Pataki Glica
A végzet szárnyain
/részlet/
Hetek óta tartja
magát az afrikai hőség. Mozdulatlan a fákon a levél. A gyökerek egyre lejjebb
ereszkednek a föld mélyébe. Éltető vizet keresnek, ám nem lelik. Az aszály
jelei mutatkoznak a városban élő fákon. A konyha ablakból jól látom az ezüst
juhar küzdelmét. Szomjasan pöndörödnek a legfelsőbb levelek. Oda már nem jut
nedvesség.
Az idén született fecskék csapata támadást indít a bogarak ellen. A levelekről csippentik le az ízletes falatokat. augusztus napjai, meg vagyon számlálva. Ezt pontosan tudják a madarak. Az eresz alatt fészkelő madárszülők Afrikáról mesélnek a gyermekeiknek, elalvás előtt. Gyűjteni kell az erőt a nagy utazáshoz. Csak az Akarat tart velük. A gyengék elhullnak. A Természet kegyetlen törvényeket diktál. Reggeltől estig erősíti szárnyait az ifjúság. Elröpülnek a Tiszához, átsuhannak a Bakonyba. Széltében-hosszában megismerkednek a hazával. Ez itt az igazi otthonuk. Afrikába a túlélés vezényli, piciny testüket. A szülők felelőssége határtalan. Ami rajtuk múlik, megteszik. Az ember is valami hasonlót cselekszik.
A téglafalak egyre jobban magukba fogadják a nappali hőséget. Éjszakára alig enyhül az idő. A tücsök muzsikát zeng vissza a csillagos ég. Sehol egy kósza felhő az éjszakában. Képtelenség nyugodtan aludni a verejtékeztető estékben. Korán izzik a látóhatár pereme. A Nap közeléből gyorsan elpárolog minden felhőpaplan. Senkit nem tűr meg a gőgös Nap. Aranyos fény suhan a fák lombkoronái fölött, majd közéjük hasítja a forró nyalábokat. Dunsztolódik a hegyek háta. A friss harmatot lenyalogatta a fűszálakról. Sárgára perzselődik a rét. A földtől az égig mindenki szenvedi az aszályt. Az emberek esőért fohászkodnak. Az idegeket is lassan kikezdi az álmatlanság. Az életünk fontos tartozéka az alvás. Lehet jó, lehet rossz, lehet gonosz csak álom legyen. A hőség még az ember testéből is kiszippantja a vizet. A szívre óriási nyomás nehezedik. A szenvedés találékonnyá teszi az elmét. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Csináljunk huzatot a lakásba! Este tíz óra is elmúlt, ám senki nem aludt. A szoba fényesen kivilágítva, odakint pedig a Göncölszekér gurult az égen.
Az idén született fecskék csapata támadást indít a bogarak ellen. A levelekről csippentik le az ízletes falatokat. augusztus napjai, meg vagyon számlálva. Ezt pontosan tudják a madarak. Az eresz alatt fészkelő madárszülők Afrikáról mesélnek a gyermekeiknek, elalvás előtt. Gyűjteni kell az erőt a nagy utazáshoz. Csak az Akarat tart velük. A gyengék elhullnak. A Természet kegyetlen törvényeket diktál. Reggeltől estig erősíti szárnyait az ifjúság. Elröpülnek a Tiszához, átsuhannak a Bakonyba. Széltében-hosszában megismerkednek a hazával. Ez itt az igazi otthonuk. Afrikába a túlélés vezényli, piciny testüket. A szülők felelőssége határtalan. Ami rajtuk múlik, megteszik. Az ember is valami hasonlót cselekszik.
A téglafalak egyre jobban magukba fogadják a nappali hőséget. Éjszakára alig enyhül az idő. A tücsök muzsikát zeng vissza a csillagos ég. Sehol egy kósza felhő az éjszakában. Képtelenség nyugodtan aludni a verejtékeztető estékben. Korán izzik a látóhatár pereme. A Nap közeléből gyorsan elpárolog minden felhőpaplan. Senkit nem tűr meg a gőgös Nap. Aranyos fény suhan a fák lombkoronái fölött, majd közéjük hasítja a forró nyalábokat. Dunsztolódik a hegyek háta. A friss harmatot lenyalogatta a fűszálakról. Sárgára perzselődik a rét. A földtől az égig mindenki szenvedi az aszályt. Az emberek esőért fohászkodnak. Az idegeket is lassan kikezdi az álmatlanság. Az életünk fontos tartozéka az alvás. Lehet jó, lehet rossz, lehet gonosz csak álom legyen. A hőség még az ember testéből is kiszippantja a vizet. A szívre óriási nyomás nehezedik. A szenvedés találékonnyá teszi az elmét. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Csináljunk huzatot a lakásba! Este tíz óra is elmúlt, ám senki nem aludt. A szoba fényesen kivilágítva, odakint pedig a Göncölszekér gurult az égen.
http://www.youtube.com/watch?v=Un46YT4D-t4
VálaszTörlés