Szakáli Anna - Mivégre

Szakáli Anna

Mivégre

Mint mag a földben, 
  ha szárba szökken,
és létéért küzd  
hóban, esőben,
 míg felhasadó  
burkából kipattan,  
új utat kezd a csíra,
gyűrött-rongyosan
fénybe emeli 
  zsenge zöldjét,
odahagyva
kopott bocskorát,  
sáros földjét,  
úgy emeltem  
én is fejem egykoron,  
át minden izmuson,  
hogy magam
maradjak végre  
eldönteni,
miért születtem  
s mivégre hagytál el  
engem, Uram!

Kovács L. István - A magányos lélekhez

Kovács L. István

A magányos lélekhez

 https://www.youtube.com/watch?v=T1SHBcfAGRg

Még a fák is ölelkeznek,
Csak a te szíved reszket,
A magányod fázik benne,
Elment az, ki ölelhetne.

Lassan peregnek az örök idő
Üvegbe zárt homokpercei,
Melyek évekké vánszorognak,
S nincs, aki oldaná magányodat.

Szíved olyannyira fagyott,
Nem engedi már be a napot,
S az, ki hozzád közel menne,
Ő is reszket, fázik benne.

Nem engeded el a múltat,
Melybe a mád belefulladt,
És úgy a jövő is kétes,
Ha szeretni nem vagy képes.

S ha egy új nap rád nevetne,
A régivel veted össze,
És ettől elmegy a kedve,
S a jég marad a szívedben.

Fogadd szívedbe a napot,
S ha olvadni kezd jégcsapod,
Meglátod a szép szivárványt,
Engedd végre el a magányt.

Tudom, ez nem könnyű neked,
De ha újra ragyog a szemed,
Más színű lesz majd a világ,
Neked is nyílik a réten virág!

Vadrózsa - Felszín

Vadrózsa

Felszín

Ítélni csak tiszta szívvel lehet.
Ne ítélj, és nem ítélnek, ne feledd!
Szeretet, merre sodort az élet vihara?
Keresnek, kutatnak, életre-halálra.

Emberek! Nem találhatjátok az ösvényt,
míg nem értitek az élet célját, jöttét!
Krisztus előtt már megjövendölték
a próféták a megváltónk érkezését.

Viseld bátran életed nehéz keresztjét,
cipeld méltón, és örülj, hogy élhettél!
Kövesd szíved csalogató, tiszta fényét,
mint piciny lámpást, mi örökké ég!

Boldogság ösvényét keresik a lelkek,
maguk állítanak gátat az életnek.
Felszín ruháját öltötte fel a világ.
A lepel egyszer lehull, ébredj igazság!

Pénzár Miklós Csaba - Ölelj meg ...

Pénzár Miklós Csaba

Ölelj meg...

https://www.youtube.com/watch?v=85LT7Y6NHOQ

Hát ölelj meg míg lehet
amíg forró még a szíved
Amíg lángol értem lelked
amíg bírja két kezed
Amíg itt vagyok veled
Amíg süt ránk a Nap
Simogat minden nap
Nem hagyom el magam
Tudok még előtted állni
Virágot kezedbe adni
Fátyolos szemedbe nézni
Karunkat egymásba fűzni
Amíg kicsordul könnyünk
Mi ketten egyek vagyunk
Mi már egymáshoz tartozunk
S még egyszer együtt szállunk
Fel,csillagos szépséges égbe
Fel a felhők fölé,a mennybe
Egymással össze ölelkezve

Jurisin Szőke Margit - Őszbe bújt kikelet; - Őszi szerelem

Jurisin Szőke Margit

Őszi szerelem - Szerelmünk padja 

Itt van már szeptember második fele,
az ősz belopta magát a szívekbe.
Verőfényes szombat délután,
kedves pár ül a park kispadján.

Sárguló levelű fák hűs árnyékában,
csendesen csevegnek meghitt boldogságban.
Hátuk mögött hagyva megannyi nyarat,
az ősz ezüstösre festette hajukat.

Szorongatják félénken egymás kezét.
A férfi karjaiba vonja kedvesét,
majd gyöngéd csókot ejt az orcájára.
Viszonozza a párja, csókkal az ajkára.

Egymáshoz hajolva valamit suttognak:
Ez a pad, tanúja boldog óráinknak.
Emlékszel? Ültünk már itt, néhány hónapja,
legyen hát titkolt szerelmünk padja.

Gyűjtögetik életük őszének gyümölcsét,
kettőjük féltve őrzött végtelen szerelmét.
Évek múltával ha életük télbe fordul,
a tengernyi szép emlék szívükbe zárul.

Kedvesem, ez a szimpatikus pár mi vagyunk,
hihetetlen, hogy még egy ilyen esélyt kaptunk.

*

Őszbe bújt kikelet

https://www.youtube.com/watch?v=ITswHbJPHhQ

Mint a fergeteg, fújnak őszi szelek,
sodródnak a sárga, vörös levelek.
Így ősz táján szüntelen, nap nap után
elmúlásról jönnek képzetek... buján.

Ne engedd! Ne csüggedj! Ne hagyd magadat!
Szíved az ősznek üzenjen már hadat!
Lehet arcod ráncos, hamvas a hajad,
szíved mindörökre maradjon szabad.

Őszi avarban, ha találsz ibolyát,
neked hozza el a tavasz varázsát.
Szívedben a szeretet még nem hamvad,
s van, akinek szíve érted elhamvad.

Tárd ki szíved! Hadd szálljon a szeretet,
tiéd lehet az őszbe bújt kikelet...
Szeress, mint soha még! Utolsó esély?
Ha már tél kopogtat, a remény csekély...

Kevesek, kik őszben is élni mernek!
Higgy nekem! Bizony, ők boldogok lesznek.

László - Nem lehet

László

Nem lehet

Hallom mit nem hallhatok,
Látom mit nem láthatok,
Érzem mit nem érezhetek,
Nézem mit nem nézhetek,
Tapintom mit nem tapinthatok,
Álmodom mit nem álmodhatok,

Hogy fogom két kezed,
Hogy nézhetem két szemed
Miként reám ragyog,
Hogy érzem leheleted vállam felett,
Hogy hallhatom miként nevetsz,
Hogy látom boldog vagy velem.
Hogy szerethetlek Tégedet,
Hogy szeretsz engemet.

Pataki Glica - Októberi Szentjános (részlet)

Pataki Glica

Októberi Szentjános

https://www.youtube.com/watch?v=DLr1oWjIC44

A vén gesztenyefa ráncos derekára, levélmintákat festett az ébredő Nap fényessége. A láthatatlan, kószaszellő noszogatja a feketelevél árnyakat a szürkén hámló, vastag kérgeken. Őszi hangját hallatja az Anna-Liget.
Egy gyűszűnyi méretű, kis cinke mórikálja magát előttem. Hamarosan játszó cimborája is érkezik. Még az is megeshet, hogy testvérek. A barnán kunkorodó gesztenyelevelekről, pókokat reggeliznek!
Újra és újra fölerősödik a szél, és alaposan megbúbolja a fák zörgő, zizegő, suttogó lombjait. Ilyenkor egy-egy levélke búcsúkeringőt lejt, majd egy utolsó sóhajt… véget ért az Élete! Pontosan tudják, hogy fogytán az idejük, ezért most kell elmondani egymásnak, amit oly fontosnak tartanak. Hiszen már ők sem mai gyerekek! Sok mindent megéltek, és sok vihart tudhatnak maguk mögött. Régi barátság élteti a fenyőt, hársat, gesztenyét és a juhart…
Az ég kékje, fázós hidegre váltott, és hajnali harmatot hint a ligetre. Egy-egy fénynyalábot lovagol meg a káposztalepke. A hollók és az egerészölyvek éles hangja kardoz a levegőben, félelmetes harcot vívnak a betevő falatokért.
Északról hírt hoztak a vándormadarak, hogy: „- Készüljenek a télre, mert nagyon kegyetlen, és könyörtelen lesz! Ezt üzeni a Jég Birodalom Fejedelme-„
A szemközti Hárs-hegy gerincén, vastag, fehér felhők emelkednek egymásután, mint akik a fák tövében töltötték az éjszakát.
Színesre pingált lomberdők, rozsdabarnára száradt fenyők, búzavirág kék égbolt, gomolygó fehér felhők, pirosan vérző, vadszőlő levek, homályos szemekkel leskelődő kökényszemek, ezüstben csillogó repülőgépek szántják föl a légifolyosókat, és a menyasszonyfátyolt húznak maguk mögött. „Itt van az ősz, itt van újra.”

…

Szomorúfűz - Október csendje ...

Szomorúfűz

Október csendje …

 https://www.youtube.com/watch?v=ny4JeTQlGdU

Felhők fölött hasad a hajnal

Az égbolt kopár, szürke,
Gyöngyharmattal tele hintett
reggelek borúsan ébredeznek.

Őszi eső öntözi a földet,

Sodró szél söpri ki a felhőket.

Arany barna levelek hullnak,
Az avarra táncolva vitorláznak

Még aranyfény szövi át a tájat,
de hirtelen megy le a Nap
Egyre halványulnak a fények,
Már aludni készülődnek.

Sejtelmesen borul ránk az este,

A holdfényes csillag tengeren

Borzongat a hűvös levegő,
Megérkezett hozzánk október

Ádám J. Csaba - Ha ott jársz ...

Ádám J. Csaba

Ha ott jársz...

Ha ott jársz, érintsen
a fény tengerkék ég
peremén, rejtelembe,
sejtelembe, örök
végtelenbe, véled oda
úszom én.

Legyen ott csillanó az
álmod, meseszínben,
mire szíved vágyott,
tündékkel - sziréntündérek,
lelkedben ne legyen vége
az édes meséknek.

Járj ott boldogan, hova
létben csak álom
repítene,
hova sétádra csillagfénye
segítene.

Élőn éld meg a sok szépet,
a sok meseképet,
éld meg a gyermeki csodád,
mit vársz, mesék földjén,
ha ott jársz.

Szaladd át a szivárvány
sokszínű hajlatát, más
létnek halld ott dallamát,
s öleld boldogan mesevilág
minden angyalát.

Majd ők néked tovább
mesélik lelkednek a szép
meséket,
álmodón - ringatón,
boldog mesevalón.

Boldog mesevaló éljen
benned lényüktől, dalod
szálljon fényüktől, s ha
nékik újra gyermeki szívet
társz, élj meg újra minden
mesét, ha ott jársz.

Ott feled, mi konok, eme
létben, szárnyalj színes
meseszépben, örök igaz
valón, soha el nem halón,
édes reményed csengjen
minden meseléit dalon.

Ott majd néked lelki
varázsfüggöny lebben,
szíved álmát mesélje
örökké szebben, láss benne
csodás álmot, ama világot
reménytelin járd ott.

Akkor legyen belőlem is
fénymadár a színes égben,
érted csuda szépen, örök
valódnak szeretettel kedves
lelki üzenetemmel, érted
gyermekszívű szeretetemmel.

És majd édes csended váljon
dallammá, öröklétű lét
örökébe, égjen néked
csillagfénybe, elringató igaz
mesékbe, ha az álmokon túl is
álmot látsz, regélj el nékem egy
más életet... ha ott jársz!

(2017. április 17.

Primerose - Gondolatok

Primerose

Gondolatok

Amit mesél kérem, önhöz mily kegyes az élet!
Kapott, látott, érzett, így teltek az évek.
Hát mitől-e fukarság, egy kis szobanövénytől sajnálni a szépet?
Ki széles-e világra csak szürke, homályos ablak mögül nézett!

A növény egyszer csak bontakozott szépen,
Attól amit látott a saját lelkében.
Elvenni a képet amit maga kreált!
Pici kis házikó, egy arc a gyertya fényen át.
A szempár mely mosolygott, s a kis növényt nézte.
Száj, amely suttogva kedvesen becézte.

Nem is csak ház! Sziget!
A parton cserép nélkül felszívni a friss vizet!
Ízlelgetni, ámuldozni s közben mondogatni " ki látott még ilyet"!

Áh! Ejnye!
Na hess innen most már, buta gondolatok!
Térj észre kis növény! Vízpart mi? Meg kint látni a napot!
Talán a víz is sós és hideg, a széltől biztos fáznál!
A nap, ha megperzselne, vissza, az ablakodba vágynál!

Ezt súgja az okos sötétebbik ágam!
De, a másik szomorú, mereng csak magában!

Maszong József - Veled álmodom ...

Maszong József

Veled álmodom....

 https://www.youtube.com/watch?v=lKZGivyYdBs

Veled álmodom a jövőt..
égő szerelemben..
nem nézek hátra..
csak veled haladok..
Kezed-kezembe tetted..
hordozzam..
szíved szerelmét
vigyázzam..
ajkad szavait..
fülem raktározza..
forró csókjaid..
szívem nyugtázza..
míg alszol..
vigyázom álmod..
csak a széppel..
találkozz..
Jövőben is így szeress..
ne változz..

Egyed Emese - Gally

Egyed Emese

Gally

Megelégszem a gondolattal.

Elmúlni minden pillanattal.
Visszatérni lomb közelébe.
Vissza. Véletlenül.
Végtelenül.

Jobb vállamra jósok madara ül.
Bal vállamon eltévedt szellő szunnyad.

Álmunkban:

felismerjük másmagunkat.
Máslétünket.
Be - nem következik.

Nem akarható, létre nem jövő.
Nem engedi a világ magát lenni.
Napok, dolgok irányába terelni.
Voltam talán. De nem leszek soha.

Ábrákon áll bosszút az ostoba.
Eltűnik a bölcs
szó, vizekre száll le:
korai pára üvegcserepekre.

Ha visszatérnék: csak, ha nem zavarlak.
Ne riadj fel, ne titulálj tolvajnak.
(Ezerszer suhan el a gondolat, lásd:
elhessegettem. 

Gally roppan a kertben.)

Nagy István Attila - Jobb lenne

Nagy István Attila

Jobb lenne

egyszer elmaradnak a vágyak
s az ember úgy néz vissza
mint valami idegen tájra
amely vonzott valamikor
de már ellibbent a virágok illata
nem érezni a fűszálak susogását
nem vonulnak a lomha felhők
s a szivárványos égbolt
szétfoszlott a koraesti készülődésben
egyszer megbánja az ember
hogy megtanulta megszólítani
a fákat az ösvényt ami elvezetett
a kedves szívéhez
a komphoz a harangszóhoz
jobb lenne nyelv nélkül
mert akkor néma maradna
a mellkast feszítő fájdalom
s egy hétköznapi reggelen
nem történne semmi más:
az éjszaka lezárt szemhéjaim
mögött maradna

.kaktusz - Az élet gyönyörű teljesítménye

.kaktusz

Az élet gyönyörű teljesítménye

 http://www.youtube.com/watch?v=5bJouVEzr0k&NR=1

Tudod arra gondoltam,

ha egy szép virágoskertet

gyönyörködve figyel az ember,

látni csak az eredményt látja,

hogy honnan indult a kert,

milyen talentumokkal,

azt a látvány eltakarja,

pedig az is lehet,

hogy a még oly szép külső

szégyenére válhatna a gazdának,

hiszen a kert adottságai

sokkal ígéretesebbek voltak…

mint az a kert, olyan az ember is,

a súlycsoportok

már a kezdetekben nem egyformák,

 nagyban különböznek az adottságok,

mégis, az élet nagy versenyében

kategóriák nincsenek,

indulnak együtt olyanok,

akik bőven el vannak látva talentummal,

és olyanok, akiknek az osztozkodásnál

szinte semmi sem jutott, de talán,

még ez is csak az életnek a külalakja,

a tartalma,

hogy a kapott szeretetet

az ember hogyan hasznosítja,

hiánybetegségből,

sokszor a semmiből,

szeretetlenséggel megterhelve,

asztmásan köhögve

feljutni a legmagasabb csúcsra,

az életnek gyönyörű teljesítménye.

2011. június 19.

Gubcsi Lajos - Örök soha

Gubcsi Lajos

Örök soha

Mindörök leszel, a múlt leszakadt
A jövő fényében ébreszt a pirkadat
Álmok az arcodon, Te meg a Nap
Szellők kapják vállra víg hangodat

Sose érhetsz el titkomig, melyben bú remeg
Soha ne mondd, hogy soha, súgja a szíved
Soha ne sírj, míg a remény veled lélegezhet
Sose félj, míg az Úr figyeli ezer könyörgésed

Szeretlek, szeretlek, még szeretlek
Temetlek, temetlek, már temetlek
Szívem helyén a Tied kalapál
Sírod helyén rég az enyém áll