2016. július 1., péntek

Jékely Zoltán - Júliusi pillanat



Jékely Zoltán
Júliusi pillanat

Úgy áll a nap az égbolt kellős közepében,
mint az emberi lét küszöbén állhatott:
rejtelmes húrokon a nyári pillanat
így zsongott akkor is éppen.

A férfi, ki a hűs folyóvízből kiszállott,
azt hitte, így marad ez immár mindörökre:
hasrafeküdt nagyboldogan, könyökre
támaszkodott, figyelte a világot...

Innét ered talán káprázó szép hitem,
hogy ősz, tél és halál eztán számüzetett,
innét a százezer esztendős üzenet,
ha gerincem a nap tüzével süttetem.

Akkor rezzenhetett föl az a csírasejt,
melynek köszönhetem a földön mái létem,
s ha pőre asszonyi test domborul elébem,
a látvány őskori bódulatokba ejt.

...Ámde a Zeniten a Nap, jaj, meg nem állott,
fordult s a hegy mögé kellett omolnia:
innét a nyárközépi melankólia,
melytől a végtelen zsongásából kiválok...

Hogy összeasznak a feszülő férfitestek,
s a nőké a napon be mállós, omlatag!
S a nagy rostán már mennyien kiestek,
mint az ocsú, húsz-harminc év alatt!...

De most szellő veri szerte a borulást,
melyet lelkem fölé Halál terjeszte ki,
és a völgyben ezüst-csengésű, gyermeki
kacagás záporoz, szinte szemlátomást;

árja vígan nekiverődik itt a hegynek,
mely árnyékát korán veti a völgyön át -
neki a végtelen, vak csillagrendszereknek,
s rázza az öröklét fény-küllős kapuját!

L. Horváth Zsuzsanna - Júliusi szösszenetek; - Júliusi utazás; - Hársfa illatú est



L. Horváth Zsuzsanna
Júliusi szösszenetek

l.
Széllel sóhajt a csend
fénybe olvad fent és lent,
s felragyog alkonyi ezüstben
a horizonton átbukó est.
ll.
Tó ragyog alkonyi fényben,
szétteríti ezüstjét az égen.
A víz fölött csendsóhaj kél,
elringatja lágyan a szél.
*
Júliusi utazás

Átölel mindent smaragdzöld keret.
Szél ölén ringó sárga virágok,
díszes kórógyertyái az ökörfarknak
állnak sorfalat a sínek két oldalán.
Gyorsuló vonat ablakán át
követ e szédítő, arany kavalkád.
Napraforgó-tábla vidámját
címeres kukoricadárdák váltják,
túl a learatott búzatábla aranyán,
mit rozstábla érett barnája követ.
*
Hársfa-illatú est

Hársfa-illatú leplét
lebbenti a júliusi este,
kelő Hold hizlalja képét
rózsás felhők mögül lesve.

Feslő rózsákat aranyoz az alkony,
lágy szellő pihen úgy a vállamon,
mintha lelked kószálna az estben,
hogy szívemben emléket ébresszen.

Gyurkovics Tibor - Július



Gyurkovics Tibor
Július

(részlet)

Szoba függönye lógva lóg,
száraz, zörög, akár a drót
s a vézna, vékony fű felett
a dombok arca fölrepedt.

A kút se mer. Lélegzete
elállt, csak nyög másfél hete,
a csorda elmegy, elbuvik,
nem szól az erdőn a kuvik.

Hollósy Tóth Klára - Az égi rónán; - Az égi tükör; - Az égi láng



Hollósy Tóth Klára
Az égi rónán

Égi rónán ballag a nyár,
izzó, vörös arcú nap
dobálja szét az aranyát,
a zsenge zöldre lecsap.

Tűzkorona van homlokán,
a lét Prométeusza,
aranyat szór a király
a földre, vízre, habokra.

Perzselve forr a lángolás,
ő az ég tűztáncosa,
tikkasztva jár a tájon át,
égő sebeket ragyogva.
*
Az égi tükör


*
Az égi láng  

Az égi láng arany fényét ontja
a kiéhezett, szomjas föld felett,
csak tűz válaszol a lázas szomjra,
szinte lángolva ad feleletet.

Egyre nagyobb sugarakat bontva
tikkasztja a zöldülő életet,
barna foltokat éget a lombra
nem enyhíti a lobogó tüzet.

Micsoda nyár ez! Milyen ragyogó!
gomolygó fellegek, fény, lobogó,
viola, rózsa, zsálya illatok.

A tárulkozó messzeség felett
lobog a szomjas önkívület,
mint lebegő, vöröslő angyalok.

Július - Nyárhó



Július - Szent Jakab hava
Nyárhó - Áldás hava - Tehéntor (Aratás) hava

A római naptárban a hónap eredetileg a fantáziátlan Quintilis, "Ötödik" nevet viselte, mivel az egykori márciusi évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt. I.e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.
Bizony még a nyár legmelegebb hónapja, a július sem mentes a szélsőséges hajlamoktól. Ilyenkor kúszik a legmagasabbra a hőmérő higanyszála, jut uralomra a tikkasztó forróság, ám ugyancsak ilyenkor szakíthatják félbe a rekkenő hőséget az égiháborúval ránktörő heves záporok, esetleg jégesők.
Mindenesetre ez az időszak már végképp a nyár legnagyobb munkájára, a gabona betakarítására összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét. Szép időt vártak ilyenkor, Szent Jakab havában a régi öregek, ha reggel és este a füst egyenesen magasra szállt, ha napnyugtakor tiszta volt az ég, és a csalogányok szorgalmasan énekeltek. Bizonyosra vették a rossz idő közeledtét: ha a kakasok napnyugta után kukorékoltak, vagy ha a varjak, a gyöngytyúkok és a pávák sokat kiáltoztak.
*
Népi megfigyelések

- ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie
- Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc-napig tart
- ha Mária-Magdolna napján (július 22.) szép az idő, jót tesz, ha rossz, úgy ártalmas
- ha Anna (július 26.) napján a hangyák bolyokat készítenek, úgy csapadékos tél lesz
- Ernő napi (július 31.) eső langyos telet hoz
Aratási névünnepüket az időjárás előrejelző néphiedelem negyvenes napnak tartotta. Sokfelé Mérges Margitnak nevezték, és volt, ahol Pisis Margitnak csúfolták, mert többnyire esőt, zivatart hozott, ami ha bekövetkezett a későbbiekben is megzavarhatta az aratást. A megfigyelést tudományos tapasztalatok is valószínűsítik, hiszen a Medárdi monszun utóhatása sokszor könnyen birokra kelhetett a perzselő forrósággal.
Henrik napján emlékeztek a vallásosabb hívek a tizenkét apostolra. Apostolok oszlása, - mondogatták olyankor, ha mennydörgéses vihar támadt, annak reményében, hogy az égiháború hamarosan szétoszlik, és a kaszások folytathatják az aratást. Egyébként a háziasszonyok próbaképpen, ezen a napon sütötték az új lisztből az első kenyeret.
A meteorológusok Nyárhó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Áldás havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tehéntor (Aratás) hava elnevezést használták júliusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Jakab hava. E hónapban már a nappalok fogynak; a Nap e hónap 23-a tájában az Oroszlán jegyébe lép.
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a július hónapba:
Rák (június 21 – július 22.) és
Oroszlán (július 23 – augusztus 22.).
Július folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül az Ikrek a Rák csillagképbe lép.
Minden évben a július a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év áprilisa,  szökőévekben pedig mint a január..
*
Népi mondóka
Esős Illés rossz,
mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Jó időt remélhetni, ha napnyugtakor jó idő volt, ha csalogányok szorgalmasan énekelnek, ha reggel és este a füst egyenesen felszáll, ha az eső köddé változik.
Rossz idő lesz, ha napfelkeltekor égiháborúk vannak, ha a kakasok napszentület után kukorékolnak, ha a tyúkok szomorúak.
Jeles napok júliusban:
Július 2. Sarlós Boldogasszony napja
A római katolikus egyház az áldott állapotban lévő Máriáról, és az Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezik meg.
Boldogasszony a várandós édesanyák, a szegények, a betegek oltalmazója.
A magyar néphagyomány az aratás kezdőnapjaként tartotta számon.

Július 20. - Illés napja
Munkatilalom napja, a villámcsapástól való félelem miatt.
Megfigyelések igazolják, e nap táján gyakoriak a viharok.

Július 22. Mária Magdolna napja
Mária Magdolna ünnepének tartják, aki megtért a bűnös életből az evangéliumi történet szerint és hosszú hajával Krisztus lábát törölgette. Így a néphagyományban szokás volt a kislányok hajából keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. Szépségvarázsló napnak is tartják
Az időjárásjósló hiedelem szerint, esőt hozó nap, mert Mária Magdolna siratja bűneit.

Július 25. - Jakab napja
E napon áll meg a szőlő növekedése és kezd édesedni. Vámosmiskén azt tartották; hogy zabot Jakabra kell aratni, mert különben Jakab lova tapossa ki. Őrségben Jakab-nap adta alkalmát a hajdina vetésének.
Időjárással kapcsolatos jóslás:
Ha Jakab napja derűs, jó gyümölcstermésre számíthatunk.
A szegedi juhászok a Jakab-napi csillagállásból következtettek a jövő évi időjárásra. Az Orion csillagkép „Szent Jakab pálcája" a horgasiaknál. A tápéiak szerint, ha napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz, ha alszél fúj - enyhe, lucskos.
Szankán azt tartják, hogy Jakab nap délelőttje a karácsony előtti, délutánja pedig a karácsony utáni időjárást „mutatja meg". Ha a Nap fényesedik ilyenkor, az hideget jelent - mondják a székelyek.
Kiskunfélegyházán és Székesfehérváron úgy tudják, hogy Jakab napján „virágzik a hó" (ha sok az égen a fehér felleg); ha délelőtt virágzik, a tél első felében, ha délután, a tél második felében lesz sok hó.
Jakab Szegeden a búza nyomtatásának első napja volt. Az asszonyok ilyenkor nem mostak; és nem sütöttek kenyeret.
Gyöngyöspatán az e napon köpült vajat orvosságnak tették el. A magyar középkorban napja nyolcaddal megült törvénynap volt. Fehér lovon küzd szentként tisztelték.
Szent Jakab a búcsújárók, a hajósok és az utasemberek védőszentje. Jele: széles karimájú kalap kagylóval.

Július 26. - Anna napja
Kedd asszonya néven is emlegetik Szent Annát, Szűz Mária anyját. A hozzá könyörgő asszonyok bizakodhatnak bőséges gyermekáldásban.
Védőszentjüknek tartják a szabók és a bányászok.
A kender nyűvését Anna napján kezdték. Ha szép idő volt, ezen a napon szedték az Anna babot. Sok helyen úgy vélik, hogy a nyitva talált ablakokon és ajtókon Anna a kötényében hordott bogarakat bedobálja

Kert – július

Leggyakoribb feladatunk az öntözés. Az a legfontosabb, hogy elegendő vizet kapjanak a növények. Ügyeljünk, hogy a szokással ellentétben a fák és bokrok alatt lévő növényeket is alaposan öntözzük meg, hiszen itt rajtuk kívül a fák és bokrok is fogyasztják a vizet. Ne sajnáljuk a fáradságot és amennyiben csak lehet, a terebélyes bokrok és fák lombozatára is juttassunk az öntözővízből. A tápanyagigényes növények öntözését pedig összekapcsolhatjuk a vízben oldódó nitrogén és kálium műtrágyák legfeljebb két-három ezrelékes oldatának használatával. A gyepnyírást is ismételjük meg, valahányszor meghaladta a fűszálak magassága a nyolc-tíz centimétert.

A természet asztala már gazdagon terítve van. Érnek a gyümölcsök, szedhetőek a különböző finom zöldségek. A július már meleg nyári hónap, ezek szerint alakulnak ilyenkor a kerti teendők is. A korai érésű gyümölcsök már javában szüretelhetők.

A virágok elnyílás utáni eltávolítására is szakítsunk időt. Ne tűrjük meg a pusztulásnak indult növényrészeket, mert további pusztulások kiindulópontjai lehetnek.


Szeretettel köszöntjük e hónap
születésnaposait,
névnaposait,
ünnepeltjeit. 
Sok boldogságot kívánunk! 

Károlyi Amy - Hagyományos dal



Károlyi Amy
Hagyományos dal

Hagyományosan nő a fa,
és születik a kiscica,
az egyik sejt szül másikat,
semmi extravagancia.

Hagyományosak az évszakok,
az őszre tél, tavaszra nyár.
A születés, az elmúlás
kipróbált verkli-szóra jár.

Nem különbözik a mandula-ág,
mi ezer éve lehetett,
és hagyományosak a mondatok
az érthetők, a szervesek.

(Már mondta más is) örök a szép,
bár szép néha a csúnya is,
az igazság is mindig egy,
legyen a bíró bár hamis.

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Arcodról pattanó; - Horgolt sorok



Nagy Csaba /Gyémánt/
Arcodról pattanó

Ma még július féltett dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.

Nem.
Nem ad az éj fényt,
A nappal nem ad kedvet.

Meg kell értsem,
A kaszált búza után
Máris augusztus lett.

Ma mégis július féltett dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.

Hogy?
Hogy lehet majd tél,
Ha még tavasz sem volt?
*
Horgolt sorok

Érdem talán
kulcsolt kezekkel,
imákban
boruló bánattal
tisztelni az oltárt,
/könnyek nélkül/
vinni mindvégig,
cipelni
sóvá-lett teherként
sors-adta
kereszted egy életen át.

Csak tudhatnád,
hol van az a vég,
boldogan,
el nem eresztett,
kékből font fátyol
pehelyként
kisérhetné lépted
a csillagok alatt.

De Te azt akartad,
hogy fölöttük élj.

Sárhelyi Erika - Koranyári anzix; - Július volt



Sárhelyi Erika /Netelka/
Koranyári anziksz

A várost a kóma évről évre meglepi,
hirtelen zuhan rá a forró, éber álom.
Hályog lepte, tágra nyitott ablakszemei
álmatag csüggenek a nyárba fúlt világon.

Bérház-idill, szól a körfolyosó-rádió
(késik a nyugdíj, az elsőn válnak Herczegék),
itt könnyen, gyorsan nő vagy zuhan az ázsió…
Szeretők árnyasa a kapualj-menedék.

Hőhullámba veszett embertömegeket
sodor magával a nagykörúti forgalom.
A Duna szép délibáb Buda és Pest felett –
egy csók tótágast áll a rakparti balkonon.
*
 [Július volt]

Július volt, fülledt, poros, nyári délután,
de éjsötét felhőket vajúdott a távol.
Akár égő sebhelyek a messzeség hátán,
visszhangzott az égbolt a villámok jajától.

Messziről és hosszan jajveszékelt a szél,
míg a bénult szívű, riadt városra zuhant,
kemény volt és szívós, akár a vert acél,
a házak vinnyogva sírtak a tetők alatt.

A víz öklendező csatornák közt robogott,
fák halott testrészeit görgetve a földön,
akár, ha hegynyi hullám támadja a partot,
hogy a föld színéről mindent eltöröljön.

Mintha tort ültek volna féktelen ördögök,
démoni hangokkal teltek utcák és terek,
fekete vászon feszült ki a hegyek fölött,
sikoltozott a szél, akár rémült kisgyerek.

Aztán hirtelen csönd lett, mint ha film szakad,
a nyár tócsákba dermedt a szürke betonon.
A Duna egykedvűn ringatta a hidakat,
s nézte, ahogy a vihar kelet felé oson.

Csorba Győző - Nyárdélutáni dörmögés



Csorba Győző
Nyárdélutáni dörmögés 


/részlet/

Gyökerük van ezeknek a nyárdélutáni zajoknak. Számomra mégis fölszakított hínárok a levegő víz-tükrén. Kutyaugatás, kakaskukorékolás, autózúgás, női beszéd, gyermeknevetés. Olyan hínár-fonadékok, amik aztán eltűnnek, s más változatban fölbukkannak ismét.

Olyan hínár-fonadékok is, amik szárnyakat kapnak és a magasba emelkednek. Föl, egyre följebb, s beleolvadnak a kékségbe: s viszik a híreket a Kozmoszba rólunk, erről a júliusi délutánról, innét a Tó mellől, innét a hegy alól.

Vörös udit - Kósa Emese - Július



Vörös Judit
Július

Mint sárga tenger,
ring a búzatábla,
dajkálja gyermekét,
éltető kalászát.
Tudja, hogy elveszti,
csak azért nevelte,
nem hallani mégsem
fájdalmas panaszát.
Nap fénye érlelte,
szellő simogatta,
ők lettek Földanya
legdrágább kincsei,
ha jön az aratás
kíméletlen napja,
akkor peregnek majd
búzaszem-könnyei.

Bella István - Vers Lilikének



Bella István
Vers Lilikének

Hogy lalaláztak
a virágok valaha?
Biz egymásközt
csak így:
Lalala, lalala.

De mióta
meglátták
Izsák Lilit,
minden virágszálban
egy Lili virít,

s ha danolásznak,
így lalaláznak:
Lilili, lilili,
lilili, lilili.

B. Huszta Irén - Átlag-reggel



B. Huszta Irén
Átlag-reggel

hát megint egy nap
végig kell küzdeni
szenvedéssel teli
nem segít sem pap
sem átok
a pirulák sem
látod
átvánszorogtam a székbe
mégse’
találom értelmét
lehet nincs is
ne is keresd
zakatolja elmém
már kissé bomlott
e romlott
világban hol pénz
már csak az úr
gyűjti is vadul
minden felesküdött
s a valószerűtlen kék
képeslap égen
izzó mosollyal ragyog
a júliusi nap
már a kezem is dadog
a fájdalom birtokba vett
lelkem elszenesedett
a reggel tovább andalog

Borisz Paszternak - Július



Borisz Paszternak
Július

Kisértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár, zörög.

Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.

Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.

Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik, de nyárra itt időz.

Itt üdül. Övé az egész ház.
Július, a júliusi
vad lég, amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.

Július, a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július, az ablakon által
betörő, fönnen szavaló,

a fésületlen, a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!

/Ford.: Illyés Gyula/

Nemes Nagy Ágnes - Dalszöveg



Nemes Nagy Ágnes
Dalszöveg

Öregszik a gyümölcs a fán,
öregszik a gyümölcs a fűben,
akárcsak a halál után.
A vikendházak alkonyulnak.
Az évszak is helyet cserél,
Egymással az észak és a dél,
26 ezer év alatt
26 ezer év után
öregszik a gyümölcs a fán
és hallani a júliusi kertben
hulló gyümölcsök egyenetlen,
extraszisztólés dobbanásait.

Stefan George - Júliusi bánat



Stefan George
Júliusi bánat

Virágos nyár, még gazdag az illatod:
fanyar vetés-szag kél, s te, piciny szulák,
a száraz karfán te nyúlsz itt utánam,
nem kell többé szezám és büszke kert.

Felejtett álom ébredez: a gyerek
a búzaföldek szűz rögein pihen,
körötte munka, meztelen aratók és
apadt korsó és tündöklő kasza.

Álmos darázsraj dongta a tél dalát
s az ő kipirult homlokára a
kalászok gyöngye árny-rácsán keresztül
nagy vércsöppekben hullott a pipacs.

Ami enyém volt, sohase múlik el.
Szomjan, mint akkor, fekszem, a szomjú mezőn,
s ajkam bágyadtan suttogja, de fáraszt
a sok virág,a sok-sok szép virág.

/Ford.:Szabó Lőrinc/