

az eljövendő újjászületést.

Medve Zsolt - Aludni tér a tél ...

Medve Zsolt

Aludni tér a tél …

megannyi jégvirág tapadt a
szobának ablakára, hó
takarta kint a fagy-ragadta
mezőt... de jő az áradó
tavasz, s borítja hóvirágba.
aludni tér a tél világa,
virágot bont a barkafűz,
s pacsirta hangja dalba fűz.
rügyét fakasztja fáknak ága,
aranyba búj a pirkadás,
s hevébe méla pillantás
a tél havának hó-világa.
elűzve messze fagyhalált,
a természet tavaszba vált.