Szomorúfűz - Beléd oltom emlékeimet

Szomorúfűz

Beléd oltom emlékeimet

https://m.youtube.com/watch?v=ep9YF4bmuk0

Mélyen szemed tükrébe nézve

A tiszta szerelmet látom, meg benne

A madár sem tudja, merre szálljon,

Viszi a szél szárnyareptén nagyon messzire.

Ne térj soha oda vissza,

Ahol boldognak hitted magad valaha

Már csak fájó emlékekre lelsz,

A nemrég olyan meghitt fészkedben.

Messze vagy tőlem, oly nagyon messze

Beléd oltom emlékeimet

Várom újra a jöttödet,

Csak az gyógyíthatja a mély sebeket.

Turza Sándor - Az arcodban olvastam

Turza Sándor

Az arcodban olvastam

Szerelem volt ajkadon,
s értem sikoltottál egy
fázós alkonyon,
féltésemet olvastam
arcodban,
remény volt ráncolt
homlokodban,
feszes bőrödön ott volt
az életbe vetett hited,
hulló könnyed mutatta,
szereted gyermeked.
Arcodban olvastam,
fájt a lázam neked,
óvtad, védted első lépteimet,
arcodban olvastam,
szívedben, lelkedben
voltam minden pillanatban,
édes csók mérgétől
óvtál gondolatban.
Arcodban olvastam,
megfáradt benned az élet,
életed dala a remény lett,
arcodban láttam az arcomat,
olvastam, s folytatom harcodat,
arcodban imát olvastam,
ráncod enyém lesz a holnapban.

Pataki Glica - Úgy szeretnék ...

Pataki Glica

Úgy szeretnék…

https://m.youtube.com/watch?v=Qop7yNv-Mhc

Úgy szeretnék kelő Nap lenni,
Az ablakodon be Ragyogni.
Úgy szeretnék hópihe lenni,
Kezed melegén meg pihenni.
Úgy szeretnék zúzmara lenni,
Kis kerted almafáján díszelegni.
Úgy szeretnék jeges szél lenni,
Az Orcádra, rózsát pingálnék.
Azt szeretném, ha én lennék a Tél:
Reggeltől-estig bennem gyönyörködjél!

Debreczeni Zsolt /Zsolesz/ - Szerelem az éjben

Debreczeni Zsolt /Zsolesz/

Szerelem az éjben

Jéghideg köntösét, a zimankós fuvallat,
nem veszi fel soha, szívére a harmat.
Lángoló szerelmét, a ragyogó Holdsugár,
langyossá lehűti, a megfagyott sebes ár.

Mélyülő hitemben, megolvad a napfény,
halkuló hangokban, elmúlik a tél.
Leszáll a sötétség, a szerelem alkonyán,
szívem kővé dermedt, új hajnalra vár.

Kósa Emese - Február; - Fényben fukar február

Kósa Emese

Február

Fényben fukar február

Már ropog a jég…
ezerdarabra reped
febuári nap -
 
Szürkés fehér hó
békésen pihen el a
szántóföldeken.

Csillámlik a jég
barázdáknak tetején
kristályos fényben.

Jégcsap könnyeit
februári napfényben
sárba hullatja.

Hólepel alól
zöld füszál kukucskál ki
és Nap felé néz.

A hóembernek
csak gombjai gurulnak
el… szana-széjjel.

Baráth Sándor - Csalódás

Baráth Sándor

Csalódás

https://m.youtube.com/watch?v=dimWhPdJiZM

Arra megyek, hol nincsenek utak,
Távolról kéklő völgy és hegyeken:
Lábaim alatt földrögök futnak,
Túrabakancsomban ellebegek.

Hol kék madaram, hogy boldog voltam?
Télen is nyílott nékünk kikelet.
Évtizedek, amit összevontam,
Kerítés, mi tartotta szívemet.

Jó lenne egy gyér, lakatlan sziget,
A Spitzbergákra akár elmegyek.
Akad ott nékem egy-egy zöld liget,
Nyugtatná friss csendje a lelkemet.

Primerose - Ott szeretnék ...

Primerose

Ott szeretnék …

Ím, az éj szétfolyt az égen mint a tinta
szám még forró csókod ízét issza
ringatózom karodban
s minden szavad szívembe csobban
szólsz és mit ajkad üzen
végig suhan reszkető testemen,
s már érzem hevét, elgyengülök,
szád sarkában csókká törpülök
ott szeretnék maradni
a szegletében lakozni
s veled együtt nevetni
s ha hívsz-
testet öltve szeretni
vagy lehetnék apró könny
de ami az örömtől jön
mert bánatod eltörölném sietve
ha ott laknék a szemedbe
jó lesz, mint kis virág a kezedbe
szoríts hát a kebledre
s ha gondolod, hogy lehetne
zárj, ültess el a lelkedbe

.kaktusz - Fényre éhesen

.kaktusz

Fényre éhesen

https://www.youtube.com/watch?v=Yp4gxblINHg

Tudod arra gondoltam,
hogy amikor a télből,
mint egy sötét alagútból
az ember kivánszorog
a fényre éhesen
mindennél jobban
a napsütötte,
a virágzó tavaszba,
talán még boldog is olyankor,
de, hogy honnan érkezett,
azt elfelejti hamar
a jót megszokja,
már csak a hibáit látja:
a megszokás megöli a boldogságot,
a tavasz szinte láthatatlanná válik, csak
a hiány keserűségében tűnik fel újra ...
és így van az ember
szinte mindennel,
ha pokol is az élet nélküle,
a megszokás örömtelenné teszi vele:
szükség lenne
valami finom kis csengettyűre,
vagy egy aranyos kismanóra,
aki kedves hangjával
az örömteli eseményre
figyelmeztet minden pillanatban,
hogy belőle
az ember kivegye
a lehető legtöbbet,
ki elfelejteni nem engedi,
újra meg újra rámutat
a kikelet szépségére,
a tavasz nagyszerűségére,
a figyelmet felhívja
a benne rejlő,
a másik évszakban
pótolhatatlan örömök
csodás lehetőségeire...
és talán van is csengettyű, olyan
kismanó, ami a tavasz,
az élet szépségeire is rámutat,
és az a szeretet maga,
nélküle tartós örömöt
a legdrágább kincs se okozhat.

2015. január 23.

B. Huszta Irén - Fény - árny - játék

B. Huszta Irén

Fény-árny-játék

nézz az égre kedves
vagy nézz most szívedbe inkább
te imádkoztad rám
s magadra Ámor összes nyilát
hogy a szerelem
a tűz ezerszínű lángjába öltöztessen
kékesfehérben izzótól
vérvörösen lobogóig
távoli ködös-rózsaszíntől
a halovány sárgán kihunyóig
minden hajnal aranyat von körém
s minden alkony bíbort
de ne hidd el
mit az ábránd hazudik
hogy árnyéka nincsen
narancs-vörösben játszó
arany és bíbor fényemnek
s az árnyak

mindig színtelen-sötétek
de mellettük-tőlük
oly színesek
a lágyan vagy merészen
felszökő s lankadó fények

Ficzura Ferenc /Nyilas/ - Rejtem

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Rejtem

Tenger hulláma
zúgott, csapódott
hangosan, halkan.
Ringtam, ringattak,
sírtam, sirattak,
születtem, haltam.
Vigyázott anyám
- ringatott - álmom
nyugodtan teljen.
Magzatként rejtem
- mit nem szülhettem
róla - pár versem.

Ligeti Éva - Tél

Ligeti Éva

Tél

Hidegebbek a reggelek
lombtalanul várnak a fák
sötétebbek a fellegek
a határ hó-paplanra vár
Szél süvít a házak között
lengeti fagyos kalapját
kabátom alá beszökött
körbetekeri haragját
Homályos, szürke köd terül
tétován szűrődik a fény
árnyékom a falra vetül
talpam alatt a jég kemény
Hullámzó fagyos jég-redők
meredtté dermedt kocsi nyom
előttem fekete lejtők
ernyedten fekvő úti gyom
Hidegebbek a reggelek
lombtalanul várnak a fák
sötétebbek a fellegek
a határ hó-paplanra vár.

Paudits Zoltán - Szemedben

Paudits Zoltán

Szemedben

Szerelmet terít

szívemre szemed,

mint szomjazó föld,

issza a lelkem

a tekinteted,

mint lehajló fűz,

nyári melegben,

szomjamat oltom

csillagszemedben.

Tóth Edit Magdolna /Eda/ - Életöröm bölcs(ő)

Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/

Életöröm bölcs(ő)

Gondolkodónak
Komédia az élet
Kín az érzőnek
Biztonság ölel
Teremtő képzeleted
Karjaiban tart
Lelked érintés
Gondolatod szárnyalás
Életrekeltők

Kosjegyében - A télutó

Kosjegyében

A télutó

A téli világ már a végét járja,
új erőre kapván mégis hull a hó.
Nem törődve azzal mások mit
akarnak, a többség mit szeretne,
mi volna, most jó.
Síkos pályán, csúszunk le a mélybe,
egyre sebesebben siklik már a szán.
Az ellenállás gyorsan erősödik,
megosztottságunk hosszú évek óta
egyezségre vár.
A pályát használók, elkülönülnek,
erősen elválnak, a lefelé csúszók.
Azoktól, akik mással nem törődve,
könyörtelenül mindent eltaposva
fölfelé nyomulók.
Egyre többen… csúsznak már lefelé
úgy sokasodnak, mint tavasszal a fűszál.
Az elégedetlenség felszakadt a mélyből,
s ha nem kap elégtételt… már csak
egy jelre vár.
Én arra kérném, most a résztvevőket
legyen megegyezés Népakarat szerint.
Használja, mindenki egyformán a pályát
senki ne érezze, hogy neki… több jár
már megint.

Balázs Danó Tímea - Éjszakai életkép - Télen

Balázs Danó Tímea

Éjszakai életkép – Télen

Csődöt mondott bennem az éjszaka.
Megfeneklett köröttem a tűz.
Próbálok lángot lehelni a hajnal
árvalányhajába, sikertelenül…
Rá kell gyújtanom s elgondolkodni rajta
miért is? - mikor mellettem hűsöl a holnap.
Már rég alszik a múltja; csipkerózsika
üvegkoporsóban… elég átlátszó…
Csipkerózsika? Lehet, hogy Hófehérke volt az…
Voltam. Vagyunk. Végül is mindegy, fázom…
Odaát várnak a tollak… majd holnap.
Majd holnap tán megfejtek sosem volt titkokat.