2015. március 1., vasárnap

Szilágyi Ferenc /Hubart/ - Március átölel



Szilágyi Ferenc /Hubart/
Március átölel

Friss a reggel, arca majd kicsattan,
tárva már a fényes égi tér,
nappalástja lám a rétig ér,
lázban ég a tél-viselte katlan.


Szerte foszlik ó, a téli paplan,
fújja, fújja már a böjti szél.
Rongycafatban áll a földi dér,
habja, mint a jó borotvaszappan.


Dísze nő a hóka almafának,
ága fényes éke: gyöngyszemek.
Lágy sugárban égi fény lövell.


Elsuhanva már a tompa árnyak,
vén erekbe nedvek ömlenek.
Március ma végre átölel.

Hollósy Tóth Klára - Március



Hollósy Tóth Klára
Március

Március

Gyönyörű bimbók, idekinn várnak
halk szavú fények, lágy testű árnyak!
Útja indul az örömnek, a vágynak,
emelkedő földrögöm, kiáltsad!

A fák, bokrok még csak alvó vázak,
Isten ölében szunnyadnak lágyan,
a bogarak mélyen a föld alatt,
megújuló életekre várnak.

Ki öröktől ura a világnak,
életet csal, ébreszti a földet,
ezerszínű, szép szirmú virággal.
a lét óhajai teljesülnek…

Tavaszodik halk, templomi csendben,
ébred az élet, habzsolja a fényt,
issza minden az élet-meleget,
hóvirág bújik, hozza a reményt.

Még avar-köntössel takarózik
de már mosolyog körötte minden,
vágy születik, s egyre fokozódik,
Isten előtt lehetetlen nincsen!

Március - Tavaszelő - Kikelet hava



Március - Böjtmás hava
Tavaszelő - Kikelet hava - Bölénytor (Fák) hava


Az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi - napéjegyenlőségi - évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. "télkiverés", "télkihordás"), és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna "anyát". Anna Perenna ünnepe később amolyan "marciális" jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé vált.

A földművesek számára a március már a tavaszi munka kezdete. Megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok is vetik a borsót, a répát, zöldséget, a palántáknak való magot, dugdossák a hagymát. A korai krumpli, bab is földbe kerül. Egyszóval vége a téli szobai munkának, a szövésnek, fonásnak, és a kézimunkázásnak. A hónap első szerdáján sok helyen a méhészek is kiengedik a méheket, és a jószágokat is kihajtják a legelőre.


Népi megfigyelések:


- március, ha nedves, gazdának nem kedvez
- valamennyi köd vagyon márciusban, annyi zápor lészen az esztendőben
- ha Böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves
- fú és havaz, úgy lesz tavasz
- ha márciusban ugrándoznak, láncra perdülnek a bárányok, áprilisban újra akolba rekednek
- tavaszbúza ravaszbúza
- ha dörög Benedek, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz

Régi magyar neve Böjtmás hava, mert március a böjt második hónapja. Tavaszelőnek is hívják. A székely naptár szerint ez a Kikelet hava. Március elseje a meteorológiai tavasz kezdete, március 21-én kezdődik a csillagászati tavasz. A Nap a Kos jegyébe lép és beáll a tavaszi napéjegyenlőség.

*

A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a március hónapba:

Halak (február 19.-március 20.) és


Kos (március 21.-április 19.).

Március folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Vízöntő csillagjegyből a Halak csillagképbe lép.

A március minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év novembere, szabályos években pedig mint a február.

*

Népi mondóka

Gergely-napi szél
Szent György napig él.
József kezessége
Jó év kedvessége.
Fehér Nagycsütörtök
Indán sül meg a tök.
Márciusi por fűnek jó,
Neki fáj márciusi hó.

*

Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Amilyen időjárás van március 9. körül, olyan marad egész hónapban. Ha január meleg volt, március hideg. Száraz március szép májust jövendöl. Éjnapegyenkori szélvészek termékeny esztendőre mutatnak. Ha a harangok messze hallatszanak, nagy eső következik. Sűrű köd égiháborút hoz.



Jeles napok márciusban



4 - Kázmér napja

patkányűző napként tartják számon.

*

9 - Franciska napja

Franciska napja időjósló nap. Azt tartják a bácskai meg a baranyai öregek, hogy amilyen időjárás uralkodik Franciska napján, olyan lesz egész márciusban.

*

10 - 40 vértanú napja

Időjárásmutató nap. Azt állítják az időjárást figyelő földművesek és pásztorok, hogy e nap időjárása 40 napig tart. Különösen az e napi hideg, fagy okoz gondot, mert „ha fagy 40 vértanú napján, még 40 napig várhatjuk a zord időt.

*

12 - Gergely napja

A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa "égi születésnapjának", azaz halálának emlékünnepe. Ahogy a máig népszerű csíziós versike is mondja: "Gergely napja ritka, ha jó. Hideg, szeles, sokszor van hó." Való igaz, hogy ekkor még, az erőteljesebb fölmelegedést megelőzően, Gergely, a rossz ember könnyedén megrázhatja hószakállát, de ezt már nem vették zokon a Benedekben bizakodó szántóvetők.
*

18 – Sándor, - József, - Benedek napja

Végre megjött Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalt Sándor, József és a hivatalos tavaszkezdés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.”

Most már sok helyen kieresztik a méheket a kaptárból, kitisztogatják a kaptárokat a gondos méhészek. A marhákat is kihajtják a Muravidéken a legelőre, de a rendszeres kihajtás, legeltetés csak később kezdődik. A gólyákat is várják vissza.

Most van a tavaszi napéjegyenlőség, a tavasz hivatalos kezdete.

*

24 - Gábor napja

Vetni kell a káposztát és a káposztaféléket

 *

25 - Gyümölcsoltó boldogasszony

 Gyümölcsoltó - fecskehajtó boldogasszony napja

Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A Göcsejiek úgy tartották, hogy az e napon beoltott fát nem szabad kivágni, mert vér folyna belőle. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek. Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak, mert ekkor már a déli szél hazafelé tereli ereszeink lakóit.


Kerti kalendárium – március


Március a tavaszvárás, a jó idő beköszöntének hónapja.

Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását.

Március hazánk éghajlati viszonyai miatt a tavasz első, bár gyakran sajnos még hűvös, csapadékos hónapja. A paraszti életben mégis a mezőgazdasági munkálatok kezdetének ideje. Számos az időjáráshoz kapcsolódó megfigyelés és jóslás kötődik ehhez a hónaphoz.
Ugyanakkor március a húsvéti 40 napos nagyböjt hónapja is, ilyenkor tilos a vigalom, a lakodalom, a húsos ételek fogyasztása.

*

A földművesek számára a március már a tavaszi munka kezdete. Megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok is vetik a borsót, a répát, zöldséget, a palántáknak való magot, dugdossák a hagymát. A korai krumpli, bab is földbe kerül. Egyszóval vége a téli szobai munkának, a szövésnek, fonásnak, és a kézimunkázásnak. A hónap első szerdáján sok helyen a méhészek is kiengedik a méheket, és a jószágokat is kihajtják a legelőre.

A tavaszelő még változékony időjárásához számos népi megfigyelés kapcsolódik: „március, ha nedves, gazdának nem kedvez”; „valamennyi köd vagyon márciusban, annyi zápor lészen az esztendőben”; „ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves”; „fú és havaz, úgy lesz tavasz”; „tavaszbúza ravasz búza”; „ha január meleg volt, március hideg”; „száraz március szép májust jövendöl”; „ha márciusban ugrándoznak, láncra perdülnek a bárányok, áprilisban újra akolban rekednek”; „ha dörög Benedek, akkor negyven napi szárazságra számíthatsz”; „amilyen időjárás van március 9. körül, olyan marad egész hónapban”; „éjnapegyenkori szélvészek termékeny esztendőre mutatnak”; „ha a harangok messze hallatszanak, nagy eső következik”; A tizedikére eső Ildikó napja még hosszú hideggel fenyeget: „ha ezen a napon fagy, negyven napig el nem hagy”.


Sok szeretettel köszöntjük a hónap
szülötteit,
névnaposait, ünnepeltjeit.
Sok boldogságot kívánunk!

Kósa Emese - Rákoppintós; - Tavasz, Te édes!



Kósa Emese

Rákoppintós


Tavasz, Te édes!



márciusi szél -
kokettáló hópelyhek
kosarat kapnak


csábos röptükben
billegő madárszárnyak -
galamb turbékol


szél bekiabál -
rügybe simuló fákon
napfény cirókál


pacsirta dalol
pajkos ködszitálásban -
szépre szelídül


szivárványhídon
szendergő esőcseppek -
fényszétszóródás


tavasz lengedez
bárányfelhők rojtjain
szeplőtlen szellő

Wass Albert - Március



Wass Albert
Március

Nem a kalendárium az idő,
hanem az idő a kalendárium.

Süvölt a szél,
búsan beszél,
és annyi fáradt kismadár
kopasz fenyőn,
erdőn, mezőn
hideg fagyos halálra vár.

A kis patak
még nem fakad
vidám kacajra nélküled.
Jer már tavasz,
oh, hol maradsz!
Jer már, tisztítsd meg lelkemet!

L. Horváth Zsuzsanna - Márciusi káprázat



L. Horváth Zsuzsanna
Márciusi káprázat

Lehunyt szemem mögött
kék-arany káprázat kél,
szemhéjam selymén tűzrózsákat éget
a délutáni napfény.
Villódzó sárgákat,
vörösből vad lilába hajló árnyakat
szór agyam képernyőjén
a fellobbanó márciusi tűz,
mely árnyas szobába űz
a fénybombák elől,
mik szememben robbannak szét
mint izzó, színpompás kép.
Színek tobzódó kavalkádja,
a várva-várt Tavasz
szirombontó csodája
szememből szívembe ég
s gyújt kéklő tüzeket
a fénylő messzeség.

B. Huszta Irén - Fáradt szavakkal



B. Huszta Irén

Fáradt szavakkal

Pergeti az ember
A napokat-éveket,
Olykor csak ténfereg –
Napsugártól szédeleg…
Nem tudja mi végre
Alakul az élete
Olyan kín-keservesre,
Hogy lelke reszket bele.


Egymást űzi-hajtja
Órám két mutatója –
Körbe-körbe járva,
A elmúlást kutatja…
Egyszer elindultam,
Ám senki sem mutatta,
Melyik lesz az én utam.
Sötétségben bolyongtam.


Amikor réges-rég
Már semmiben hittem én,
Örök ború kísért,
Nem világolt soha fény –
Riadtan néztem szét;
Merre-hova mehetnék?
Hol találok napsütést,
S vár-e rám is egy kis rév?


Elfáradt szavakkal,
Melyek némán hullanak
Lelkek helyett a vak
Semmibe – ne akarjak
Ember-, s világ-váltva
Tanítani jóságra…
Nem vagyok való másra,
Korhadt rím-faragásra


Kankalin, s ibolya
Kelyheit nyitogatja
Márciusi tavasz.
A langy szellő illata
Mennyei fuvallat –
Édesíti ajkamat,
Ám a szó csak lezuhant
Róla, és csöndben maradt.


Senkihez nem ér el
Hirdetni kikeletet,
Hozni a szívekre
Megújuló meleget,
Lelkeket kitáró
Ölelő szeretetet…
Halott a szó! A jeges
Csendet nem repeszti meg.


Versbe szedve kelhet
Tán még egy kis életre,
Lelkem teszem bele,
Lágy fényével festhesse
Virágát színesre
Éltető szeretetnek,
Mi nélkül a halott csend
Csak kimerült zajt teremt…


Nagy Csaba /Gyémánt/ - Márciusi hó; - Mondatot zörgött



Nagy Csaba /Gyémánt

Márciusi hó


Mondatot zörgött



Ma is csak üres perceket
kulcsolt
egymás-utánra,
s időt temetett
még gyűrött barázdámban,
minden tova-állt, aggódó pillanat.


Pár szót fújdogált csak
a márciusi szél,
meg pár mondatot zörgött
még
a tavaszi fénynek
egy magasló ágról
az ősz óta le sem hullt
száraz nyírfalevél,
mitől szívem dobbant.

Ligeti Éva /Leka/ - Virágos; - Tavaszra vár



Ligeti Éva /Leka/
Virágos

Tavaszra vár

ronggyá szakadó hó-ruha
alatta föld is már puha
nyújtózkodik a széleken
továbblépek
a tényeken

valóság vár
s a szürkeség
mereven pózol téli ég
jégvirágot ablakra fest
hajnali fagy, s a gyémánt est

gúzsba kötve
alszik a Nap
éhes a szél, hóba harap
míg a pillanat magába zár
virág, s a szív
tavaszra vár

Pataki Glica - A Tölgy születésnapja




Pataki Glica

A Tölgy születésnapja 


/részlet/




Még igazán nincs vége a Télnek, nem szedte össze foltos, lyukas rongyait, ócska bundájának maradványait. A fejedelem gazdagsága, lassan a múlté. Rettenthetetlen erejétől már nem retteg senki sem az erdőn. A fekete Hollók is néha oda-oda szólnak, hogy induljon már, itt az idő.
- A mi fiókáiknak nincs szükségük a fagyos éjszakákra.- mondja az aggódó mama. Ilyenkor a cinkék is bele csipognak a nagy madár mondandójába. Ők is eleget fagyoskodtak, nem marasztalják a gyengélkedő Telet. Menjen mihamarabb, más távoli vidékekre.
- Tavaszt akarunk, Tavaszt!- csipogják, karatyolják a kis madarak.
A hegyek északi oldalán szürke hófoltok olvadoznak az egyre erősödő napsugaraitól. Egész idő alatt szerelmével ostromolta a fagyos lelkű hó kristályokat. Időnként azért sikerrel járt a csábítás, hiszen csillogott-villogott az elbűvölt, ártatlan, szűzies szépség.
Valami láthatatlan jelenség, meghozta a változást. A madarak ki ülnek a csupasz fák legfelső ágaira, és teli torokból zengik énekük. A déli áramlatok is a hátukra fektetik a falusi harangszót, és a hegyekig meg sem állnak. Repülőgépek, bodros, fehér szalagokkal díszítik föl a halovány kék eget. Március van, épp csak a hóvirág született meg. A rügyek is a rajtra várnak a langyosabb helyeken, hogy táncra penderülhessenek.
Az idei tél nagyon kitett magáért, egy szavunk se lehet, nekünk embereknek. Örültem a mesébe illő szép reggeleknek, amikor minden ágacskát a hó betakart. Nyikorgott, csikorgott a csizmánk alatt, ha rajta lépkedtünk sietősen. Csendesebb lett az utca zaja, tompította a pihe-puha fehér takaró. A Karácsony is ünneplőt öltött magára. Az éjszakai fények szemet gyönyörködtettek. Szép volt a Tél, de most már menjen Isten áldásával, én is, amondó vagyok. Az ablakunk előtti parkban is hangolnak a madarak. Turbékolnak a gerlék, beszélgetnek a fekete rigók. Az ezüst levelű hárson a cinkék parádéznak. Ébredezik a természet, lassan közeledik a kikelet.

Ficzura Ferenc /Nyilas/ - Kéz a kézben



Ficzura Ferenc /Nyilas/

Kéz a kézben


Március megébredt,
pislog körbe-körbe,
fényfátyol tekereg
fűre, fára, földre.


Mihelyst melegebb lesz,
légóceán kékkel
vitorlák duzzadnak,
ölelkeznek széllel.


Mintha csak ma lenne,
úgy emlékszem reá:
kergettünk lepkéket,
hajkurásztam leányt.


Kibújt a tulipánt!
csodálkoztunk reggel,
szemeink ragyogtak
ezüst szürkülettel.


Mihelyst felmelegszik,
nyomban útra kelünk,
kék óceánréten
kéz a kézben leszünk.


Pillanat elsuhant
mire észrevettem,
mégis hálálkodom:
mindezt megélhettem.

Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/ - Tavaszi csúszkák; - Várnak rám



Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/
Tavaszi csúszkák

Várnak rám

Fenyőcsúcsán
énekes-madár
éles füttye
édelegve dalol
trillázva
kacagón leköszön
kapu tárul
sarkain ibolya kéklik
szememnek kedves
szívemhez szól
japánbirs
bimbó-csokra
ágak tövén
orgonarügyek
zöldellnek
ágvégen
tulipán tör
pázsitból
nézni szép
új világot
gyümölcsfák
várják segítő
két kezem
tavaszillat árad
a zöldbezárt hegyen

szükségünk
egymásra talál

Fazekas Anna - Márciusi madárdal



Fazekas Anna

Márciusi madárdal


Havas tölgyek tar ágai
dajkálják a telet,
de csitt! ,,csivitt" cseng, s hallani,
,,csivitt" a feleletet.


Csivitt, csivitt, a hangja itt
csattog a ház felett,
csivitt, csivitt, tán holnapig
csacsog cinkém, cseveg.


Csivitt, csivitt, forrás fakad,
megújul rét, berek,
csivitt, csivitt, szántja a nap
ekéje az eget.

Tamkó Sirató Károly - Március



Tamkó Sirató Károly
Március

Az ég a felhőket lerázta
és diadalmas kékbe szépül,
kiömlő szőke szép hajadba
napsugarat fonjál be ékül.

Az arcod fúvasd meg a széllel,
hogy legyen friss, pirosba játszó,
s lobogjon szélben a szoknyád
a táncoló tavaszi zászló.

De soha meg ne nézd az órát -
mert boldogságunk durva tőre,
ne lásd soha: - a gyilkos percek
hogy lovagolnak a jövőbe!

Hajdu Mária - Tavaszi szellő; - Tavaszi napforduló



Hajdu Mária
Tavaszi szellő

Micsoda széles, jó kedve lett a Szélnek, amikor megszületett a pöttöm kisfia! Örömében az utcán rohangált és minden fát, bokrot körül ölelt! Minden ablakon bekiabált, hogy:
- Fiam született!-
Felborogatta a kukákat, ledobált egy-két cserepet a tetőről, és egy járókelő fejéről lekapta a kalapját és azt görgette a járdán. Az emberek hangosan kacagtak a Szél huncutságán.
A kisfiát Tavaszi Szellőnek nevezték el. Ahol megjelent, kivirágzott a rét, kirügyeztek a fák és még az öreg Nap is mosolygott rá. Nagyon vidám és csendes gyerek volt, alig lehetett hallani a hangját. Néha-néha sóhajtott egyet, de azt is csak jókedvében tette. Nagyokat szaladgált a mezőn, imádta a frissen nyílt virágok illatát. Vitt is haza belőle jócskán az édesanyjának.
Ahogy telt az idő, a kis Szellő cseperedni kezdett. A tavaszt lassan felváltotta a nyár, és egyre melegebb lett. Eleinte csak a tó vizét borzolgatta és a halakat ijesztgette a kis kamasz. Később már a parti fákat is megtépázta. Egy alkalommal olyan szenvedélyesen ölelgette meg a parton álló fűzfát, hogy az szegény kettéhasadt, és recsegve roskadt a mellette álló házra. Időnként a felhőket is úgy megkergette, hogy azok ijedten szórták le a földekre a keservesen összegyűjtött csapadékot, de jégeső formájában. Csak úgy kopogott a tetőkön és az udvarokon. Lapáttal lehetett összeszedni. A gazdák szidták is, mert a termést mind elverte.
Erre ő továbbfújta a felhőket, mindha ezzel rendben is volna a dolog, és ahogy rámosolygott a Nap, már le is csendesedett.
A forró nyár után lassan ballagott az ősz. A Szellő is megváltozott: felnőtt és már ő volt a Szél. Fakó, szürke, fénytelen napok, hónapok következtek. Hamar elfáradt már, nem volt kedve játszadozni. Csendes esők jöttek, időnként felkorbácsolta a vizet, de hamar lecsendesedett. A fákat lassan levetkőztette, hagyta őket mély álomba merülni.
Egyik reggel nagyon elcsodálkozott: szürke volt minden, ködös és nehéz a levegő. Dideregve kavargatta azt a néhány hópelyhet ami mutatóba hullott. Szépen, lassan felemelkedett a köd fölé, és elámult a szépségen, amit maga alatt látott.
-Talán esküvőre készülnek?- Gondolta.
Minden fa és bokor zúzmarába öltözve, gazdagon feldíszítve. Ilyen szépet még sose látott. Ahogy feljött a Nap, mint megannyi gyémánt szikrázott a fényben. Csodálatos látvány volt!
Elmosolyodott, és azt gondolta magában, ha megszületik a kisfia, majd megmutatja neki ezt a gyönyörű látványt.

Elfáradt és elszunyókált egy kicsit. Álmában a kisfiával, Tavaszi Szellővel játszadozott a virágokkal teli réten, és el is felejtette már a zúzmarával díszített fákat.