Egyed Emese - Térdre

Egyed Emese

Térdre

Adtál erőt is, nem hagysz cserben
segítesz lépnem, továbbmennem.
Nem vagy hiába, önmagadnak.
Elpusztul, akit veszni hagynak.

Emlékszem tenger homokjára,
semmibe veszett óhazára,
emlékszem szárnyas álmainkra,
formátlan lélekjavainkra.

Te jó közel vagy, de a dolgok
felé rossz grádicson bolyongok!
Megtelt a világod lépcsőkkel,
könyörtelen emelkedőkkel.

Nem pihenni küldtél a földre,
síkon sétálni örömödre;
hajolj le hozzám, hogy erős legyek.

Tegnap felmentem, ma is felmegyek.

Kormányos Sándor - Elképzelem

Kormányos Sándor

Elképzelem

http://youtu.be/jebBwwMzR5s

Elképzelem, hozzáadok

egy nyarat, fényt a lombokon,

rezzenést az ágak között

s ha kevés, továbbgondolom.

Borzolódó rét füvére

szelek sóhaját álmodom,

ölelésnyi békét talán

magamnak itt bent... Nem tudom.

Álmodozom, hozzáadok,

vagy épp elveszek belőle,

a képzelet csak játékot űz,

de vágyak futnak előtte...

.kaktusz - Életenergia ...

.kaktusz

Életenergia ... 

http://youtu.be/DiaiajPjmLw

Tudod arra gondoltam,
hogy a startnál mindenki kap
energiát az élethez,
ki többet, ki kevesebbet,
amelyik az út során gyarapodhat
majdnem a közepéig...
azután a kezdetben sok is,
kevesebb is elkezd fogyni,
(amit meg lehet sokszorozni,
a többet is el lehet pocsékolni)
míg végül a szerkezet
így is, úgy is csak kiürül...
de van talán életenergia olyan,
amit az embernek útközben kell,
hogy magának megszerezzen,
ha magasat ugrani, fára mászni
tudni tőle nem is fog,
de attól még
képes különleges csodára
az a kifogyhatatlan energia...
aki megleli önmagában
az önzetlen,
a csapkodás ellenére is
törhetetlen szeretetet,
az sok szépre számíthat
a lelke életében
még akkor is,
ha a kezdeti kapott energia
pislákol benne már csak alig-alig.

2014. május 18.

Jóni Barna - Koranyári gondolatok

Jóni Barna

Koranyári gondolatok

Cseng-bong fénnyel még a tavasz, belopódzik a nyár és
hangtalanul kinevet; lám-lám jobb lesz, ha szeretsz majd
mert én immár nálad időznék! Mondd ugye nem baj?
Nézd ezt, mily csoda festmény, ékszer, földi varázslat!
Törve aranyban a napfény. Kék ég, színben az éden
léleknek finom étek. Manna a szívnek, a szemnek...
Orgona bódít, lágy tulipán csal szajha szinekkel.
Asszonyi vérbő, tarka ruhát ölt, kész leigázni...
Mély bazsarózsa sem ágál (mily szép!) Nyár heve ellen.
Kajszibarackok, birsek, málnák, tünde cseresznyék...
Most még titkon rejti virág, ám ízüket érzem.
Őszibarackok, zöld levelek közt nőnek a nyárral.
Fürtös szőlők, méz szemeikben, telve zamattal
érnek az ősz elején, emlékét áldva a nyárnak...
Ám most édes mézes fénnyel járja a lelkünk
Teljen a szívünk, s létünk vágy teli napsugarakkal!

Fazekas Valéria - Mi kell még?

Fazekas Valéria

Mi kell még? 

Hogy élni tudjak, mi kell még?
Nem vett az Isten tenyerére,
a létezéshez szükség lenne,
egy bölcs éles elméjére.

Hogy élni tudjak, mi kell még?
Rájöhessék szépségére,
ne csak a szem a szív is nézze,
egy művész érzékenységére.

Hogy élni tudjak, mi kell még?
Felfoghassam mi megy végbe,
viharokkal szembe nézve,
egy filozófus értelmére.

Hogy élni tudjak, mi kell még?
Ha a balsors meghordozna,
jönne rossz,bús tragédia,
megingathatatlan szilárdságra.

Hogy élni tudjak, mi kell még?
Ha nem találnák boldogságra,
elmúló ábrándok világa,
egy szent belenyugvásába.

Hogy élni tudjak,mi kell még?
Mert jobb picit meghajolva,
mint kevélyen kettészakadva,
egy gyermek hajlékonyságára.

Hogy élni tudjak, mi kell még?
Mert az életbe minden össze szőve,
e leírhatatlan kusza egészbe,
végül egy tudós tartós türelmére.

Maszong József - Szavakból fonok

Maszong József

Szavakból fonok

http://youtu.be/TgaMsXpQk2g

Selyemmel szőtt csipkének
Tested köré fonom szavaim
Puha bársony takarójával
Legyen palástja oltalmazója

Karjaim átölelve óvja lényed
Ringasson el miközben dúdolva
Suttogom szerelmem zuhatagát
Patyolat tisztára mosdassa lelked

Zubogó vér áramlása ereimben
Üzen a reád talált nem várt vágy
Végtelen ünnep a hétköznapokban
A megigézett szerelem veled..

Fetykó Judit - Hitetlen

Fetykó Judit

Hitetlen

Kételkedve, mindenre rákérdezve,
a legjobbnak is a fonákját látva,
mindenből fanyar kesernyét csinálva,
csakis és kizárólag mérlegelve.

Mint mikor minden elszabadul,
nincs biztonság, életkedv,
érzések, csak rideg ismeret,
mi vitat és vitatkozik vadul.

Nem okoz örömöt a nap,
villámgyorsan áramló ismeretek,
adatok, állandó mérlegelések,
ám a logika megtalálja az utat!

Minek, miért, csak ennyi?
Ezek a hitetlen kérdései,
s a megtalált válaszokért
sokszorosan kell fizetni.

Ficzura Ferenc - Magam húzom a partra

Ficzura Ferenc

Magam húzom a partra 

Mindennap ír a versem.
Megtagadom ma magam.
Magából sarjadó kín
magonca morcos lelkem,
megint őszül a hajam.

Szabály az szabály, hiszem:
szeretni kell a reményt.
Szakadnak szavak, s a szív
szól imigyen, irigyem:
szavad kovácsolt erény.

Nem ismer ő se engem.
Nincsen esélye arra.
Nihil hálója rezdül,
nádas reccsen, s a csendem
magam húzom a partra.

Kun Magdolna - Szivárványt festek ...

Kun Magdolna

Szivárványt festek ... 

http://youtu.be/TgaMsXpQk2g

Festek neked szivárványt,
csupán szeretetből.
A különböző színeket majd
te választhatod.
Nekem az is jó lesz,
ha sötétek az árnyak,
hisz szívemben tanyáznak
azon léleksugarak,
amikből halványabb színeket
varázsolhatok.
Ha majd néha felnézel az égre
s az ég csak borús felhőt nyit,
én odahajlok hozzád
egy csillagtestbe zárva,
és szivárvánnyal tarkítom
a szomorú napokat,
hogy attól
minden egyes percben
újjáépülhessen,
életromjaid
könnyekbe kövesült
szétszórt
maradványa.

Tornay András - Dal

Tornay András

Dal

Tudom, lesz majd egy nap,
ahol nem lesz már könny, ahol nem lesz fájdalom.
Lesz majd egy társ,
aki nem hagy el, aki folytatja dalom.

Lesz ott egy tó, egy út,
melyre mindig fény ragyog.
Ahol nem érzem azt,
hogy emberek közt egyedül vagyok.

Lesz ott egy fal,
ahol megtorpan majd minden gyűlölet.
Mozdulatlan tenger vár,
mely elrejti minden bűnömet.

És tudom, hogy lesz ott egy kéz,
amely nem engedhet el.
S a hegycsúcson majd kereszt áll,
melyben nincs szögeknek hely.

Kósa Emese - Úttalan utakon

Kósa Emese

Úttalan utakon

http://youtu.be/KYPkMXgtrOw

Utadat járod, mit sem sejtve arról, hogy a következő pillanatban, egy másik út keresztre feszíti azt. Éppen ezért elfecsérelt időnek tartom, hogy célokkal kövezd ki lépteid nyomát. Persze, egy percig sem állítom, hogy reményt vesztve üdvözöld a felkelő Napot. De önhibádon kívül avagy nem, sötét leplet húzhatnak a csillagok - Téged nem kérdeznek -vajon miért… ki érti ezt?

izzó napsugár
céltáblába ütközve -
halmokban hever

Gyermeknap

Pilinszky János

Nyitás

A gyerekkor alkímiája
beteljesűl, sikerűl végre.
Az érintetlen kapukat,
az álom zsiliprendszerét kinyitják.
Mindenből csönd lesz és közelség.

http://youtu.be/fWmrUAAHn48

Magyarországon 1931-től ünneplik (akkor még Gyermek Hétnek hívták),

1950 óta már csak egy napig tart és május utolsó vasárnapján tartják.

*

A Nemzetközi Gyermeknapot a világ számos országában megünneplik, általában (de nem mindenhol) június 1-jén. Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban (1920. április 23.), majd később a genfi Gyermekjóléti Konferecián 1925-ben. Nem világos, miért pont június 1-jét választották ki.

Egyetemes gyermeknap Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta (836(IX). határozat), hogy minden országban tartsák meg az Egyetemes Gyermeknapot. 
Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. Javasolták a kormányoknak, hogy mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amit megfelelőnek gondolnak.

Ők azok akik amíg kicsik annak mutatják magukat akik, a természet érintetlenül szólal meg bennük. Ők a mi csillagaink. A holnapot, a reménységet és a büszkeséget látjuk bennük.

"Úgy gyönyörködj, gyermekeidben, mint akik téged folytatnak majd...

De ne a magad vágyait, emlékeit álmodd újra bennük,

ne kényeztesd, ne ünnepeld, ne szidd, inkább szeresd,

s érdemük szerint becsüld meg őket"

(Keresztúry Dezső)

Szabó Lőrinc - Ima a gyermekekért

Szabó Lőrinc

Ima a gyermekekért

http://youtu.be/BqecHmv8m38

Fák, csillagok, állatok és kövek,
    szeressétek a gyermekeimet.

    Ha messze voltak tőlem, azalatt
    eddig is rátok bíztam sorsukat.

    Énhozzám mindig csak jók voltatok,
    szeressétek őket, ha meghalok.

    Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
    szeressétek a gyermekeimet.

    Te, homokos, köves, aszfaltos út,
    vezesd okosan a lányt, a fiút.

    Csókold helyettem, szél, az arcukat,
    fű, kő, légy párna a fejük alatt.

    Kináld őket gyümölccsel, almafa,
    tanítsd őket csillagos éjszaka.

    Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
    csempészd zsebükbe titkos aranyad.

    S ti mind, él‹ és holt anyagok,
    tanítsátok őket, felhők, sasok,

    vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
    vigyázz reájuk, hatalmas világ.

    Az ember gonosz, benne nem bízom.
    De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

    Igaz rokon, hozzátok fordulok,
    tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

    tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
    szeressétek, akiket szeretek!

.kaktusz - A szeretet legnagyobb ajándéka

.kaktusz

A szeretet legnagyobb ajándéka

http://youtu.be/uSL8Mks2vRc

Tudod arra gondoltam,
ha az ember kételkedne
Isten létezésében,
csak rá kell pillantania
a legcsodálatosabb teremtményre,
az apró kicsi gyermekre, máris
a bizonytalanság szikrája is elmúlik:
nem lehet véletlen műve az a kincs,
az a tökéletes, az a hibátlan csoda...
s ha ugyan arra a lényre
rátekintenek évek múltával,
az eredmény siralmas,
az isteni csodának
nyoma sincsen rajta,
aki azt látja
Istenben is kételkedik...
csoda legfeljebb csak az,
hogyan tud a legtökéletesebb
úgy megváltozni,
mintha csak rossz szellemek
elvarázsolták volna:
mert csak úgy lehet,
az lehet az oka,
hogy a legtökéletesebbre
rá se lehet ismerni,
mintha a gonosz kiölte volna
az emberből a gyermeket,
módszeresen, fokról fokra,
mintha kiölnék az angyalt,
s ami megmarad
már csöppet se ámulatba ejtő,
az talán csak a csoda
haszontalan maradéka...
ami látszólag lehetetlen,
gyermeknek megmaradni,
vagy a folyamatot visszafordítani,
azzá lenni újra,
az az igazi csoda,
a szeretet legnagyobb ajándéka.

2014. május 25.

Móra Ferenc - Szeresd a gyermeket

Móra Ferenc

Szeresd a gyermeket

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Ur jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe írta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szívét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!