Aranyosi Ervin - Borongós őszben

Aranyosi Ervin

Borongós őszben

Az ősz borongva ült a tájra,
könnyet hullat, mintha fájna.
Eső hull a zöld levélre,
barnul, mintha hullna vére.

Szél markol a fák lombjába,
törött ágat tapos lába,
s közben siratja a nyarat,
mely tovaszállt, míg ő maradt.

Az őszi szél néha tombol,
van, hol épít, máshol rombol.
Néha aztán kedvét veszti,
s mit felkapott elereszti.

Rőt avarból halmot épít,
felkavarja, majd’ az égig,
mintha festéket keverne,
mintha szép színt mégse lelne.

Elment a nyár, s fogy a zöld is,
aludna a fázós Föld is,
avarpaplant húz magára,
búsan emlékszik a nyárra.