2017. március 7., kedd

Szomorúfűz - Virágot nyit ...



Szomorúfűz

Virágot nyit …



Őrt állnak a pillanatok,
Lebbennek az aranyló fényben.
Átölelnek szerető kezek.

Azúrkék fenn az égbolt,
Madarak víg dallama zeng
A tavaszban nyílik az élet

Virágot nyit a szerelem,
Vágyakban, izzó szívekben,
Mély érzelmek ég alatt, föld felett.

Cikornyás felhők mélyülnek,
Az alkonyban távoli harangszó zeng,
Bársonyossá válnak a lehulló fények.



Grigó Zoltán - Engedd még nekem



Grigó Zoltán
Engedd még nekem

Néha megálltam, és néztem riadtan,
ahogy szédülten rohan a világ,
közben magamban csendesen sirattam,
amikor kertünkben meghalt egy virág.
A hó elolvadt, majd újra leesett,
az elszáradt fű tavasszal kinőtt,
hányszor akartam már mondani neked,
de szavaim megrabolta az idő.
Madarak jöttek, és ősszel elszálltak.
sápadt napfény szántotta a ködöt,
az évek némán gyűrődtek egymásra,
sokszor hullott már lomb a fejünk fölött.
Hányszor akartam már mondani neked,
egy szívem legmélyén őrzött mondatot,
elmondani, mit is jelentesz nekem,
hogy aki voltam, még most is az vagyok.
Engedd most meg, hogy a füledbe súgjam,
mit jelent a szemed, a szád, a kezed,
hogy elmondhassam újra, meg újra,
milyen rossz lenne, ha nem lennél nekem.
Megállítom a nagy, forgó kereket,
ne szálljanak el hiába az évek,
engedd még nekem, hogy szeresselek,
jobban, mint ahogy szerethet az élet.

Pásztor Piroska - Holdvilágnál



Pásztor Piroska
Holdvilágnál

Kéklő holdvilágnál, bíbor alkonyon
csodáltam arcod, a két erős kezed,
a gondolatra elszorult a gyomrom;
talán nem sokáig láthatom szemed.

Éreztem, már nem tarthat nagyon soká,
mert ami jó volt elvette az élet,
tudod, követtelek volna bárhová,
a pokolba is, ha ez az ítélet.

Én poklot jártam itt fent, s már nélküled
máglyán égtem, te rögök közt pihentél,
sokszor cseréltem volna helyet veled,
de álmaimban nekem így üzentél:

Ne, ne tedd! Élvezd, mit az élet adhat;
a langyos szellőt, a patakcsobogást,
meglásd, érkezik egy csodás pillanat,
majd új szerelemtől kapsz feloldozást.

Évek múltán jött a megváltó tavasz,
egy szempár parázslott mély tüzével rám,
Ámor pedig huncut és bizony ravasz,
lőtt, ne kíntól égj, légy boldog és vidám!

Fazekas Miklós - Nőnapi köszöntő



Fazekas Miklós
Nőnapi köszöntő

Maradj még Kedvesem,
maradj még egy percre...
Add még kezed kezembe -
Oly gyönyörű vagy,
mit is akartam...
Ja igen -
Egy szál virág,
amiért vagy nekem...
Maradj még Kedvesem,
maradj még egy percre...

Gligorics Teréz - Tavaszváró



Gligorics Teréz
Tavaszváró

Verekednek fenn a felhők
Ütik egymást agyba-főbe,
Elázik a fán a virág
Mint a ruha fateknőbe’.

Pár sietős tulipánom
Szégyentelen nyuszi rágja,
Jól is lakik, majd szét reped
Hátsó részén a nadrágja.

Kifogok a nyúlon, felhőn,
Köcsögcserép, virághagyma,
Elültetem a szobába
Ha az idő s hátam hagy ma.

Tyúkanyó is egyre rázza
Fészkében a fázós lábát,
Nem léphet egy kotló fészkén
Melengetni kakas láb át.

Virágaim szépen nőnek,
Már bimbó is látszik rajtuk,
Vígadnak a tulipánok,
Összeér két piros ajkuk.

S végre, csodák csodájára,
Felugrott a nap az égre,
Madár dalol ablakomban,
Itt a tavasz, itt van végre!

Kipattant egy almavirág
Kacéran kacsint a méhre,
Piros madár száll az égen
Lángol vörös tolla, vére!

És egy reggel, csodás reggel,
Kisnyulam, a hófehérke,
Orgonánál zavarássza
Harminc aranysárga csirke!

Bennem is mozdúlt az élet,
Egy jó nagyot rugott rajtam,
Nem tudok már lehajolni,
Bár játszani de akartam...

WINO - Egy szó!



WINO
Egy szó!

Minden este érzem.
Tudod, mi jár a fejemben?
Egy szó.
Amit felold vérem ereimben.
Ott kavarog, és nem hagy.
Hatása egyre rosszabb.
Félek gondolattól.
Egyre jobban, és magamtól.
Jön az éjszaka.
Nem tudok elbújni.
A gondolatok csak jönnek.
Gondolkodom, de minek.
Hisz tudom.
Maga a gondolat megható.
Hogy nem csak gondolat, hogy akarlak!

Kandrács Róza - Tavasz



Kandrács Róza
Tavasz

Tavasszal nyílik ,
az ibolya, hóvirág.
Vele nyílik az
egész világ.
Az égen a nap,
nem csak világít,
ma már kicsit melegít.
Szívekben enged ,
a téli fagy.
Szemekből könny
patak fakad.
Nem mind fájó,
könny folyó.
Örömet hozó,
tiszta tó.
A fák rügyet bontanak,
nők babát hordanak.
A fű is zöld már,
s kék az ég.
Hirdeti, hogy
boldog légy.
Látod ébred a világ,
fogadd ember mosolyát.
Így lesz szép az életed.
A nyarat így élheted.

.kaktusz - Kevés a szeretetvirág ...



.kaktusz
Kevés a szeretetvirág …

Tudod arra gondoltam,
mondják,
hogy a világ tragédiája,
hogy kevés benne a szeretet virága,
én pedig azt hiszem,
a világnak a legnagyobb baja,
hogy sok benne az ártalmas gaz,
ami az eszetlen gyűlölet maga,
talán a mag
mindenki lelkében ott van,
mind a kettőnek a magja,
az alkalomra várva,
hogy magának tárgyat találjon,
kinek kedvéért kicsírázzon,
a kettő közül a győztes az,
amelyik hamarabb hódít teret,
nem fér meg egymás mellett a kettő,
ha a kártevő,
a gyilkos gyűlölet hajt ki előbb,
mellette már nem fér a szeretet dísze,
mint egy élősködő,
előbb utóbb behálóz mindent,
tönkre tesz maga körül minden apró,
növekedésre vágyó szeretetet,
a levegőt,
a táplálékot elveszi tőle,
a világnak a nagy baja
talán nem is az,
ami nincs,
hanem ami van,
ha nem lenne egyik se,
az állatok birodalma lenne,
de, az embertől függ
hogy milyen a világ,
ha benne életre a gaz kap,
a pokol lesz maga,
de ha a magját szét a szeretet szórja,
a világ maga lesz a földi paradicsom.

2010. július 11.

Torma Zsuzsanna - Meggyfavirágok üzenete



Torma Zsuzsanna
Meggyfavirágok üzenete

Vállamra hajolnak a meggyfa ágai,
Dúsan csüngedeznek rajta virágai,
Mint a menyasszonyok fehér ruhájukban,
Tiszta szűzi fehér ékkel a hajukban.

Áprilisi reggel, mikor elindulok,
Tekintetem rögtön őrájuk mosolyog,
Milliónyi szirom lengedez a széllel,
Mint mikor lány haját bontogatja széjjel.

Éjszakai zápor szirmukat áztatta,
Kelő nap sugara törölte szárazra,
Felsejlik bennük a jövő ígérete,
Mint asszony ölének áhított gyermeke.

Mennyi piros gyümölcs lesz e sok virágból,
Mint ahogy asszony lesz a sok szűzleányból,
Mint ahogy levetik fehér ruhájukat,
s menyecskeruhába bújtatják magukat.

Reménykedve várom, kevés lesz majd meddő,
Hasuk domborodik, mire Május eljő,
Sok-sok zöld gömböcske hízik napról-napra,
S nem hullik le zölden, vár a Júniusra.

Kerek piros gyümölcs, mint kisgyermek arca,
Mikor csöppnyi száját mosolyra fakasztja,
Ó, ha a sok gyümölcs mind kisgyermek volna,
És az a sok gyermek mind mosolyoghatna!

Madarász Gyula - Közel a tavasz; - Virágzó természet



Madarász Gyula
Közel a tavasz …

Simogat a szellő, közel a tavasz már,
Simogat a napsugár, és itt a gólya már.
A természet is új ruhába jár
A szívekben is tavasz jár.
*
Virágzó természet

Virág a fákon, szökken a szellő,
tele illattal a levegő,
virágözönben a fák.
Piros kötegben kel a zsenge hajtás,
a kinyílott virágokat szellő becézgeti.
Élő sziromzuhatag ágakon ingva habzik,
ragyog a liget a jázmin őzön díszében.
A vén fa csúcsán sűrű madársereg,
méhraj zsibongva száll, zenéjük ittasan
döngicsélve virágra száll.

Kiss Angéla - Hóvirág, hóvirág ...



Kiss Angéla
Hóvirág, hóvirág...
Égipályán érkező hóvihar,
vad förgeteg
Tép süvítve hóarcával a
fagyos szörnyeteg
Szédül a világ, a márciust
vitte táncba
Éppen csak rügyező élete
került a pácba .

hóvirág, hóvirág - zord lett a világ.

Ágak hajlanak erős keze
alatt, vagy megtörik
Hócsillag fénylik a zöldfűvön,
majd megszökik
Kiforgatott hideg kabátok,
jeges hajtincsek
Tavaszi idillre immár pusztán
csak legyintek.

hóvirág, hóvirág
zord lett a világ.

Menedék sehol sincs, az
árok megteltek
Jégpáncéljukkal minden
lelket megleltek
Elfáradt a tavaszthozó a
nehéz őrködésben
Barkabontó napsugár
elveszett a sötétben.

zord lett a világ.
Konok idő trappolt
álmokat söprő létbe
Kerek holdat lesve az
Átható didergésbe
Emelt fővel állva kékre
fagyott lehelettel
Lelte első napsugarát - egy
könnycseppel.
hóvirág, hóvirág - torz lett a világ.

Serfőző Attila - Nőnap elé



Serfőző Attila
Nőnap elé

Amerre jársz,
a deres-hajú reggel
napfényből csordogál,
s elinal a vak hideg.

Ott ahol élsz,
hegyek borulnak eléd,
és a szikkadt vágy
nesztelenül
tovaténfereg.

Berze Tünde - Tavasz



Berze Tünde
Tavasz

Nézd, hogyan csillan fel,
s nevet szemembe a Nap!
Új életet lehel lelkembe,
hisz' kemény Tél hidege
tépte, szaggatta oly sebesre.

Szerelmet dorombol a szél,
s dagasztja, növeszti már
ágakon megbújó bimbókat,
öntözik harmat cseppek,
ezernyi gyermek születik.

Még tavasszal nyílnak virágok,
fogával belém mar a magány,
s féktelen dac csüng ajkamon,
és emlékképek dörömbölnek,
feszítik ujjaikkal agysejtjeim.

Mégis új élet virul körülöttem,
kigúnyolja nyomorom minden
szabadon szárnyaló madár.
Hívnak: szállj velünk magasan!
Légy szabad! Repülj! Repülj!

Debreczeni Zsolt - Könnyű mámor hajnalpírban



Debreczeni Zsolt
Könnyű mámor hajnalpírban


Andalító élet-elsárgult remények!
ködös szürke hajnalon alszik még a lélek.
Vérvörös felkeltét produkált a Nap,
sosem láttam ilyen üde színpompásat!

Narancssárga fénnyel parázslik a légkör,
elhamvadt ott minden, ami jön a mélyről.
Számomra a fények halovány remények,
csodálatos hitben, tisztaságban élek.

Gyöngyökkel kirakva álmodik a szellő,
vajpuhán átsiklik a végtelen nagy erő.
Arcomat simítja a könnyed dús levegő,
sok idő kell ahhoz, míg a gyerek felnő.

Könnyű mámor hajnalpírban - varázslatos színek,
hozzád fohászkodom, folyton hívó lélek.
Kérd a szívem húrját, pendüljön meg végleg,
hogy utat mutathassak a színes hajnalfénynek!

Zavarában vádol, sokszor meg nem figyel,
nem hallgat magára, s szívére az ember,
Oly könnyed lepedő a simogató szellő,
mint vérvörös hajnalon a puha fényes felhő.

Vízsugárban izzó halovány remények,
sosem láttam csodálatos, gyönyörűen szépet.
Magát az angyalt ki hófehérben szállt le,
hajnali mámorában kettéhasadt szíve.

Hajdu Mária - Tavaszodik



Hajdu Mária
Tavaszodik

Télen az árnyak tavaszra várnak,
roppanó hóba süpped a hónap.
Éle a szélnek arcokat éget,
jégcsapok lógnak, pihen a csónak.
Zúzmara fákon, bunda a tájon,
szunnyad az élet, lassan feléled.

Csurran a jégcsap, nem jár a szél csak.
Roppan a pálya, jégre ne járj ma!
Zsendül a búza, olvad a bunda,
napfény, ha táncol, boldognak látszol.
Éjjel még megfagy, nappal mi olvad,
mégis az élet lassan feléled.