Kósa Emese - Fújja, fújja az őszi szél

Kósa Emese

Fújja, fújja az őszi szél

Összeér az Ég és a Föld
falevél köszön el a nyártól,
álmatag kedvvel
még megsimogat egy langy´
kóbor szellő.

Érzem, most is érzem
a Nyárnak feledhetetlen
illatát, ahogy tarka
pillangók kergetőztek s
hamisan kacsintottak rám -
ahogy játékosan csilingelt
a meggy, kínálva magát, hogy
leszakítsam, ahogy a fű
zöldje tágította
lelkemben az
elérhetetlennek
tűnő horizontot…

- milyen jó volt
hinni, Istenem
(ha egy pillanatra bár),
hogy enyém a Világ
és én őbenne feloldódhatok.

Most már
újra ősz van,
sárga, csúnya és szép,
belebotlok egy régi
képbe, de jaj
az sem lehet az
enyém, fújja
fújja az őszi szél.