Jószay Magdolna - Késő őszi harmónia

Jószay Magdolna

Késő őszi harmónia 

Két szürke kõ között
késõ õsszel szárba szökkent
s kinyílott egy halványlila petúnia...
akkor, mikor már
csak álom a szín, harmónia.
Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?
Hisz már virág sincs, se híre-hamva,
csak érett avar,
mit a zord szél kavar
összevissza.

Az élet jelképe lett
két szürke kõ között,
kevéssel fagypont fölött
a kimondatlan, biztos vég elõtt
egy új élet teremtõdött
konok önerõbõl,
a ritka, gyér napsugár felé
imádkozva magának utat,
leélni azt a keveset,
mi neki még adatott:
az életre - mely pár óra
csupán számára,
mégis - igent mondott.