Kovács Daniela - Reméltelek ...

Kovács Daniela

Reméltelek …

Hát újra itt vagy, úgy örül a szívem,
mint kinek léte végre csupa arany,
s bár reméltelek, olykor balga hitem
magamra hagyott... eltűnt zajtalan.

Reméltelek, s néha halálvágy
kínzott, ha láttam, mégsem érkezel,
néha meg őrjöngve feldühödtem rád,
mert álmodtalak, de nem értelek el.

Istenem... itt vagy, ragyogva fordul
szemed bogarában a bíboralkonyat,
s a dús fény részeg bőséggel csordul,
míg én csodálom benne üde arcomat.

Emlékszel még? Sírva jöttél elém
megeskettél, mint kisgyermeket,
ha túlléptem majd a halál peremén,
két szerelmes nászából újraszületek,

s hogy utánam jössz, kín-örvény felett
bejárod értem az egész rongy-világot,
míg maga-mélyébe szédült lelkedet
értem cserében az ördögnek kínálod.

Hát újra itt vagy, Te, boldogság-illat
visszahulltál értem ember-életedbe
beteljesült esküd, nézd, szívemig hat,
úgy vágytalak árván, sírva éjjelente...

s ha már itt vagy, lásd édes lesz a bánat,
míg szavadat a távol vígan visszazengi
ketten megtanítjuk az emberóceánnak,
az igaz szerelmet ne szégyellje senki!

Káli László - Egy mondatban

Káli László

Egy mondatban

Azóta, hogy a szűk kis utcák kopott macskakövein
nem koppan lépted, s a hajnali madárdal rég nem
mellettem ébreszt, és emlékké szelídültek bennünk
a boldogság percek, amikor testünk lángolva égett,
azóta úgy hiányzol, mint holtnak az élet, sötétnek
a fény, azóta épp csak élek, s lábam lógatva ülök
távoli múltat idéző emlékek kicsipkézett peremén,
miközben attól félek, hogy a mélységbe szédülök.

Nosztromosz - Nincsenek szavak ...

Nosztromosz

Nincsenek szavak …

Bocsásd meg nekem…
Nem vagyok a szerelem bajnoka.
Nem terem bennem szóvirág,
színes lágy fényű csokra.
Nem suttogom éjjel-nappal neved
díszes szavakkal körítve,
nem öltöztetem, bódító illatfelhőbe.
Nem…

Nálam ilyenkor nincsenek szavak,
hiába is kutatnám őket,
kacagva elsuhannak,
és ott hagynak egyedül… némán,
izzó szívem tüzében égve, bénán…
hogy mozdulni se tudjak,
csak remegve nézni téged,
hogy lásd… szememben lángol,
minden, mi most éltet.
Miattad újra érzek!
Tudom, mikor rám nézel
érted, szó nélküli üzenetem.

Mert te vagy új világom elszánt őre,
a csendem teremtője…

Leleszi Balázs Károly - Vers egy magányos léleknek

Leleszi Balázs Károly

Vers egy magányos léleknek

Ha elestél, csak szólj, s nyújtom
a kezem és fölemellek. Tudod,
ketten együtt erősebbek vagyunk.

Ha sírnod kell, csak szólj, s én sírok  
veled. Veled szeretnék szenvedni, 
  sírni, Isten szívére hanyatlani.

Ha világ végére akarsz menni,
azt nem ígérhetem, hogy lebeszéllek,
azt viszont tiszta szívvel megígérhetem,
hogy ott menetelek veled.

Ha örömöd van, kérlek, oszd meg velem,
hogy engem is átjárjon örömöd tüze.

Ha elhagyatott, magányos vagy
és valakivel beszélgetni támad kedved,
csak szólj, s én rögtön ott termek.

Ha álmodni akarsz, én álmodok veled,
hogy a mi világunk szebb legyen.

Jószay Magdolna - Könnyek

Jószay Magdolna

Könnyek

Ha könnyek égetik a szemed,
szaporán pislogsz, ne lássák...
talán szégyenled, meglehet;
a könnyek - úgy érzed - leginkább
kiszolgáltatottá tesznek,
így hát tartásod, gerinced egyenes,
lelked acélosan megkeményíted,
hogy mimóza-sérülékenységeddel
vissza ne éljenek...

Ám, ha mégis... hirtelen a zokogás
zihálva szaggat s tör ki belőled;
fuldokolsz, mert van, hogy kivédhetetlen...
mert mit rejtesz, oly elviselhetetlen;
már mindegy, ki mit gondol; nem számít,
mennyire nehezen viseled, ha sajnálnak;
s már az sem érdekel, ha hátad mögött
kárörvendést sejtesz... nem fontos, hidd el!

A könnyeknek néha menniük kell...
engedd, hadd áradjanak!
Szívnek, léleknek friss levegő kell,
ússzon fájdalmad könnyeiddel messzire, el...
a könnyeknek időnként menniük kell,
ne törődj senkivel, semmivel,
engedd hát, engedd őket
messzire, el...

Hanyecz István - Ezerszínű nyár

Hanyecz István

Ezerszínű nyár 

Ezerszínű  nyár
kínálja portékáit
vásárcsarnokba

finom gyümölcsöt
epret ,málnát és körtét
mézédes szőlőt

barackot , almát
ananászt , mangót ,szilvát
szép görögdinnyét

erős paprikát
karalábét, karfiolt
friss zöldséget  

háziasszonyunk
kedvére válogathat
pesti-piacon

nem akad gondja
mit tegyen az asztalra
finom ebédre

fonott kosarát
megtömheti gazdagon
friss árú vagyon

Mysty Kata - Csokorba kötve

Mysty Kata

Csokorba kötve

Hozz virágot, egy csokorral,
kék és fehér a mindenem.
Nem kell egyéb, - légy velem,
légy és maradj - mellettem...
- Mindenem!

Szedd le őket az útszélről,
a mezőről, kérj a réttől!
Hadd érezzem az illatát,
vad a szomjam, - issza már...

Vad szomjam oly olthatatlan,
vágyam is elmondhatatlan.
Nagy csokorba kötve, - együtt,
szín-telt lesz majd az életünk.

Szomorúfűz -Nyár vég -augusztus; - Lüktet a nyár

Szomorúfűz

Nyár vég - augusztus

Lüktet a nyár

https://www.youtube.com/watch?v=uJXv6uCpt0A

A záporon át széltánc jár,

a csönd élni akarása.

Lüktet a nyár nappal

és minden éjszaka.

Ölelnek álmaink a holdas,

csillagos éjszakákban

Sötétbársony égbolt terül ránk.

Tücsökzene zeng,

a kis zenész hangszerén,

betöltve az éji csendet

Harmatgyöngyös hajnallal

köszönt az új nap

az ébredő sugár fényében

*

Az augusztus, a nyár: a fák illata, a fény ragyogása, napbarnaság: az álmok színessége aranysárgában. A virágok aranyragyogása, a vizek ezüst csillogása. A hullámok játéka a szellővel. A csillagok bujasága, a Hold ezüst fénye. A füvek selyemszőnyege, a szívek hullámverése, a fényben lebegés, könnyben úszó boldogság, szerelem és szerelem. Bársonytakaró, arany-kék lepellel borítva. Vágyakozás, szárnyalás. Távolodó lépések, arannyal átitatva. És maga az álom ... A vizek békéje, mosolya. Lüktetés szempilláid árnyékában. Nyíló álomkapuk, leeresztett zsaluk, elhomályosuló fények, üde szellő az éjben, behúzott függönyeink redői mögött. Lugasok a teraszokat övezve. Feltámadó szél, rezdülések a végtelenben a szeretet hajóján, a lelkek halkan szárnyalóan az éjszakákban.

Azt mondják, az augusztus száz hangú. Lassan csendesedik a természet, a madarak is elnémulnak dalaikkal, csak az útra készülődve gyűlnek össze. Lármáznak a környéken, elköszönve a nyártól, útra kelnek a meleg, a másik világuk felé.

Az augusztus sürgő-forgó. Folyik a betakarítás, előkészítik a földeket az új élet elvetésére.

Augusztusi zsivaj, még a szél is másként fúj: viszi a hangokat a végtelenben. Tehenek legelnek a réteken, hogy az alkonnyal elinduljanak a házakhoz, a fejéshez, a fehér nedű langyos  bugyogásához.

Az erdőkben is augusztus van. Zörrennek az ágak, recseg, ropog minden. Találkozhatsz magányosan, vagy csoportosan bóklászó, gombászó emberekkel. Ez a recsegés, ropogás az augusztus dallama, zenéje, a nyárvég színei, az ősz érkező hangulata

Tartalmas, szép augusztust kívánunk Mindenkinek!

Somlyó Zoltán - Így nyárutón

Somlyó Zoltán

Így nyárutón

https://www.youtube.com/watch?v=uJXv6uCpt0A

Így nyárutón már hűvösebb az éj.
Hallgass szivedre. Szívedtől ne félj.

A csillag csillog télen-nyáron át
s felvillogtatja szíved bánatát.

S ha holdtöltekor bánatod vagyon,
csak csöndben könnyezz, ne kínlódj nagyon.

Csak virrassz te a csillagok alatt
és számláld a sok sötét madarat,

amely szíveden keresztülsuhog,
mint templomon a béna koldusok.

A szomorúság istentől való,
csak akkor érzi a szív, hogyha jó.

A meghalt mult a szép jövőbe néz.
A házad épül és te tönkremész.

.kaktusz - Kisasszony hava augusztus

.kaktusz

Kisasszony hava-augusztus

http://www.youtube.com/watch?v=Yf4lrzxCDZc

Alighogy megszületett, máris
kisasszony havába érkezett a nyár,
még gondolni nem kéne rá,
mégis, az embernek az eszébe jut gyakran,
hogy a hó első napjaiban még ragyog ugyan,
de már egyre korábban tér nyugovóra,
egyre hosszabbak lesznek az éjszakái,
a végére, vagy már előbb is,
megjelennek az első,
az öregedés jeleit mutató ősz hajszálak,
itt-ott látható egy-egy ránc is,
jelezve, hogy rohamosan öregszik…
de, ha egy napon a földi világot itt is hagyja,
az még nem a halál,
csak a fiatalságnak van vége,
nem az egész évnek, siratni kár,
kitombolta magát már a nyár,
jönnek a nyugodtabb,
a cseppet sem csúnyább őszi napok,
amik már nem olyan csacsogók,
de a levelei színesednek
szívet melengetőn,
talán, a mesélni valójuk,
a tapasztalatuk lett több…
de hova is rohanunk,
augusztus első napjai
még a nyár fiatalságát idézik,
s hogy milyen lesz a végére,
azt nem tudja senki sem,
talán azok lesznek
a legforróbb napok,
és várva várt vendég lesz
az enyhülést hozó,
de fiatalnak nem mondható,
a fiatalságra gyakran emlékező ősz.

Petőfi Sándor - Meleg dél van ...

Petőfi Sándor

Meleg dél van...

Meleg dél van itt kinn a mezőben,
Rakja a nap a tüzet erősen.
Meleg dél van, meglippen a madár,
A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.

Két lyány gyűjti ott a széna rendét,
Két siheder hordja a petrencét,
Hejh de nem telik nagy kedvök benne,
mert ilyenkor súlyos a petrence.

Legjobb dolga van most a királynak,
Vagy ott annak a gulyásbojtárnak;
Király pihen aranyos karszéken,
Gulyásbojtár kedvese ölében.

Hollósy Tóth Klára - Nyári dél; - A béke tenyerében

Hollósy Tóth Klára

Nyári dél

A Duna hullámzó, kék-tiszta tükre

visszavetíti a bársony tűzeget.

Ölében féltve ringatgatja. Büszke,

nézi a sok pufók bárányfelleget.

Sütkérezik a lobot vetett napban,

bámulja, ahogy a zenitre reszket.

Gyönyörködik az égi zenekarban,

míg perzselő tükrén végigbizserget.

Forr a dél. A hő ájulata remeg,

az izzó lavinafény fele útján…

A világ felett nehéz álom lebeg,

lenn, tücsök játszik egyhangú húrján.

*

A béke tenyerében

Fényébe márt az augusztusi nyár,

mámoros ájulását mímeli,

két marékkal szórja szét aranyát,

lángoló vajúdása isteni.

A sugárszemű tüzeket dobál,

élnek szívében lázas vágyai,

már lassan-lassan a végére jár,

mit magának sem mer bevallani.

Lobokban izzik fel lángcsodája

de egyre szelídül a fényarany,

már nemsokára új évszak váltja

a várakozó csendben hangtalan.

Játékos még, a lomb közt összeér,

s átring a béke tenyerébe,

mosolyog rám, de semmit sem ígér

elrontott sorsomért cserébe.

Tekse József - Nyárbúcsúztató

Tekse József

Nyárbúcsúztató

Ne hullajts könnyet, hisz nevetni könnyebb,
mosolyog rád a nagyvilág.
Lásd meg a szépet, rőt falevélen, üzen neked a nyár.
Ha elmúlik félve, új jön helyére, kéri, hogy várj reá.
Emlékek képe, sárguló fénye, szívünkben él tovább.
Minek is mondjam, kinek is mondja, az őszi kép szép lehet,
rozsdás erdőben, patak ölébe, bújik a félelem.
Harmat ruhában, köd fátylával takarja két szemem,
de távolról hallom, a folyó parton, üzen a nyár nekem.
Ints búcsút bátran, fény sugarával, érintsd meg két kezem,
írd minden ágra, a remény falára, jövőre itt leszel.

Deák Éva - Nyár bölcsője; - Még egyet csobban a nyár

Deák Éva

Nyár bölcsője

https://www.youtube.com/watch?v=EWj07Gb8vak

Égő napsugár kúszik az égen,
Virág illata bódít a szélben,
Mezők ölén ringó vágyunk üzen,
Szerelmes rózsákat bont szívemben.

Sétálni a vadvirágos réten,
Tücsökzenét hallgatni a fűben,
Csillagokat számolni az égen,
Lebegni együtt a nyár tüzében.

Álmok ringanak éj bölcsőjében,
Rám csókolt hajnalba hold repítsen,
Harmatcseppek reggel köntösében,
Selymet bontó mámor fény perzseljen.

*

Még egyet csobban a nyár

még egyet csobban a nyári parázs
még ugye hallod habfodros hangom
még ezüstös hullámok a parton
még lebben a szélben nyári varázs

még száguldó hullám táncában
még a sodrás magával ragad
még örvényed elnyel egy csókban
még sodró vágyunk el nem apad

még fodrok között csended zenél
még bőrig ázik a szenvedély
még te vagy a korall és a szél
még emlékem vízfenék oly mély

homokba rajzolom MÉG

Babits Mihály - Augusztus

Babits Mihály

Augusztus

A falunak tornya karcsu,
körül karcsu könnyü fák
falu fölött vörös arcu,
sárga bajszu holdvilág.

A vasúton szállok messze,
messze, messze csöndesen,
és tünődöm, enyém lessz-e,
vagy már veszve, kedvesem?

Aki egyszer, egy szép estén,
szép csöndeskén rámhajolt,
enyém lessz-e még édeském,
ki egy estén enyém volt?

Illyen messze, halk zugolyba
véle volna jönni jó,
hol egymásnak válaszolva
tücsök szólna millió.

Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. –

Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.