Mirian - Túl korán

Mirian

Túl korán

apró vágy nőtt naggyá
s kedves dallam szelte át
nagy fák birodalmát…
megszülettél.
féltő karjaimból
messze elszaladtál
tán, túl korán szólt
közbe sorsunk
mint mikor
a napra mosolygó almát
váratlan szél szakítja le…
túl korán
mégis későn szól a szív
későn int feléd
gyere!
féltő tekintetem nem ér el
nem simít meg reggel
csak könnyeimmel küszködöm
mert a szó, csak szorít
itt legbelül hiányzol
úgy hiányzol, mint mindig.
gyermekem.