2013. augusztus 2., péntek

Jóni Barna - Augusztus



Jóni Barna
Augusztus

Még tombol a nyár, de erőtlenebb már a vágy.
Valahol nevetni kezd egy mátyásmadár, jaj de fáj a hangja!
Borzolja a csendet, libabőrbe rázza, riadót fúj a fülnek,
hogy ez milyen szemtelen lett!
Gúnyol, rikácsol, kikacag, ahogy repül, merész, hisz’ tudja,
ellene nem sokra mész. Inkább semmit sem teszel,
mert még ő az, ki így is keveset vesz el…
Aszott szilvaszemekben kutat egy darázs,
hamar elrepül jóllakottan, mézkincsre talált,
majd eljárja táncát odébb, a büszke felfedező.
Övé "a nap hőse"cím. Ellibben előttem egy lepke
pici fátyolszárnyain… mégis, mégis, ma nem érzem
örömnek a nyári napot, csendben, láthatatlanul osont be
az ősz szívembe, érezhetően jeleket hagyott…
Telve a hombár, biztos helyen az élet,
jókedvet érlel az új kenyér illata… áttetsző
szőlőszemekben elrejtve a nyár melegének varázsa,
a most még szomjazó akó, édes nedűre vár…
Nem tudom, mit várok még tőled, te gyönyörű,
csókkal búcsút intő, mindig visszatekintő
szerelmesen hűtlen, örökifjú dinnyeízű nyár,
de hiányozni fogsz, ha a kerti ösvényen sápadtan
rám tekint majd, a száraz szélű, kifosztott napraforgótányér…

Ligeti Éva - Augusztus - szélben



Ligeti Éva

Nyári szélben

Nyár melege lomha jószág
Nap sugara földi jóság
Széna, szalma földön fekszik
Nem hajlong már, nem veszekszik


Szél görgeti, megkergeti
Majd szálanként széjjelszedi
Megforgatja, továbbrakja
Kiterülve állni hagyja


Aztán, hoppsza, egyet gondol
Ingen, ruhán gombot gombol
Alád nyúlkál, megbizserget
Hajat tépáz, szoknyát serget


Máskor porral kergetőzik
Könnyeden lép, keringőzik
Tölcsért formál, s tovább táncol
Pajkos kedvű, így viháncol

Kosztolányi Dezső - Augusztusi reggel



Kosztolányi Dezső

Augusztusi reggel

Kékül az ég, az éjjel haldokol,
pihennek a házak még csendben alva,
de már lángol, vörös az égnek alja,
és égni kezd az óriás pokol.


Az ember ébred- a láng sustorog -
fájdalmasan liheg, kikél az ágyból,
beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol,
fejét paskolják a lángostorok.


És nő a fényár, zúg a virradat,
a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,
az árva ember fetreng benne főve.


Véres sarokkal, bőszen ront előre,
és este elnyúlik az ugaron,
mint egy agyonhajszolt, véres barom.


Radnóti Miklós - Augusztus



Radnóti Miklós
Augusztus

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

/Naptár/

Augusztus - Nyárutó - Új kenyér hava



Augusztus - Kisasszony hava
Nyárutó - Új kenyér hava - Aranyasszony (Bőség) hava

Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava), az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta.
Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető,
hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett úliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött.
 A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes. A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi.Augusztus az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon - a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Cleopatra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra latinul Sextilisnek hívták, utalva arra hogy ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely akkor még a márciussal kezdődött. A Julián-naptárban is a hatodik hónap. A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes. A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi


Népi megfigyelések
- ha forró az augusztus első héten, sokáig lesz hó a télen
- ha sok az eső augusztusban, nem lesz jó bor a hordóban
- az idő Bertalan napján (augusztus 24-én), olyan lesz az ősz

Népi mondóka
Ha Domonkos forró,
kemény tél várható.
Lőrinc-napja, ha szép,
sok a gyümölcs, és szép.
Bertalan szép idővel,
az ősz is nekünk kedvel.
Sűrű eső augusztusban,
Jó mustot ád a hordóban.
Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Közönségesen jó időre mutat, ha a juhok még estén is vígan ugrándoznak a mezőn, ha huzamosabb eső után a baglyok éjjel igen huhognak. Ha a szél a napjárást követvén változik. Ha a harmat reggel sokáig a faleveleken marad.
Augusztus 1. Vasas Szent Péter napja.
Szent Péter ünnepe, annak emlékére, hogy egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Péter napja a Muravidéken a szőlőtermelőknek dologtiltó nap, mert úgy vélik, a szemek lehullanának a fürtről.

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja.
Ezen a napon Mária mennybemenetelét ünnepli az egyház. Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltó nap, nem szabad sütni, mert a tűz
kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.

Augusztus 20. Szent István napja.
Államalapító királyunk ünnepe. Mária Terézia 1774-ben országos ünneppé nyilvánította. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére. Augusztus huszadika az új kenyér ünnepe is. A beregi Tiszaháton úgy tartják, hogy István napkor mennek el a gólyák.
Augusztus 24. Bertalan napja.
Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt. A Bertalan napkor  köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak.
*

Kert-Augusztus

Augusztus hónapban a mi saját, urbanizált miniatűr természetünk, azaz a kiskertünk folyamatos mediterrán ünnepet jelent, hiszen telis-tele van a színek és illatok végtelen kavalkádjával. Mi lehet nagyobb öröm, mint élvezni az elmúlt hónapok munkájának örömét, a káprázatos illatokat, mennyei ízeket és színeket, melyekkel ebben az időszakban gazdagon ajándékoz meg bennünket kiskertünk?!

A tavaszi, nyári szorgos munka meghozza a gyümölcsét. Érnek a gyümölcsök, zöldségfélék,. a legértékesebb nyárialma- és –körtefajták. Szedésüket körültekintően készítsük elő, mert érzékenyebbek, mint a téli fajták. Általában nem vagy csak részben utóérők, így fogyasztásra alkalmas állapotban kell leszedni a fáról. Gondoskodnunk kell a megfelelő tárolásukról.
A július nagy szárazsággal köszöntött be, tehát fontos az öntözés . Sajnos a talajvíz szintje is mélyre süllyedt. A legmegfelelőbb öntözés a csöpögtető öntözés, amely egyből a talajba szívódik le. A talaj nedvességének megőrzése szempontjából fontos a talajtakarás, ezt szalmával, vagy fűkaszálékkal meg tudjuk oldani. Fontos a gyomtalanítás és a talaj lazítása is. Bőven teremnek a bogyósgyümölcsűek. A földieper már letermett, a fertőzött, elhalt leveleket leszedjük, ha szaporítani akarunk, a fejlődő kacsokat meghagyjuk.
Augusztusban a hagymás, gumós növények ismét sok munkát adnak. Elvirágzásuk után felszedhetjük a liliomhagymákat is, hogy szaporításukhoz a sarjhagymákat leválaszthassuk róluk, melyeket célszerű mielőbb visszaültetni, jól fellazított nyirkos talajba.
  Ha eddig nem tettük meg, vessük el a kétnyári virágokat is, az árvácskát, százszorszépet, törökszegfűt, mályvát, gyűszűvirágot, stb. Augusztus végére kellően megerősödnek és kiültethetők, következő tavasszal pompásan virágoznak.
Szeretettel köszöntjük e hónap
szülötteit, névnaposait. 
Sok boldogságot kívánunk!

B. Huszta Irén - Csak néztem ...



B. Huszta Irén

Csak néztem ...

Hulló csillagot láttam tegnap éjjel,
Csóvaként zuhant a látóhatáron,
Hullt a fény az égről – túl minden álmon,
Idelent sötéten robbant szerte-széjjel.


Az a csillag halott – s a nyárnak vége…
Az éji égen kifli hold világol,
Az alkony is csak legdélebbre lángol,
A kitikkadt föld esőt ihat végre.


Elmúlt a nyár, s magával vitte a fényt,
A tájon, s lelkemen honol félhomály,
Tovatűntek meleg, virágos napok,


Szürke Föld, szürke ég, szürke én – remény
Nincs. A színeket átfesti a magány,

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Augusztus harmadán



Nagy Csaba /Gyémánt/

Augusztus harmadán


Esőkabátban
öltözött a táj,
sárgult
zsebkendővel
törli az erdő is
szomorú arcáról
csorduló könnyeit


Hallgatnak
a felhők
a szélcsend hátán,
némán
állnak sorban
az útszéli fák,
bánatukban
csak a kápolnai
síró kisharangok
zúgnak,
ma a nyárt temetik


Debreczeni Zsolt - Augusztusban szeretetvirág



Debreczeni Zsolt

Augusztusban szeretetvirág


Lángoló nyírfáknak, tüzes tekintete,
zajlik a fészkeknek, takaros építése.
Szeretet a fákon, áttáncolt a lélek,
baj már engem itten, sohase érhet.


A szív a legszebb kincs, tündöklik a fénytől,
perceken át felolvad, a parányi reménytől,
olvadó jégtábla, a világnak sóhaja,
alászállt a lelkem, megnyugvó imája.


„Imádság a szélben, fecske a sötétben,

kéjmámor a gyöngyös, fényes végtelenben”


Sárhelyi Erika - Augusztus végén



Sárhelyi Erika

Augusztus végén


augusztus végén, mikor a nyár
lassan hervadásnak indul,
s lágy bíbor vegyül az alkonyi kékbe,
nincs más, mi lenne szívem menedéke,
mint a csillagszóró, hatalmas ég,
hol maradék álmaim ösvényét keresem.
Tűnődöm, miféle varázsos rejtelem,
mi földre hozza az éj tünde fényeit,
mi a végtelenből egy darabot kiszakít,
hogy táguló szemünkbe érve
átragyogjon a megkopott valón.


S mi’ múlandó mindez.
Az augusztus lopva mindent
sárgára színez, a hajnalok hűsen
nyúlnak el a még dús kertek ölén,
s forró éjszakák emlékébe bújik
a makacs remény, hogy az idő majd
úgyis elszalad. Az ősz elsuhan
egy röpke perc alatt, s mielőtt szívemre
dermedne a sápadt arcú tél, egy reggelünk
majd újra a harsogó Életről mesél.
S akkor majd a csillagok már nem
hullni vágynak, de díszei lesznek
a sötét éjszakáknak, s végre meglelem
az ösvényt valóság s az álmaim között.


Tóth Roland - Míg öleltelek



Tóth Roland /Sentenced/

Míg öleltelek


Reggel már hűvös tócsákba
tenyerelt a megfáradt napsugár
nedves avarba süllyedtek
az erdei úton a léptek
pár sárga virág kedvesen
hajolt át az őszbe
augusztus csókjai
a sápadt fövenyre égtek


Aléltan szédült
a párás hegyek mögé a fény
hűs sóhajjá dermedt az esténk
langyos falakból
édes-búsan ránk lehelt
egy rigófüttyös emlék
elsuhant mellettünk az idő
mint szőlőt úgy szemeztük
az édes perceket
titkon vágytunk egy új tavaszra
és míg öleltelek
gyertyaláng rajzolt a falra
ugráló árnyék-szíveket

Rónay György - Nyári zenekar



Rónay Görgy
Nyári zenekar
Eredben ellankad a vér, a nap
sziszegve csap le rád.
Ó, zengő sugarak! a sejtjeidben
meglapul a világ,
csattan a víz és sárgán bugyborognak
a nyári trombiták.


A parton egy lány áll, a teste most
megfeszül, mint a húr,
zizegő derekán a szerelem
sikoltozik vadúl,
remeg és lüktet és dorombol és
ernyedten elsimúl.


Mint egy korong, vízszintesen röpül
veled el a vidék,
ittas szemed előtt szelíden, omlón
füstöl a tavi kék
s fölsiklik egy fényes kacaj, akár a
klarinét, klarinét.


Nézd, lobogó sörénnyel úsznak el
fejed fölött a fák,
nyargalnak a hegyek, a tó alatt
dobok és oboák
zengik puffadtan és tátogva léted
zuhanó zavarát!


Ó, zengő sugarak! gyökértelen világ!
hullámzó zene, kék
szédültet! izzó bőröd valami vad
mámor feszíti szét.
Oldódsz, forogsz s elpattansz hirtelen,
tündöklő buborék!

Horváth L. Zsuzsanna - Nyári éj



Horváth L. Zsuzsanna

Nyári éj

Tépetten hull le az éjszaka selyme
ezüst fény ömlik a kiégett kertre
a Hold teli képpel rám vigyorog
gúnyos mosolyától a könnyem csorog.


Ólomsúly ül fáradt pilláimon
éji neszektől kerül el az álom
ablakom alatt egy bús tücsök húzza
kutyák ugatnak a sajtképű Holdra
s ahogy ringó árnyakat sodor a szél
a lombok közt sejtelmek sóhaja kél…


Függöny fehére libben meg lágyan
elorozva végleg maradék nyugalmam.
Átgondolhatom hát napjaim sorát
míg nyári éj álmodja hajnal harmatát.

Csokonai Vitéz Mihály - Nyár



Csokonai Vitéz Mihály

Nyár


Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
     Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
     Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
     Tikkasztó kánikulánk
     Bűnünkért van csapva ránk.



Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
     Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
     Dudva és bogács között;
Amit e' még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
     S amit ez is meghagya,
     Elsütötte a ragya.



A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
     Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
     Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
     Forgószél és jégeső,
     Ami a munkánkra jő.

Lelkes Miklós - Új kenyér



Lelkes Miklós

Új kenyér


Ó, új kenyér, álomcsöndes-meleg!
Madárhangsort sodor a föld felett
bő ingű szél, s nap fényesíti át
bevégzett munka fáradt mosolyát.


Ha föld, nap, eső, munka összefog,
barna héjon majd új ünnep ragyog,
s az este elhoz csillagos eget:
álomcsöndesen békés-meleget.


Most messze-messze mindez, új kenyér!
Nyárünnep arcán is átnéz a tél,
s bár dísztükrös szó villant látszatot, -
hány csillagon hűvös könnycsepp ragyog!


Mégis: Új Kenyér, munka igaza!
Szívek mélyén másik, közös haza,
s egyszer úgy küld majd föld, nap, messzeség,
mint eljövendő béke követét.

Pataki Glica - A végzet szárnyain /részlet/



Pataki Glica

A végzet szárnyain /részlet/

Hetek óta tartja magát az afrikai hőség. Mozdulatlan a fákon a levél. A gyökerek egyre lejjebb ereszkednek a föld mélyébe. Éltető vizet keresnek, ám nem lelik. Az aszály jelei mutatkoznak a városban élő fákon. A konyha ablakból jól látom az ezüst juhar küzdelmét. Szomjasan pöndörödnek a legfelsőbb levelek. Oda már nem jut nedvesség.
Az idén született fecskék csapata támadást indít a bogarak ellen. A levelekről csippentik le az ízletes falatokat. augusztus napjai, meg vagyon számlálva. Ezt pontosan tudják a madarak. Az eresz alatt fészkelő madárszülők Afrikáról mesélnek a gyermekeiknek, elalvás előtt. Gyűjteni kell az erőt a nagy utazáshoz. Csak az Akarat tart velük. A gyengék elhullnak. A Természet kegyetlen törvényeket diktál. Reggeltől estig erősíti szárnyait az ifjúság. Elröpülnek a Tiszához, átsuhannak a Bakonyba. Széltében-hosszában megismerkednek a hazával. Ez itt az igazi otthonuk. Afrikába a túlélés vezényli, piciny testüket. A szülők felelőssége határtalan. Ami rajtuk múlik, megteszik. Az ember is valami hasonlót cselekszik.
A téglafalak egyre jobban magukba fogadják a nappali hőséget. Éjszakára alig enyhül az idő. A tücsök muzsikát zeng vissza a csillagos ég. Sehol egy kósza felhő az éjszakában. Képtelenség nyugodtan aludni a verejtékeztető estékben. Korán izzik a látóhatár pereme. A Nap közeléből gyorsan elpárolog minden felhőpaplan. Senkit nem tűr meg a gőgös Nap. Aranyos fény suhan a fák lombkoronái fölött, majd közéjük hasítja a forró nyalábokat. Dunsztolódik a hegyek háta. A friss harmatot lenyalogatta a fűszálakról. Sárgára perzselődik a rét. A földtől az égig mindenki szenvedi az aszályt. Az emberek esőért fohászkodnak. Az idegeket is lassan kikezdi az álmatlanság. Az életünk fontos tartozéka az alvás. Lehet jó, lehet rossz, lehet gonosz csak álom legyen. A hőség még az ember testéből is kiszippantja a vizet. A szívre óriási nyomás nehezedik. A szenvedés találékonnyá teszi az elmét. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Csináljunk huzatot a lakásba! Este tíz óra is elmúlt, ám senki nem aludt. A szoba fényesen kivilágítva, odakint pedig a Göncölszekér gurult az égen.