2017. október 10., kedd

Kiss Angéla - Értem



Kiss Angéla /Mimangi/

Értem


Elszakadt nyakékből guruló szemek
Könnyed ütközéseivel kicsinyesek
Méltatlanul pereg, új ez a változás
 
Egykoron szőtt felhőtlen ábrándozás


Hangzatos úton földre hulló gyöngy
Árnyékában húzódó tarkított közöny
Értem önön érdekét takarta féltőn
Erénnyel ragyogó ölelésben igézőn


Ha magad ékesíted fel a lelkedet
akkor kaphatsz valóban értékeset.

Koszpek Ferenc - Lenyűgöztél



Koszpek Ferenc
Lenyűgöztél

Szeretem, ahogy tekinteted rám veted,
Ahogy a mosolyod játszik az orcádon,
Ahogy jössz felém… Megyém vagy! Az országom!
Szívedből a meleg egyenest rám mered.

Jó érzés, sőt mi több, boldogság jár Veled,
Ez a legjobb dolog, tudd meg, hogy imádom,
Mindig és mindenhol csakis ezt kívánom!
Tiéd vagyok! Szerintem ennyi jár Neked!

Az is lehet, hogy nem érzem jól, s helyesen,
Mi jónak látszik, azt mind rosszul gondolom,
Értesz ugyan, de nem vagy velem teljesen,

Ver a szívünk, de nem biztos, hogy jól dobog,
S a legvégén nem érek célba Veled sem…
Nem lehet! Mi csak együtt vagyunk boldogok!

P. Pálffy Julianna - Az a pillanat örök




P. Pálffy Julianna

Az a pillanat örök 



Dalt dúdoltam
neked összeborult
lombok alatt,
buja ritmusra
ringtunk mezítláb,
míg magamnak –
gránitból
megfaragtalak.


Repkedő szilánkok
sebezték kezem.


Te voltál, ki
istenverte földbe
tapostad a szívem.


(a pillanat él,
a pillanat – örök)


Most zúzom a követ,
belőle aprókat török,
minden darabja enyém,
pöröly sem kell
– ne! ne fordulj felém! -,
mert kőnél is keményebb
ma az akarat,
hideg közönnyel marni
rózsaszín álmokba
vésett szavakat.


(a pillanat él,
a pillanat – örök)


Odakinn az éjben
nem csak haraszt zörög,
új nyílvessző suhan…,
ujjad már az íjon feszül,
friss vérre áhít a vadász
– de jól figyelj! -,
téged csupán ösztönöd,
s fegyvered magyaráz.


(Az a pillanat örök,
az a pillanat
maga volt az élet,
összetörlek mégis,
mielőtt újra elhinnélek.)

WINO - ÓÓÓ



WINO
ÓÓÓ


Ó kivagy Te? Aki ilyen hatással van rám.
Talán egy angyal, mely a földre tévedt, s itt maradt.
Igen írtad, fiatal korodban vakítóan csábító voltál.
Lábnyomodban több tucat csókra éhes férfi kereste szerelmed.
Ne feledd a barangolást az élettel, s mennyi csodálatos emlék.
Mint a rajzok a iskolapadokon, oly felejthetetlen varázsa.
S a gyönyörű évek, mellyel áttáncoltad, bűntelen fiatalságod.
Most sétálj velem, az éjszaka titkain, árnyékok, fényeken.
Ne kérdezd merre jársz, csak gyere és keresd boldogságod….

Nosztromosz - Ősz



Nosztromosz
Ősz

Ősz! Te vagy a nyugalom mozgalmas nyár végén.
Te vagy a színek királya, koronád bronz levél.
Te vagy a reggeli harmat, mint hűs simítás lelkemen.
Te vagy az éji köd, a sétáló ember testén.
Te vagy a béke, a gondolat lágy zenéje.
Te vagy a hosszú álmok hírnöke,
a tél gyorslábú követe.
Ősz!
Te vagy az évszakok öreg pártfogója,
bús lelkek sóhaja és kedves nyugtatója

Fazekas Miklós - Apa, mikor van Ősz?



Fazekas Miklós
Apa, mikor van Ősz?

Amikor majd „Holdmadár”
Borzongva száll,
És Smaragdfű is
Zizegő széna már –

Mikor hajadon egy falevél
Arany-vörös álmokról mesél –

Amikor szivárvány
Dalt dúdol a Hold,
És udvara az égen
Csak egy fénylő folt,
S az éjben - valahol –
Köd szitál.

Kicsi leány,
Akkor van Ősz,
Amikor szívedben
„elaludni készül a
Nyár…”

Nagy Ilona - Hajnal hasad ...



Nagy Ilona
Hajnal hasad …

/egy csipketiszta, új Hajnal hasad. /

Szinte minden nap látom a Hajnalt,
amint leveti csipkeköntösét,
és gyengéden, sirályszürke hajjal,
öleli a tér álmos emberét.
Hangtalan oson, s oly észrevétlen,
mégis, most itt érzem a bőrömön,
s tudom, hogy ti még alusztok éppen,
de nekem léptem már a hűs kövön.

Szeretem a Hajnalt ahogy ébred,
mert láthatom sejtelmes arcait,
mikor a Nap még fák között lépked,
aludni küldve az éj hangjait.
Kristályharmatát széthinti végre,
páfrányzöldben szunnyadó lombokon,
s oxidvörössel festi az égre,
most új nap kél az alvó bokrokon.

A tinta égnek, lenkékre mossa
libatollmeleg csillagpaplanát,
s barit felhőket húz a magasba,
hogy űzzék a királykék éjszakát.
Dalol, suttog, s csengettyű hangokon,
most felcsókol szendergő arcokat...
s a patakban, sófehér habokon,
egy csipketiszta... új Hajnal hasad.

2017. október 8., vasárnap

Juhász Gyula - A csillagok szerelme



Juhász Gyula
A csillagok szerelme

A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre le,
Avarja sápad, egyre nő:
Dérverte szemfedő.

Csak hulljatok, ti levelek,
Bús vágyaim, ti betegek.
A fám azért az égre nő:
Bár földje temető.

Csak szálljatok, ti madarak,
Örömök, messze ég alatt,
A fám azért tavaszra lel,
Ha egyszer kitelel!

Csak hullj, levél és szállj, madár,
Csak tűnj, tavasz és múlj, te nyár.
A csillagok, szűz csillagok
Szerelme rámragyog.

Babits Mihály - Szerenád



Babits Mihály
Szerenád

Zeng a nád a tó fölött
zeng a szél a nádon -
édes, álmaid között
halld a szerenádom:
ima rád e szerenád,
tested titkos templomát
dallal így imádom.

Elefántcsont palota
boltozatos melled
kettős márványoszlopa
nyugszik egymás mellett
fejed fenn a vánkoson
tornya, melyen átoson
lágy tömjénlehellet.

Érted, édes, messzirül
jöttem a vasúton
hó közűl és bérc mögül
sáron, havas úton,
nyáron át és télen át
nádon át és éren át,
szálltam a vasúton.

Cirpel most az őszike
szeles őszidőben
felijed az őzike
távol az erdőben
béka zenél, zug a sás,
hosszú volt a bújdosás
teljes esztendőben.

Béka zenél, zug a sás
szél kel az erdőn át
szomorú a bujdosás
ezer esztendőn át,
ezer évig élek én
s mindig, mindig sírok én
az egész időn át.

Szilágyi Domokos - Őszi bánatos



Szilágyi Domokos
Őszi bánatos

Halott bátyám emlékének

Szívembe bútt a bú. Sok faragott-remek
szobor vonásain ezer érzés remeg:

úgy zsonganak belül a fájdalmas szavak.
Szívembe bútt a bú az őszi ég alatt.

Lila kökörcsinek hervadnak bágyadón.
Utolsó sóhajuk megtörten hallgatom.

...Ezek vagyunk mi is? Lila kökörcsinek,
amik, ha jő az ősz, a suta semminek

adjuk színünk - szavunk - szívünk? - Halál, halál
csupán, mi tavaszi teremtő csókra vár?

Lila kökörcsinek, fehér liliomok,
ökörnyál-szálakon felétek imbolyog,

és meg kell halnotok, nincsen, nincsen kiút!
Meghal, ki nem remél, és az, ki hinni tud - -

- örök tragédia. De mindig új-jajú...
Fáradtan megbúvik a szívemen a bú:

elhozza minden ősz. Mint faragott-remek
szobor vonásain: kökörcsin-levelek
múló lilájában örökre ott-remeg.

Móra Ferenc - Pusztuló kert



Móra Ferenc

Pusztuló kert


Kisértetek sötétlenek
Elém, amerre járok:
Minden felül kegyetlenül
Derékba tört sudárok,
Az elvadult, a gyomlepett,
A holt virágtarlók felett
Ingatva száraz ágok.


Tört ág bogán a csalogány
Csillagsugárra nem vár;
Hinár, penész buján tenyész
A holt vizű tavon már,
S a lombtalan pálmák alatt
A csonka istenszobrokat
Benőtte vad folyondár.


A napsugár csak halni jár
A pókhálós lugasba:
Lebeg a por, hamvas, komor
Gyászfátyol a magasba,
S mint mély sebet, a rőt avar
Egy durva lábnyomot takar:
Azét, ki el taposta...


Ó, még ma is, kifosztva is
Minő királyi pompa!
Ki elhagyá, átok reá,
Mivé tehette volna!
Szépségedet, későn jövén,
Ó, pusztuló kert, mért, hogy én
Már csak sirathatom ma!

Vihar Béla - Egyre messzebb ...




Vihar Béla

Egyre messzebb...

Kamasz vagy, egyre messzebb
kerülsz el tőlem, lázadsz,
egedről leszakítasz,
titkokat őrzöl, támadsz,
és felsajog a vert seb.

 
Tudom, hogy ez a törvény:
engem kell megtagadnod,
és magad ellenére
magadért vívsz te harcot,
a körödből kitörvén.


Már röpülnél sietve.
Távolodsz? Visszavárlak.
Visszaröppensz hozzám,
lányomként is barátnak,
fészkedbe, a szívembe...

Hajnal Anna - Akarlak, szeretlek



Hajnal Anna

Akarlak, szeretlek



Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró szived csupa vad szerelem
csupa vágy, csupa láng
csupa konok erő
már lankad az ész, a védekező.


Félelem? Távolság? Mit jelent?
Mindig több, több éhséget teremt.
Hiszen elpusztulunk így Te meg én
két árva fuldokló, néma, szegény!


Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés
boruljunk össze, mellre mell
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!


Hasitó villám szívemen át
feszül és tágul az egész világ
szük abroncsok a sarkkörök
kicsap a tenger, s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!


Együtt - vagy halál és pusztulás
szerelem - szerelem, fényvarázs.


Pilinszky János - Minden lélegzetvlétel




Pilinszky János

Minden lélegzetvétel




Minden lélegzetvétel megsebez,
és leterít valahány szívverés.
Különös, hogy a tenger halhatatlan,
holott minden hulláma végitélet.


Hogyan is igazítja sorsát,
az öröklétet, Isten, a teremtés
mindörökre veszendő mezejében?


Mint a füvek lemondó élete,
mint a halandók egy-egy szívütése,
olyan lehet végülis a dicsőség,
Isten nyugalmas boldogsága.

Károlyi Amy - Falusi életképek



Károlyi Amy

Falusi életképek


1. Park ablakból


Mézzel higított vörösbor. Hajnal.
Órjási kontyok. Fakoronák.
Sírvirágból absztrakt zuhatag.
A tücskök elhallgattak. Béna lelkek.
Farkasszemet néz két kerti pad.
A piros csíkok egymásnak felelnek.

*
2. Elhagyott ház


Bedrótozott palánk mögött
füstös macska bogarász.
Ez a macska senkié.
Ez a palánk senkié.
Temetőnél szomorúbb e ház.
 
*

3. 1839


Műemlékben él a Juszti néni.
Nézi, hogy mit néznek a gerendán.
Cifra számmal bevésve az évszám,
amikor épp színész volt Petőfi,
Vörösmarty házasuló férfi.
Ekkor épült a ház. Kurta élet.
Kék fazékban virág-ékességek.
 
*
4. Csend


Alig járt ösvény, zöld tarkarja.
Hegyek alatt, házak fölött
alszik, alszik a kertek alja.
És szelíd, szelíd almáskertek.
törzsek közt ferde sugarakkal.
Nincsen rigó, nincsen madárdal,
csak a darazsak szüretelnek.