Helen Bereg - kérlelés

Helen Bereg

kérlelés

kérlek, ölelj,
olyan hővel mégis lágyan,
érintés nélküli vággyal,
pórusok jóleső melegével,
mint napsugár nyári fénye,
vagy szoríts magadhoz hévvel
mint ki kályha parazsában ég el,
úgy ölelj

kérlek, csókolj,
becéző, sima érintéssel,
szemhéjon kezdődő apró lehelet
induljon lejjebb s egyre lejjebb,
keresse szád ajkam szögletén
jóleső mosoly apró ráncát,
csók a csókban édes forrás,
így csókolj

kérlek, nézz rám,
fogd az arcom két kezedbe,
szemek játékába feledkezve
suttogd, mint lágy tavaszi
szellő suttogja a leveleknek,
kiáltsd, mint rianás kiált
a sötétségbe téli éjszakán:
szeretlek