Nagy László - Ki viszi át a Szerelmet

Nagy László

Ki viszi át a Szerelmet

http://youtu.be/99sLiUhyyn4

Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!”

Károlyi Amy - A látogató

Károlyi Amy

A látogató

Mint aki elajándékozta életét,

és jön egy perc és visszakéri.

Beengedik, persze, hogy körülnézzen,

s ő elajándékozott életét nézi.

Sok mindent észrevesz, mit félig látott,

míg tulajdona volt,

mit meg nem látni kár volt,

lomb-zuhatagot, oly súlyosat,

mint Juno peplumán a ráncok.

Sok mindent mintha most venne észre,

egy hársat jobb és bal sarokban.

Suháng-alakban hozta vállán,

és most elkésve beleroppan.

Nyíltában egy ritka bimbófajtát,

kinyújtott nyakkal, mint a darvak

húznak nem ismert táj felé.

Nem ismert tájra nyit az ablak.

Nadányi Zoltán - Július

Nadányi Zoltán

Július

Vak nyári hő, veszettül omló
a palánkról lefut a komló,
az égen bárányfellegek,
egy árva fecske fellebeg.
Kuruttyolás száll fel a tóból,
a jegyzőné, falusi hősnő,
most megy haza látogatóból.
A kastély alszik. Égre gőzlő
tömött bokrok közt köpködi
kígyódühét az öntözőcső.
Fehér arcával ördögi
a telihold. Egy berekedt
komondor a szekereket
ugatja. Cseng-bong egy mozsár.
A postás házról-házra jár,
ajtóban várja, aki ráér.
Harang szól csengőn, lassudan,
sokáig, a kovács fiáér,
aki meghalt a faluban.

Baranyi Ferenc - Alkonyati zsoltár

Baranyi Ferenc

Alkonyati zsoltár

Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
fáradt lában nem követhet, nem futhat utánad.

Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.

Csak védlek.

Várnai Zseni - Rózsa

Várnai Zseni

Rózsa

Rózsa vagyok, rózsa,
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám, kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Égő piros rózsa,
rózsaszínű rózsa,
hófehér, halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna.

Garai Gábor - Rózsa

Garai Gábor

Rózsa

http://youtu.be/3L0Bquu7aSw

Fölszisszentél:
ez a rózsa, ha
porcelánból volna, micsoda
bárgyú giccsbe fagyna ugyanaz
a langy tea-szín, a sugaras
vörös erezet, a szűz szirom,
a gyöngypermet a csöpp bolyhokon,
mily torz volna ragyogása is,
milyen esetleges és hamis. ;

Mert nem attól szép és igazi,
hogy kelyhét így csak ő bontja ki,
hogy porzói ( épp ennyi s e kép)
körülállják óvón a bibét,
hogy való példány s botanikát
igazol, - de attól, hogy virág,
hogy a húsán nem szintétikus
harmat pereg, de ott záporoz
gyönge rostjaiban az idő,
hogy levágottan is egyre nő,
hogy most ilyen s egy perc múlva más,
hogy szüntelen, lázas virulás,
hogy elhull és többé nem terem
eleven mása már sohasem,
hogy nem örök benne semmi, csak
az ezer halandó változat.

Lényegét ha kőbe költenéd,
ne testét mintázd ; az életét,
illatát, mely oly illanó,
mint kimondva elhaló a szó;
azt a titkát kell megfejtened,
hogy miképp egy és ezerszeres,
sorsát kell alakká öltsed itt:
miként tölti be törvényeit,
hogy micsoda zuhogásban áll,
míg kigyújtja s elfújja a nyár.

Szép Ernő - A kert fái

Szép Ernő

A kert fái

Rózsafa szegény de gyönge,
Ha a karóhoz nem dűlne,
A napfénytől elszédűlne.

Mint a szűzlány keblecskéje
Szakadt zöldből kikacsintó,
Olyan az a rózsabimbó.

Almafa mint a menyasszony,
Szerelmében színfehérben
Majd elájúl örömében.

Gesztenyefa meg nem moccan,
Virágai állnak rajta,
Ha megmozdúl, lehullajtja.

Az orgona mélyen hallgat,
Illatát alélva ontja,
Maradok annak bolondja.

Estefele jaj hogy adja,
Mondd, boldogság vagy búbánat
Nagy szaga az orgonának?

Galagonya olyan furcsa,
Mintha nem igazán állna,
Csak szívemből lepingálva.

Mintha várna andalodva,
Álom lenne, tündér lenne,
Odamennék, ellebbenne.

Petőfi Sándor - Erdőben

Petőfi Sándor

Erdőben

http://youtu.be/U6qhx4hDV_Q

Sötétzöld sátoros

Erdőben járok.

Kevély tölgyfák alatt

Szerény virágok.

A fákon madarak,

Virágon méhek.

Ott fönn csattognak, itt

Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a

Virág sem a fa;

Hallgatják a zenét

Elandalodva.

Vagy alszanak talán?

Elszenderedtek?...

Megálltam én is és

Mélán merengek.

Merengve nézek a

Patak habjára,

Melynek nyílsebesen

Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné

A felleg árnyát,

A fellegét, amely

Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,

Ifjúi vágyak!

Árnyak valátok, el

Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!

El is feledtem,

Hogy e magányba én

Feledni jöttem.

Lesznai Anna - Mi az öröm?

Lesznai Anna

Mi az öröm? 

Mi az öröm? Szép nyári reggel,
A rét még harmattal teli,
Tizenhat év, fehér ruhával
Vidám falusi reggeli.
Napos tornácnak, lágy kalácsnak
A régi népes ház örül:
A pázsitot holnap kaszálják,
Ma még zöldell körös-körül.
- S a szerelem? - A mesék könyvét
Elejti lankadtan a kéz,
Még tegnap, tegnap más világ volt,
A könnyű szív ma oly nehéz.
Futó percek, halk lámpafénynél
Pírban izzó találkozás,
Mi tegnap fakadt, máma nyílik,
Nehéz kehelyben hervadás.
S mi aztán jött, csend és magány volt:
A szürke órák és kemény
Szavaknak fájó horzsolása,
Hosszú napok, kevés remény,
Az ólmos keblű szürke éjek,
S a nehéz, tehetlen kezek!
Szívembe' fájva bontakoznak
Lehulló rózsalevelek.

Füst Milán - Szétforgácsolt erők

Füst  Milán

Szétforgácsolt erők

Sötét felhők és sötétlő lombok.

Ligetekben járok, néma alkonyat van.

Vajon társtalanul mért bolyongok ?

Az elnyúló árnyék megriaszt utamban.

A csend megejt: áradozó szívvel

Nehezebben vágok át a nagy homályon:

Apró göröngyök közt megbotol a lábam,

Költészet, csönd, árnyék velem még mit mivel?

Göröngyök és apró szenvedések.

Nagy hegyekre vágytam, hogy jutok odáig?

Ligetekből fáradtan felétek

Egyedül, tévúton, bágyadt szemmel nézek.

Hát rózsákban gázolva bokáig

Itten a völgyben lesz a halálom?

Egyedül vagyok. A kiutat se látom.

Felriadok. Félek. Meggörnyed a vállam.

Pogány Zoltán - Széltánc

Pogány Zoltán

Széltánc

http://youtu.be/HcODswUKGkw

...tölgyfaágat
hölgy-szél rángat:
csillant, rezdült,
fénnyé zsendült

selymes árnyat
ni! lombláncot,
le, mint ránt ott,
messzi erdő

szél-fényt keltő
húrján táncolt
érett, omló
makkot szült, ó,

poszméhekkel,
csók-fényekkel
termést bontó.
s éles, tiszta

napfény issza...
nyártopánban
tovatoppan,
légbe, vissza...

Hajnal Anna - Kisüt a nap

Hajnal Anna

Kisüt a nap

Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

Gyóni Géza - Kicsi kerted

Gyóni Géza

Kicsi kerted

Kicsi kerted, látom én jól,
Kicsi kerted puszta már.
Falombja közt, tudom én jól,
Nem dalol már a madár.

A kis erdő ködruhában
Gyászol, gyászol valakit.
Aki benne bokrétába
Vadszegfűt már nem szakít.

Hogyha abból, ami elmúlt,
Megtérne egy pillanat,
Hogyha újra összejönnénk
Visszalopnánk a nyarat!

Kicsi kerted kivirítna,
Szólnának a madarak -
Hogyha abból, ami elmúlt,
Megtérne egy pillanat.

Ladányi Mihály - Nyár

Ladányi Mihály

Nyár

http://youtu.be/KhmWV5CrT60

Nagy mellei ringnak a vászoningben,
kapál, de mintha szoptatná a vad,
pucér, sikongó tengeriszárakat-
Mozdulatai lágyak, mint este, ha
maszatos kölykeit vetkőzteti a tej-
szagú konyhában, a tűzhely előtt-
Bokáján, inain duzzadt gyökércsomók,
és vaskos, formátlan törzsén, akár
borzas eperfaág, leng éneke.

Szomorúfűz - Maradj az örök szeretet

Szomorúfűz

Maradj az örök szeretet

http://youtu.be/TlRjJDCedqE

A fény kiemeli szemed csillogását

Nézem arcod bájos körvonalait

Kérdések tolulnak fel bennem

Miért a bánat aranyló szemedben?

Csillagok fénylenek szempillád mögött

Szívem minden dobbanása tiéd,

Arcod lelkem otthona és kincse,

Titkok háza, a napfény ragyogása,

Szirmok szépsége, virágok illatárja

Az örök szeretet maradj számomra