Füst Milán
Szétforgácsolt erők
Sötét felhők és
sötétlő lombok.
Ligetekben járok,
néma alkonyat van.
Vajon társtalanul
mért bolyongok ?
Az elnyúló árnyék
megriaszt utamban.
A csend megejt:
áradozó szívvel
Nehezebben vágok át a
nagy homályon:
Apró göröngyök közt
megbotol a lábam,
Költészet, csönd,
árnyék velem még mit mivel?
Göröngyök és apró
szenvedések.
Nagy hegyekre
vágytam, hogy jutok odáig?
Ligetekből fáradtan
felétek
Egyedül, tévúton,
bágyadt szemmel nézek.
Hát rózsákban gázolva
bokáig
Itten a völgyben lesz
a halálom?
Egyedül vagyok. A
kiutat se látom.
Felriadok. Félek.
Meggörnyed a vállam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése