2018. december 7., péntek

Nagy Csaba - Hagyd el; - El


Nagy Csaba /Gyémánt/
Hagyd el

Hagyd el a kuckódat,
ne mélyedj,
ne hullj!
Ébredj,
s élj ha rendeltetett!


Tudom, nehéz ez,
hiszen
kemény a vas.


Fehérben
a vágyott utak mente,
szerte
akácvirággal telt.


A fenyők is fehérben.
Látod?
Ott fent, fáznak,
a hegytető még havas.
*
El.

El kellene indulj.
Talán újra, bátran,
/mint akkor/


A sötét és csend alól
csak a Hold
szántásai után
barázdált a felleg.


S lépteid mögött szállt
még
december utcáin
a nyár gyüjtötte por.


Azt a pillanatot
ahogy megremegtél,
a szívembe zárva
emlékként őrzöm meg.


Deák Éva - Itt a tél; - Őszi falevél (emlékezés)


Deák Éva
Itt a tél

Itt van a tél december,
hóember
hó subáját vette fel.
Hópihécske száll libben,
éj csendben
gyertya lángja lebben benn.
Beborít a hótenger,
künn álló
csillagporos hóember.
Seprűnyéllel integet,
billeget
rajta kis madár, telet.
Sipkája meleg pamut,
kertkaput
rázza, szél szaporázza.
Jégkristályos piros orr
szénporos,
bekecs gombja egysoros.
Meleg suba jó lenne,
csordogál
csöpög majd, tavasz benne.
*
Őszi falevél (emlékezés)


Őszi falevelek, bontják most színüket,
Sodródnak a légben sírhalmod felett.
Sárgán, barnán, vörösen pompáznak,
Mélyen meghajolnak a nyárfa ágak.
Mécses lángja mellett, imára kulcsolom kezeim.
Szememből kicsordulnak érted a könnyeim.
Hallom a hangod, szólítasz „Évi”,
Körbe nézek, de senki nem érti.
Miért kellett az „ősszel” elmenni?
Miért a sok boldog évet temetni?
Érzem közelséged, most is fogod kezem,
Vigyázol rám, léptem óvatos legyen.
Arcomba fúj emlékhelyednél a hűvös szél,
Szívemben, szerető lelked örökké él.
Ősz még ne menj el! Fesd még a tájat!
Halkan dúdolok „Isten Áldjon” melódiákat.

Tóth János /Janus/ - Ünnep; - Téli alkony


Tóth János /Janus/
Ünnep

Búzavirág kék bíborba ölel
Orgona ága széncinke hinta
Lépked az este alkonyhoz közel
Dombon és mezőn fekete tinta
Olvadó zajok csendbe simulnak
Gyönge szellő fut kezében felleg


Üzen az ég is hópelyhek hullnak
Názáretben fény, felsír egy gyermek
Nyílik egy élet isteni ember
Eget és földet szeretet járja
Porból lett létünk csillag lesz egyszer
Egekben Jézus két karja várja
Tanulj szeretni isten báránya
*
Téli alkony


A csend kötöget hosszú hallgatást,
mint mama a sálat téli alkonyon,
fedi bennem a vacogó suttogást,
mikor ernyedő vállamon átdobom
.
Hunyorog a neonfény, sötét vakít,
árnyék reszket az aszfalt jegén,
mellkasomban szívem láncon vonyít,
galamb riad meg a dermedt jegenyén.


Lelkem rajtam, mint hosszú kabát
melyet cibál az emlékezés szele,
zsebéből pergeti a múlt aranyát
s a jelen átlép rajta, mit kezdjen vele?

Hollósy Tóth Klára - Jégtűzű katlan; - Téli éji merengés


Hollósy Tóth Klára
Jégtüzű katlan

Fagy-halott levelek alatt
álmodja új tavaszát a lét,
tél hava épít jégfalat,
simogatja fürge-röptű szél.


Szunnyadó tőkék közt pihen
az édes nedűt érlelő nyár,
ringatja hűsen, csendesen
a fehér gyolcsba zárt, szűzi táj.


Hószín égből pára fátyla száll,
köddé dermedt fémes csillogás,
önemésztő, jégtüzű katlan.
Szunnyad a vágy, az éjszínű fény
játszik jégcsapok meredt tűhegyén
magát pazarló kábulatban.
*
Téli éji merengés

Néma az éj, a föld, az ég,
hull a hó, hull, puhán, halkan,
a táj ködszürke sűrűség,
ezer hang egy néma dalban.


Sétálgatok egymagamban,
jelenből, múltba siklanék,
tolong a kép, akaratlan
csengő csendül, a szárnyas ég.


A mélyen alvó fák fölött
visszatér a múlt elém,
meghasadt kép, összetörött,
gyönyörű mégis, mert enyém.


Havas varázslat vesz körül,
múltak lépnek ki a csendből,
rohan az idő, elröpül,
kegyelem száll odafentről.

Heltai Jenő - December


Heltai Jenő
December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.

Pataki Glica - Táncikáló lángok


Pataki Katalin

Táncikáló lángok


Hegyek ölében álmodik egy régi, romos ház,
Akit az őszi szél fütyülve, dalolva körbejár.
S nagy ablakain beleskelődik a víg holdvilág,
A rét szélében az amerikai diófa délcegen áll.


A lépcsők kövezetét a suhanó idő glancolta ki,
Nem nyílik ajtó,- ha vándor, bebocsátást kéretik.
Mentek a régi lakók, tudj’ Isten, lelkük hová szállt,
Ám a vastag falak őrzik, gyermekkorom kacaját.


Az emlékeimen át, kulcs nélkül is bemegyek,
Szobákban, sétálva a múltamat megidézgetem.
Szalonban a trófeák az üres szemekkel néznek,
S a kandalló előtt, a kopott fotölyök mesélnek:


"Láttak itt sok mindent, fájón hulló könnyeket,
Szóltak szerelmes dallamok, a feketezongorán.
Kandallóban a fenyők hátán táncikáló lángokat,
Szép nyári estéken, csillogó gyermekszemeket."


Decemberben, ha megérkezett a jeges, fagyos tél,
Örömmámorban földre szálltak a vidám hópihék.
A nyári álomból a rózsaszirmos kandalló életre kél,
Duruzsolnak a fahasábok, és az illatos nyárról regél.


Gyere, ülj ide mellém, melengesd a fázós kezem,
S öleld meg fáradt testemet gyöngéden, Kedvesem.
Nézzük a lángot, nem fárad a tipegő-kopogó lábuk,
Serdül-perdül s libben-lobban a táncos szoknyájuk.


Hegyek ölében, szépet álmodik egy régi kastély,
Akit a nyári szellő fütyülve, dalolva megcsodál.
A nagy ablakain bemosolyog vígan a napsugár,
Szerető lelkünket, magához öleli egy Fénysugár.



December - Karácsony hava - Álom hava


December - Karácsony hava
Télelő - Álom hava - Istenfiak (Tárkányok) hava

December a latin őskalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: "tizedik". Mikor Numa a januárral és februárral megtoldva tizenkét hónapot csinált, akkor december a végére szorult az évnek. Nagy Károly szent hónapnak nevezte el decembert a nagykarácsonyi ünnepek alapján, amelyek az áhitatos szívek örömnapjaiból állnak. Ez a hónap a pihenés, megbékélés és a jó hangulat jegyében telt el, az emberek a családi tűzhely köré húzódtak, és élvezték a jól végzett munka megérdemelt gyümölcseit (már akiknek jutott belőle). December első ünnepét a hónap első napjaiban tartották meg köszönetnyilvánításképpen Bona Dea (a "Jó Istennő") tiszteletére.
 *
Népi megfigyelések:

- ha december lágy, esős, a vetés csak meglehetős
- téli köd keleti széllel olvadást okoz, a nyugati szél meg fagyot hoz
- fehér Karácsony, fekete Húsvét
- lucskos karácsony rossz nyár, rossz termés
- meleg Karácsony, hideg tél
- ha Karácsony éjjelén keletről fúj a szél, marhadögtől félhetsz, ha északnyugati szél fúj emberhalál, ha déli szél fúj betegség, ha északi szél fúj, akkor pedig jó esztendő várható
*

Rudan Mária: Bak zodiákusDecember már igazi téli hónap, amelyet a karácsonyra való felkészülés jellemez. A mind rövidebbé váló nappalok, és a hosszabbodó, sötét éjszakák kedveznek a titokzatosságnak, a rejtelmes jóslatoknak, köztük az időjóslásnak is. A meteorológusok Télelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Álom havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) az Istenfiak (Tárkányok) hava elnevezést használták decemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Karácsony hava. 21-ével elkezdődik a csillagászati tél. A Nap a Bak
jegyébe lép.

A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek decemberre:
Nyilas (november 22 – december 21) és

Bak (december 22 – január 19).
December folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Kígyótartó csillagképből a Nyilas csillagképbe lép.
December minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év szeptembere.
Az arvisurák szerint Álom hava.
*
Népi mondóka

A Lucának híres napja
A napot rövidre szabja.
Téli mennydörgés,
Meglesz jó termés.
Zöld karácsony rossz,
Fehér húsvétot hoz.
János-nap ha borús,
A termés igen dús.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Ha december elején és végén és egész januárban langy idő van, a tél márczius végéig betart. Ha karácsonyig szakadatlanul hideg van, akkor fel szokott engedni. Hideg december korai tavaszt és jó esztendőt jövendöl. Ha ősszel sok köd volt, most sok havat lehet várni.
*
Jeles napok decemberben
Advent

az egyházi év kezdete, a karácsonyi készülődés időszaka, a várakozás és reménykedés ideje. Kezdetét a Szent András napját (november 30) követő vasárnap előestéjétől számítjuk. Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét.
*
December 1.– Elza napja

E napon fogják be a karácsonyi pulykát hízni. Időjárás tekintetében úgy tartják, ha e napon fúj a szél, akkor 40 napig szeles időnk lesz.
*
December 3.– Disznóölő Szent Ferenc napja

A Dunántúlon ekkor vágták le a disznót és dolgozták fel húsát, hiszen elég hideg az idő ahhoz, hogy a hús kifagyjon.
*
December 4.– Szent Borbála

Szent Borbála, ki hitéért halt mártírhalált, a tüzérek és bányászok védőszentje.
*
December 6.– Szent Miklós napja.

Szent Miklós püspök a IV. században élt, akit a diákok, gabonakereskedők, révészek pártfogójaként ismerhetünk. Hazánk falvaiban a Mikulás-napi ajándékozás szokása a XX. század elejére tehető. A Miklós-járás eredetileg egy középkori diákhagyomány volt. Európa szerte elterjedt, hogy Miklós püspök az ünnep előestéjén betér azokba a házakba, ahol gyerekek vannak, hogy imádkoztassa, vizsgáztassa őket, és mindegyiket tudásuk és viselkedésük szerint megjutalmazzon.
*
December 13.– Luca napja.

Szent Luca a szembetegek, az utcanők és a varrónők pártfogója. Neve a latin lux (fény) szóból ered. Hazánkban a legszigorúbb dologtiltó nap a lányoknál, asszonyoknál.
*
December 21.– Tamás napja.

Tamás apostol az evangélium szerint kételkedett Jézus feltámadásában, így Ő Hitetlen Tamásként vonult be a vallásos történelembe.
Az e nap reggelére frissen esett hó békés, boldog karácsonyt ígér.
*
December 24.– Ádám, Éva napja, az adventi időszak utolsó napja.

Régen a legények énekszóval adták hírül a faluban Jézus születését és áldott karácsonyt kívántak. A köszöntés után, aki csak tehette, elment az éjféli misére. Onnan hazatérve áldott ünnepeket kívántak egymásnak, jelezve, hogy megkezdődött az ünnep és egyben a pihenés időszaka. Az elkövetkezendő két napban rokonokat, barátokat látogattak meg. Az ünnepi asztalra pedig töltött káposzta, sült hús és kalács került ebédre.

December 25.– Karácsony napja.

Ez a nap a család ünnepe, s dolgozni sem lehetett, csak a legszükségesebb teendőket végezhették el. Tilos volt a kölcsönadás is, mert az kivitte volna a szerencsét a házból.  Kora reggel regősök járták végig az utcákat, akik leginkább a lányos házakat keresték fel, és farsangi esküvőre regélték össze a fiatalokat. A regősök általában vízkeresztig járták a falvakat.
*
December 26.– István napja. Karácsony másnapja.

Államalapító Szent István királyunk Jézus Krisztus kortársa és tanainak hirdetője, ki a keresztény tanításokért áldozta fel életét. Ellenségei megkövezték, így lett a keresztény egyház első vértanúja.
Az Ő ünnepéhez fűződik a regölés, mely a magyarság egyik legarchaikusabb szokása, egyben a téli napforduló ősi emléke. A regölés legfontosabb része a termékenységvarázslás, melynek során a háznépének bőséget, jó termést és termékenységet kívántak.
*
December 27.– Szent János evangélista ünnep.

A borszentelés szokása kapcsolódik e naphoz. A szent bornak mágikus erőt tulajdonítottak, mellyel beteg embereket és állatokat gyógyítottak. December 27. a XVIII. századig a Karácsony harmadnapja volt.
*
December 28. – Aprószentek napja,

a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, akiket Heródes a gyermek Jézus keresésekor megöletett.

Sok helyen szokás volt vesszőből font korbáccsal megcsapkodni a lányokat, hogy azok szépek és egészségesek legyenek.
*
December 31.– Szilveszter napja.

A szilveszteri szokások és hiedelmek célja, hogy biztosítsák a következő esztendőre az emberek szerencséjét, egészségét, a bő termést és az állatállomány szaporaságát. A néphit szerint szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei gyakran azonosak. Az éjféli zajkeltés, csengőzés részben arra szolgált, hogy mindenki felébredjen és az új esztendőben szorgalmasan dolgozzon, másrészt arra, hogy a nyáj az újév beköszöntésével a másik oldalára forduljon, így biztosítva azok egészségét és szaporaságát.
*
Kert – december

Lehullottak a fákról és a bokrokról a levelek, megcsupaszodott a kert és a ház tájéka.
Hajnalban dér lepi el a zöld gyepet és befagyott a madáritatóban is a víz
Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy a növények életfunkciói megálltak volna.

A díszfák és a díszcserjék nyugalmi állapotban vannak, ezért az esedékes fatisztogatási, -ápolási munkákat is megkezdhetjük. A korábban levágott ágak sebeit éles késsel simítsuk le, majd kenjük be fasebkezelő anyaggal.

A kerti dísznövények némelyike takarásra szorul. Ilyen például a pampafű (Cortaderia selloana), melynek a leveleit össze kell fogni, szorosan össze kell kötni, hogy a téli csapadék minél kevésbé jusson a tövébe, és ne rothassza.

Sok örökzöldeket is meg kell védeni a téli időjárás viszontagságaitól.
Különösen fontos a fiatal növények védelme, mert csak a jól áttelelt örökzöldek fejlődnek megfelelően. Néhány év múlva ezektől a növényektől várjuk el, hogy az év minden időszakában egyformán díszítsék kertünket.
Az örökzöld növények télen is párologtatnak, ezért fontos a kellő mennyiségű víz biztosítása. A víz sokszor ugyan a talajban rendelkezésre áll, de a növények számára jég formájában felvehetetlen, ezért enyhe, száraz időben télen is meg kell öntözni növényeinket.

A talaj mélyebb rétegeinek átfagyását a tő körüli vastag takarással előzhetjük meg. Erre a célra felhasználhatjuk az ősszel összegyűjtött faleveleket (dió, nyárfa és a vadgesztenye lombja kivételével), fűnyesedéket, mulcsot, faforgácsot vagy komposztot.
Egyes tűlevelű (tiszafa), pikkelylevelű (tuják, hamisciprusok, borókák) és lomblevelű (babérmeggy, babérsom, kecskerágó) örökzöldeket a téli nap is károsíthatja. Különösen a fiatal telepítésű növények érzékenyek.
A hó nyomásától egyes borókákat metszéssel is megvédhetünk. Így sok rövid hajtást fejleszt a növény, amelyek jobban ellenállnak a hó nyomásának.

A szobanövények élettevékenysége is lelassul a hosszú, sötét éjszakák következtében. Ezért ezeket is ritkábban és csak kis vízmennyiséggel kell öntözni. Nagyon kedvező, ha az elsárgult, elszáradt leveleket és az elnyílt virágokat idejében eltávolítjuk, de március elejéig semmi esetre se ültessük át, messük meg és ne is serkentsük gyorsabb növekedésre vagy virágzásra a növényeket tápoldatozás útján.

Tisztogasd a fakérget
A csendes, napos órákban bizonyára jól esik a kertészkedőknek egy kis mozgás a szabad levegőn. El lehet kezdeni az idős gyümölcsfák tisztogatását, a törzsek és vastagabb ágak kaparását, de ne tessék megfeledkezni a keletkezett kéregtörmelék azonnali elégetéséről. Ha a kertben van még felásatlan terület, azt a fagymentes időben pótolni szükséges.

Horváth Lázár Zsuzsanna - Metsző a szél ...; - Adventi gondolat; - Ködös Hold


Horváth Lázár Zsuzsanna
Metsző a szél …

Metsző a szél
arcomba vág
hótüske szúr
hidege fáj.
Sírva jajong
fém-ég alatt
sebet szakít
s tovaszalad.

December jött
csikorgó szánján
messzi ködökből
szél-lovak húzták.
Fehér subáját
viharok tépték
Hold-diadémját
földre söpörték.

Gyertyáink lángja
jaj, le ne égjen
kell most a fényük
kell most a tűz!
Szeretet kell
mi sötétet űz
ha jajong a szél
s dermeszt az éj.
*
Adventi gondolat

Pilinkézve szálldos a hó,
fedi Advent szürkeségét,
hozza fehér csillogással
várakozás szent ünnepét.

Magába mélyedő lelkem
égi könny mossa fehérre,
halkuló bánatot éget
konokká fásult szívemre.
*
Ködös Hold

Magára húzza
ködöknek fátylát
a szomorú, őszi határ.

Fehér takarót,
puha havat vár,
ne érezze télnek fagyát.

Kopár fák állnak,
sorfal a szérűn,
jeges szél suhan felettük.

Csak a vén Holdnak
köd-szűrte fénye
hullik a megdermedt földre.

Aranyosi Ervin - Decenber köszöntő


Aranyosi Ervin
December köszöntő

Nézze meg az ember!
Eljött a december,
hűvös, hideg szélbe
burkolt szeretettel.

Ám, ha ez is tetszik,
szívünk felmelegszik,
a hideg helyére,
a jóság telepszik.

Tárd csak ki a szíved,
másét szelídítsd meg,
legyél édessége
a keserű íznek.

Legyél fénylő lámpa,
s ebbe a világba,
szórd szeretet fényed!
Örüljön, ki látja!

Farkas Viola - Ünnepvárás


Farkas Viola
Ünnepvárás

Nagy a nyüzsgés, ünnepvárás,
Meseországban vásárlás,
Lázban égnek a gyermekek,
S a szülők, hogy mit vegyenek.


Ma hajnalra Mikulás jár,
Kis cipők az ablakban már,
Nincs alvás az izgalomtól,
Tündér-csoda várásától.


Teljesülnek kívánságok,
Ki nem mondott titkos álmok,
Szemfényvesztésük végtelen,
Káprázatosan szertelen.


De jó is a családokban,
Ahol boldog szeretet van!
Adakozás oda-vissza,
Örömszerzés diadala.


Vannak, akik kimaradnak,
Ők, sehova sem tartoznak,
Egyedül telnek napjaik,
Magányosságuk szégyellik.


Közeledik szent ünnepünk,
Kis Jézuska itt lesz velünk,
Hallhatjuk az angyali szót,
Isten küldi a Megváltót.


Siessünk üdvözlésére,
Vigaszt hoz a mi szívünkre,
Csak éppen be kell fogadnunk,
Maradj velünk Úr Jézusunk!

Sixox - December elején


Sixox
December elején

Újra itt a tél és te eljöttél
látni engem a fák alatt
ülni, hol jelünk megmaradt
a fába vésve. Látom felnőttél.


Újra itt a tél és te elnéztél,
amint bámulom képedet
és találgatom életed,
mi történt veled. Látom könnyeztél.


Újra itt a tél és te nem féltél
belépni velem a házba,
leülni velem az ágyra,
egymásra várva. Látom féltettél.


Tovatűnt a tél és te elmentél.
Itthagytál engem egyedül,
szívem bezárva, rejtekül
emlékeinknek. Látom siettél.

Egyed Emese - Advent


Egyed Emese
Advent

A Kalota hegyére mezítlábas
felleg fut fel nyugatról; legurul
a napkeleti lejtőn: már a város
messzi folyóvölgyek ködébe hull.

Azért jöttem ide, hogy jobban lássak,
s megértsem, minek vagyok eszköze.
Térdemhez kúsznak gyalogfenyő-társak,
úgy kérdik, hogy a sorsom megköt-e,
mint folyondár az omló várfalat,
vagy, mint a sarkcsillag a hegygerincen:

párhuzamos fényvonalban halad;
térdemhez kúsznak, mint sötét habok
valami régvolt tenger tetejéről,
sópára száll, szívemben a horog,
alkonyvitorlám délkörök közé tör;
s miféle kikötő ez itt? Madártalan
csöndjében több csomót rándul a szél;
észrevétlenül oldom el magam:

a kóbor gondolat is hazatér.
Látvány foszlik szét szikrás ég alatt:
világító ösvények sugaras
szertefutásban jelölik a véges
teherbírású hétköznapokat;
sír a levegő, mint üllőn a vas -
s az idő bennünk izzó hófehér lesz.

Lakatos István - December


Lakatos István
December

Este kilenc. Odakünn őrjöngő tél. Jeges ökle
zúzza, repeszti szobánk zárt zsalugátereit.
Rém-alakok villognak a hó tükrében, az éles
kristályrácsokon át száz eszelős szem üvölt.
Itt készül valami! S szél csap le megint az ereszre,
kürtőn, kályhacsövön törne be, csúszna közénk.
Ámde szobánk vörös izzásban. Lángot vet a kályha,
lángot az ágy, amelyen – két szerető – heverünk.
Tél helyet itt hol lelne, hová rejtőzne pehelynyi
langyosság? A közöny hűvöse nem hat ide.
Itt a tüzet tűz szítja, zsarátra zsarát borul, itt fény
fényt szül, a vágy vágyat, nem lohad éhe soha.
Vijjog a szél makacsul, megcsördül a szélkakas érces
hangja, gerincünkkel halljuk, ahogy csikorog.
Én mondom, mire harmadszor hallod nyikorogni,
megtagadok mindent, holnapomat – hitemet,
csak téged nem. Ugyan fölszívni a szem tud-e szebbet
létünk rajzaiból, mint e kebel vonalát,
bordák boltívét? a rakéta gyönyör futamának
mennyei csóváját csillagok ezre között?
Lámpa nem ég, de a kályhában ropogó fahasábtól
tündöklik takarónk, rőt lobogásban a szék,
és a ruháink is szétszórva a szőnyegen; úszik
néma szobánk vörheny ködben az éj vizein.

Rakovszky Zsuzsa - December


Rakovszky Zsuzsa
December

Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…

Gyöngyössi János - December; - Tamkó Sirató Károly


Gyöngyössi János
December


Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre

Fordul az Hold: fordult tizenkét hónap már
Fordult egy esztendő; egy tél, tavasz, ősz, nyár.
Így fordul a világ, amíg végére jár.